Itt az ideje, hogy a bibliaismeret ne csak szlogen, hanem világosan meghatározott cél legyen!

János apostol így kezdi evangéliumát: „Kezdetben volt az Ige…” Ezzel nyomatékosítja, hogy amit Isten tesz, az mind Igéjével kezdődik. Időnként új üzenetről van szó, amely összhangban áll a Szentírásban közölt kinyilatkoztatásával, időnként pedig már lefektetett Igéjére emlékeztet. Afelől azonban biztosak lehetünk, hogy ha Isten cselekszik valamit, az az Igéjével kezdődik.

Talán találkoztál a GQ Magazine listájával a 21 könyvről, amelyet felesleges elolvasni. Engem egyáltalán nem lepett meg, hogy a Biblia is szerepelt ezen a listán. Ezt többek között azzal indokolták, „sok ismétlődést tartalmaz”, „ostoba”, sőt „ellentmondásos”. Azért nem tartom meglepőnek ezt, mert tudom, hogy az ördög tisztában van vele: Isten Igéjének, a Bibliának elbagatellizálásánál aligha van hatásosabb módszer arra, hogy megállítsa az evangélium terjedését és a gyülekezet terjeszkedését. Persze, szellemi dolgok tekintetében sosem a világtól kell várnunk könyvajánlásokat. Ha van könyv, amelyet nekünk, a gyülekezetnek mindig érdemes ajánlanunk és elővennünk, az a Biblia.

Az Amerikai Bibliatársulat közelmúltban végzett felmérése szerint a válaszadóknak mindössze 16 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a bibliaolvasás hozzátartozik reggeli tevékenységeihez, míg kétszer annyian (37%) mondták azt, hogy kávéval kezdik a napot.

Az, hogy életvitelünkben már nem a Bibliát helyezzük legelőre, magyarázatot nyújthat arra, hogy a Barna Group friss közvéleménykutatása szerint a gyülekezetbe járó emberek több mint fele nem tud megnevezni alapvető fontosságú bibliai fogalmakat, például a nagy missziói parancsot. És úgy tűnik, hogy ez a bibliaismereti szakadék nemzedékről nemzedékre egyre mélyül.

Elgondolkodtató, hogy az, aminek az elmúlt néhány évtizedben tanúi voltunk – a családok felbomlása, az egyre növekvő drog- és alkoholfüggőség, a társadalmi bűnök elfogadottsága, hogy csak néhányat említsek –, nem annak köszönhető-e, hogy véletlenül eltávolodtunk a bibliaközpontúságtól. Szolgálattevőkként ránk hárul a felelősség, hogy a Bibliát minden hívő életének szerves részévé tegyük. Ahhoz, hogy növelni tudjuk az olvasótábort, a megértést és az igei életvitelt erősítsük, kérdezzük meg magunktól: Hogyan jutottunk idáig? Mi a legfőbb oka annak, hogy Isten Igéje ennyire sok embernél kegyvesztett lett? És hogyan fordíthatnánk vissza ezt a folyamatot?

Itt az ideje, hogy a bibliaismeret ne csak szlogen, hanem világosan meghatározott cél legyen!

A hozzáférés és a gyülekezetbe járás nem elég

Az elmúlt évtizedek alatt az amerikai egyház előtérbe helyezte a gyülekezetbe járást. Különféle kreatív módszerekkel igyekeztünk bevonzani gyülekezeteinkbe mind a keresztyéneket, mint a nem keresztyéneket. Keményen dolgoztunk minden létező korlát ledöntésén, és azon, hogy a gyülekezeti alkalmakon való részvétel a lehető legkényelmesebb legyen. Gondosan úgy alakítottuk a dicsőítést és az igehirdetést, hogy betöltsük a környéken lakók vélt szükségeit. Ennek a folyamatnak a jellemzésére kreáltunk olyan kifejezéseket, mint például „kereső-központú”, vagy „gyülekezeti asszimiláció”. És sok tekintetben mindez tényleg működött. Megteltek a sorok olyanokkal, akik egyébként nem jártak volna el gyülekezetbe.

