2018. Június 15.A gyermekek felnőnek. Szinte lehetetlen észrevenni, hogyan is megy végbe, hacsak nem telt el körülbelül egy év legutóbbi látogatásunk óta, akkor viszont drámai a különbség. Egyértelműen magasabb. Érzelmileg és viselkedésben egyaránt érettebb. És ekkor azt mondjuk, „felnő”. Ugyanezt kívánta Pál az efezusi gyülekezetnek, mikor arra bátorította őket, hogy növekedjenek fel a „Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Efezus 4:12–16).
Hogyan „növekszik a gyülekezet”? Rengeteg jó válasz létezik erre a kérdésre, hiszen a hívők közösségének szellemi és számbeli növekedéséhez folyamatos elköteleződés kell. Gyülekezetünk akkor növekszik, ha imádkozunk, kenettel hirdetjük az Igét, ha a Szent Szellem erejével cselekszünk, és rengeteget dolgozunk! Ebben a cikkben néhány gyakorlati megoldást veszünk sorra, miként segítsünk el másokat Krisztus követésére és az érett tanítványságra.
Minden gyülekezet feladata a „vendégszeretet szolgálata”, még ha nem is így nevezik. Hitközösségeinknek kiemelten fontos feladatként kell kezelniük, hogy mindenkit befogadjanak, és arra törekedjenek, hogy az emberek megtapasztalják Urunk szeretetét és kegyelmét, s eközben a többi hívővel is kapcsolatot építsenek. Isten ezt mindig saját családján keresztül éri el!
A „vendégszeretetnek” fordított görög kifejezés két szó összetételéből származik: „filó”, ami azt jelenti „szeretet”, és „zenosz”, melyet „idegennek” fordítunk, tehát a „filozenosz” az idegenek szeretetét jelenti – azaz nem a legjobb barátunkat kell szeretnünk, hanem az idegeneket. Hölgyeim, megértem, ha elsősorban mindenki a maga barátait kedveli. Ha valaki besétál istentiszteletünkre, ahhoz időnként nagy kihívás odalépni, hiszen kimozdít komfortzónánkból, Péter apostol mégis vendégszeretetre buzdítja a hívőket: „Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül.” (1Péter 4:9) Úgy is mondhatnánk, a vendégszeretet Szent Szellem által ihletett művészet, hogy az emberek olyan kényelmesen érezzék magukat közösségünkben, mintha saját otthonukban lennének.
Mindegyikünknek Istentől kapott felelőssége van abban, hogy ne csak behívjuk az embereket, hanem ha már egyszer Isten házában vannak, tegyünk róla, hogy mindenképp legyen miért visszatérniük. Elképesztően fontos, hogy az újonnan érkezőket olyan gyorsan befogadjuk a gyülekezet szerető családjába, amint csak lehet, különben talán elveszítjük őket, sőt ami még rosszabb: Isten királyságától is eltávolodhatnak. Ha rájövünk, hogyan vonjuk be a látogatókat, bizonyosan „növekedni fogunk, mikor senki nem látja”!
