Volt Istennek két erős leánya, akik nagy szegénységben nőttek fel, és az Assemblies of God első gyülekezetének első megtérői között voltak. Mindkettejüket betöltötte a Szent Szellem, és elhívást kaptak a szolgálatra. Egyikük bibliaiskolába ment, másikuk otthon maradt szülővárosában, hogy a helyi lelkészt segítse. Két évvel később már együtt dolgoztak gyülekezetplántálóként körzetükben. Mindketten naponta vezetnek házicsoportot, pásztorok a gyülekezetben, heti öt napot tanítanak a Bibliaiskolában, imádkoznak a betegekért és démonokat űznek ki.¹

Ez a két fiatal nő India legalacsonyabb társadalmi-gazdasági csoportjához tartozik: alacsony kasztból származnak, szegények és nők. Isten mégis kiválasztotta, felkente, és használja őket egyháza épülésére Indiában. Az Úr Szelleme van rajtuk.

Ahogyan lelki felmenőik, akiket egy évszázaddal korábban a Szent Szellem ugyanígy hívott el és ruházott fel erővel Indiában,² Isten két frissen toborzott harcosa minden szellemi, kulturális, társadalmi és gazdasági akadályt legyőz, hogy engedelmeskedhessen Isten hangjának. Történetük a pünkösdi szolgálat kimondatlan, mégis alapvető pillérére mutat rá: a szolgálathoz szükséges legfontosabb, elengedhetetlen megbízólevél a Szent Szellemtől nyert kenet.

De miért olyan szükséges a Szent Szellem kenete a 21. században? Hogyan ruházza fel erővel a kivételes szolgálatot végző nőket?

A Szent Szellem kenete megmutatja, kit hívott el Isten a szolgálatra.

Attól kezdve, hogy Mózes megkente olajjal Áront és fiait a felszentelés jeleként (2Mózes 30:30; 3Mózes 8:12), egészen addig, hogy a Szent Szellem galamb formájára Jézusra szállt bemerítésekor (Máté 3:16), a Szent Szellem jelképe és valósága mindvégig összekapcsolódott azzal, amikor Isten elkülönít valakit a szolgálatra. Ma ugyanezt jelenti a Szent Szellem kenete a szolgálattevőkön: kifejezi, hogy a mindenható Isten munkatársnak választotta ki őt küldetésében, hogy megbékéltesse magával a világot.

A 21. század elején országonként és felekezetenként eltér, mi alapján tekintenek valakit az evangélium hivatalos szolgálattevőjének. Az amerikai Assemblies of God gyülekezetei nőket is beiktatnak a szolgálatba. A világon számos Assemblies of God gyülekezetben ez még mindig nem lehetséges. A Krisztus testében megjelenő őszinte nézetkülönbségek, és a különböző bibliaértelmezési módok miatt ki kell hangsúlyozni, mennyire fontos a Szent Szellem kenete mint a pünkösdi szolgálatra való elhívás alapvető isteni igazolása. A Szent Szellem kenete egy ember életén és szolgálatán az Istentől érkező elhívás természetfeletti jelzőrendszere. Az emberi hitelesítés – bár természetesen fontos – mindenképp másodlagos ahhoz képest a kézzelfogható tényhez képest, hogy „az Úrnak Lelke van énrajtam”.

Ha egy Istentől elhívott nő megkapja szolgálatára a Szent Szellem kenetét, az szent és áldásos ajándék, ebből ered a bizonyosság, hogy Isten tényleg munkatársának választotta őt. Janet Evert Powers szerint a pünkösdi női szolgálattevőket kiemelten jellemzi a személyes elhívásnak és megerősítésnek ez a formája.³ Azt állítja, hogy a sikeres pünkösdi női tanítók hagyományosan „messze többet aggódnak azért, vajon hallják-e majd a Szent Szellem közvetlen utasításait, mint azért, hogy kulturális elismertséget szereznek-e majd, ugyanis a Szellem kenete nélkül nem kapnának erőt a szolgálathoz sem”.⁴ Powers kutatása szerint a szolgálatban résztvevő nők legtöbbször tudatában vannak, hogy a Szent Szellem felhatalmazásától függenek.

