Árva lányból királyné

Kezdésként hadd osszam meg egy árva lány igaz történetét. Onnan tudjuk, hogy a történet igaz, hogy Isten Igéjében olvashatunk róla.

Ez a fiatal árva lány egy nemzetiségi csoporthoz tartozott, később viszont a Perzsa Birodalom királynője lett belőle.

• Valószínűtlen? Igen.
• Hihetetlen? Igen.
• Lehetetlen? Az emberi logika és gondolkodásmód alapján igen.

De Istennel minden lehetséges.

Öt főszereplője van ennek a történetnek.

• Eszter – a fiatal lány, akinek meghaltak a szülei, így árvaságra jutott.
• Mordokaj – Eszter unokatestvére. Befogadta Esztert a családjába, amikor szülei meghaltak, és a sajátjaként nevelte fel.
• Ahasvérós király – az India és Etiópia között elterült Perzsa Birodalom uralkodója.
• Vasti királyné – Ahasvérós király felesége.
• Hámán – a birodalom miniszterelnöke: második ember a király után.

Az ószövetségi Eszter könyvének első fejezete feljegyzi, hogy uralkodásának harmadik évében Ahasvérós király hét napon át tartó ünnepséget rendezett a birodalom vezetőinek. A hetedik napra a király és a vendégei már nagyon felöntöttek a garatra. Maga elé kérette a királynét a királyi koronával a fején. Ahasvérós azt akarta, hogy mindenki megcsodálja felesége szépségét. De a királyné visszautasította a kérését. Ez nagyon felbosszantotta a királyt. Összehívta a tanácsadóit, hogy mit is tegyen. „Mit tegyek Vasti királynéval?” Ők azt mondták neki: „Nem csak a király ellen vétetett Vasti királyné, hanem Ahasvérós király minden tartományának összes vezető embere és egész népe ellen is. Mert a királyné tettének a híre eljut majd minden asszonyhoz, és ők is megvetik férjüket.” (Eszter 1:16–17).

Hadd álljak meg itt egy pillanatra, hogy elmondjam, mekkora hatást gyakorolnak tetteink másokra. Nevelésünk nagyobb része példamutatás, nem csupán kimondott szó. Ezek az emberek úgy érezték, hogy Vasti királyné tette a feleségükre is hatással lenne.

Sokan figyelik a pásztorfeleségeket és a más területeken szolgáló nőket, hogy miként bánnak a férjükkel, a gyermekeikkel és másokkal. Hadd mondjak valamit, amit gyakran mondogattam eddig is, és fogok ezután is. Nagyszerű kiváltság és csodálatos felelősség olyan vezetői pozícióban lenni, amely által hatással lehetünk másokra. Mindig hálás szívvel kell gondolnunk erre a kiváltságra.

De térjünk vissza a történetünkre. Ahasvérós király azt a tanácsot kapja, hogy írjon rendeletet, amelyben Vasti királynét örökre száműzi a király jelenlétéből. Egy másik, arra sokkal érdemesebb királynét kell választani. A király ezt elfogadta, és papírra vetette a királyné száműzését.

Nem került sok időbe, hogy a király haragja lelohadjon, és majdnem meggondolta magát. A tisztviselői azt ajánlották neki, hogy kutassák fel a birodalom legszebb szüzeit, vigyék őket a palotába, adjanak nekik szépítő szereket, hogy a király kiválaszthassa közülük azt, akiből királynő lesz. Ez az ötlet nagyon megtetszett a királynak.

És itt tűnik fel Eszter a színen. Egyike volt azoknak a fiatal lányoknak, akiket kiválasztottak, mint lehetséges királynét. Zsidó volt, de az unokatestvére, Mordokaj senkinek nem árulta el róla, hogy az.

Ezt hallgasd meg! Mielőtt a király elé járultak volna, mindegyik nő 12 hónapig tartó szépítő kúrán vett részt. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet 12 hónapon át élvezni ezt a fajta gondoskodást. Te el tudsz képzelni egy egész éven át tartó wellness és szépítő kúrát? Ráadásul mindenkinek hét szolga leste a kívánságát! Lehet, hogy már te is hallottál ilyen humoros megjegyzést egy-egy férjtől: „A feleségem ugyanolyan gyönyörű, mint korábban, csak most már több idejébe kerül!…” Természetesen tudom, hogy egyetlen férj sem tenne ilyen megjegyzést a feleségére.

