Milyen képet látsz magad előtt, amikor az ‘otthon’ szó jut eszedbe? A megfőzendő étel? Az elmosogatandó edények? A szennyes? A padló? Vagy inkább a szeretet, melegség, családi együttlét?

Sok asszony arra kényszerül, hogy házon kívül is dolgozzék; ugyanakkor az otthonteremtő hivatásánál nincs csodálatosabb. Lelki-érzelmi szükségleteket tölt be, és csodás szolgálati lehetőségekkel szembesül. Az anyai szerep a világ egyik legfontosabb, legnagyobb jutalommal kecsegtető küldetése. Minden szeretetét, erejét, bölcsességét össze kell hozzá szednie a nőnek. Az anya ruhagyárat, mosodát, éttermet, lelkigondozói központot, takarítószolgálatot, taxiszolgáltatást, egészségügyi rendelőt üzemeltet. A hazahozott állatok számára állatkertet tart fenn, a vitás esetekben ő a bíró és az esküdtszék is egyben. Hölgyek, csodálatosak vagytok!

Az ‘anya’ kifejezéssel több mint háromszázszor találkozunk a Bibliában.

A család egyik nagyon fontos vonatkozását vizsgáljuk most meg. A Szentírásban gyakran olvasunk róla: saját gyermekeinkről van szó. A szolgálattevő otthonában időnként sajnos nem érzi túl fontosnak magát a gyermek, mert a szülőket nagyon leköti a mások felé való szolgálat, közben pedig nem veszik észre, milyen nagy szükségük van saját gyermekeiknek a szeretetteljes, személyes odafigyelésre.

Hogyan járulhatok hozzá ahhoz, hogy gyermekem a küldetésünket jelentő szolgálatot, és legfőképpen Istent magát szeresse? Bármenyire is kötelességednek érzed a gyülekezeti munkát, ne feledkezz meg a családod szükségleteiről sem! A gyermekeidnek sokkal nagyobb szükségük van jó édesanyára, mint a gyülekezetednek a még több munkásra. Ez az Istentől kapott feladatod. A gyülekezeti munka sem megy igazán, ha a lelkész családi életére a káosz a jellemző. A valódi szeretetet a családban tapasztaljuk meg legelőször. Pont a családban kezdi a gyermek átélni, hogy szeretik – vagy éppen kevésbé szeretik… A szeretetet a családban fejezik ki, de ugyanitt az ember feladatai be is árnyékolhatják a kimutatását. A család az a hely, ahol a biztonságérzet vagy éppen bizonytalanságérzet, bizalom vagy gyanakvás mélyre nyúló gyökereit elplántálják.

Nézzünk most meg néhány olyan lépést, amellyel biztosítható, hogy a gyermekünk mind Istent, mind a gyülekezeti szolgálatot szeresse.

1. Legyél jó anya

Szeress túláradóan! A szeretettel, hamisítatlan törődéssel gyermekünk biztonságérzetéről gondoskodhatunk. A szülő minden adandó alkalommal ölelje, bátorítsa a gyermekét! Ehhez csak idő és odafigyelés kell, semmi más. Eszembe jut egy személyes emlék, amelyre mindig örömmel gondolok vissza. A kislányunk, Missy, aki már Jézussal a mennyben van, olyasmit mondott, amit soha nem fogok elfelejteni. Gyakran mondtam neki minden különösebb ok nélkül a következőt: „Tudod mit, Missy?” „Mit?” – kérdezte ilyenkor. „Szeretlek!” – mondtam én. Egyszer így fordultam hozzá: „Tudod mit, Missy?” Erre ő: „Tudom!” „Mit?” – kérdeztem várakozással. „Szeretsz!” Anyaként számomra – és valószínűleg minden anya így van ezzel – ez a kis megjegyzés aranyat ért, mert néha azon tűnődöm, elég szeretetteljes otthoni légkört tudok-e kialakítani.

