E rész célja, hogy választ adjon a kérdésre: milyen jelentőséggel bír a Szent Szellem keresztség a hívő ember életében. Mivel ez egy különálló esemény, felmerül a kérdés, mennyire jelentős dologról van szó. Egy egytől tízig terjedő skálán az üdvösség elnyerése természetesen a tízest foglalná el. Emellett viszont, hol helyezkedne el e skálán a Szent Szellem vétele? 6-nál? Vagy kapna egy 4-est? Talán 8-as szintre tennénk?

Emlékeim szerint szolgálatom elején a Szent Szellem keresztségről szóló prédikáció olyan volt, akár a légkondi az autóban. Nem volt rá szükség, de jó kis extrának számított. Igen, igaz, hogy a Szent Szellem keresztség nem feltétel a mennybe jutáshoz, de egyértelműen jóval fontosabb, mint a légkondi az autóban. Vagyis ma már nem így prédikálok a témáról. Tehát mennyire fontos, hogy a hívő ember vágyjon a Szent Szellem ajándékára? Mennyi időt és ráfordítást kéne szentelnünk ennek?

Három konkrét példát látunk Krisztus életében, amikor igazi betekintést adott az Atya ígéretébe. Az egyik ilyen közvetlenül keresztre feszítése előtt volt, a másik kettő pedig mennybe menetele előtt történt. Vizsgáljuk meg ezeket együtt.

Az utolsó vacsora

A János evangéliuma egyedien mutatja be az utolsó vacsora párbeszédeit. A szinoptikus evangéliumok – Márk, Máté és Lukács evangéliuma – évtizedekkel korábban íródtak, és nagy részletességgel tárgyalják az utolsó vacsorát. Bemutatják, ahogyan Jézus megtörte a kenyeret és átadta a poharat a tanítványoknak, elmondják mindkét rituálé fontosságát és kiderül, hogy Júdás az áruló. E sok részlet ellenére mégis egyik szinoptikus evangélium sem jegyzi fel az utolsó vacsora alatt folytatott beszélgetést olyan mélységében, ahogyan azt János teszi evangéliumának 14–17. fejezeteiben.

50 évvel az esemény után, a Szent Szellemtől ihletve János négy fejezetben részletesen lejegyezte Jézus és a tizenegy között elhangzó beszélgetést. Ez a beszélgetés sehol máshol nem szerepel a Szentírásban. El is veszett volna, ha a Szent Szellemnek nem állt volna szándékában megőrizni azt a jövő nemzedékeinek épülésére. Érdekes módon, sok utalást tesznek a Szent Szellemre ez utolsó meghitt párbeszéd alatt, mielőtt Krisztus elindul a kertbe, ahová elfogói eljönnek érte. Nézzük meg a következő igeszakaszt:

Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. (János 14:15–18)

Figyeljük meg: Jézus a Szent Szellemet másik Segítőnek, a Pártfogónak nevezi. A szöveg azt sejteti, hogy Jézus az elsődleges Pártfogó. A görög szövegből levonható, hogy a „másik Pártfogó” hasonló lesz az elsőhöz. Például, ha van egy almád és elcserélem veled egy narancsra, akkor egy másik gyümölcsöt adtam helyette neked, de másik fajtából. Ha viszont van egy almád és adok helyette egy másikat, akkor ugyanabból a gyümölcsfajtából adtam neked egy másikat. Ez a „másik Pártfogó” definíciója. A Szent Szellem pontosan ugyanolyan Pártfogó lett a tanítványok számára, amilyen Jézus maga is volt. Az ígéret szerint a Szent Szellem vigaszt adott nekik, tanította, fegyelmezte és vezette őket. Bármiben is segítette őket Jézus, a Szent Szellem ugyanarra hívatott. Akkor ez most jelentős számunkra?