Komoly hangsúlyt fektettünk arra is, hogy a Szentírás elérhető legyen. Ahogy gyülekezeteink elkezdtek növekedni, tudtuk, hogy Isten Igéjét a lehető legtöbb ember kezébe kell adni. A világ sok-sok nyelvére lefordítottuk a Bibliát. A Szentírás angol fordításait is átdolgoztuk, hogy jobban megfeleljen a mai célközönségnek. A hagyományos King James-féle változat mellett megjelentek jobban érthető fordítások is, például a New International Version, az Amplified Bible, sőt a The Message is.

Leráztuk a papíralapúság korlátait, és a Szentírás ma már valamennyi változatában elérhető számítógépeinken, tabletjeinken és okostelefonjainkon. Akármerre járunk, Isten Igéje ott van a zsebünkben lapuló eszközön.

Ám hiába a nyelv közérthetősége és a könnyű hozzáférhetőség, kevesebben vannak, akik ténylegesen olvassák, tanulmányozzák és (legfőképpen) megélik az Igét. A gyülekezetbe járás és a Biblia elérhetősége önmagában még nem formál olyanná, amilyennek Isten szeretne látni bennünket. Ahhoz, hogy krisztusi életet éljünk, sokkal mélyebben el kell köteleznünk magunkat a Szentírás megtanulása és megélése mellett.

Talán annyira a számszerű növekedésre összpontosítottunk, hogy ez lehetővé tette, sőt meg is követelte a naptár, az óra és a leleményesség bevetését, csak hogy bejöjjenek az emberek. A több, egymást követő alkalom miatt időben ki kell üríteni a parkolót a következő csoport számára, így megkurtítottuk alkalmainkat. És véletlenül – egyes esetekben és bizonyos tekintetben – kezdtünk kevesebb hangsúlyt fektetni a Szentírásra. Ezzel egyidőben gyermekprogramjaink nagy részét úgy terveztük meg, hogy inkább a gyermekek figyelmének megtartása lett a cél, nem pedig az, hogy tanítványokká képezzük őket. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a fiatalok körében nem örvend túl nagy megbecsülésnek a bibliaismeret.

Nem azt akarom javasolni, hogy gyülekezeteinkben alakítsunk ki tantermeket, és tartsunk előadásokat. Viszont nem árt tudni arról, hogy az 1960-as években többen jártak vasárnapi iskolába – ahol a szilárd bibliaismeret volt a fő hangsúly –, mint magára az istentiszteletre. Gyülekezeti tagjaink szerették az Igét, és ez meglátszott az életvitelükön is. Ez pedig kihatott a körülöttük élőkre is. Ahogy elkezdtek többen járni az istentiszteletekre, egyre kevesebb tér maradt a tanulásra. Én hiszek a dicsőítés erejében, de abban is, hogy ez nem mehet a bibliaismeret kárára.

Az, hogy van egy Biblia-alkalmazás a telefonunkon vagy egy jópofa szlogen a gyülekezetünk tábláján, még semmit sem változtat a környezetünkön. Ha viszont beleássuk magunkat az Igébe, megváltozunk mi is és a világ is körülöttünk! Pünkösdiekként hiszünk abban, hogy a Szellem hatalma a mi erőnk és tanítónk, ha viszont mellőzzük az Ő tankönyvét és annak prófétai ígéreteit, azzal gátoljuk Őt abban, hogy véghez vihesse akaratát köztünk. A Biblia az Ő szerszámosládája.

Mi a bibliaismeret?

Mit jelent az, hogy valakinek van bibliaismerete? Egyfelől jelenti annak mélységes megértését, hogy a Biblia az Isten üdvtervét kinyilatkoztató könyvek sorozata, amelyek között évezredeken átívelő kapcsolat áll fenn. A bibliaismeretet azonban nem lehet egyszerűen egy teszt kitöltésével igazolni.

A Szentírás valódi megértéséhez először is azzal kell tisztában lenni, hogy ez egy élő szöveg, amelyet Isten szellemi táplálásunkra, mindennapi kenyerünknek szánt. A Zsidók 4:12 szerint Isten Igéje élő és ható. Ha belemerülsz, áthat, és forradalmasítja az életedet. Másképp látom a világot, másképp hallok és másképp reagálok, hogyha olvasom és ismerem Isten Igéjét.