De a történetnek ezen szakasza arra tanít minket, hogy minden sikert előkészületek előznek meg. „Instant” nemzedékünkben sokan anélkül akarnak eredményt elérni, hogy bármiben is megfegyelmeznék magukat, bármire is felkészülnének. A szolgálathoz nagy önfegyelem kell. Fel kell készíteni a szívünket és az elménket arra, hogy elvégezhessük a munkát, amelyre Isten elhívott minket. Fontos, hogy mielőtt másokkal – akár nagyobb hallgatóság előtt, akár négyszemközt – beszélünk, imádkozzunk és felkészüljünk. Akkor lesz a szívünk az Ő szívéhez hasonló, ha időt töltünk jelenlétében. Ezáltal tudunk őszintén szeretni másokat. Örömükben együtt örülni, bánatukban együtt sírni velük. Fel kell tölteni a gondolatainkat és a szívünket Isten Igéjével, ha meg akarunk szabadulni az önzéstől, haragtól, nehezteléstől, helytelen motivációtól, kritizáló lelkülettől, a pletykás nyelvtől. Ha ismerjük az Igét, és Isten jelenlétében élünk, felkészülünk a mindennapok kihívásaira. Kérlek, ne érts félre! Amit most mondtam, abból arra is lehet következtetni, hogy szolgálni nagyon nehéz és kellemetlen. De én nem ezt tapasztaltam. Szolgálók gyermekeként nőttem fel, és a férjem mellett már több mint 50 éve szolgálok én is; őszintén mondhatom, SZÍVEMBŐL SZERETEM. Természetesen előfordulhatnak olyan esetek is, amikor az „felkészültséged” arra késztet, hogy a helyes dolgot mondd ki és cselekedd meg, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a másik személy nem sok időt töltött mostanában Jézus jelenlétében.

Egy picit elkalandoztam, úgyhogy térjünk vissza a történethez. Amikor eljött az idő, hogy megjelenjen a király előtt, Eszter maga választhatta ki a ruháját és ékszereit. Elfogadta a lányok felkészülését irányító Hégaj tanácsát: csupán azt vette fel, amit ő tanácsolt neki. Mindenki csodálta Esztert, és a királynak is sokkal jobban tetszett, mint a többi lány, ezért ő lett az új királyné.

Itt bepillantást kaphatunk Eszter viselkedésébe. Emlékezzünk csak rá, hogy a szépsége miatt választotta a király. Egy egész éven át kényeztették, szépészeti kúrák sokaságán ment át, és hét szolga állt a rendelkezésére. Egy ilyen év után könnyen önzővé és követelőzővé válhatott volna. Mindnyájunknak nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy a szívünk ne énközpontú, hanem krisztusközpontú legyen. Soha nem szabad arrogánsnak lennünk, nem gondolhatjuk magunkat többnek a másiknál. Alázattal kell elfogadni az Úr mindennapi jóindulatát, és szívből hálát adni érte. Az ellenség mindig keresi azokat a területeket, ahol jelen tud lenni az életünkben, ahol rá tud venni a gonoszságra. Engedni kell a Szent Szellemnek, hogy rendszeresen megvizsgálja a szívünket.

Ekkor jelenik meg a harmadik férfi, Hámán.

A király őt tette meg miniszterelnöknek, a birodalom leghatalmasabb emberének, aki felett csak a király állt. A király minden emberének meg kellett hajolnia, amikor elment előttük. De Mordekaj ezt visszautasította. Hámán nagyon dühös lett rá, mert a palota egyik tisztviselőjeként Mordekaj egyszerűen nem volt hajlandó meghajolni előtte. Amikor megtudta, hogy Mordekaj zsidó származású, eldöntötte, hogy elpusztítja az összes zsidót a Perzsa Birodalom területén. Március 7-re volt kitűzve a zsidók lemészárlásának a napja. A javaikat azok kapták volna meg, akik megölték őket.

Nem nehéz elképzelni, mekkora félelem szállt a zsidó népre! Mordekaj megszaggatta a ruháit, zsákruhába öltözött és hamut szórt a fejére, kiment a városba, és hangos, keserű jajveszékelésbe kezdett. Üzenetet küldött Eszternek, hogy sürgősen járuljon a király elé, hogy kegyelemért könyörögjön a népe számára.