János azt is feljegyezte, ahogyan Jézus ígérete szerint a Szent Szellem, vagyis új Pártfogójuk jelenléte többé nem velük, hanem bennük lesz. Tudjuk, mi a különbség a között, amikor van nálunk étel, vagy amikor az bennünk van. Tudjuk milyen, amikor gondolunk valamire és mennyivel másabb az, amikor a lelkünkig ér. Nem vagyok benne biztos, hogy teljesen fel tudom fogni, mi a különbség a között, amikor a Szent Szellem velem van, vagy amikor bennem. Mit jelentene számodra, ha tudnád, a Szent Szellem benned van, nem csupán veled? Ez kétségtelenül jóval bensőségesebbnek és erőteljesebbnek hangzik. A két jelenlét különbségét ily módon igen jelentősnek találom.

Később, a fejezetben Jézus ezt mondja:

A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. (János 14:26)

Ahogyan múlnak az évek, úgy érzem, ez egyre jelentősebb számomra. Jézus ígérete szerint a Pártfogó egyik szolgálata az lesz, hogy tanítványai eszébe juttat mindent, amit az elmúlt három évben tanított nekik! Mégis, mennyi információ lehetett az? Nos, amikor János befejezte evangéliumát, úgy vélte, ha Krisztus minden tettét egyesével feljegyeznék, a világ képtelen volna befogadni az azokról készült könyveket. Nagyon sok információra emlékezhettek tehát a tanítványok. Nem csoda, hogy Krisztus úgy gondolta, a tanítványok számára hasznos lesz, ha a természetfölötti Pártfogó emlékezteti őket a Messiás tanításaira.

Érdekes módon, Jézus ígéretének megfelelően, a Pártfogó megtanítja őket mindenre (János 14:26) Álljunk most meg egy pillanatra, és gondoljuk át ennek a kijelentésnek a nagyságát. Biztos vagyok benne, hogy voltak pillanatok, amikor a tanítványok már apostolok voltak, és feladatuk az egyház megteremtése volt világszerte, mégis egyszerre túl soknak érezték ezt. Hogyan fejlesszék ki az evangelizációs stratégiát? Hogyan kezeljék a növekedéssel járó fájdalmakat? Hogyan kezeljék az egyházon belüli és kívüli konfliktusokat? Krisztus azt ígérte nekik, hogy ismét visszaülhetnek az iskolapadba, tanulhatnak, a Szent Szellem pedig megtanít majd nekik mindent, amit tudniuk kell. Talán kicsit terjengős benyomást kelt az írásom, de számomra ez fontos momentumnak tűnik.

János evangéliuma következő fejezetében ezt találjuk:

Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam. (János 15:26)

Jézus ezek után elmondta tanítványainak: a Szent Szellem újabb szolgálata a Krisztusról szóló bizonyságtétel lesz. Ki tesz bizonyságot valami mellett? Az, aki tanúja az eseményeknek. A tanú elmondja, mit látott pontosan. A tanú emellett arról is számot adhat, amit hallott. Szeretnéd hallani mindazt, amit Jézussal kapcsolatban látott a Szent Szellem? Szeretnéd hallani azokat a dolgokat, amelyeket a Szent Szellem Jézus szájából hallott? Vagy azokat, amelyeket az Atya mondott Jézusról? Talán butaságnak tűnik a gondolat, hogy a Szent Szellem „letölt” nekünk minden információt. Mégis, van értelme hinni, hogy a Pártfogóval való kommunikációnk során apró morzsákat is kaphatunk a Jézussal kapcsolatos szemtanúi beszámolókból. Olyan ez, mintha volna egy közös Barátunk, aki egyre több információval látna el a leendő Vőlegényünkkel kapcsolatban. Ez pedig jelentősnek tűnik nekem.

A 16. fejezetben ezt olvassuk:

Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. (János 16:7)

El tudom képzelni, ahogyan a tanítványok faggatják Krisztust: az Ő távozása mégis, hogyan lehetne számukra „jobb”?

Gondoltál már valaha ilyet: „Bárcsak akkor élhettem volna, amikor Jézus itt járt a földön?” Én igen. Nagyszerű lett volna látni, hogyan is nézett ki valójában. Érdekes lett volna hallani a hangját. Fantasztikus lett volna látni a csodáit, a tömegek ámulatát. Csodás lett volna szemtől szembe megkérdezni Tőle mindazt, ami csak a szívünk mélyén lapul.