A bibliaismeret legjobb igazolása az Istennek szentelt élet. Ez arról szól, hogyan viszonyulunk a körülöttünk élőkhöz; milyen mélységes szeretetet tanúsítunk családtagjaink, a gyülekezetünk és a szomszédaink felé. Arról szól, hogy elvetjük a bűnt, és megbékítünk másokat Krisztussal. A Szellem gyümölcsét termő élet a Szentírásra hangolt szívvel kezdődik.

A bibliaismeret azt jelenti, hogy saját nyelveden olvasod és megérted a Szentírást. Ezért is olyan fontos a bibliaismerethez a hozzáférés, ám nem ez az egyedüli összetevő. A Biblia olvasása erőteljes, alapvető fontosságú és értékes, de még ez sem elég.

A bibliaismerethez a beszéd is hozzátartozik. Aki tud egy nyelven, az nemcsak olvasni képes rajta, hanem másokkal kommunikálni is. Bibliaismerettel rendelkező keresztyéneket kinevelni azt jelenti, hogy azt, amit a Bibliából megértettek, megosztják másokkal a gyülekezeten belül és kívül is. Közösségben gyorsabban és pontosabban megy a tanulás.

Ha kimondjuk, vagy halljuk, amint mások kimondják, amit a Biblia mond, az segít, hogy mélyebbre hatoljon a szívünkben. Isten Igéjének megvallása és hirdetése megalapozza és növeli a hitet. Végtére is „szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” (Róma 10:10).

A bibliaismeret utolsó összetevője arról szól, hogy képesek vagyunk ennek megfelelően gondolkodni. Ha valaki új nyelvet tanul, a folyékony nyelvtudás végső ismérve az, hogy képes az adott nyelven gondolkodni és megtervezni az életét. Hagynunk kell, hogy a Szentírás átformálja elménket (Róma 12:2). Amint a Biblia megváltoztatja gondolkodásunkat, hogy tudjunk annak megfelelően tervezni és reagálni, amit Isten Igéje kijelent, átformált életünk lesz.

Hogyan érjük el? Szószék, folyamat és személyes csendesség

Újra középpontba kell kerülnie a Bibliának gyülekezeteinkben és otthon is. Ehhez csoportos összefogásra van szükség, amely három szinten valósul meg.

Az első a szószék. Lelkipásztorainknak hetente alkalmuk nyílik arra, hogy formálják az emberek életét, bemutatva nekik a Szentírás igazságát, hogy azt alkalmazhassák. Fontosabb, hogy mit prédikálunk, mint az, hogy mennyi ideig tart, vagy milyen kreatívan adjuk elő. A prédikációnak az Igén kell alapulnia, és szándékosan tanító jellegűnek kell lennie, ha szeretnénk növelni a bibliaismeretet. Úgy gondolom, hogy istentiszteleteinket a Bibliából kiindulva kell megterveznünk.

A gyülekezetnövekedési mozgalom buzgalmában a vezetők a szószéket sokszor inkább figyelemfelkeltésre használták, semmint oktatásra, információ-átadásra vagy helyreigazításra. Így bővülhet a gyülekezet, ám felszínesebbek lesznek a keresztyének. A jó hír az, hogy a gyülekezetnövekedés és a bibliaismeret nem feltétlenül zárja ki egymást.

Sámuel próféta egy olyan időszakban nőtt fel és kezdte meg szolgálatát, amikor Izráel népe megvetéssel viszonyult Isten Szavához. Az 1Sámuel 3:1 azt mondja: „Abban az időben ritkaság volt az Úr igéje…”. Ez itt prófétai üzenetekre utal, de némi jelentésbővítéssel a korra jellemző bibliaismereti hiány leírásának is tekinthetjük. Ha Éli Isten Igéjét hirdette volna, szembesítenie kellett volna fiait és másokat a bűneikkel. Így viszont Éli élete vége felé az ellenség elhurcolta Isten jelenlétének frigyládáját, és ennek a tehetetlen papnak az a tragikus kijelentés lett a hagyatéka, hogy Isten dicsősége eltávozott Izráeltől (1Sámuel 4:21–22).