Isten elhívása az engedelmesség függvénye, nem a nemeké: felismerem, hogy a mindenható Úr rajta tartja kezét az életemen, ami alázatra sarkall, csodálattal tölt el, és kijózanít, hiszen egyedül neki tartozom engedelmességgel. Ha nemektől függővé teszem az elhívást, azzal megszentségtelenítek egy szent és rendkívül értékes dolgot.

De Isten elhívása még mindig tagadhatatlanul az adott kultúrában megjelenő nemek közötti különbségek szerint alakul. A szolgálatban lévő férfiak szerepét gyakran a szolgálati beosztások és ajándékok alapján határozzák meg, amelyek egészen következetesen ívelnek át mindenféle életszakaszon, földrajzi helyzeten, területi felekezeti szemponton, sőt kulturális határokon is. Az Istentől elhívást kapott nők között ugyanakkor a szolgálatvállalás szerepe sokkal mozgékonyabb, változékonyabb. Ezek idővel szükségszerűen alakulnak és változnak családi állapottól, életszakasztól, gyermekek számától, területi felekezeti jellemzőktől és az adott kultúrát meghatározó társadalmi változóktől függően. Amikor egy nő teljes erőből küzd, hogy ezeket a külső tényezőket összeegyeztesse a mindenható Istentől kapott elhívásával, páratlan ajándékot jelent, ha folyamatosan érzi az Úr Szellemének csodálatos, lenyűgöző jelenlétét, amely halkan, mégis határozottan emlékezteti, hogy Isten szent és végtelen tervét nem befolyásolják az emberi világ szolgálattal és szerepekkel kapcsolatos, változó elvárásai – hiszen őt maga az Úr hívta el.

A Szent Szellem kenete emberi kategóriákon és határokon átívelően szól.

Ha a Szent Szellem kenete van életünkön és munkánkon, az minden hagyományon alapuló kulturális akadályon áthatol, és megnyitja a zártnak tűnő ajtókat. Nem szokatlan, hogy a Szent Szellem ereje Isten egy engedelmes és felkent szolgáján keresztül áttör minden berögzött faji, társadalmi és nemi kategóriát, hogy felfedhesse az emberek előtt Jézus Krisztus szeretetét és hatalmát.

Az indiai Madrasban található Új Élet Assembly of God gyülekezet alapítója, D. Mohan pásztor a legalacsonyabb kaszttól kezdve a legmagasabbig minden férfi és nő szívét megérintette erőteljes, felkent igehirdetéseivel, melyeket jelek és csodák kísértek. Míg a felső kaszthoz tartozó magasan képzett népesség történelmileg mindig is elutasította az evangéliumot, most magasrangú, gazdag előkelőségek jöttek, hogy meghallgathassák ezt a pünkösdi tamil prédikátort, aki tüzes szenvedéllyel és hatalommal mennydörögve hirdette Isten igéjét. Nem csak a szavak ragadták meg őket, hanem a Szent Szellem kenete is, amely megeleveníti és felmagasztalja Isten igéjét lelkükben.

Goetzie, Mohan felesége a gyülekezet megalakulása óta vezet közbenjáró szolgálatot a nők között, és kiscsoport-vezetők területi pásztora a 15.000 tagot számláló gyülekezet leggyorsabban növekedő területén. Egy olyan gyülekezet tagjaként, mely nem szentel fel nőket, alázatos és bátorító példája ő annak, hogy az Istennek engedelmes nő szolgálatát a Szent Szellem kenetének egyértelmű jelenléte igazolja. Mint Debóra, a prófétanő, aki az úr parancsára csatába vezette Izráel seregét (Bírák 4), Goetzie naponta vezeti heves és bátor imáival szellemi csatákba az indiai híveket. Mint Debóra, Goetzie is tudatában van annak, hogy kultúrájában szokatlan az a vezető szerep, amelyet betölt. Ugyanakkor ószövetségi kolléganőjéhez hasonlóan ez az indiai háromgyermekes családanya is hallja az Úr hangját, aki folyamatosan csatába hívja a nőket. Az Úrnak Szelleme van őrajta.

