Mi egy Máté 25-ös pünkösdi gyülekezet üzenete, küldetése és módszere?

Jobban odafigyelhettem volna. Éveken át szenvedélybetegek és prostituáltak közelében éltem, mégis alig vettem észre őket. Amikor megismerkedtem Marisollal, szeme üres és élettelen volt, az én szemem pedig felnyílt. Évek óta az utcán keresett annyi pénzt, hogy megvegye a következő adag heroint. Eleinte könnyen ment. „Jelentkeztek az elvonási tünetek – mondta –, ezért bármit megtettem volna, hogy pénzt szerezzek, és újra belőhessem magam.” Marisolt egy barátja kiállította egy utcasarokra, és azt mondta neki: „Elég, ha csinosan nézel ki és itt állsz. Valaki majd felszed.” Így is lett. A lány új élete hamarosan már csak új karrierje meg a függőség és szex egyre mélyülő, mérgező örvénye körül forgott.

Általában igyekszünk elkerülni a Marisolhoz hasonló embereket. Kellemetlen szag árad róluk, és beszennyezhetik a gyermekeinket, a kocsinkat… és a gyülekezetünket. Elég volt néhány ilyen találkozás, és összetört a szívem. Tennem kellett valamit. Azt mondtam az egyik munkatársunknak: „Menj ki az utcára, és fogadj fel öt prostituáltat egy órára!” Fizess nekik annyit, amennyit kérnek! Ültesd be őket a gyülekezet autójába, és hozd ide őket hozzám! A munkatársam így tett. Mielőtt még visszatért volna, a feleségem, Elizabeth és én szépen megterítettünk egy asztalt az egyik gyülekezeti teremben. Elrendeztük rajta a finom ételt, a meggyújtott gyertyákat, a virágokat, és a legszebb porcelán edényeinket. Amikor az öt nő belépett az ajtón, leesett az álluk. Kedvesen üdvözöltem őket, és kértem, hogy foglaljanak helyet. Elkezdtek enni. Elizabeth közben elénekelt egy gyönyörű dalt, aztán mindegyikük kapott tőlünk egy szép vörös rózsát. Elmondtam nekik, hogy Jézus mindegyiküket egy-egy gyönyörű, értékes rózsának látja. Ezek az utcán edződött nők meghatódtak. Sírtak, nevettek, ölelgettek bennünket. Egyikük a feleségemre nézett, és könnyes szemmel így szólt: „Soha senki nem bánt még így velünk. Nagyon köszönjük!” Amikor visszaültek az autóba, benyúltak a táskájukba, a zsebükbe, hogy visszaadják a pénzt, amit azért az óráért fizettünk nekik.

Így kezdődött gyülekezetünknek a prostituáltak között végzett szolgálata. Az azóta eltelt évek során Isten rengeteg életet átformált – többek között az enyémet is. A gyülekezetünk ajtaja nem állt nyitva ezek előtt a nők előtt, amíg Isten össze nem törte a szívemet a szomorúsággal… aztán be nem töltötte könyörületességével és szeretetével.

Kényelmes. Békés. Tiszta. Biztonságos. Barátságos. Kellemes. Az emberi természet és az amerikai álom ígérete erőteljes keveréket alkotva olyan életvitel elvárását teremti meg, amely a lehető legkisebbre csökkenti a veszélyt és a lehető legtöbb örömöt nyújtja. Sokan azért költöztek ki a nagyvárosokból a kert- és kisvárosokba, hogy távolabb kerüljenek azoktól, akik veszélyeztethetnék a biztonságérzetüket. Ez érthető is. Milyen épelméjű ember keresi a bajt, vagy akarja bajba keverni a családját?

Csakhogy egy Máté 25-ös pünkösdi gyülekezetnek az üzenete, küldetése vagy módszere nem erről szól.