Töltsetek időt együtt! Gondoskodj róla minden nap, hogy minőségi időt tölthess a gyermekeiddel. Taníts nekik olyan készségeket, melyekkel az életük könnyebb lesz. Ilyen lehet például, ha az anya megtanítja a lányát főzni. A jövőbeni férje minden bizonnyal hálás lesz… Noha elsősorban nőkhöz szólok, az apa is át tud adni olyan készségeket, amelyek nagyon nagy segítséget jelentenek majd a gyermeknek felnőttként. Sokszor sokkal könnyebb, gyorsabb, ha egy adott feladatot mi magunk végzünk el, de a gyerekek bevonásával nem csak a mindennapi élethez szükséges készségeket adjuk át, hanem életre szóló emlékeket is teremtünk. Még ma is emlékszem, ahogy a kis Mischelle a konyhában segített süteményt sütni. Mindenütt liszt, de nagyon nagy móka volt. Lehet, hogy éppen a szokásos házimunkát végzed, de a gyermeked megszólít: „Anya, nézd!” „Játssz velem!” vagy éppen „Segíthetek?”

Ezekkel azt az üzenetet közvetíted, hogy a másik értékes, különleges a számodra, megéri időt tölteni vele – szereted.

Az életemben sokat változott a kultúra. Fiatalkoromban még tévénk sem volt, a mobiltelefon pedig még nem is létezett. Ma nagyon sok minden el tudja rabolni a családdal töltendő időt. Az anyának nagy odafigyeléssel kell őrködnie a rendelkezésre álló pillanatok felett. A csecsemő nagyon gyorsan felcseperedik, iskolás, majd tizenéves lesz, és már ki is repül otthonról – dolgozik, tanul, saját családot alapít.

Szülőként nem szabad engednünk, hogy a televízió töltse ki az időnket, dajkálja a gyerekeket. Sok drága időt és alkalmat pocsékolhatunk el vele, még mielőtt ráeszmélnénk. Napjainkban a szülő–gyerek kommunikáció vakvágányra terelő egyik tényezője a mobiltelefon lett. Sajnálatos  módon előfordul, hogy a személyes kommunikáció helyébe lép, és beszűkíti a családi örömök megélésének terét.

Erősítsd a gyermekeid önbecsülését. A mentális egészség szempontjából nagyon fontos a pozitív énkép. A gyerekek cseperedése közben keresd azokat az alkalmakat, amelyekben célirányos feladatok sikeres elvégeztetésével saját értéküket láttathatod meg velük. Fontos, hogy kapjanak az életkoruknak megfelelő feladatokat; végülis nem szeretnénk fegyelmezetlen, lusta gyermeket felnevelni.

Sok-sok napot, évet kell belefektetnünk, hogy gyermekeinket az Isten szerinti életre elvezessük, és ráadásul ez az idő gyorsan elrepül. Minden nap külön áldás, Istentől kapott egyedi lehetőség a feladatunk betöltéséhez.

2. Legyen az otthonod a boldogság helye

A jó anya másik feladata az, hogy az otthonát boldog, békés hellyé tegye.

Legyél a gyermeked fogadóbizottsága, amikor az iskolából hazaérkezik. Csodálatos emlékeim vannak arról, hogy anyukám az ajtóban áll és vár, amikor hazaérkezem. Alig várom, hogy elmondhassam neki, mi minden történt az iskolában. Biztos voltam benne, hogy ő is alig várja, hogy végre otthon legyek, és megosszam vele a nap eseményeit. A legcsodálatosabb édesanyám volt, akit csak egy lány magának kívánhatott. Ez a szokás nem tizenéves koromban kezdődött, hanem már az iskola első napján. Mindez azt is eredményezte, hogy mivel kislány koromtól kezdve hozzászokhattam, tizenéves koromban nem éreztem úgy, hogy ne bízna meg bennem vagy hogy túlságosan beleavatkozna az életembe. Csodás barátnőm volt, a leghűbb bizalmasom.