Eszter királyné így válaszolt: „A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre ugyanaz a törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik. Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját.” Mordekaj így válaszolt neki: „Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módon máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz.” Így folytatta: „Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszter 4:11–14). Kedves szolgálótársaim, ki kérdőjelezheti meg, hogy „Isten éppen a mostani idők miatt helyezett téged a szolgálatba”?

Eszter királyné ezt a választ küldte: „Menj, gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök a szolgálóleányaimmal, azután bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is, ha el kell vesznem, hát vesszek el.” (Eszter 4:16).

Ebben a bibliai szakaszban egyértelműen jelen van a cselszövés és a veszély. Ha Eszter hívatlanul jelenik meg a király előtt, azzal egyértelműen az életét teszi kockára. A mindennapjaink során átélhetünk hasonló jeleneteket. Lehet, hogy nem a hallállal nézünk farkasszemet, habár a mai világban ez is lehetséges. A hívő keresztyén napjainkban is veszéllyel, még talán a halállal is szembenéz, amikor Jézust hirdeti. Az odaszánt szívnek fel kell készülnie arra, hogy ki tudja mondani: „Ha meghalok, hát meghalok, de akkor sem tagadom meg az Istenemet”.

Eszter királyné egyértelműen aggódott a népe iránt. És Isten természetfeletti módon olyan helyzetbe hozta őt, hogy hatalmas változást tudott előidézni. Ugyan ez a lehetőség fennáll minden hívő számára, aki hajlandó Isten tervének és céljainak alávetni magát. Isten mindenkit olyan helyzetbe állított, ahol változást tud előidézni. Hölgyeim, a mi szolgálatunk nem kötelességből vagy elvárásokból kell, hogy fakadjon. Sokkal inkább a mások iránt érzett aggodalmunk kell, hogy motiválja. Komoly felelősséggel jár a szolgálat. Jézus arra tanít minket, hogy „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lukács 12:48). Úgy tűnik, hogy lassan megfosztanak minket attól, hogy szabadon hirdethessük Krisztust. Addig kell dolgoznunk, amíg a lehetőség még nyitva áll. Tegyünk meg mindent Érte, amit csak tudunk, kegyelme által váljunk azzá, akivé válhatunk, és bátran tegyünk bizonyságot Jézusról, amikor csak lehetőségünk adódik rá.

Isten mindenkinek adott képességet ehhez. Sok értékes tanulságot vonhatunk le ebből az odaszánásról szóló történetből. Eszter, akinek nem voltak szülei, és akit az unokatestvére fogadott örökbe, soha nem gondolta volna, hogy egyszer lehetősége nyílik arra, hogy megmentse a teljes zsidó népet. Már az is nagy félelmet kelthetett volna benne, hogy őt is kiválasztották arra, hogy elmenjen a király palotájába. Nem tudhatta, mi lesz a történet vége. Valószínűleg rengeteg lehetőség átfutott az agyán. Végül is, ezzel fel kellett adnia azt az életet, amit addig élt. Az otthonát hátrahagyva ismeretlen helyre költözött. Olyan emberek veszik majd körül, akiket nem ismer, és olyan életformát erőltetnek majd rá, amelyhez nem volt hozzászokva. Ez úgy hangzik, mint amikor valaki elkezd szolgálni, nem? Nem tudhatod, merre vezet Isten. De Isten Igéje bátorít minket. „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és nem hagy el.” (5Mózes 31:6) Az életünket is rábízhatjuk arra az Istenre, akit szolgálunk!

Végtelen lehetőség nyílik meg előttünk, amikor azt mondjuk „Itt vagyok, Istenem, használj engem. Nem érdekel, kié lesz a dicsőség, bármilyen kellemetlenséget felvállalok Jézusért.” Minden nap hozunk olyan döntést, amely hatással van az életünkre. És igen, néha nehézségekkel és kihívásokkal találjuk szembe magunkat.

Ritkán tekintünk úgy a kihívásra, mint lehetőségforrásra; inkább problémának látjuk. Ugyanakkor, ahol nincs probléma, ott csodára sincs szükség! A Mindenható még ma is közbelép az emberileg lehetetlen helyzetekben!

