Mindenkinek vannak szokásai. Van, amelyikre büszkék vagyunk; van, amelyikre nem. A szokás az ismétlődő viselkedés nyomán alakul ki. Nem egy egyszeri megtapasztalás, hanem egy bizonyos gondolatot, cselekedetet vagy válaszreakciót alátámasztó megtapasztalások sora után keletkezik. Egy szokás lehet pozitív vagy negatív, de mindkettő soha.

Bizonyos tekintetben a szokásaink határoznak meg bennünket. Lehet, hogy én vagyok az, aki sosem késik el. Lehet, hogy én vagyok az, aki mintha mindig ugyanazon a projekten dolgozna, még sincs kézzelfogható eredménye a munkájának. Akármilyen szokásaink is vannak, komolyan kihatnak az emberek rólunk alkotott képére és arra az esélyünkre, hogy jól sáfárkodjunk az idővel és a forrásokkal, amelyeket Isten ránk bízott az ő királyságának építésére.

Felfigyeltem valamire, amikor gyülekezeti szolgálatot végző kiváló vezetők társaságában voltam: A siker ritkán a véletlen műve. Sőt mondhatnánk úgy is, hogy a sikerükhöz vezető dolgok egyenesen következtek abból, hogy jó szokásokat alakítottak ki, és kerülték a rosszakat.

Az emberek sokszor megkérdezik, mi járul hozzá a sikerhez a gyülekezeti szolgálatban. Úgy vélem, a megfelelő szokások kialakítása biztosítja, hogy fontossági sorrendünk a helyén legyen, és a megfelelő célra tudjunk összpontosítani. Mivel elköteleztem magam a királyság hálózatának építésére, hiszem, hogy van öt dolog, amit jól kell végeznünk, és ezek köré kell kiépítenünk a szokásainkat. Nem mondom, hogy ez a lista teljes. Ahogy telik az idő, és új tapasztalatokra teszek szert, talán még módosítani is fogok rajta. Az élet dinamikus; érthető tehát, hogy növekszünk és fejlődünk közben.

Egy dolog azonban nem változik: A Királyság hálózatának építése soha senkit nem tartott vissza, senkinek nem okozott kárt, és nem gátolta Isten mozdulását övéiben és övéi által. Épp ellenkezőleg! Minél nagyobb kiterjedésű a hálózatunk, annál több lehetősége lesz Istennek megsokszorozni a munkát, amelyet már végzünk.

Érdemes lenne kialakítanunk a következő szokásokat, hogy királyságépítő erőfeszítéseink hatékonyságát megnöveljük.

1. Elsők a kapcsolatok

Nagyon könnyű hagyni, hogy lefoglaljanak a feladatok és tervek. Mindig lesz lehetőség arra, hogy megtöltsük napirendünket olyan dolgokkal, amelyeket végül kipipálhatunk a tennivalóink listáján. Mindenkinek minden nap 24 óra áll a rendelkezésére, és ezek hatvanperces adagokban érkeznek. Időnk kihasználásának módja határozza meg, milyen életet élünk, és milyen örökséget hagyunk hátra.

Aki bármennyi időt gyülekezeti szolgálatban tölt, az megérti, miért beszélt Pál apostol olyan dolgokról, mint a kitartás és az állhatatosság. Aki nem kötelezi el magát a kitartásra, az szinte biztosan nem éli túl. Valahogyan korlátot kell szabnunk a feladatoknak, és teret hagynunk a kapcsolatok építésére.

A királyság hálózatának építése az emberekről szól. Küldjünk kézzel írott levelet, telefonáljunk, utazzunk oda, hogy találkozzunk valakivel és együtt együnk vele! Ha együtt éljük az életünket, akkor tudunk hatással lenni egymásra. Ehhez nem kell sok minden, idő viszont igen.

2. Becsüljük meg a fiatal vezetőket!

A jövő gyorsabban közeledik, mint azt bárki szívesen beismerné. Már nem én vagyok a legfiatalabb a teremben. Tudatosan igyekszem fiatalabb vezetőkkel körülvenni magam, nehogy elszakadjak attól, ahogyan ők látják a világot. Az ő nézőpontjuk, döntéseik és értékrendjük talán eltér az enyémtől, de azért nem szabad azonnal lesöpörnöm ezeket a koruk vagy a tapasztalati szintjük miatt.

Nagyon fontos időről időre kiértékelni, milyen kapcsolatokat építünk ki. Vigyáznunk kell, hogy meglegyen az egyensúly a nálunk idősebbek, a korunkbeliek és a nálunk fiatalabbak között.

3. Válasszuk inkább az együttműködést!

Sosem szabad összetévesztenünk a Királyság hálózatának építését a személyes elképzelésekkel. A hálózatépítés csak akkor működik, ha őszinteséggel és tisztességgel közeledünk másokhoz. Nem szabad sikerünk lépcsőfokaiként tekintenünk másokra, csak úgy, mint olyan emberekre, akiknek Isten megengedte, hogy keresztezzék utunkat egy adott okkal, céllal és időre.