Amennyire csak a lehetőségek engedik, gondoskodj rendszeres családi étkezésekről. Az étkezésnek örömteli eseménynek kell lennie, a kellemetlen témákat nem ilyenkor kell felhozni. Jó, ha a gyermekek már várják ezeket az asztal körül együtt eltöltött élvezetes alkalmakat. Bizonyított tény, hogy békességben még az emésztés is könnyebben megy…

A házastársak közötti szeretet, tisztelet és hűség biztonságérzetet nyújt az egész családnak. A civódás, veszekedés felkavarja a gyermekeket. A gyermek egyik legnagyobb féleleme az, hogy a szülők esetleg elválnak. Az egyik barátunk heves nézeteltérésbe keveredett a feleségével az autóban. Előre hajolva a gyermekük megkérdezte: „Hogyan írjuk helyesen a ‘válás’ szót?” Minden házasságban vannak problémák, de a gyermekek biztonságérzetét az otthon naponta átélt szeretettel ismét és ismét meg kell erősítenünk. A szeretetnek mind szavakban, mind a szavakat alátámasztó cselekedetekben meg kell nyilvánulnia.

3. Tegyél meg mindent a normális családi élet érdekében

Várd el a gyermekeidtől, hogy a szabályokat betartsák. A szolgálattevő gyermeke mindig előnyöket élvez, de a lehetőségek adta kereteken belül – és az ő érdekükben – ugyanazokat a szabályokat kell mindenkinél érvényesíteni. Figyelj oda rá, hogy ne erőltesd gyermekeid érvényesülését, ne várd el, hogy különleges előnyjogokat biztosítsanak a számukra. Ugyanakkor ne is tartsd vissza őket csak azért, mert a szüleik szolgálattevők. Ha különleges tehetséget kaptak Istentől, segítsd elő a kibontakozásukat, csak úgy, mint bármely más gyermek esetében tennéd.

Építő módon fegyelmezz! Igen, időnként a szolgálattevő gyermekét is fegyelmezni kell. Ne felejtsd el, hogy testileg, lelkileg, értelmileg és szellemileg is fejlődésben van. A fegyelmezésben legyél következetes. Soha ne mulaszd el, hogy a szükséges mértékű fegyelmezést szeretettel fedezd be. Avagy nem lehetünk-e mértéktelenül hálásak, hogy mennyei Atyánk annak ellenére is szeret bennünket, hogy nem mindig csinálunk mindent jól?

Fontos, hogy a gyermeket ne a fegyelmezés apropóján, hanem már előre tájékoztassuk a szabályokról. Egyértelműen tudnia kell, milyen viselkedést várunk tőle. A gyermeknek szüksége van az útmutatásra, amelyet követni is fog. Biztonságérzetet is jelent a számára, hogy van valaki, aki annyira szereti, hogy határokat állít fel a magatartásához. Nagyon fontos, hogy szándékos engedetlenség esetén helyreigazítsuk a gyermekünk viselkedését, de semmi esetre sem szabad nyilvánosan fegyelmezve megaláznunk, megszégyenítenünk. Ha mások előtt intézzük a fegyelmezést, ez nem csak a gyermeknek, de a körülöttünk lévőknek is megalázó. Fegyelmezéskor magyarázd el a gyermekednek, hogy miért van szükség rá. Ne próbáld a fáradtságodat, haragodat kifejezni vele. Ha szükségesnek látod a fenyítést, akkor ne engedd, hogy a gyermeked lebeszéljen róla. Isten Igéje arra buzdít bennünket, hogy szülőként a gyermeket a szülő és Isten tiszteletére, engedelmességre tanítsuk (Példabeszédek 22:6).

A gyermekeket ériontő ügyekben legyél észszerű, rugalmas, megértő. Az élet főbb kérdéseiben – például az erkölcsi tisztaságban – következetes elvárásaid legyenek. A kisebb jelentőségű – például az aludni térés időpontja – kérdésében legyél rugalmasabb. A korlátokat állító, majd azokat odafigyeléssel, szeretettel betartató szülőt a gyermek tiszteli. A viselkedéssel kapcsolatos alapelvekkel kapcsolatban először a szülőknek kell egyetértésre jutniuk; a kettejük által lefektetett szabályokat egyik félnek sem szabad aláásnia.