Félre ne érts! Egyáltalán nem lekezelőn beszélek „veletek”, akik „képmutatók” vagytok. Nálam tanácstalanabb, félszegebb, ügyefogyottabb fiatalember aligha volt a világon. Én is „közéjük” tartoztam. Miután találkoztam Krisztussal egy nyári ifjúsági program során, amelyet a város szponzorált, bekapcsolódtam a gyülekezeti életbe. Egy idő után azonban valahogy már nem láttam a kétségbeejtő szükséget a körülöttem levők életében. Marisol jelentette az ébresztőt; Isten harsogó trombitáját, amellyel felhívta a figyelmemet. Azóta teljesen megváltozott az életem – és a gyülekezetünk. Elkezdtük megélni, mit jelent Máté 25-ös pünkösdi gyülekezetnek lenni.

Két indíték: példamutatás és ígéret

A modern pünkösdi egyházban az az ironikus, hogy szívünk és tetteink nem hasonlítanak arra, akit Urunknak nevezünk. Jézus a prostituáltak, vámszedők és bűnösök társaságában tartózkodott. Abban a kultúrában ezek nem is a társadalom peremére szorult emberek voltak. Megvetették, gyűlölték és elutasították őket a gőgös vallásos emberek, akik biztosak voltak abban, hogy ők jobbak – sokkal jobbak – ezeknél a számkivetetteknél. Jézus azonban „a bűnösök barátja” volt. Ha megnézzük az evangéliumokban található pillanatképeket a hozzájuk való viszonyulásáról, láthatjuk, hogy nem a szószékről tanította őket, és nem is annyit mondott nekik, hogy térjenek meg. Nem is csak annyit tett, hogy odabiccentett nekik, amikor elhaladt mellettük az úton. Nem csupán elviselte, hanem szerette őket. Őszintén, mélységesen, gyengéden és kitartóan szerette őket. És ők tudták ezt.

Nem sokkal azelőtt, hogy a katonák elfogták, a zsidó vezetők pedig hamis vádakkal bíróság elé állították, elítélték és kivégezték, világosan és erőteljesen tanította az embereket az Ő országáról. Azt mondta, egy napon mindenki megáll majd a dicsőség Királya előtt, hogy számot adjon. Tetteik felfedik majd, mi van a szívükben. Jézus azt mondta: „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.

Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?

A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg” (Máté 25,34–40).

Vannak olyan gyülekezetek és közösségek, ahol csak rejtve vagy rendkívül ritkán fordulnak elő a Jézus által felsorolt emberek. Számtalan család elköltözött olyan helyekről, ahol szembesülniük kellene azokkal, akik éheznek, szomjaznak, meztelenek vagy betegek, bevándorlók vagy elítélt bűnözők. Pedig Isten mindig is a szívén viselte a hátrányos helyzetűekkel való törődést. A Szentírás tele van Isten kéréseivel és intéseivel, hogy gyakoroljunk irgalmat és szolgáltassunk igazságot a kitaszítottaknak és kirekesztetteknek – elsősorban az özvegyeknek, árváknak, jövevényeknek és szegényeknek. (Ld. 5Mózes 10,17; Zsoltárok 146,7–9; Mikeás 6,8 és Zakariás 7,10.11) A Ruth 2,4–10-ben Bóáz oltalmat nyújt Ruthnak, a gyűlölt és védtelen móábita nőnek; gondoskodott róla anélkül, hogy a tehetetlenségét erősítette volna.

Jézus példázatában a rászorulókkal való törődés azt mutatta, hogy a nagy parancsolat meggyökerezett és gyümölcsöt termett a Király szolgáinak életében. Az együttérző emberek, akik teljes szívükből szerették Istent, úgy mutatták ezt be, hogy önzetlenül szerettek másokat, akik ezt semmivel sem viszonozhatták. Ez a pünkösdi könyörület indítéka és mércéje; ilyen egy Máté 25-ös pünkösdi gyülekezet.

