Az első három hónap

2022 elején olyan gyülekezet vezető lelkipásztora lettem, amely hatvanéves csodálatos múltra tekint vissza. A tagok szeretik Jézust, szeretnék elérni a települést, de ugyanakkor a gyülekezet jövőjének biztosítása érdekében bizonyos lépéseket is meg kell tenniük. Ez azt jelentette, hogy a gyülekezetet helyes módon kellett szeretnem, az új területeket pedig tempósan el kellett foglalnom. E két dolog egyensúlyának fenntartása trükkös volt.

Már létező gyülekezet lelkipásztorává válni olyan, mintha mozgó vonatra ugranánk fel. A szerelvény valamilyen irányban robog, amikor a lábunk a vagon padlójára ér. A tagok azt várják, hogy mi vezessük el őket a célállomásra, de még nem érezzük, hogy mi irányítanánk. És miért is kellene így éreznünk?

A gyülekezetről mindenki más többet tud nálunk… A tagok jobban ismerik saját történelmüket, a vezetőség jobban belelát a pénzügyekbe, a munkatársak többet tudnak a szolgálati területekről.

Ez köztudottan megnehezíti a vezető lelkipásztor átmeneti időszakát. Még nehezebbé válik a helyzet, ha más bonyolító tényezőkkel is számolunk: például ha az előd erkölcsi kudarc miatt mondott le, hosszú szolgálati idő után vonult nyugdíjba, vagy a gyülekezet pénzügyeit rendezetlenül hagyta hátra.

Egy másik változó az, hogy a gyülekezet vajon növekszik, stagnál, vagy hanyatlóban van-e, amikor átvesszük.

Nincs két egyforma helyzet. A Szentlélekre kell hagyatkoznunk, hogy az adott helyzetben vezethessen bennünket. Van azonban néhány alapvető dolog, amit szem előtt kell tartanunk.

Visszatekintve meg tudom határozni azokat a konkrét dolgokat, amelyeket azonnal megtettem. Ezek a dolgok segítettek, hogy a gyülekezetet olyan helyzetbe hozhassam, ahol hatással tud lenni a környezetére. Íme, nyolc lépés, amelyet az első három hónapban meg kell tennünk, ha átmenet időszakába lépünk:

1. Az igehirdetés elsődlegessége. Minden egyéb is a figyelmünkre vágyik, de sok minden várhat. Időnket, energiánkat az igehirdetésnek kell szentelnünk.

Ne kérjünk bocsánatot azért, hogy nemet mondunk más dolgokra, hogy időt ezzel tudjunk szakítani a felkészülésre. Az igehirdetéssel elérhetünk olyan dolgokat is, amit más módon nem tudunk megvalósítani.

Az evangélium változtatja meg az embert. Ha hűségesen, hatékonyan hirdetjük, Isten arra használja fel az igéjét, hogy a gyülekezetet összehozza, és mindenkit a helyes irányba tereljen.

2. Felhívás imára. Amikor másokkal együtt imádkozunk, Isten összeköti a szívünket, csodát tesz, összhangba hoz minket akaratával. Az első három hónapban a gyülekezeti egység megerősítésének legjobb módja, ha a hívek közösen imádkoznak.

Amilyen gyakran csak lehetséges, hívd össze a tagokat imádkozni. A heti imaalkalom létrehozása azt kommunikálja, hogy az ima fontos. Ezenkívül minden munkatársi értekezleten, önkéntes találkozón, vezetőségi értekezleten, gyülekezeti összejövetelen legyen elkülönített, imádságra fordított idő.

3. Lelkigondozás gyász idején. A változás veszteséggel, a veszteség fájdalommal, a fájdalom pedig gyásszal jár. Ez elkerülhetetlen. Szánjunk tehát időt arra, hogy meghallgassuk a gyülekezeti tagok küzdelmeit. Hagyjuk, hadd beszéljenek a lelkipásztorváltás kihívásairól, és arról is, hogy mennyire hiányzik nekik a korábbi lelkészük.

Ítélkezés nélkül hallgassuk meg az embereket, majd bátorítsuk őket a jövőre nézve. Ez bizalmat fog építeni.

4. Befektetés kapcsolatokba. Minden a kapcsolatok alakulásának sebességével halad, ezért ismerjünk meg minél több tagot. Töltsünk sok időt a munkatársainkkal, a diakónusokkal, a legmeghatározóbb tagokkal és a gyülekezetbe járókkal.

Az első három hónap alatt a feleségemmel hatvan alkalommal étkeztünk vagy kávéztunk gyülekezeti taggal vagy házaspárral. Ez heti öt alkalmat jelent átlagban!

Fárasztó volt? Igen. De ha lelkipásztor vagyok, az emberek számítanak nekem. A kapcsolatok az a sínpár, amelyen a látásunk halad. Kapcsolatok nélkül a gyülekezeti terveink nem vezetnek sehová.