Ez a történet a kétségbeesésről is szól. „Menj és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem!” (Eszter 4:16) Sok ember csak akkor bízza magát Krisztusra, amikor már az élete függ ettől. Voltál már olyan helyzetben, amikor tudtad, hogy csakis Isten természetfeletti ereje által maradtál meg? Minden bizonnyal már megtapasztaltad, hogy amikor segítségül hívod Isten nevét, Ő jön, és erőt ad neked.

Ha esetleg még nem olvastad a korábbi cikkeimet, akkor elmondom, hogy azért tudom mindezt olyan biztosra mondani, mert megtapasztaltam Isten hihetetlen segítségét az élet leglehetetlenebb helyzeteiben. Amikor az egyetlen gyermekünk megbetegedett és meghalt, Isten ott volt velünk, megvigasztalt minket, és átsegített minket a mindennapokon. A kegyelme által tudjuk bemutatni másoknak az Ő hűségét!

Egy másik trauma az volt, amikor kiderült, hogy veserákom van. Nem is tudom leírni azt az érzelmi támogatást, amit Isten adott. A korházba menet rátettem a kezemet a férjem karjára, és ezt mondtam: „Hiszem, hogy minden rendben lesz, de ha mégis bármi történne, csak tudd, hogy így van rendben.” Csak is Isten tud ilyen békét és vigaszt nyújtani. Az Igéből merítettem a hitemet. Ő pedig fölemelt a körülmények fölé. Hadd hangsúlyozzam ismét: azért, mert kétségbeesetten kértem természetfeletti erejét, mindent elsöprő nyugalmát, szeretetének biztonságát. Ő pedig nem hagyott cserben. Már 13 éve, hogy kivették az egyik vesémet, de egészséges és élettel teli vagyok. Isten hűséges. Megérdemli, hogy megbízzunk Benne. Minden kétségbeejtő helyzethez elegendő a kegyelme. Felnövekszik a hit és az erő, hogy szeressük és megbízzunk Benne. Van egy gospel dal, ami valahogy így hangzik: „Ha sosem lett volna problémám, akkor nem tudnám, hogy Ő meg tudja oldani, akkor nem tudnám, hogy az Istenbe vetett hit mire képes. Mert ezen keresztül tanultam meg megbízni Jézusban és az Igében.”

Ez emlékeztet engem arra, hogy milyen nagy ajándékot kapott az emberiség azáltal, hogy Isten odaadta értünk az Egyszülött Fiát, hogy megmentsen minket. Minden alkalommal, amikor bizonyságot teszel valakinek Jézusról, amikor odaszánod az idődet és az energiádat erre, akkor erről a csodálatos ajándékról teszel bizonyságot. Ha lenne a tulajdonodban valami, amiről tudod, hogy életet ad az embereknek, nem akarnád-e mindenképp megosztani másokkal? Nos, nekünk megvan a kulcsunk az örökélethez. Isten abba a különleges helyzetbe helyezett minket, hogy egyszerre tudjuk megosztani a reménység üzenetét az emberekkel, és bemutatni nekik az Isten ajándékainak az előnyeit. Eszembe jutott még egy dal, ami úgy szól, hogy „Odaadom neked Jézust, Ő az a békesség, amely minden értelmet meghalad. Odaadom neked Jézust, Ő a tökéletes szeretet, amely minden félelmet elűz. Odaadom neked Jézust, Ő az a víz, amelytől soha meg nem szomjazol. Odaadom neked Jézust, barátom, odaadom neked Jézust.”

Végül térjünk vissza Eszterhez. Sokkal nagyobb csoda történt, mint amit Eszter valaha is elérhetett volna. Sok évnyi előkészület előzte meg azokat az eseményeket, amelyek végbementek Eszter életében. Rengeteg volt a „valószínűtlen” körülmény. Amikor átadjuk magunkat a Mesternek, hogy arra használjon bennünket, amire csak akar, akkor végtelen jóindulat, lehetőség és potenciál szabadul fel az életünkben. Eszter hűsége és bátorsága által zsidó nép megmenekült. Egyszer majd, amikor az életed történetét megírják, remélem, mások is ilyen bizonyságot fognak elmondani rólad. Mindig odafigyelt másokra. Elég bátor volt ahhoz, hogy igaz és hűséges maradjon a nehéz helyzetekben is. A Krisztusért való odaszánása mindenki számára inspiráló volt, aki ismerte őt. Az élete tiszteletet és dicsőséget hozott az Atyának.

Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. (Filippi 4:13).