Francis Chan az Őrült szeretet című könyvében megjegyzi: „Azok, akik Jézus megszállottjai, nem a személyes biztonságukat és kényelmüket helyezik mindenek fölébe. A megszállottakat jobban érdekli Isten eljövendő földi királysága, mintsem az, hogy az életüket megkíméljék a fájdalomtól és nyomorúságtól.”¹

Jézus minden ószövetségi útmutatásnál továbbmegy a rászorulók iránti gondoskodás terén. Egyszerre találhatjuk lelkesítőnek és fenyegetőnek, hogy olyan mértékben azonosult a tehetetlen emberekkel, hogy kijelentette: amit velük teszünk, azt tulajdonképpen Vele tesszük. A megígért jutalom nem valami elvont dolog, amit majd a mennyben nyerünk el. Az a jutalmunk, hogy a Király gyönyörködik bennünk. Amikor Isten kegyelme megolvasztja és átformálja szívünket a Szellem szeretete és ereje által, követni fogjuk Jézus példáját, és törődünk „a legkisebbekkel ezek közül”. Jézus lett a legfőbb „legkisebb” azzal, hogy otthagyta a menny dicsőségét, és vállalta, hogy kigúnyolják és meggyilkolják értünk. Amikor a pünkösdi gyülekezetek gondot viselnek a közelükben élő rászorulókról, Jézusról viselnek gondot… és ez nem kerüli el a figyelmét.

Ki az utcára!

Ha nem készítünk tervet, stratégiát, és nem merítünk bátorságot, ezeknek a szép és lelkesítő igeverseknek az ereje nagyon hamar elhalványul. Nem akkor vagyunk áldottak, ha együttérzünk a szenvedő, rászoruló emberekkel; akkor vagyunk áldottak, ha teszünk is valamit, hogy segítsünk rajtuk. Hadd tegyek néhány javaslatot!

Vegyük észre őket!

Szerezzünk be adatokat a Népszámlálási Hivataltól, a Kereskedelmi és Iparkamarától, nonprofit szervezetektől és más egyesületektől, hogy kiderüljön, kik a rejtve maradt emberek a környékünkön! Vagy csak járjuk be autóval a környéket! Kérjünk Istentől nyitott szemet, hogy meglássuk a szenvedélybetegeket, a szegényeket, a bevándorlókat, a mentálisan beteg embereket, az egyedülálló anyákat, a terhes tizenéveseket, a prostituáltakat, striciket és minden olyan embert, akit egyébként általában elkerülnénk! Minden városban és kertesházas övezetben csupán néhány percnyire laknak az emberek (még a sorompóval elzárt lakóparkokban élők is) lakókocsi-parkoktól, lepukkant lakótelepektől, vagy túlzsúfolt lakóházaktól. Riasztóak a statisztikák. Például világszerte 27 millió áldozata van az emberkereskedelemnek – többnyire 12-14 éves lányok. Az FBI becslése szerint országunkban 293 ezer gyermeket fenyeget az a veszély, hogy a szexkereskedelem áldozata lesz.² Amerikában 46,2 millió ember (a népesség 15%-a) él a szegénységi küszöb alatt.³ Egy friss tanulmány szerint hazánkban 23,5 millió embernek van szüksége kezelésre drog- vagy alkoholfüggőség miatt.⁴ A prostitúció feltárásával foglalkozó nemzeti munkacsoport becslése szerint az Egyesült Államokban több mint egymillió nő dolgozott már prostituáltként, és nagy részük drogfüggő is.⁵
Időnként felfigyelünk a lecsúszott emberekre, de nem könyörületes szívvel és könnyes szemmel. Sokunk szívében él mélyen gyökerező előítélet. Tudat alatt ugyan, de nagyon határozottan felosztottuk a világot „ránk” és „rájuk”. Gyanakvók vagyunk azokkal szemben, akik nem úgy öltözködnek, mint mi, akcentussal beszélik (vagy nem beszélik) a nyelvünket, furcsa illatot árasztanak és különös ételeket fogyasztanak. Félünk, hogy „azok az emberek” beköltöznek a környékünkre, tönkreteszik az iskoláinkat, elveszik a munkahelyünket, és lekötik azokat a szolgáltatásokat, amelyekért az adónkkal fizetünk. Ha fenyegetőnek érezzük a jelenlétüket, vádaskodni kezdünk. Ha nem érzünk veszélyt, egyszerűen semmibe vesszük őket.