Az együttműködés megvalósulása akkor a legvalószínűbb, ha megtaláljuk a közös nevezőt másokkal. Kultúránk és teológiai képzésünk miatt az elménk hajlamos folyton elemeire bontani a körülöttünk levő világot. Tanulmányi környezetben ez hasznos lehet, ám romboló szokássá is válhat, amely megfoszt attól, hogy észrevegyük, milyen ajándékot adott nekünk Isten azokban, akik keresztezik az utunkat.

4. Ragaszkodjunk az eredményekhez!

Az embereket összehozza, ha együtt igyekeznek elérni egy közös célt. A Királysághoz illő gondolkodás azt jelenti, hogy el kell engednünk a kisajátítási vágyat a gyülekezetünkkel, egyházon kívüli szolgálatunkkal vagy egyéb törekvésünkkel kapcsolatban. Isten nem úgy látja gyermekeit, mint akik különböző nonprofit társaságokhoz tartoznak. Úgy látja őket, mint akik egyesült erővel dolgoznak azon, hogy elhozzák Isten országát a földre, míg Krisztus vissza nem tér.

Akkor tudunk haladni előre, ha együtt dolgozunk. Elengedhetetlen, hogy meglegyen az egyenlőség érzése a másokkal való bánásmódunkban. Kell, hogy időnként készek legyünk vezetni, máskor pedig követni. Mindenképpen előbb meg kell értenünk másokat, mielőtt azt követelnénk tőlük, hogy megértsenek bennünket.

5. Bölcsességet meríteni másokból

A tudás olcsó. A világháló bevezette az információ korát. A világ soha nem jutott hozzá ilyen könnyen ennyi információhoz, mint most.

Az ismeret és a bölcsesség azonban nem ugyanaz. A bölcsesség tapasztalatból fakad, és csak idő múltával lehet szert tenni rá. Nagy árat kell fizetni érte, ezért is olyan értékes.

A Királyság jó hálózatépítője tudja, hogyan kérdezzen, és nagyra értékeli mások sikerből fakadó tanácsát. A technika sarkig tárta az ajtót az előtt is, hogy közösségi ötletbörzét rendezzünk a világ minden táján élő emberekkel. Milyen elképesztő lehetőség arra, hogy a vezetők még színesebb csoportjával kerüljünk érintkezésbe!

Ezekben a szokásokban az a közös, hogy valós emberekkel teremtett kapcsolatokra összpontosítanak. Bár rajongásig szeretem a technika összes vívmányát, amelyet használok a munkám során (és ha őszinte akarok lenni, a szórakozásom során is), az emberi kapcsolatokat nem helyettesíthetik. A technika teszi lehetővé, hogy tarthassuk a kapcsolatot egymással a személyes találkozásaink közötti időben is, de sosem szabad, hogy átvegye azok helyét.

A Királyság hálózatépítése nem olyasmi, ami azonnali eredményt hoz. Mint minden új dolog esetén, itt is időbe telik a régi szokások felszámolása és az újak kialakítása. Ha komolyan vesszük időbeosztásunk átgondolását, időt fogunk találni a hálózatunk kiépítésére.

Határozzuk el, hogy ezt az időt a másokkal való beszélgetésre fordítjuk, történjen az telefonon, személyesen vagy videochaten keresztül! Keressük meg a módját, hogy ne csak a hangjukat halljuk, hanem láthassuk, milyen kifejezés ül ki az arcukra, hogyan ragyog fel a szemük! Rá fogunk jönni, hogy ha időnként magányos is a gyülekezeti szolgálat munkája, igazából soha nem vagyunk teljesen egyedül.

A Királyság hálózatépítéséhez kapcsolódóan kialakított jó szokások bővítik szolgálati lehetőségeinket a szolgálati helyünket jelentő gyülekezeteken belül és kívül is. Ha ezeket a szokásokat a gyakorlatba ültetjük, az talán nem vezet hírnévhez, vagyonhoz vagy sikerhez a világ mércéjével mérve. Lehetőséget ad viszont Istennek arra, hogy másokon keresztül formáljon bennünket. Jézus megtehette volna, hogy kihirdet egy mennyei rendeletet. Lehívhatta volna az angyalokat a mennyből, hogy hirdessék ki róla: ő a világ Megváltója. Ő mégis úgy döntött, hogy azon a tizenkét emberen keresztül munkálkodik, akikkel földi szolgálata során végig foglalkozott. Talán nekünk is érdemes lenne hasonló szokásokat beépítenünk a saját szolgálatunkba.

Szerző: Justin Lathrop

Justin Lathrop stratégiai fejlődésért felelős ügyvezető pásztor, The Oaks Fellowship gyülekezet (Red Oaks, Texas, USA)