Szolgálat vagy család?

Van olyan lelkipásztor, aki szerint az egyiknek meg kell szenvednie a másik virágzását. Szerencsére ez nem így van. Teljesen jól ki lehet teljesedni egyszerre otthon és a szolgálatban.

Több mint 30 éve szolgálunk örömmel, ennek nagy részét lelkipásztori szerepkörben töltöttük. Nagyszerű a házasságunk, családi életünk tele van élettel. Hat gyermekünk – 7 és 19 év közöttiek – is tele van élettel, Istennel és egymással is szeretetkapcsolatban élnek.

Mi a titkunk? Dióhéjban: imádság és tudatosság. Naponta Isten kegyelmére és a Szentlélek vezetésére támaszkodunk. Te is megteheted ugyanezt!

Az alábbiakban hét olyan kulcsfontosságú tanulsággal szolgálunk, amelyet menet közben értettünk meg.

1. Fogadjuk el egyedi helyzetünket!

Valószínűleg ugyanazokat a kérdéseket teszik fel neked is, amelyeket mi is hallottunk: A hétközi alkalom estéjén éjfélig nem kerülnek ágyba a gyerekek? Mikor szoktatok hazamenni? Hogyan birkóztok meg azzal, hogy vasárnaponként nem alhatjátok ki magatokat? Hogyan bírjátok ki, hogy egy héten át annyi tizenévessel vagytok együtt a táborban?

A szolgálattevő életvietele nem szokványos, de teljes. Lehet, hogy kívülről nézve nem mindig van értelme, de ez nem baj. Olykor kihívással és csalódással szembesülünk, máskor pedig csodálatos lehetőséggel és kalanddal.

Rendezvényt szervezünk, utazunk, másokat vezetünk, szükségleteket töltünk be. A szolgálat azonban sokkal több, mint a tevékenységek sodró folyama. Mindezek közepette elégedettséggel tölt el, hogy tudhatjuk: munkánk gyümölcse örökre megmarad.

Fogadjuk el az Istentől kapott egyedi elhívásunkat, és inkább az áldásokat vegyük számba, ne a meghozott áldozatra nézzünk. A gyermekeink figyelnek, és idővel talán ők is látást kapnak ezzel az őrült, egyedi, áldott életmóddal kapcsolatban, amelyet Isten és mások szolgálata eredményez.

2. Legyünk inkább optimisták!

Azt a gondolkodásmódot fogadjuk be, amely így áll hozzá a dolgokhoz: Megtiszteltetés, hogy ezt csinálhatjuk!

A szolgálat kiváltság. Nem mindenkinek adatik meg az a megtiszteltetés, hogy lelki vezető legyen, és így mások életére hatást gyakoroljon Krisztusért.

Családunkkal együtt különleges szerepet kaptunk Isten országában. Vajon értik-e, érzik-e ezt a gyermekeink? Ha nem, akkor tudatosan  osszuk meg velük ezt a perspektívát.

Beszéljünk elismerően a szolgálatban elfoglalt helyünkről. Fejezzük ki örömünket és hálánkat, amikor a dolgok jól mennek. Mutassuk ki, hogy a nehéz időkben is Istenben bízunk.

Az egyházban szolgálni ajándék. Ássunk mélyre, amikor a gyermekeinkkel elbeszélgetünk erről – győződjünk meg róla, hogy tisztában vannak-e ezzel.

3. Fogadjuk el a segítséget!

Engedjük, hogy mások is mellénk álljanak, segítsenek cipelni a terheket.

A barátok és a nagycsaládunk tagjai jelentették számunkra a mentőövet, különösen, amikor a gyermekeink óvodáskorúak voltak. Az első öt gyermekünk hét év alatt született meg. Egy ideig még a legalapvetőbb otthoni feladatok ellátása is kihívást jelentett. A családi zűrzavar, káosz közepette szinte lehetetlennek tűnt időben odaérni az istentiszteletre és egyéb rendezvényekre.

Szerencsére több olyan ember volt az életünkben, aki nagylelkűen felajánlotta a segítségét – amit mi nagylelkűen elfogadtuk.

Ezt nem lehet egyedül csinálni! Ahogy a szolgálatban is vannak segítőink, úgy olykor-olykor a magánéletben is szükségünk van rájuk. Bébiszittert kell alkalmaznod? El kell fogadnod egy ismerős felajánlását, miszerint segít a takarításban? Házassági tanácsadásra van szükséged? A támogatás létfontosságú.

4. Menjünk az árral!

Ne akarjuk patikamérlegen egyenlően szétporciózni az időnket és energiánkat család és szolgálat között. A tökéletes egyensúly általában nem érhető el.