Soha ne mondd, hogy azért kell a fiadnak, lányodnak adott módon viselkednie, mert szolgálattevő gyermeke. Azt a vágyat szeretnénk az utódainkba továbbörökíteni, hogy Krisztusnak tetsző életet akarjanak élni. Ha szeretünk valakit, a kedvében akarunk járni. A lehető leghamarabb beszélj nekik arról, hogy Krisztus meghalt értük, és azt szeretné, ha személyesen elfogadnák Megváltójuknak. Krisztus szolgálata örömteli kiváltság; nem szabad, hogy a Vele való kapcsolatot a félelem, a mások előtti megfelelési kényszer jellemezze. Felnővén rossz viszonya lesz a gyülekezettel és a szolgálattal annak a gyermeknek, akinek a tapasztalata szerint a gyülekezet és a szülei elhívása határozza meg, mit tehet és mit nem… Az örökérvényű igazságokat otthon kell megtanítani. Szüksége lesz a magával vitt bibliai, szellemi értékekre, ha ki akar majd igazodni az életben.

Tanítsd meg, hogy hozzád is és másokhoz is tisztelettel viszonyuljanak. Előfordul, hogy szülőként is rossz döntést hozunk, helytelenül viselkedünk. Nem gyengeség, ha ilyenkor bocsánatot kérünk. A gyermekeinkkel legyünk udvariasak – elvégre ők is Isten teremtményei. Ha tisztelettel bánunk velük, őket is tiszteletre neveljük. Szülőként el is kell várnod tőlük, hogy tisztelettel viszonyuljanak hozzád.

Nem a szeretet megnyilvánulása, ha hagyjuk, hogy a gyermekünk a szavaival az idősebbeket bántsa. Valójában a gyermek is úgy viszonyul a szülőhöz, ahogyan az egyik házastárs a másikhoz.

Ha a férjed tisztelettel bánik veled, akkor ezzel a gyermekeinek példát mutat, hogy az édesanyjukat tiszteljék. Ha te is tisztelettel viszonyulsz a férjedhez, akkor ezzel a gyermekeidnek példát mutatsz, hogy a földi édesapjukat tiszteljék. Míg több mint 60 évnyi szolgálat után az Úr magához nem vette a szüleimet, a legmaximálisabb tiszteletet tanúsítottam irántuk. Otthon így tanultam, ezt a példát láttam. Számos társadalmi, közösségi áldása mellett az egymás tisztelete Isten Igéjének is az egyik alapelve (2Mózes 20:12, Efézus 6:1–3).

4. Szeresd a gyülekezetet

Az alábbiakkal segíthetsz gyermekeidnek, hogy ők is szeressék a gyülekezetet:

Az Isten és az Isten háza iránti szeretet gyakorlati bemutatásával. Rendszeresen, izgalommal és várakozással vegyél részt az összejöveteleken. Istent nyíltan, őszintén imádd. Szabadon beszélj gyermekeidnek arról, hogyan tapasztalod meg Isten jelenlétét az életedben, miközben másokkal az istentiszteletben és a közösségben osztozol.

A gyülekezetből származó személyes áldások bemutatásával. Az Isten házába járás értékét semmi nem mutatja be jobban, mint az, ha a hatása az otthoni életedben is megjelenik. Ha otthon veszekedősek, letaglózottak, általában nem Krisztusiak vagyunk, akkor ezzel olyan falat építünk, amelyen a gyermekeinknek át kell mászniuk, ha Istent és a gyülekezet szolgálatát személyesen is szeretni akarják. A hallottakat a való életben is látniuk kell. A fiatal hit számára a képmutatás nagyon ártalmas. Ha a szülő gyülekezeti és otthoni viselkedése között jelentős szakadék tátong, a gyermekek a szülői bizonyságtételt előbb-utóbb megkérdőjelezik.