A pásztor egyik legfőbb feladata – amivel megakadályozhatja, hogy „Íkábód” megjelenjen a gyülekezetben vagy az egyes gyülekezeti tagok szívében – az, hogy kidolgozzon és átadjon egy logikus felépítésű, átfogó folyamatot, amely lehetővé teszi a bibliaismeret elsajátítását és a biblikus életvitel gyakorlását a gyülekezeti tagok számára, bármely korosztályhoz tartoznak is. A pásztor ezt elsősorban úgy viheti véghez, ha Isten teljes beszédét hirdeti és tanítja a szószékről. A prédikálás önmagában természetesen nem fog elérni minden szívet minden korcsoportban.

Vajon a pásztor teljesítheti ezt a küldetést heti egy prédikációval? Képes vezetni, gyógyítani, megnyerni az elveszetteket, és kellőképpen táplálni az egész gyülekezetet heti egyetlen üzenettel? Nem hiszem.

Szükség van egy jól irányított folyamat beiktatására; ez a bibliaismeret növelésének második útja. Az kezdettől egyértelmű, hogy a gyülekezet előtérbe helyezte Isten Igéjét a Cselekedetek könyvében. „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban” (Cselekedetek 2:42).

Először is, odaszánták magukat a Szentírás tanításaira. Elkötelezték magukat arra, hogy megismerjék és életükre alkalmazzák azokat. Ez is ugyanúgy hozzátartozott a folyamathoz, mint az evés és a közösség.

A Cselekedetek 2-ben később beszámol róla Lukács, hogy rendszeresen összegyűltek házaknál és a templomban is, ahol véleményem szerint nemcsak kenyértörést tartottak, hanem azt is megosztották egymással, amit az apostolok mondtak nekik a Szentírásról. Mit eredményezett ez a folyamat? „Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban” (Cselekedetek 13:49).

Az első gyülekezet nemcsak a tanítványok számának növekedését tapasztalta meg; növekedtek az Ige ismeretében is. Nemcsak az apostolok igehirdetéséről volt szó, hanem egy olyan folyamatról, amelynek középpontjában a Biblia valóságos megismerése és életükre, környezetükre való alkalmazása állt.

Régen többféle módszert bevetettünk arra, hogy a bibliai elveket és tanítást elültessük a gyerekek, fiatalok, fiúk és lányok, férfiak és nők, sőt még az idősek szívébe és elméjébe is. A vasárnapi iskola csak egy volt ezek közül. Jó is volt; működött. Előnyt kovácsolt a gyülekezetbe járók időbeosztásából; összekötötte ezt a tanítási alkalmat az istentisztelettel – egy olyan napon, amely egyébként is szinte mindenkinek szünnap volt. Sok vezető a hét valamelyik napját használta erre a célra, és voltak olyanok is, akik a házicsoportokban végezték ezt a feladatot. Nekünk melyiket érdemes választanunk? Amelyik nálunk a legjobban beválik!

Egyes gyülekezetek kezdenek ugyan visszatérni az előbb említett módszerekhez kiscsoportok létrehozásával vagy a vasárnapi iskola újbóli bevezetésével, de én azért mindenképpen szeretném kiemelni, hogy a hatékonysághoz nem lesz elég kijelölni egy időpontot a naptárban és egy helyet valakinek az otthonában, ahol összegyűlhetünk és beszélgethetünk, elolvashatunk együtt egy könyvet vagy megnézhetünk egy videót. Fontos, hogy a Szentírás, annak értelme és alkalmazása álljon a középpontban. Ahhoz, hogy igeileg helyére kerüljön a gyülekezet, nem lesz elég 3–6 hónap, és valószínűleg többet kell dolgozni rajta, mint gondolnánk. Tartós elköteleződést igényel mind a pásztor és a gyülekezeti munkatársak, mind a gyülekezet összes tagja részéről.

Minden gyülekezetben szükség van egy olyan folyamatra, amely eljuttat bárkit, bármilyen korcsoportból és bármilyen szintű bibliaismeretről a teljes bibliaismeretig. Ehhez szükséges, hogy átfogóan tisztában legyünk a teljes szentírási kánonnal. A pásztorok mutassanak példát az embereknek a fegyelmezett olvasási folyamatra, amely végigviszi őket a Szentírás lényeges szakaszain az 1Mózestől a Jelenésekig!

