A tanítványság magasiskolája

Sok-sok odaszánt követője mellett Jézusnak tizenkét tanítványa volt, akiket ő személyesen választott ki. (Nyilvánvalóan nem azért, akik a kiválasztás pillanatában voltak, hanem azért, akikké a követésével válhattak.) Földi szolgálata, kereszthalála, feltámadása és végül mennybemenetele során körülbelül három éven át képezte őket.

A tizenkettő közül Pétert, Jakabot és Jánost külön is kiválasztotta, és még intenzívebb tréningben részesítette. A bibliatudósok rájuk általában a „belső körként” utalnak. Csak ők voltak ott:

• Jairus lányának feltámasztásánál (Márk 5)
• A megdicsőülés hegyén (Márk 9)
• A Gecsemáné-kertben, amikor Jézus imádkozott (Márk 14)

Ne feledjük: mindhárman halászok voltak. Hétköznapi emberek, nem a törvény és a próféták szakértő tudósai. Nem voltak a zsidó vallási közösség ismert vezetői sem. Egyedül az tette őket alkalmassá, hogy hajlandóak voltak odaszánni magukat Jézusnak. Elképzelhető, hogy időnként azért imádkozunk, hogy Isten támasszon vezetőket a gyülekezetben, akik majd segítenek a sokféle feladat elvégzésében, de a körülöttünk élő hölgyekben nem látunk kiemelkedő vezetői készségeket. De Isten! Isten kezébe veszi a „hétköznapit”, a hozzánk hasonló hétköznapi nőt, és csodálatos szellemi vezetőt formál belőle. Igen, ez így van! Ahogy Isten rajtunk keresztül mások életébe hoz értékeket, előfordulhat, hogy ezzel tüzes vezetőket „nevel ki”. Mennyire izgalmas ez!!!

Most ugorjunk előre néhány évet, és vegyük szemügyre e három férfi szolgálatát, amelyet Jézus mennybemenetele után végeztek.

• PÉTER volt az, aki pünkösd napján igét hirdetett az összegyűlt nagy tömegnek; kifejtette, hogy mi történt a felházban a 120 tanítvánnyal, amikor új nyelveken kezdtek szólni (Cselekedetek 2). Meg vagyok róla győződve, hogy azelőtt Péternek meg sem fordult a fejében, hogy egy nap mennyei kenettel szól majd egy ilyen hatalmas tömeghez. Viszont Jézus volt a mestere, mentora. Tisztában vagyok vele, hogy egyikőnk sem hasonlítható Jézushoz, de ettől még Ő igenis bennünket is felhasznál mások bátorítására, tanítására, motiválására a szolgálatban. Szolgáló nőként Isten egyedülálló lehetőséget adott neked, hogy az Úr gyülekezetének a jövőjét alakítsd.
• PÉTER megragadta az Ékes-kapuban ülő sánta kezét, és ezt mondta neki: „a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!” A férfi azonnal meggyógyult. (Cselekedetek 3) Hit fakadt fel azok szívében, akik számtalanszor láthatták Isten természetfeletti gyógyító erejét Jézuson keresztül megnyilvánulni.
• PÉTER Kornéliusz római százados házában a pogányoknak is elvitte az evangéliumot (Cselekedetek 10). Ez alapjaiban más viszonyulás volt, mint a nagyon előítéletes zsidó elitizmus. Péter azt látta Jézusban, hogy mindenki iránt könyörületes.
• JAKAB az újszülött újszövetségi egyház vezetője lett Jeruzsálemben, ő vezette a jeruzsálemi tanácskozást is, ahol a vallásos zsidókat és az istentelen pogányokat kellett kibékíteni (Cselekedetek 15).
• JAKAB volt az első, aki vértanú lett a hitéért (Cselekedetek 12). Eszembe jut erről egy kis ének, amelyet gyakran énekeltem már: „Elhatároztam, követem Jézust, elhatároztam, követem Jézust, elhatároztam, követem Jézust, nincs visszaút, nincs visszaút.” Semmiképpen nem nevezném magamat pesszimistának, de hiszem, hogy olyan időket élünk, amikor előfordulhat, hogy választanunk kell majd: megtagadjuk-e Jézust, vagy meghalunk. Amikor szavainkkal és cselekedeteinkkel másokért élünk, hangosan üzenjük, hogy „semmi sem fontosabb számunkra, mint hogy elkötelezzük magunkat Jézus szolgálata mellett, és eljuttassuk üzenetét az elveszett világba”.
• JÁNOS írta az Újszövetség öt könyvét, többek között a Jelenések könyvét, melynek nagy része még beteljesedésre váró, ihletett prófécia.
• JÁNOST bízta meg Jézus azzal, hogy az édesanyja gondját viselje. Még az ilyen szörnyű kínszenvedés közepette is Jézus az anyjáért aggódott. Irántunk való szeretetének legbeszédesebb kifejeződéseként volt a Megváltó a kereszten. Mit tanulhatunk ebből a mások iránti szeretetről? Mit is mondott Jézus a kereszten? „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lukács 23:34) Hihetetlen, de pont azok iránti szeretetét fejezte ki, akik éppen megfeszítették. Azok láthatják, hogy mi van a szívünkben, akik a legközelebb állnak hozzánk. Vajon a ránk bízott hölgyek azt látják, hogy a velünk rosszat cselekvőknek vissza akarunk vágni? Meg nem bocsátó, keserű lelkülettel szembesülnek? A Máté 6:14–15 feszítő és egyben bátorító is számomra a megbocsátó életformával kapcsolatban: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” Mások mentorálása közben talán az a legfontosabb, hogy személyes példaadásunkkal folyamatosan kifejezzük a mások iránti mély, őszinte szeretetünket.
• JÁNOS Jézus mellett foglalt helyet az utolsó vacsorán (János 13:23). Nem Jézus osztotta ki az ülőhelyeket, hanem János döntése volt, hogy a lehető legközelebb ül a Mesterhez.
• JÁNOS volt az egyetlen apostol, aki természetes halállal halt meg, noha Pátmosz szigetére száműzték. Itt írta meg a Jelenések könyvét, lélekben elragadtatva az Úr napján. A hagyomány szerint idősebb korát Efeszoszban töltötte, ahol haláláig buzdította, bátorította a helyi gyülekezetet.