Ha a gyermek kritika tüzében él, megtanul elítélni.
Ha a gyermek háborúság tüzében él, megtanul veszekedni.
Ha a gyermeket gúnnyal kezelik, megtanul visszahúzódni.
Ha a gyermek szégyennel él, megtanul bűntudatot érezni.
Ha a gyermek iránt toleránsak, megtanul türelmesnek lenni.
Ha a gyermekhez bátorítással viszonyulnak, megtanul magabiztosnak lenni.
Ha a gyermeket dicsérik, megtanul értékelni.
Ha a gyermeket méltányosan kezelik, megtanulja az igazságosságot.
Ha a gyermek biztonságban él, megtanulja a hitet.
Ha a gyermeket elismerik, megtanulja önmagát is szeretni.
Ha a gyermek az elfogadás, barátság légkörében él, megtanulja, hogyan találhatja meg a szeretetet a világban.

Azzal, hogy a gyermeked előtt a gyülekezet vezetőiről és másokról nem mondasz rosszat. Nagyon gyorsan elillan az emberekbe vetett bizalma, ha egy-egy gyülekezeti tagról csípős megjegyzést, a gyülekezet presbiteréről vagy egyéb vezetőjéről panaszt hall otthon. Ne felejtsük el, hogy a gyermeknek „fejlett a hallása”, az otthon hallottak nagymértékben befolyásolhatják. Ha azt hallja tőled, hogy a gyülekezetben valaki nem volt hozzád kedves, akkor hajlamos ezért Istent vagy a gyülekezetet hibáztatni. A gyermek nem tudja a problémát úgy feldolgozni, ahogyan a felnőtt. Ha a szülőben keserűséget lát, benne is keserűség nő fel. A keserűségre ragályos kórként kell tekintenünk. A kritizálás helyett inkább az emberek jó tulajdonságait hangsúlyozd.

A gyülekezet egészsége iránti személyes törődésed kifejezésével. Ha valaki felhív, hogy imádkozz érte, és megígéred, hogy imádkozni fogsz, akkor tényleg imádkozz az illetőért. A mások – különösen a kevésbé szerencsés helyzetben lévők – iránti könyörületes szeretet olyan tulajdonság, amelyet földi szolgálata során Jézus sokszor bemutatott nekünk. Igen, előfordul, hogy kényelmetlenségünk származik belőle. Ha azonban a megkeresések miatti panaszkodás helyett inkább azt tudod bemutatni, hogy ez egy újabb lehetőség, hogy Jézushoz hasonlóak legyünk, akkor ezzel a gyermeked szívében is a másokra figyelést táplálod.

5. Gyakran emlegesd a szolgálattevő családja által élvezett kiváltságokat

Arról beszélj a gyermekeidnek, hogy milyen áldottak, kiváltságosak vagyunk, hogy Jézus Krisztus evangéliumának a szolgálatában állhatunk. Ez nem azt jelenti, hogy jobbak vagyunk másoknál, csak azt, hogy Isten szolgálatra választott ki bennünket. Mennyei Atyánk a földi képviseletét bízta ránk.

Az a lényeg, hogy megértsük: mindannyian szellemi lények vagyunk. A Szentírás szerint (5Mózes 6:1–9) az evangelizálás elsődleges színtere az otthonunk. Szavaink és életpéldánk segítségével tanúságtételünk legfontosabb célközönsége a gyermekeink. Nagyon kijózanító az a kérdés, amelyet jó, ha minden egyes szolgálattevő feltesz magának: „Mi lesz, ha ezrek térnek meg általam Krisztushoz, de a saját gyermekeim örökre elvesznek?” Miközben azon munkálkodsz, hogy másokat elérj, légy körültekintő, és ne hanyagold el a gyermekeket, akiket Isten a saját családodba helyezett!

Ezzel az egyszerű mondattal szeretném ezt a cikket befejezni: Isten és egymás szeretete az egyik legnagyobb ajándék, amelyet szülő a gyermekének adhat. Anyuka, te határozod meg az otthonod légkörét. Nagyon különleges vagy, szükség van rád. Isten céllal helyezett oda. A gyermekeid egy nap majd fölkelnek és boldognak mondanak (Példabeszédek 31:28). Utad végén pedig maga Isten mondja majd: „Jól van, jó és hű szolgám…” (Máté 25:21, 23).