A gyülekezeteinknek végig kell menniük a Biblia kibontakozó történetén – különös hangsúlyt fektetve végig Jézusra és a Szellem munkájára. Ennek a gyülekezetben kell elkezdődnie, de otthon kell folytatódnia, támogatást élvezve a szószékről és megerősítést nyerve a gyülekezet összes többi tanítási helyszínéről.

A vágyott végeredmény olyan bibliai alapismeret, amelyre építkezni lehet. Fontos, hogy mindegyik szolgálócsoport átvehesse és bármilyen felállásban alkalmazhassa. Ez lehetővé tenné, hogy a pásztorok állandóan táplálják Isten nyáját, és segítsenek a tagoknak növekedni szellemi egészségükben, erejükben és hatékonyságukban.

Segítenünk kell az embereknek abban is, hogy alkalmazzák, amit megtanulnak, megértsék, amit elolvastak, és igei életvitelként tudják a gyakorlatba ültetni. Ehhez végig kell venni a Biblia 16 alapigazságát, de át kell venni olyan gyakorlati tanításokat is, amelyek segítenek az embereknek az Ige szemüvegén át látni a világot.

Amit a hívők a Bibliában olvasnak, annak meg kell változtatnia azt, ahogyan a szexről, a házasságról, az anyagiakról, a dicsőítésről, az evangélizálásról és hasonlókról gondolkodnak. Ez a beszélgetési szakasz, ahol a dolgok megvitatása egészen új szintre kerül. Csoportosan mindnyájan jobban tanulunk és fejlődünk – először a családban, aztán a gyülekezetben. A csoport erejét a beszélgetés adja. Fontos a Bibliát megbeszélnünk otthon és a gyülekezetben is.

A harmadik út az Ige megélése és megosztása. Most, hogy már elolvastuk a teljes Szentírást, elsajátítottuk a nyelvét, és elkezdtünk ösztönösen ennek megfelelően gondolkodni, hogyan élhetjük meg naponként? Úgy gondoljuk, hogy a legutolsó szakasz a gyakorlat. Ez az, amikor Jézus kiküldi maga előtt a tanítványait. Arról szól, hogy részleges ismerettel rendelkező emberek a Biblia szerint és annak fényében beszédbe elegyednek másokkal a gyülekezetben és a gyülekezet körül a világban. Ilyenkor mi vagyunk az a Biblia, amelyet mások elolvashatnak.

Az egész tehát a szószékről indul, és egy hosszabb folyamat, de végső soron azon múlik, mennyire köteleztük el magunkat személy szerint az Ige iránt.

Pásztor testvérem! Az, ahogyan a Szentírásra tekintesz, meghatározza, hogyan viszonyul a Bibliához a gyülekezeted. Amennyi időt te töltesz az Igével, az szabja meg, mennyire elkötelezetten fog nyájad is ebből táplálkozni.

A hegyi beszéden keresztül arra tanított Jézus, hogy tartsuk nagyon fontosnak az imakamrát, a belső szobát, és szánjuk oda napunk egy részét az Ő arcának keresésére, akaratáért és szükségeinkért való imádkozásra és az Igéjére való támaszkodásra. Isten azt mondja, annyira fontos a Vele kettesben töltött idő, hogy ha mi egyszerűen csak megjelenünk, Ő megáld, amikor elmegyünk onnan. Ennél jobb ajánlatra nem is számíthatunk!

Pásztorokként annyira létfontosságú a feladatunk, hogy nem tudjuk úgy elvégezni, ha először mi magunk nem részesülünk az Igéből. Az ötezer megvendégeléséről szóló történetben a szinoptikus evangéliumok szerint Jézus először a tanítványoknak nyújtja át a kenyeret, mielőtt a sokaságot táplálhatnák. Amíg nem vették át a kenyeret az Úrtól, nem volt mit felkínálniuk. Miután azonban átvették a Mester kezéből, ezreket tudtak jóllakatni!

Ebben a szakaszban talán az a legfantasztikusabb, hogy nemcsak tudtak adni némi ennivalót az embereknek, hanem több kosárnyi maradt, amit hazavihettek. Ha táplálni akarjuk nyájunkat, az Élet Kenyerét kell Forrásunknak tartanunk. Ha odaszánjuk magunkat arra, hogy naponként táplálkozzunk a Bibliából, nemcsak hatékonyabb szolgálattevők leszünk, hanem túlcsorduló életű keresztyének is.