Mit jelentett ehhez a belső körhöz tartozni?

• Jézus külön foglalkozott velük. Ez viszonylag egyszerűnek hangzik, de nem mindig az. Sokan vannak a gyülekezetedben, akik a figyelmedre, szeretetedre, gondoskodásodra vágynak, és ténylegesen is szükségük van rá. Viszont lehet, hogy Isten a szívedre helyez olyanokat, akiket nagyon határozott módon kíván felhasználni. Mindig érzékenynek kell lenned a Szent Szellem vezetésére, mert elképzelhető, hogy emberileg nem azt választanád, akit Ő megmutat.
• Jézus megosztotta a látását velük. A belső körhöz tartozókat nem haveri kapcsolat köti össze. Természetesen nem is klikkesedésről van szó, mert az kirekesztő, ami mindenképpen kerülendő Krisztus testében. Azt a látást kell megosztanod, amelyet királysága előmozdítása érdekében Isten helyezett a szívedbe. Az elveszettek felé tanúsított hozzáállást mutasd be, és imádságban keresd a megvalósítás, kivitelezés útját.
• Jézus felfedte előttük az emberi oldalát, érzelmeit is. Az emberek körülöttünk tisztában vannak vele, hogy nem vagyunk tökéletesek – nem kellene tehát úgy tennünk, mintha azok lennénk! Mindannyiunknak vannak érzelmei, elvárásai. Lehet, hogy nem minden megy úgy, ahogy előre elképzeltük. Az a lényeg, hogy a nehéz, fájdalmas helyzetekben is krisztusi módon nyilatkozzunk meg.

Vezetőnek választott ki bennünket Isten – hogyan fektethetünk időt és energiát másokba? Pál arra buzdítja Timóteust, hogy amit tanult, adja át másoknak, és ők is alkalmasak lesznek mások tanítására (2Timóteus 2). Ennek a gondolatnak a középpontjában az a felismerés áll, hogy Isten királysága sokkal nagyobb, jelentőségteljesebb, mint bármelyikünk önmagában. A szolgálatunk fontos, de nem egyedül bennünket választott ki Isten a mennyei küldetés elvégzésére. Ezt Jézus is tudta. Tisztában volt vele, mennyire fontos, hogy amikor a mennybe visszatér, hátra maradt követői az általa elkezdett munkát folytatni tudják. Nagyon pozitív visszaigazolás, ha miután másik szolgálati helyre kerülsz, az általad felkészített gyülekezeti tagok hűségesen folytatni tudják az Úr munkáját, míg a vezető kérdése nem rendeződik.

Ehhez a feladathoz szükség van néhány konkrét dologra.

Az idő odaszánása.

Írás közben is hallom, ahogy mondod: hát, mindenem van, csak időm nincs!… Meg is értem, hiszen mindannyian mondtunk már ilyet. És Isten maga is megért. De ne felejtsd el, hogy el sem tudjuk gondolni, mennyire vágyik rá, hogy az ügye előre haladjon itt a földön. Meg fogja áldani, ha áldozatot vállalva az idődet odaszánod más szolgáló tanítvány felnevelésére.

Hajlandóság az ismeret átadására.