Az embereknek nagy szükségük van szerető gyülekezetre, ahol úgy érezhetik, őszinte szeretettel törődnek szükségeikkel. Az evangélium üzenete sosem változik, módszereink azonban átalakulhatnak, melyekkel ezt a változatlan igazságot megosztjuk. Imádkozzunk a Szent Szellem bölcsességéért, hogy megtaláljuk a megfelelő módot nemzedékünk elérésére. Ha otthonunkba látogat el valaki, igyekszünk, hogy úgy érezze, szívesen látjuk, és törődünk kényelmével. Ugyanilyen fontos, hogy a gyülekezetünkbe érkező vendégek (és persze a rendszeres látogatók, gyülekezeti tagok) is minél előbb így érezzék magukat ott. Ezt úgy tudjuk elérni, ha „emberközpontúak” vagyunk. Ha kapcsolatokat építünk, meglátják, milyen boldog szeretetkapcsolatban élünk egymással, mint a Mennyei Atyának és az ő Fiának, Jézus Krisztusnak gyermekei. Nem számít, hogy kicsikről vagy nagyobbakról, egyedülállókról, családokról vagy idősekről van szó, mindegyiküket ugyanúgy kell tisztelnünk, és meg kell találnunk az őket megillető helyet gyülekezetünk családjában. A mi Urunk és Megváltónk nem akarja, hogy bárki is elvesszen, ezért nekünk is akarnunk kell, hogy olyan eszközökké váljunk, akiken keresztül a Szent Szellem megmutathatja Krisztus szeretetét. Ha csodálatos Urunk szemével nézünk másokra, rögtön meglátjuk a bennük rejlő értéket. A szívünkben munkálkodó isteni kegyelemnek hála, célzottan igyekszünk befektetni mindenkibe, akit Isten látókörünkbe helyezett. Mosolyogjunk, köszöntsük őket meleg szeretettel az istentiszteleten vagy egyéb alkalmakon, és igyekezzünk megtanulni mindenki nevét! Ha egyszer megnyitják szívüket és felfedik szükségleteiket, tegyünk meg mindent jólétükért, és bíztassuk őket, hogy bízzák életüket teljesen Jézusra. Ez az első fontos lépés afelé, hogy a lehető leggyorsabban beépüljenek gyülekezeteinkbe.
Gyakran mondják, hogy első benyomást csak egyszer tesz az ember. A statisztikák szerint a gyülekezetünkbe látogató vendégek az istentisztelet első tizenegy percében el tudják dönteni, hogy visszatérnek-e hozzánk! Ez elképesztő! Kutatások azt is kimutatták, hogy egy ember átlagosan 9-12 barátjának mesél majd arról, ha jó tapasztalatot szerzett gyülekezetünkben. Ennek persze az ellentéte is igaz: biztos, hogy rossz élményeiket is továbbadják.
- Akkor fog működni gyülekezetedben a vendégszeretet szolgálata, ha a vezetőséggel együtt törekedtek arra, hogy minél többeket elérjetek (megtérés) és tanítsatok (tanítványság) Krisztus dicsőségére. Te, mint lelkész vagy lelkészfeleség, hathatós példát mutathatsz, ha megvalósítod a biblikus vendégszeretet igazi lelkületét. Ha folyton újabb és újabb látogatókat próbálunk beinvitálni a gyülekezetbe, azzal nem csupán a létszámot növeljük, hanem így engedelmeskedünk Krisztusnak, aki azt szeretné, ha mindenki Megváltójának fogadná el őt. Akár a piactéren, akár a szemközti szomszéddal próbálkozunk, szelíd engedelmességgel ragadjunk meg minden lehetőséget, hogy életünkkel bizonyságot tegyünk, és személyesen is hívogassunk másokat gyülekezetünkbe, hogy meglássák és megtapasztalják, hogyan munkálkodik Isten. Mutassunk példát abban, ahogy a látogatókat fogadjuk, ahogy velük együtt imádkozunk, ha kérik.
- Jézus ezt mondja a János 13:35-ben: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” A vendégszeretet szolgálata nem korlátozódik rendszeres heti gyülekezeti alkalmainkra. Rengeteg más módon is segíthetjük a hívek lelki növekedését, a cél, hogy mélyüljenek és épüljenek a kapcsolatok. Jézus azt mondja, legyen a szeretet a keresztyének megkülönböztetőjele! Vitán felül áll, hogy a Szentírás emberközpontúnak mutatja be Jézust, aki őszintén törődik mindenkivel. Hiszen az emberek miatt érkezett a földre!
- Fontos, hogy az egész gyülekezet tisztában legyen a keresztyén vendégszeretet jelentőségével, muszáj magunkévá tenni ezt a látás, hiszen nem opció, hanem Isten Igéjének parancsa. A szellemi vezetőknek be kell vonni a híveket a helyi közösség terveibe. Kedves lelkészfeleségek, rengeteg ember van gyülekezetetekben, akik szívesen vállalnak szolgálatot a vendégszeretet gyakorlásában. Ők nem biztos, hogy szeretnének dicsőítést vezetni vagy vasárnapi iskolában tanítani, vagy egyáltalán bármilyen nyilvános szerepet vállalni, de ha Krisztus elkötelezett követői megértik a vendégszeretet jelentőségét, és részt vesznek a szolgálatban, az a gyülekezet növekedését eredményezi majd – mikor senki sem látja!