Jézus mégis azt mondta tanítványainak, hogy hasznos lesz az a szolgálat, amelyet az Ő testi jelenléte nélkül fognak végezni. Ha személyesen ott lettem volna, nem biztos, hogy elhittem volna ezt. Mégis, mi lehet annál jobb, amikor Ő ott van? Mi hasznom származott volna abból, hogy elengedem? Mit tehet a másik Pártfogó jobban, mint Jézus?

A legfőbb válasz e kérdésünkre a tény, miszerint a Pártfogó személye többé nincs emberi testbe zárva. Krisztus testben jött el. Jézusnak testben kellett élnie, mégsem vétkezett. Ezáltal, Jézus bizonyította, hogy lehetséges testben élni és nem vétkezni. Ő testében megítélt bennünket.

Ezen a ponton hadd állítsak valamit az Úr Jézus Krisztus isteni mivoltával kapcsolatban. Miközben Jézus teljességében isten volt, félretette isteni hatalmát arra az időszakra, míg a földön élt. Ezáltal, minden, amit a földön megvalósított, bármely földi ember számára lehetséges.

Ha földi tartózkodása alatt megtartotta mindenhatóságát, mindentudását vagy isteni hatalmának bármely más jellemzőjét, akkor csaló volt. Bűntelen élete semmit nem bizonyít, ha olyan hatalmat használt hozzá, amely számunkra nem volna elérhető. Isten tervével természetesen tisztában volt. Ennek részletei az Atyával való imádságai közben váltak nyilvánvalóvá számára. Csodáit az Igébe és az Atyába vetett hit által tette. Ily módon, mivel ugyanazon alapelvek szerint élte életét, mint te vagy én, bizonyított valamit. Élete ezáltal valóságos, megvalósítható példaként állhat előttünk.

A Szent Szellemnek viszont nem kellett testet öltenie. Krisztus már elvégezte azt a feladatot. Ezért a Szent Szellem maradhat igazi formájában, szellemként. Következésképpen a Pártfogó így mindenhol jelen lehet, aminek köszönhetően ott lehet minden egyes hívővel mindenhol és mindenkor. Ismét tehát: a Szent Szellem segíteni jött, ahogyan Jézus segített, bizonyságot tesz Jézusról, emlékeztet és tanít bennünket, és nem pusztán velünk van, hanem bennünk lesz, és velünk is jön mindenhová, mindenkor. Ez mindenképpen előnyt jelent számunkra!

Itt jegyezzük meg, hogy bármely okból is tervezte így ezt Isten, a Pártfogó nem jöhetett el a maga teljességében addig, amíg Jézus el nem távozott. Míg Krisztus távozása elszomorító lehetett, mégsem volt rossz hír. Az ígéret szerint a szolgálat jobban fog menni Krisztus távozása után. Tudom, hogy nehéz elhinni, de ezt Jézus maga mondta. A Szent Szellem segítségével végzett szolgálat kedvezőbb lesz még a Krisztus testi jelenlétében végzett szolgálatnál is.

Ezek után ezt olvassuk:

És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett. (János 16:8–11)

Próbáltál már megítélni valakit? Az idézett rész szövegkörnyezete meglehetősen terjedelmes, de a fő állítás szerint a Szent Szellem másik feladata az ember megítélése. Miközben a tanítványok az evangéliumot hirdették, a Szent Szellem láthatatlanul végezte a munkáját az emberek elméjében és szívében, és megítélte őket. A Pártfogó ismerte gondolataikat és tetteiket, melyek miatt a bűnös ember bűntudatot vagy szomorúságot érez. Megvolt a képessége arra, hogy végigfuttassa azokat az eseményeket az elveszettek gondolataiban, és nyugtalanságot okozzon bennük. Ez történik ma is: megosztod az emberekkel az örömhírt, a Szent Szellem pedig megítéli őket. Ez jelentős partnerkapcsolat a Szent Szellem és közöttünk.

A Pártfogó jelenlétének utolsó előnyét, melyet kiemelnék, a 16. fejezetben találjuk:

Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. (János 16:12–15)

Ez a szakasz a Szent Szellem négy tevékenységéről beszél. Elvezeti a tanítványokat minden igazságra, azt beszéli, amit hallott, Jézust fogja dicsőíteni, és kijelenti nekik mindazt, amely Jézustól származik.

