Mit olvassunk a következő évben?

A lelkipásztor értelmiségi közszereplő. Nem így gondolunk magunkra, pedig így kellene. Végülis gyülekezetek elé állunk ki, és szavainkkal a Szentírást alkalmazzuk azokban a helyzetekben, amelyekkel hallgatóságunk tagjai szembesülnek.

Ezért buzdította így Pál Timóteust: „Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.” (2Timóteus 2,15)

Ehhez az igét is, és a világot is tanulmányoznunk kell. A bibliaiskola elvégzése kezdet csupán, amit élethosszig tartó tanulásnak kell kísérnie. Ez azt is jelenti, hogy élethosszig tartó olvasókká kell válnunk.

Milyen könyveket olvassunk? Kiegyensúlyozott olvasási tervünkhöz jó kiindulási pontot nyújt a Wesley-féle négyszög.

A négyszög

Az Albert C. Outler által megalkotott „Wesley-féle négyszög” kifejezés John Wesley-nek, a – pünkösdizmusra jelentős hatást gyakorló – metodista mozgalom alapítójának „jellegzetes teológiai módszerére” utal. A négyszög négy oldala a Szentírás, a hagyomány, az értelem és a tapasztalat.

A négy dolog azonban nem bír azonos tekintéllyel. Outler szerint Wesley teológiájában „a Szentírást kiemelkedő normaként szerepel, de összekapcsolódik a hagyománnyal, az értelemmel és a keresztyén tapasztalattal, melyek dinamikus, interaktív segédeszközökként működnek közre Isten igéjének szentírásbeli értelmezésében”.

A négyszög előnye, hogy „megőrzi a Szentírás felsőbbségét, profitál a hagyomány bölcsességéből, elfogadja a kritikai érvelés állításait, a kegyelem keresztyén megtapasztalásának hangsúlyozásából pedig egzisztenciális erőt merít” – írja Outler.

Ez az utolsó gondolat igen jelentős. A Szentírás különböző helyzetekre való alkalmazása egzegetikai hozzáértést, történelmi ismereteket és logikus gondolkodást – valamint személyes tapasztalatot is – igényel. A lelkipásztor nem alkalmazhatja a Szentírást hallgatósága tagjainak helyzetére, hacsak nem alkalmazza azt előbb saját magára.

A négyszög zsenialitása abban áll, hogy összeköti azokat, amelyeket mi gyakran szétválasztunk: kinyilatkoztatást (Szentírás) az arra adott válasszal (hagyomány, értelem, tapasztalat); közösséget (hagyomány) az individuummal (tapasztalat); intellektust (értelem) az érzéssel (tapasztalat).

A Wesley-féle négyszög így holisztikus teológiai módszert ad a kezünkbe.

Olvasási terv

Ha a négyszöget használjuk támpontként, akkor négy nagy kategóriába sorolt könyveket fogunk olvasni:

1. Szentírás. Ebbe a kategóriába tartozik maga a Biblia, valamint a Biblia megértését segítő könyvek, például kommentárok, a Biblia teológiáját bemutató művek, segédanyagok.

A Szentírás tévedhetetlen, ezért kiemelt helyet foglal el a lelkipásztor olvasási tervében. Természetesen olvassuk azért is, hogy összeállítsuk az igehirdetést, de ugyanilyen fontos, hogy lelki és teológiai fejlődésünk érdekében is tegyük.

Saját áhítatom gyakorlata az, hogy a Zsoltárok könyvét és a Példabeszédeket havonta, az Újszövetséget negyedévente, az Ószövetséget pedig félévente elolvasom. Bármi legyen is a te saját áhítati gyakorlatod, a teljes Írást legalább évente egyszer elolvasd el.

A teológiai fejlődéshez két bibliai könyv alapos olvasását ajánlom – egyet-egyet mindkét szövetségből. Én idén a Zsoltárokat és a rómaiakhoz írt levelet olvasom több fordításban, mindkettőt neves kommentárok kíséretében.

Végezetül pedig vedd fontolóra az Ó- vagy Újszövetség valamelyik egykötetes bevezetésének vagy teológiájának elolvasását.

2. Hagyomány. Ebbe a kategóriába tartoznak a történelmi horderejű könyvek és a történelmi témájú könyvek. Az előbbiek elsődleges források: régen elhunyt keresztyének fontos könyvei. Az utóbbiak másodlagos források: annak újabb kori bemutatása, hogy miként alakult a keresztyén hit és gyakorlat az idők folyamán.

Ebben az évben az elsődleges források kategóriájába tartozó olvasmányom Philip Schaff: „Creeds of Christendom” (A keresztyénség hitvallásai) c. könyve, amely felekezeti hitvallások, vallomások és katekizmusok szövegeit tartalmazza a 2. századtól a 19. századig.

Másodlagos forrásként Jaroslav Pelikan „The Christian Tradition” (A keresztyén hagyomány) c. művét olvasom, amely a keresztyén tanok fejlődését követi nyomon az apostoli kortól a 20. századig. Tervezem továbbá, hogy újra előveszem Edith L. Blumhofer és Gary B. McGee Assemblies of God történetét bemutató műveit.

A Szentírás ambivalens módon tekint a hagyományra. Bizonyos hagyományokat megalapoz; ilyen például az úrvacsora. „Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek” – írja Pál az 1Korinthus 11,23-ban. Ugyanakkor óva is int a hagyománnyal kapcsolatban. „Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok” – mondja Jézus a farizeusoknak (Márk 7,8).