- Imádkozzunk, hogy Isten adjon alkalmas vezetőt erre a szolgálatra, olyat, aki látja a lehetőséget, hogy gyülekezetünk fáklyaként világítson környezetünkben. Halkan jegyzem meg: lehet, hogy épp te vagy ez a vezető. Ha vállalod, fontos, hogy felkészítsd a laikusokat, és hagyd, hogy megtapasztalják a szolgálat áldásait. A következőket kell megvizsgálni a jelöltekben: (1) őszintén szereti-e az embereket, (2) jó-e a szervezőkészsége, (3) képes-e motiválni munkatársait, illetve (4) elég érzékeny-e a Szent Szellem vezetésére, minden helyzetben.
- Üljetek le a lelkésszel és a gyülekezet vezetőivel, és a megbeszélést nyissátok meg a gyülekezet minden tagja előtt! Lehet, hogy meg fogsz lepődni a résztvevők és a szolgálatra jelentkezők számán.
- Rendkívül fontos, hogy minden szolgálattevőt rendesen felkészítsünk. Először is bizonyosodjunk meg róla, hogy elég jól ismerik-e a gyülekezet épületét. Vezessük körbe őket, hogy biztosan megismerjék az összes termet, és hogy melyiket milyen korosztálynak jelöltük ki. Így magabiztosan segíthetnek majd eligazodni minden újonnan érkezőnek. Ha szolgálatunknak több területe is van, segíthet, ha a tudnivalókat írott formában is kiosztjuk, hogy minden jelentkező tudja, pontosan hogyan is kellene betöltenie feladatát.
Imádságos szívvel vizsgáljuk meg, belevágjunk-e ebben a szolgálatba! Ennek érdekében tegyük fel magunknak a következő kérdéseket!
- Növekszik-e a gyülekezet létszáma?
- Veszítünk-e gyülekezeti tagokat? Ha igen, miért?
- Az először odalátogatók visszatérnek-e másodszor vagy harmadszor is?
- Vajon gyülekezetünk többsége valóban elkötelezett-e a számbeli és szellemi növekedés és fejlődés iránt?
Nem könnyű kérdések, de mindenképp őszintén és nyíltan válaszoljuk meg őket!
Az igazság az, hogy a lehető leggyorsabban kell a gyülekezet családjába fogadni az új tagokat, különben nem biztos, hogy megmaradnak nálunk. Ennek a legjobb módja, ha egy számukra megfelelő szűk testvéri körbe kapcsolódnak be. Az emberek mindig könnyebben kötődnek olyan gyülekezethez, ahol érzik, hogy szükségleteikkel őszintén törődnek. Ezért rendkívül fontos, hogy megértsük, milyen kihívásokkal néznek szembe manapság az emberek. Meggyőződésem, hogy mindenki olyan közösségekhez vonzódik, ahol a vezetők és tagok viselkedésében és tetteiben a Szellem gyümölcsét látja megnyilvánulni. A Szentírás fel is sorolja ezeket: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (Galata 5:22–23).