Az ismeret átadása nem mindig csak annyi, hogy kiállunk egy előadást megtartani. Ezzel nem a tanítás jelentőségét akarom bagatellizálni, hiszen Isten igazságának terjesztése nagyon fontos. Viszont abban is hiszek, hogy a tanítványképzés leghatékonyabb módja az, ha Isten Igéjének hűségesen engedelmeskedünk a hétköznapokban. Bárcsak Pál apostollal együtt mi is elmondhatnánk, hogy „legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak.”

Felkészítés és a feladat delegálása.

Van, akinek nagyon nehéz feladat másra feladatot bízni, és ennek különféle okai lehetnek. Esetleg úgy érzi, hogy senki más nem alkalmas rá. e gondold csak végig, mekkora örömöt jelenthet, amikor egy olyan valaki vállal vezetői szerepet a gyülekezetben, akit – a saját életed megosztásával – te készítettél fel. Micsoda jutalom ez az érzés! Örvendezhetsz, mert Isten megengedte, hogy részt vegyél a szentek felkészítésében, és ezzel is hozzájárultál királysága növekedéséhez.

Az is meggátolhat a delegálásban, ha azt gondoljuk, hogy a másik jobban tudná elvégezni az adott feladatot. A bizonytalanság nem szolgálja Isten királyságát. A féltékenység nem helyes. Az Ige arra tanít, hogy örüljünk mások sikerének.

Elszámoltatás.

Kontrollálás nélkül is figyelemmel lehet valakit kísérni. A kontrollálás nem elfogadható, és szinte mindig megbántódáshoz vezet.

Szükség szerint mutass utat, majd legyél elérhető, ha tanácsot kell adni. A javaslatot örömmel szokták venni, de a követelést senki nem szereti. Legyél olyan mentor, aki tanácsol és utat mutat, de legalább ennyire gyorsan kész dicsérni és bátorítani is.

Hasznos lehet, ha közösen ötletelünk azzal kapcsolatban, amit éppen megvalósítani próbálunk. Lehet, hogy meglepődünk, milyen sok és milyen értékes ötletet meríthetünk mások véleményéből, ha azt érzik, hogy számít, amit mondanak. A moderált, bátorított vélemények láttán mások is kedvet kaphatnak rá, hogy jobban kivegyék a részüket az Úr szolgálatából. Ne feledjük: munkatársak vagyunk!

A feladatok bővítése.

Nagyszerű dolgok történhetnek, ha ki merjük mozdítani az embereket abból a körből, amelyet a természetes képességeikről alkotott nézeteik határolnak. Lehet, hogy Isten olyan valakit hoz eléd, aki soha nem mert belegondolni, mit is tehet Isten az engedelmes, tettre kész szívvel. A Central Bible College kosárlabdaedzője egy csapat újoncot is győztes csapattá tudott nevelni. Sokszor egyáltalán nem kiemelkedő tehetségekről van szó. Idő, fegyelem, türelem, elszámoltathatóság kell hozzá. A megnyert meccs után viszont határtalan a lelkes öröm. Abban a pillanatban a játékosok nagyon hálásak a fegyelmezett felkészülésért, amit az edző mindannyiuktól megkövetelt.

Valóban nem könnyű odaszánni magunkat mások tanítására, fegyelmezésére, előmenetelük biztosítására. Sok imádság, idő és energia kell hozzá. Önfegyelem. Bölcsesség. De Isten hűséges, és minden feladathoz kirendeli minazt, ami szükséges. Miközben naponta alárendeled magad neki, Ő felkészít a szolgálatra. A megjutalmazás napja pedig olyan dicsőséges lesz, amilyet most még el sem tudunk képzelni.

Tehát, kedves testvérnőm, kérj Istentől bölcsességet azok kiválasztásához, akikkel szorosabban fogsz együttműködni. Ez lesz a te „belső köröd”. Ne értsd félre: a pásztor és a felesége az egész gyülekezeté. De ezzel együtt is, Isten megmutatja, hogy kiknek szánt stratégiai helyet a királyságában. A kiemelkedő elkötelezettséget tanúsítókkal ebben és a következő nemzedékben is hatékonyan fogjátok építeni Krisztus testét. Nem szabad megengednünk, hogy az érett vezetőket a gyülekezet elveszítse. Jézus is tudta ezt, és példát is mutatott számunkra.

Mindig nagy öröm számomra, ha Jézus Krisztus követése iránt teljesen elkötelezett nőkkel oszthatom meg a szívemet. Imádkozzunk egymásért és azért a rengeteg többi testvérnőért, akik a világ különböző pontjain – nagyvárosban vagy vidéki apró településen – szolgálnak Istennek. Mindannyiunknak Istentől származó bölcsességre és kegyelemre van szükségünk, ahogy egyre közelebb kerülünk az Úr visszajöveteléhez.

Szeretettel és imádkozó szívvel, Marcia