Van pár olyan dolog körülöttünk, amely vezetéssel irányítható. Az autót kormánykerékkel vezetjük az úton. Haladhat az autó egész jó sebességgel is bármely irányban, de egy pici kormánymozdítást követően azonnal egy bizonyos irányban fog menni. A lovat gyeplővel irányíthatjuk. A hajót egy egészen kis szerkezettel – a kormánylapáttal – tarthatjuk pályáján. Képzeld el, ahogyan az életedet a Szent Szellem apró irányító mozdulatainak kíséretében éled. Jézus azt ígérte tanítványainak, hogy a Szent Szellem irányítani fogja őket.

Beszéltünk eddig a Szent Szellem azon szolgálatáról, amikor beszél hozzánk, kijelent számunkra dolgokat, de nem tértünk még ki Jézus dicsőítésére. A Szent Szellem tiszteletet szerez Jézusnak, naggyá teszi Őt. Rivalizálásról vagy féltékenységről szó sincs. A Szent Szellem boldogan magasztalja Isten Fiának személyét és szolgálatát. A tanítványok ezentúl is jó emlékeket fognak ápolni Mesterükről, mert a Pártfogó figyelmüket Megváltójuk csodálatos jellemvonásaira irányítja.

Az utolsó vacsorát követő tizenkét órán belül Krisztus már a kereszten függött. Negyven nappal később pedig már fizikailag sem volt jelen többé, tanítványait pedig maga után hagyta. Ötven napon belül viszont elküldte nekik a fenséges Pártfogót. Jézus gondoskodott arról, hogy az utolsó vacsora körüli utolsó pillanatokban megvigasztalhassa őket azzal a tudattal, hogy nagy segítségük érkezik a rájuk váró szolgálatban. Szerintem ez a segítség igen jelentős volt számukra.

Az Olajfák hegye

Ha gyorsan előretekerünk negyven napot, Krisztust az Olajfák hegyén találjuk, amint mennybemeneteléhez készülődik. Addigra már látták őt a tanítványok, Mária Magdaléna, két ember az Emmaus felé vezető úton, valamint egyszer nagyjából ötszáz ember. Itt volt az idő, hogy fizikai valójában is eltávozzon. Máté, Márk és Lukács feljegyzik az eseményt.

Máté evangéliumában Jézus a hegytetőn a következő szavakat intézi tanítványaihoz:

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Máté 28:19–20)

A Szent Szellem a következő szavakra ihlette Márkot:

Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek a kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak. (Márk 16:15–18)

Eszerint az élet igen sűrűnek ígérkezett a tanítványok számára. Mindkét szakasz igével kezdődik felszólító módban, ami parancsra utal. Máté beszámolója szerint az evangélium hirdetésén túl arra is parancsot kaptak, hogy tanítványokat képezzenek, bemerítsék őket és tanítsák őket szerte a világban. Az ember egész életét felemésztheti, ha e feladatokat akár csak egy országban is meg akarja valósítani. Állhattak is neki.

Márk beszámolójában a parancs szerint a tanítványoknak el kell menniük szerte a világba. Ezután hozzáteszi az evangélium hirdetését, mint feladatot, valamint felsorol olyan tevékenységeket, amelyek a hívő életének részévé válnak. Ilyen tevékenységek a démonűzés, a méreg legyőzése, a nyelveken szólás és a betegek meggyógyítása. Ismét kiemelném, mindezt a tanítványok az egész világon tervezték tenni. Nem úgy hangzik, hogy sok idejük maradt pihenésre.

Amilyen sürgősnek és teendőkkel megpakoltnak tűnik e két parancs, annyira ellentmondásosnak tűnhet az az utolsó krisztusi mondat Lukács evangéliumában. A kérdéses mondat nem a hegyen hangzott el, hanem abban az igeversben olvashatjuk, amely az Olajfák hegyére való felmenetelt előzi meg. Lukács a következőket jegyezte fel:

És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel. (Lukács 24:49)

Maradjatok?! Viccelt? A városban még azt mondta Jézus, hogy időzzenek, a hegyen viszont azt, hogy menjenek. Most akkor melyiket tegyék? A válasz: mindkettőt. Krisztus azt akarta, hogy a tanítványok menjenek el a világba és hirdessék az evangéliumot, gyógyítsák meg a betegeket, démonokat űzzenek ki, bemerítsék és tanítsák az embereket. Szándéka szerint ezt hamarosan el kellett kezdeniük, de nem azonnal.