Egy John nevű orvostanhallgatótól hallottam ezt az igaz történetet, amely mindannyiunk számára fontos tanulságokat rejt. „Egy nap az egyik professzorunk röpdolgozatot íratott abból a tananyagból, amit az elmúlt pár hét során vettünk. Mivel lelkiismeretes diák voltam, tudtam a választ a kérdésekre és gyorsan haladtam a kitöltéssel, amíg az utolsó kérdéshez nem értem: »Hogy hívják az egyetemet takarító hölgyet?« Azt hittem, ez csak valami vicc. Az elmúlt években többször is láttam a takarítónőt az épületben, még le is tudnám írni, hogy néz ki. Magas, sötét hajú, és ötvenes évei elején járhat. De miért kellene egy orvostanhallgatónak tudni a nevét? Miért lennék jobb szakember, ha tudnám? Az utolsó kérdést válasz nélkül hagyva nyújtottam át papírom a tanárunknak. Mielőtt az osztály elhagyta a termet, egyik diáktársunk megkérdezte a professzort, az utolsó kérdés beleszámít-e majd az osztályzatunkba. »Természetesen« – érkezett a válasz. »Pályafutásunk során rengeteg emberrel találkozunk. Mindenki, akivel összehozza önöket a sors, fontos ember. Megérdemli figyelmüket és törődésüket akkor is, ha ez csak egy mosolyban és üdvözlésben nyilvánul majd meg.«”
John nagyon fontos dolgot tanult meg aznap az órán: az élet több, mint hogy betartjuk a határidőket, információt halmozunk fel, és képzett szakemberré válunk. Másnap John még valamit megtanult: a hölgyet Dorothynak hívták. Igen, mindenki, akivel találkozunk, fontos ember. Miért? Mert Jézus értük is meghalt a kereszten, hogy megszabadítsa őket, ahogyan velünk is tette. Mert a Szent Szellem szeretné őket az Atyához vonni, és megajándékozni őket az örök élettel. Egy templom feliratán ezt olvastam egyszer: „Minél közelebb vagy Istenhez, annál több emberrel törődsz.”
Az embereket nem érdekli, mennyit tudsz, amíg nem tudják, mennyire törődsz velük!
Az újonnan érkezőket befogadó folyamat következő lépése az, hogy megpróbáljuk őket elkötelezni legalább egy szolgálati területre.
Most pedig hadd említsünk néhány területet, amelyeket sokoldalú szolgálatunk lefedhet.
Fontos: jegyezzük meg, hogy ami működik egy gyülekezetben, nem biztos, hogy egy másikban is ugyanolyan hatékony lesz.
- „Légy a vendégünk!” kártyák (az emberek 85%-a azért látogat el egy adott gyülekezetbe, mert egy családtagjuk vagy barátjuk személyesen meghívta őket). A kártya stílusa lehet testreszabott, de legyen elég kicsi (névjegykártya méretű), hogy kényelmesen átadhassuk, mint személyes meghívásunkat. Legyen rajta minden fontos információ (a gyülekezet neve, címe, telefonszáma és az alkalom időpontja).
- Minden alkalom elején névtáblás gyülekezeti tagok fogadják az érkezőket. Hadd hívjam fel a figyelmet a „köszöntők” és a „kísérők” közötti különbségre. A „köszöntő” végig az ajtóban áll, a „kísérő” viszont maga mutatja meg a vendégnek, hová kell mennie. Ez nagyon fontos. Ne feledjük, a kísérőknek betéve kell tudniuk, mi hol van az épületben, habozás nélkül kell útbaigazítaniuk a vendégeket. Ráadásul nem csupán szóbeli útmutatást adnak, hanem a vendéggel tartanak, amíg be nem mutatják valakinek abban a csoportban, ahová tart, hogy onnantól ők törődjenek vele.
- A „vendéghívás” telefonos szolgálat: látogatásuk után másnap minden vendéget felhívunk. Ez a beszélgetés nem teológiai diskurzus hittételekről. Ha lehetséges, telefonáljunk vasárnap délután, és hívjuk őket vissza az esti alkalomra. Ha vasárnap este nincs alkalom, mindenképp tájékoztassuk a következő istentiszteletről vagy csoportos alkalomról. Egy javaslat: válasszunk tizenkét embert a feladatra, így mindenki évente egy hónapra vállalná a szolgálatot.
- A vezető lelkész mindenkinek írhat egy levelet, aki kitöltötte az üdvözlőlapot. Ideális esetben ez az üzenet a hét elején kimenne mindenkinek, aki részt vett a hétvégi alkalmon. Ebben a levélben a lelkész újfent meghívhatja a látogatókat az „érdeklődőknek” fenntartott hétközi alkalmakra. Igénybe vehetjük a közösségi média által kínált lehetőségeket is (Facebook, email, stb.)