A Szent Szellem tüze és Isten Igéje

Több mint 100 évvel ezelőtt egy csoport Szent Szellemmel betöltekezett férfinak és nőnek gyülekezetre volt szüksége, így létrehozták az Assemblies of God pünkösdi felekezetet. Úgy tervezték, hogy a felekezet révén elérhetővé teszik a tanulást, a számonkérhetőséget és a közösséget. Ennek az új pünkösdi egyháznak a legelső célja az volt, hogy minden addiginál nagyszerűbb evangélizálást mutasson be a világnak. Továbbra is fontos arra összpontosítanunk, hogy a Szent Szellem teljes erejével evangélizáljuk meg a világot, és aztán ezt a célt továbbadjuk a következő nemzedéknek. Nagyon fontos azonban azt is szem előtt tartani, hogy Istennek a Szent Szellembe való bemerítkezés által megnyilvánuló ereje Igéjéből vett kinyilatkoztatással indult el.

A modern pünkösdi mozgalom nem megtapasztalásból indult ki; a megtapasztalásunk fakadt a Biblia helyes megértéséből. Mi, ennek a felekezetnek az örökösei, felelősek vagyunk azért, hogy igei maradjon. Ha a Biblia megértése a helyére kerül, minden egyéb helyes dolog követni fogja. Amit Isten cselekszik, az mind az Ő Igéjével kezdődik!

Ha szeretnénk megőrizni a kezdeti célokat, minden ponton meg kell maradnunk pünkösdinek, és továbbra is az Ő erejével kell evangélizálnunk minden felebarátunk felé közel s távol. És a legnagyobb bibliaismerettel rendelkező emberek közé kell tartoznunk a földön. Hogyan érhetjük ezt el? Úgy, hogy mindig kiemeljük, ünnepeljük, hirdetjük, tanítjuk és megéljük Isten Igéjét!

Amit Isten cselekszik, az mind az Ő Igéjével kezdődik!

Vissza a teljes Bibliához

A Crossway kiadó friss felmérése szerint sokan kerülik azoknak a bibliarészeknek az olvasását, amelyeket nehezen érthetőnek tartanak.

A megkérdezett hatezer ember közül a válaszadók nagy része az ószövetségi prófétákat (Ézsaiástól Malakiásig) tartja a legnehezebben érthetőnek. Nem meglepő tehát, hogy ezek tartoznak a Szentírás legkevésbé olvasott könyvei közé.

A leggyakrabban olvasott könyvek a levelek és a Jelenések könyve; ezeket követik az evangéliumok. A válaszadók azt mondták, ezek könnyebben érthetők; a legérthetőbbeknek pedig az evangéliumokat tartották.

Az Ószövetség könyvei közül a Zsoltárok és az 1Mózes a legolvasottabb. A legutóbbi hónapban legnagyobb valószínűséggel olvasott könyv ugyanolyan arányban lett a Zsoltárok, mint a Máté (a felmérés szerint a legnépszerűbb újszövetségi könyv). Sokan azonban egyáltalán soha nem olvasták még az olyan kevéssé ismert ószövetségi könyvek Istentől ihletett szavait, mint Ezsdrás, Hóseás, Abdiás, Habakuk. Az Újszövetségben a leginkább elhanyagolt két könyv a legrövidebbek közé tartozik: Filemon és Júdás.

Ez a válogatós bibliaolvasási módszer aggodalomra adhat okot azok szemében, akik valóban hiszik, hogy „a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2Timóteus 3:16). Isten üdvtervét jelenti ki a Szentírás lapjain – az 1Mózestől a Jelenésekig.

Az evangéliumot Isten teljes kinyilatkoztatásának összefüggésében kell hirdetnünk, ugyanakkor követnünk kell Fülöp példáját is, odaállva az emberek mellé, és felajánlva nekik személyes útmutatásunkat és tanítvánnyá képzésüket az Igével való ismerkedésük útján. Az etióp férfi kérdése ma is ugyanolyan aktuális, mint eddig bármikor: „Hogyan érthetném [meg a Bibliát], ha valaki meg nem magyarázza?” (Cselekedetek 8:31)