5. Apró győzelmek. Osszunk fánkot vasárnap az istentisztelet előtt. Keressünk problémát a létesítmény területén, és oldjuk meg. Keressünk olyan rendszert, folyamatot, amely frusztrálja az embereket, és javítsuk ki. Merítsünk be valakit. Küldjünk támogatást misszionáriusnak. Osszuk meg az evangéliumot valakivel a városban.

Nem kell hatalmas, puccos dolgokra gondolni. Az első három hónapban még a kis győzelmek is összeadódnak, különösen, ha az átállás kihívást jelent, vagy ha a tagok úgy érzik, az utóbbi időben nem nagyon volt győzelemben részük.

6. Állandó ünneplés. Beszéljünk a tagoknak minden apró győzelemről. A múlt héten egy gyermek elfogadta Jézust a gyermekeknek tartott alkalmon? Hallottad, hogy az egyik tag meglátogatott egy ágyhoz kötött beteget, vagy ételt vitt valakinek, aki nincs jól? Bárki bármi olyat tett a gyülekezetben, ami az evangélium látható megjelenítése?

Minden jó cselekedet, történés méltó az ünneplésre, még ha csekély is, de összhangban van a meghonosítani kívánt kultúrával. Amit megünneplünk, azt újból meg is tesszük. Ünnepeljünk az istentiszteleten, az értekezleten, a vezetőségi ülésen, egyéni beszélgetés keretében, a házicsoportos összejövetelen.

Amikor valaki a bevezetett új dolgok miatt panaszkodik, a hangnem megváltoztatásának legjobb módja az, ha megünnepeljük, amit Isten cselekszik. Nem kell hozzá sok idő, az ünneplés kultúrája gyökeret ver, és kiszorítja a panaszkodás, a szűkösség nemkívánatos kultúráját.

7. A küldetéshez igazodó változás. Továbbra is hiszem, hogy Jézus hamarosan visszatér, ami azt jelenti, hogy fontos az időtényező. Szeretnék minél több embert elérni az Úrért, amilyen gyorsan csak lehet.

Ezért úgy döntöttem, hogy a változás ütemét nem a preferenciák, hanem a küldetés alapján határozom meg. Ha egy-egy programon, szolgálati terület vezetőjén szeretnék változtatni, vagy személyes okokból jó lenne a változás, az mind várhat. De ha valami a küldetésünket akadályozza – gátolja, hogy az embereket elérjük az evangéliummal –, akkor azon a lehető leghamarabb változtatok.

Ha sikerül elérnünk, hogy a tagok egyetértsenek a gyülekezet küldetésével, akkor megnő az esélye, hogy ugyanezek a tagok a küldetés teljesítését elősegítő döntéseket is támogassák. Lehet, hogy nem tetszik nekik a változás, de legalább megértik, miért van rá szükség. Nehéz az olyan változás ellen érvelni, amely még több embert vezet Jézushoz.

8. Hit szerinti működés. A lelkipásztor személye változásához kapcsolódó két fő félelem az, hogy a tagok vagy leállnak az adakozással, vagy elmennek. Mindkettő megtörténhet – sőt, valószínűleg mindkettő meg is fog történni. Ez rendben van. A legrosszabb dolog, amit ilyenkor tehetünk az, hogy ezekre a félelmekre alapozva hozunk döntéseket!

Kérjünk látást arról, hogy merre vezet Isten, majd szenvedélyesen kövessük. Ne kérjünk bocsánatot érte, ne visszakozzunk belőle! Bátran kövessük, és higgyük el, hogy a gyülekezeti tagok többsége velünk együtt akar majd jönni. Ahogy hit által tesszük a dolgokat, Isten gondoskodni fog a munkája támogatásához szükséges emberekről és pénzügyi forrásokról.

Új lelkipásztori feladatköröm elfoglalása óta még nem telt el egy év, Isten pedig növekedéssel, új megtérőkkel, csodákkal és a ránk váró dolgok megújult várakozásával áldja meg gyülekezetünket.

Amikor a gyülekezet lelkipásztora leszünk, valószínűleg mindenki többet fog tudni nálunk sok mindenről. De egy dologban előnyt élvezünk: ha Isten bennünket helyezett oda vezetőnek, akkor a gyülekezet jövőjét a mi szívünkbe írta bele!

Ez azt jelenti, hogy olyan dolgokat is láthatunk előre, amelyet más nem. És bár fontos tudni, honnan, milyen múltból jön a gyülekezet, a vezetésben a legfontosabb dolog az, hogy tudjuk, hová tartunk.

Vezessünk tehát bátran, együttérző módon, és hívjuk meg a gyülekezet tagjait, utazzanak velünk! Gyülekezeted legfényesebb időszaka vár rátok.