- Az érdeklődők csoportja legyen 45-60 perces, melyben áttekinthetik az összes gyülekezetben végzett szolgálatot (vasárnapi iskola, gyermekek- és ifjúsági foglalkozások, bibliaórák, istentiszteleti alkalmak, stb.). Ha megoldható, a lelkész és/vagy más gyülekezeti vezetők üdvözöljék az érkezőket. Üdítővel vagy látogatásukra emlékeztető apró ajándékkal kedveskedhetünk nekik. A statisztikák szerint az emberek 92-98%-a rendszeres látogatóvá vált, miután részt vett egy ilyen kezdőalkalmon.
- Rendezzünk szeretetvendégséget az új tagoknak akár havonta, de legalább negyedévente, hogy együtt ehessenek más érdeklődőkkel, a pásztorral és a gyülekezet vezetőségével. Ha ez nehezen kivitelezhető, egy tea vagy kávé ugyanilyen hatékony lehet. A cél, hogy megőrizzük és ápoljuk a kezdődő kapcsolatokat. Küldjünk meghívót, amelyre válaszolni is tudnak.
- „Ötödik vasárnap” alkalmakat szervezhetünk azokban a hónapokban, amelyek öt vasárnapból állnak. Remek alkalom lehet ez arra, hogy a régebbi tagok jobban megismerkedjenek az újabbakkal. A találkozó formája változhat: elfogyaszthatunk egy pohár üdítőt, de rendezhetünk közös étkezést is.
- A gyülekezeti munkák remek lehetőséget nyújtanak, hogy a tagok képességeit hasznosítsuk, a takarítástól kezdve a gyermekszobák felszerelésén át a helyiségek felújításáig. Különböző szaktudással és érdeklődéssel érkező emberek energiát fektetnek a gyülekezet fejlesztésébe, s ezáltal sokkal könnyebben vonhatjuk majd be őket más tevékenységekbe is. A közös munka mellesleg remek alkalom kapcsolataink építésére is.
- Az imacsoport az a közösség, akiket gyülekezeten belüli betegség vagy haláleset kapcsán értesíthetünk, hogy egyből megkezdjék a közbenjárást azokért, aki épp válságos időszakon mennek keresztül. Kinevezhetünk egy kapcsolattartót, aki az imacsoport többi tagját értesíti.
- „Új Arcok” hirdetőtábla: ha valaki rendszeresen jár már gyülekezetünkbe, engedélyével kitehetünk róluk egy családi képet az erre a célra fenntartott táblára, hogy bemutassuk őket a gyülekezetnek. Így mindenféle kellemetlenséget elkerülve kapcsolhatják össze a családtagokat: férjet és feleséget, szülőt és gyermeket.
- Legyünk kreatívak! Rengeteg ötletes módot kitalálhatunk, hogy elérjük a kívülállókat, s közben a gyülekezet tagjait is bevonjuk az Úr szolgálatába. Például indíthatunk főzőtanfolyamot fiatal hölgyeknek. Vagy két hívő pár meghívhatna két olyan párt egy ebédre, akik még nem Krisztus követői. A fiataluraknak sporttábort rendezhetünk. A lista a végtelenségig folytatható. A lényeg, hogy minél többeket vonjunk be a szolgálatba, hogy a tagok életében is előtérbe kerüljön az Úrnak tett szolgálatot, és előrelépjenek lelki útjukon.
Kérjük az Urat, hogy vezessen bennünket látással és ötletekkel, hogyan fogadhatnánk be minél több embert a tanítványi körbe és hogyan építhetnénk kapcsolatokat saját közegünkben és kultúránkban. Minél erősebb a vendégszeretet szolgálata, annál erősebb a gyülekezet, annál több ponton megindul a növekedés. Rövid időn belül meglátjuk, milyen csodálatos dolgokat visz végbe az Úr, és kétségkívül azt mondjuk majd: akkor növekedtünk, mikor senki sem figyelt! Jézus hamarosan visszatér! Áldjon meg benneteket az Úr, hölgyeim, munkálkodjunk együtt, amíg Jézus vissza nem tér az ő egyházáért.
Marcia Lednicky női táborok, konferenciák és szemináriumok gyakori előadója. Különleges adottságával ülteti át a szellemi igazságokat a mindennapi élet kihívásokkal teli közegébe. Előadói szolgálatát kiemelkedő énektehetsége színesíti, melynek segítségével Krisztus szeretetét kommunikálja a zene nyelvén.