A sok tennivaló ellenére, Jézus nem akarta, hogy tanítványai azonnal nekilássanak a munkának. Nem szabadott elhagyniuk a várost, míg a Szent Szellemtől erőt nem kapnak. Bármit is értek volna el a várakozás helyett abban a tíz napban, nem érte meg e nélkül. A Szent Szellem keresztségben kapott erő gyorsan behozta azt az időt, amelyet várakozással kellett tölteni.

Szolgálatom során megkaptam párszor a kérdést, miért állítok fel olyan követelményt, amely szerint bizonyos szolgálati területek vezetésére kizárólag Szent Szellem keresztséggel rendelkező személyeket engedek. Elvárásomat a szolgálók jogai korlátozásának tartják. Látásom szerint viszont, ha a Szent Szellem ilyen szintű segítséget biztosít a szolgálók számára, miért küldenék ki bárkit a szolgálatba nélküle? Nem éppen ez a megközelítés volna a legbarátságtalanabb? Nem kellene inkább biztosra mennem, hogy szolgáló csapatom megkapja az összes lehetséges segítséget, mielőtt harcba küldöm őket?

Ezt a szabályt nem alkalmaztam minden szolgálati területen, de volt néhány olyan, ahol egyszerűen nem éreztem fair dolognak elküldeni munkásaimat az aratásba a Pártfogó segítsége nélkül. Reményeim szerint ezzel Krisztus szándékának megfelelően járok el, hiszen Ő azt parancsolta tanítványainak, hogy várakozzanak, hogy megkaphassák a Szent Szellem ajándékát, mielőtt a nagy misszióparancs teljesítésének nekiállnak.

Erőt kaptok

A Cselekedetek könyve 1. és a Lukács evangéliuma 24. fejezetében olvashatunk Krisztus mennybe meneteléről. A Cselekedetek 1:8-ban találunk egy kiegészítést a másik beszámolóhoz képest:

Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. (Cselekedtek 1:8)

A görög „erő” szó a dunamis, melyet sokan a dinamittal asszociálnak. Jelentéstartalma leginkább a „csodás erőt” hordozza. Az igevers többi részét illetően néhányan úgy vélekednek, az a tanúságtételben való részvételhez szükséges erőről szól. A később történtek anekdotáiból láthatjuk viszont, hogy ez az erő segítség a szent élet megélésére, általa gyülekezeteket alapítottak, rajta keresztül a dicsőítés is élettel telivé válik. A Szent Szellemtől kapott erő nagyon sok területen jelent előnyt a keresztény élet során. Ha mindarra tekintünk, amivel Isten felruházott bennünket, vajon mennyit adhat ezen felül a Szent Szellem keresztségből eredő erő?

Lukács beszámolója szerint úgy tűnik, a hatékony szolgálat érdekében Krisztus kiemelten fontosnak tartotta a Szent Szellem vételét. Az utolsó vacsora párbeszédeinek feljegyzését alapul véve János evangéliumából láthatjuk, hogy Jézus a Szent Szellem pártfogói segítségét szintén sok területen jelentősnek tartotta. A Cselekedetekben szereplő történet arról a hatalmas erejű segítség ígéretéről számol be, amikor a tanítványokhoz megérkezik Pártfogójuk. A Szent Szellem valóban jobb, mint a légkondicionáló! Igen, a Szent Szellem keresztség valóban nagy jelentőséggel bír.

T-Fav

A cikk a „The Complete Pentecostal – More Than Just Tongues” c. könyvből származik.
Copyright © 2010 by Mark Wootton.
A szerző engedélyével. Minden jog fenntartva!

Szerző: Dr. Mark Wootton

Dr. Mark Wootton az Evangel University pünkösdi vezetéselmélet tanszékének tanára. Életében szolgált pásztorként, gyülekezetplántálóként és egyetemi tanulmányi munkatársként is