Az életritmus inkább ingához hasonlít. Van olyan pillanat, amikor az erőhatások tökéletesen összehangolódni látszanak. Aztán a tevékenység jobbra vagy balra lendül.

Bizonyos időszakok és események többet követelnek tőlünk, mint mások. Húsvét vasárnapjának közeledtével valószínűleg több időt fogunk tölteni az istentiszteletre való felkészüléssel. Amikor új baba érkezik a házhoz, a családunknak kiemelt figyelemre lesz szüksége.

Ne legyen bűntudatunk, ha az élet és a szolgálat hullámzásában működünk.

5. Óvjuk, védjük a családdal töltött időt!

Az a minimum, hogy hetente legalább egy szabadnapunk legyen, és tervezzünk be családi nyaralást.

Rendszeresen jöjjön össze az egész család. Mi úgy szoktuk, hogy hetente legalább egyszer leülünk, és megbeszélünk egy-egy igeszakaszt, átnézzük az időbeosztásokat, és imádkozunk egymásért. Ezek a pillanatok felbecsülhetetlen összhangot és tisztánlátást visznek mindenbe, amit teszünk.

Napközben a lehető legtöbbször válaszolunk a családi SMS-ekre és hívásokra, de meg is tanítjuk gyerekeinknek a megfelelő határokat. Azzal, hogy elérhetjük egymást, a kommunikációs csatornák nyitva maradnak, a szívek pedig megtelnek.

A randiestek létfontosságúak. Ha már egy jó ideje nem randevúztál a házastársaddal, iktassatok be egy estét. Ha nem élvezitek a beszélgetést vagy az együtt töltött időt, az annak a jele lehet, hogy házassági tanácsadásra van szükségetek.

6. Kezeljük az elvárásokat!

Fogadjuk el, hogy nem kell mindenütt ottlennünk. Megkönnyebbülés elengedni az irreális elvárásokat.

Tisztában vagyunk vele, hogy lesz esemény, amelyen nem tud mindkét szülő részt venni. Ezeket a dolgokat pozitív, gyakorlatias módon megbeszéljük a gyerekeinkkel. Tudják, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk.

Számunkra a család élvez elsőbbséget, de a gyülekezeti kötelezettségeinkhez is hűnek kell lennünk. Ez nem csak szolgálati kérdés. A munkahelyi és családi igényeket az orvosnak, pedagógusnak és más szakembereknek is össze kell hangolniuk.

Ahogyan a családi elvárásokat kezeljük, úgy kell kezelnünk a szolgálat során felmerülő elvárásokat is. Ellenkező esetben a munkaterhelésünk agyonnyom bennünket.

Az észszerű időbeosztás fenntartása azt jelentheti, hogy a vezetői feladatokból valamit át kell adnunk másnak, át kell szerveznünk a megbeszéléseket, szokatlan időpontban kell dolgoznunk, vagy akár szabadságot kell kivenni egy-egy sürgető családi helyzet megoldására.

7. Szolgáljunk együtt!

Családként vegyünk részt a szolgálatban. Imádkozzunk együtt a vasárnapi istentiszteletért. Együtt állítsuk össze a konferencia üdvözlőcsomagjait. Vigyük magunkkal a gyerekeket, amikor a gyülekezeti gyermekmegőrzőbe vásárolunk játékot. Találjuk ki és készítsük el együtt az ételt, amit a beteg gyülekezeti tagnak viszünk.

A szolgálat sokkal élvezetesebb, ha olyanokkal végezzük, akiket szeretünk. Nem biztos, hogy mindenben egyetértünk, de attól még csapatként együtt tudunk dolgozni, Isten országa iránti közös küldetéssel.

Ismerjük el és használjuk fel minden egyes személy ajándékát, miközben a közös cél érdekében összeállunk. Mutassuk meg a gyerekeinknek, mennyire hálás dolog lehet a szolgálat. Ezzel olyan alapokat rakunk le, amelyek egész életre elkísérik őket.

Nem kell választanunk a család és a szolgálat között. Mindkettőben ottlehetünk – és mindkettőt vezethetjük úgy, hogy dicsőséget hozzon Jézusnak, áldást a házastársunknak, gyermekeinknek és a gyülekezetnek.

Tegyünk meg mindent, amit csak tudunk – otthon is, a szolgálatban is. Tegyük mindezt teljes szívvel. Hozzuk ki a legtöbbet minden egyes pillanatból. Az eredményt pedig bízzuk Istenre.

Ő azt akarja, hogy életünk minden területén virágozzunk. „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk…” (Efezus 3,20), nagyszerű dolgokat tartogat a gyülekezetünk és a családunk számára!