Ez az ambivalencia magyarázza, hogy miért nem a hagyomány a végső tekintély.

Ugyanígy azonban bolondok lennénk, ha figyelmen kívül hagynánk a hagyományt. Ha így teszünk, az az, amit C. S. Lewis „kronológiai sznobizmusnak” nevezett: „saját korunk intellektuális légkörének kritikátlan elfogadása, valamint annak feltételezése, hogy ami ósdi, az emiatt egyben hiteltelen is”.

Az ilyen sznobizmus legjobb ellenszere az, ha régi könyveket és múltról szóló könyveket olvasunk.

3. Értelem. Ennek a kategóriának a középpontjában a kritikai gondolkodás áll, és magában foglalja a rendszeres teológia, a filozófia, az etika, az apologetika, valamint az aktuális eseményekről és vitákról szóló komoly tényirodalom műveit. Azt a kérdést teszi fel, hogy „Mi a keresztyén világnézet, és hogyan befolyásolja azt, ahogyan a világban élünk?”

A pünkösdiek néha elbagatellizálják az értelmet, olyan szövegekre hivatkozva, mint az 1Korinthus 1,25: „Mert az Isten »bolondsága« bölcsebb az emberek bölcsességénél…”, vagy a Kolossé 2,8: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik.”

Helyesen értelmezve azonban egyik szöveg sem önmagában az értelem ellen szól. Isten racionális, bennünket pedig saját képmására teremtett. Ezért mondja Jézus, hogy a legnagyobb parancsolat az, hogy Istent „teljes elmédből” is szeresd (Márk 12,30).

Jézus érvelés és bizonyítékok segítségével mutatta be evangéliuma igazságát. Érvelés: „Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat fenn az az ország…” (Márk 3,23–24) Bizonyíték: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” (János 20,27)

A keresztyénség észszerű hit. Az érvelés és a bizonyíték baráti viszonyban vannak vele. A világos, hatékony és igaz gondolkodás elősegíti a lelki odaszánást és az etikus életet.

Ha nem tudod, mivel kezdd ezt a kategóriát, C.S. Lewis négy könyvét ajánlom: „Keresztény vagyok”; „A fájdalom”; „Csodák” és „Az emberiség felszámolása”. Lewis ateistából lett keresztyénné, és ezekben a könyvekben a hit mellett érvel.

4. Tapasztalat. Ez az a kategória, ahol az evangélium gumiabroncsa az élet útfelületével találkozik. Ez az a hely, ahol – Pál szavaival élve – „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…” (Galata 2,20). Ez az a tér, ahol a Szentlélek munkálkodik.

A Szentírás és a klasszikus keresztyén irodalom olvasása hatalmas szerepet játszik a keresztyén megtapasztalás terén. John Wesley életében így volt.

Wesley így emlékszik vissza egy bibliatanulmányozásra, amikor valaki Luther Márton római levélhez írt kommentárját olvasta fel: „Úgy éreztem, hogy a szívem furcsán felmelegedett. Éreztem, hogy valóban bízom Krisztusban […] és bizonyosságot kaptam, hogy elvette bűneimet.”

Ezt a fajta tapasztalatot keressük magunk és gyülekezeti tagjaink számára. Számos áhítatos könyv, lelki gyakorlatokról szóló könyv és gyakorlati teológiai mű segíthet ennek kialakításában. Olyan ismert kortárs szerzők tartoznak ebbe a kategóriába, mint Eugene Peterson, Dallas Willard és Richard J. Foster.

A pünkösdi szerzők közül különösen sokat nyertem Gary Tyra írásaiból. „Getting Real” c. könyvében ő alkotta meg a „pneumatológiai realizmus” kifejezést, hogy leírja „azt a hatalmas különbséget, amit az jelent, ha a Szentlelket olyan valós módon tapasztaljuk meg, ami egzisztenciális hatással bír, nem pedig pusztán elméleti, fogalmi vagy rituális”.

Úgy tapasztaltam, hogy az életrajzok segítenek abban is, hogy lássam, hogyan tapasztalták meg a keresztyének Isten kegyelmét életük különböző körülményei között. Az Eerdmans „Library of Religious Biography” (Vallási életrajzok könyvtára) és az Oxford „Spiritual Lives” (Lelki életek) c. sorozatában sok jó könyv található ismert keresztyénekről.

Mi a legfontosabb?

Ott fejezem be, ahol elkezdtem. A lelkipásztor értelmiségi közszereplő, aki Isten igéjét alkalmazza a világban. Célunk az, hogy a Lélek által Krisztus bennünk és hallgatóságunkban élhessen. Ha olvasás közben a Wesley-féle négyszög módszert tartjuk szem előtt, az segítségünkre lesz ennek a célnak a teljesítésében.

A Szentírás, a hagyomány, az értelem és a tapasztalat tágabb kategóriáinak keretében tárgyaltam, miért érdemes könyveket olvasni. Megosztottam a saját célkitűzéseimet, és javasoltam néhány konkrét művet.

A legfontosabb dolog azonban nem az, hogy mivel érvelek, vagy mit javaslok, hanem a kedves Olvasó növekedési vágya a legfontosabb! Bármit is olvasol, tégy meg mindent annak érdekében, hogy Isten az életedre tehesse elismerő pecsétjét!