Foglalkozzunk velük!

A rászorulók Jézus Krisztust képviselik. Mennyit ér Ő nekünk? Mennyit érnek ők? Számtalan módon foglalkozhatunk velük, spontán módon és stratégiát követve is.

Egy lelkipásztor edzésként a háza melletti ösvényen futott. Mindennap elhaladt egy padon ülő idős férfi mellett. Ránézésre latin-amerikainak tűnt, és nagyon szegénynek látszott. Miután a pásztor hónapokon át elfutott a férfi mellett, az Úr arra indította, hogy üljön le az illető mellé, és kezdjen el beszélgetni vele. Ez egy évtizeden át tartó csodaszép barátság kezdete volt. Sokszor együtt reggeliztek, jókat beszélgettek, és igazi barátok lettek. A pásztor így számolt be erről: „Ha továbbra is mindennap elfutottam volna mellette, életem egyik legnagyobb áldásától fosztottam volna meg magam. Szinte semmi közös nem volt bennünk, de a szeretet hidat épített köztünk.”

Úgy foglalkozhatunk a rászorulókkal, ha beszélgetést kezdeményezünk, szeretetet tanúsítunk feléjük, és barátként viselkedünk. Ha elvégzendő feladatként kezeljük őket (amit kipipálhatunk, ha elbeszélgettünk velük vagy adtunk nekik egy kis pénzt), akkor eltaszítjuk őket és tönkretesszük a kapcsolatot. Ha viszont türelmesen megismerjük őket – és hagyjuk, hogy ők is megismerjenek –, bámulatos dolgok történhetnek.

A pünkösdi gyülekezetek nem rendelkeznek korlátlan forrásokkal, de alakíthatunk annyit a költségvetésünkön és időbeosztásunkon, hogy törődjünk azokkal, akiket Jézus szeret. Mi a szolgálatunk középpontjába állítottuk a könyörületességre fókuszáló programokat. Létrehoztuk az Álmok Központját, ahol Isten újra lángra lobbanthatja a reményt a reményvesztett nők szívében. Programunk három szakaszból áll, és 2 év alatt lehet elvégezni. A mai napig több mint 300 nő fordult már meg nálunk. Csodálatos eredményeket láttunk. Ezek a drága lelkek leszoktak a drogról, otthagyták az utcát, visszanyerték a józan értelmüket; szabadságot és életcélt találtak új identitásukban a Király lányaiként. Megtanultak újra bízni, és széthullott kapcsolataik helyreálltak. Szakmát tanultak, hogy jövedelmezőbb állásra tehessenek szert.

Lehet, hogy a te gyülekezeted nem tud olyat létrehozni, mint az Álmok Központja, de ti is tehettek valamit, ami megváltoztatja az életeket. Ehhez idő és pénz kell, de még inkább szeretet és bátorság. Nem könnyű belépni a sebzett emberek életébe, de vissza kell gondolnunk arra, hol lennénk mi, ha Jézus nem lépett volna be a mi sebzett életünkbe.

Légy bölcs!

A motivációban hatalmas erő rejlik, ám könnyen elcsúszhatunk rajtuk. Amikor szenvedő emberek közelébe akarunk kerülni, gondosan meg kell vizsgálnunk, miért szeretnénk foglalkozni velük. Rengeteg – nemes vagy önző, viszonylag tiszta vagy éppen összetett – indíték vezérelhet. Az emberek nagyon sokszor azért adnak egy keveset a pénzükből vagy az idejükből, hogy enyhítsenek mardosó bűntudatukon, és nem azért, hogy valóban törődjenek a rászorulókkal. A Christianity Today magazin egyik cikkében Bruce Wydick a globális gyermekszponzoráló programokat értékelte ki. Záró figyelmeztetése illik minden együttérzéstől vezérelt próbálkozásunkhoz:

„A szegénység megszüntetésének kulcsa abban rejlik, hogy az emberek képesek-e – és képesnek tartják-e magukat – arra, hogy előidézzék a pozitív változást. Valahányszor adunk valamit egy rászorulónak, burkoltan azt üzenjük neki, hogy szerintünk nem képes gondoskodni saját magáról. Van, amikor szükség van közbeavatkozásra, különösen az egészség terén, ám az ilyen közbeavatkozás mindig erősíti a kisebbrendűségi érzést a szegények körében. A jó fejlesztési szervezetek tisztában vannak ezzel.”⁶

Mi a gyülekezetben keményen dolgozunk, hogy segítséget nyújtsunk a megsebzett, összetört, rászoruló embereknek, de soha nem akarjuk megfosztani őket a méltóságuktól és a felelősségüktől. Az a célunk, hogy erőt adjunk nekik, és ne a függőséget erősítsük; a lángot akarjuk szítani, nem a tétlenséget elősegíteni; Krisztus csodájára, szeretetére és hatalmára akarunk mutatni, nem pedig magunknak tulajdonítani a dicsőséget.

Szeretnél ilyen Máté 25-ös vezető lenni egy ilyen Máté 25-ös gyülekezetben? Kérd, hogy Jézus törje össze szívedet a környék elfeledett, megvetett lakosai iránt! Amikor megteszi, készen állsz majd arra, hogy az alázat, erő és bölcsesség erőteljes keverékével lépj be az életükbe. A Szellem ilyen vezetőket keres. Te is közéjük tartozol?

Jegyzetek

  1. Francis Chan: Őrült szeretet (Immanuel: Budapest, 2016), 191.
  2. Amanda Walker-Rodriguez és Rodney Hill: „Human Sex Trafficking,” (Szexkereskedelem) FBI Law En-forcement Bulletin, The Federal Bureau of Investigation, www.fbi.gov/stats-services/publications/law-enforcement-bulletin/march_2011/human_sex_ trafficking [utolsó letöltés: 2013. július 8].
  3. DeNavas-Walt, Carmen, Bernadette D. Proctor és Jessica C. Smith, U.S. Census Bureau: „Current Population Reports, P60-243, Income, Poverty, and Health Insurance Coverage in the United States: 2011,” (Mai népességi jelentések, P60-243, Jövedelem, szegénység és társadalombiztosítás az Egyesült Államokban) U.S. Government Printing Office, Washington, D.C., 2012, http://www.census.gov/prod/2012pubs/p60-243.pdf [utolsó letöltés: 2013. július 8.]
  4. Substance Abuse and Mental Health Services Administration, “Results from the 201 National Survey on Drug Use and Health: Summary of National Findings,” (A 201-es nemzeti felmérés eredményei a droghasználatról és az egészségről: a nemzeti leletek összegzése) NSDUH Series H-44, HHS Publication No. (SMA) 12-4713. Rockville, Maryland: Substance Abuse and Mental Health Services Administration, 2012. http://www.whitehouse. gov/sites/default/files/ondcp/policy-and-research/nsduhresults2011.pdf [utolsó letöltés: 2013. július 8].
  5. Eve Hall: „A Focus on Prostitution,” (Fókuszban a prostitúció) www.compassioncoalition.org/slgprostitutiona focus.htm [utolsó letöltés: 2013. július 8].
  6. Bruce Wydick: „Want to Change the World? Sponsor a Child,” (Meg akarod változtatni a világot? Szponzorálj egy gyermeket!) Christianity Today, 2013. június, 25. http://www.christianitytoday.com/ct/2013/june/want-to-change-world-sponsor-child.html [utolsó letöltés: 2013. július 8].

Szerző: Wilfredo de Jesus

Wilfredo De Jesus, a New Life Covenant Church gyülekezet vezető pásztora, a New Life Family Services szolgálat alapítója és ügyvezető igazgatója (Chicago, Illinois, USA). Ő írta az Amazing Faith: How to Make God Take Notice (Bámulatos hit: amire Isten is felfigyel) c. könyvet (Influence Resources).