Goetzie engedelmessége azonban nem veszélytelen sem saját maga, sem férje számára: félő, hogy félreértik kulturális, társadalmi és felekezeti szempontból is. Folyamatos küzdelmet jelent fenntartani tradicionális, kulturálisan elfogadott helyét a szolgálatban. Még a látszatát is igyekszik elkerülni, hogy ne tisztelné férjét, de közben folyamatosan mégis hitben járjon azon a szolgálati területen, ahova a Szent Szellem hívta el. Imáikban Isten elé vitték az ügyet, s Mohan pásztor és Goetzie megegyeztek abban, hogy az asszonynak minden kockázatot vállalva növekednie kell Istentől rendelt elhívásának gyakorlásában. Ennek eredményeképp Madras városában megsokszorozódott az Isten királyságáért végzett munka hatékonysága.

Nem feltétlenül változtatja meg a fennálló kulturális, társadalmi vagy vallási intézményeket az, ha egy férfi vagy nő munkáján elismerten Isten kenete nyugszik. Ugyanakkor, ha egy szolgáló életében Isten erőteljesen jelen van, akár férfi vagy nő az illető, az még többeket sarkallhat arra, hogy megtalálják a módját, hogyan csatlakozhatnának a szolgálathoz. Egy olyan nemzeti gyülekezeti kultúrában, ahol a nőket nem tekintik tanítóknak, előfordulhat, hogy felkérnek bizonyságtételre egy asszonyt, akit úgy ítélnek meg, hogy Istennek szentelt szolgálata van, és bátoríthatják arra, hogy saját életében szánjon erre annyi időt, amennyit csak akar. Olaszországtól Indiáig gyakran találkozhatunk olyan pünkösdi gyülekezetekkel, amelyekben egyáltalán nem szokatlan, hogy Istent követő nők hatékony munkát végeznek a Szent Szellem erejével bizonyságtételeken és prófétáláson keresztül.

Néha egészen humoros fordulatokat eredményez, mikor a nem szokványos szolgálati ágakat próbáljuk minél találékonyabban összeegyeztetni a meglévő kulturális kategóriákkal. Évekkel ezelőtt heves vitát váltott ki a nők beiktatásának kérdése Dél-Indiában. A vita alatt két veterán amerikai misszionárius hölgy is helyet foglalt az emelvényen, akik éveken keresztül tanítóként és igehirdetőként szolgáltak a térségben. Mikor a nők beiktatásának kérdését a tanács határozottan elutasította, az egyik misszionárius hölgy igencsak meglepődött, ugyanis társaival és számos más amerikai misszionárius hölggyel együtt évek óta taníthattak az indiai gyülekezetekben. Így a hölgy megkérdezte az indiai vezetőt, miért fogadták szolgálatukat ilyen örömmel, ha indiai nőtársaikét nem képesek elfogadni. A vezető válasza tömör volt és lényegre törő: „De hát ti nem nők vagytok, hanem misszionáriusok!” Csodálatos, hogyan nyit ajtót Isten különböző szolgálati területekre, ha nem aggódunk, hogyan fest kívülről szolgálatunk. Lehetséges, hogy pünkösdiként nem is értjük igazán, Isten milyen missziós céllal keni fel a Szent Szellemmel azokat, akiket elhív?

A Szent Szellem kenete a 21. században is alapvető jelentőségű az életformáló szolgálat szempontjából.

Jézus maga mondta, hogy az Úr Szelleme nyugszik rajta és keni fel őt, hogy evangéliumot hirdessen a szegényeknek; szabadulást hirdessen a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássa a megkínzottakat, és hirdesse az Úr kedves esztendejét (Lukács 4:18–19). Sosem szabad elfelejtenünk, milyen szolgálatokra kente fel a Szent Szellem Isten egyszülött Fiát, ha mi is hasonlóképp akarunk hatni világunkra Jézus Krisztus szeretetének és hatalmának átformáló erejével. A Szent Szellem ereje nem csupán egy lehetőség szolgálatunk megsegítésére, hanem annak lényegi, sarkalatos és gyakorlati eleme.

Pünkösdiként mindig is kiváltságos helyzetben voltunk, hiszen mind tanításban, mind tapasztalatban részesültünk a Szent Szellem munkájából és személyéből. Ugyanakkor, nekünk, mint Szellemmel betöltött szolgálattevőknek, akik az AIDS, a csonka családok, a szexuális bántalmazások, a pornográfia és a rasszizmus által egyre inkább megtört világban szolgálunk nap mint nap, újra és újra fel kell tennünk az időtlen  kérdést, amely pünkösdiként különlegesen is a miénk: „Mi akar ez lenni?” (Cselekedetek 2:12). A Szent Szellem kiáradása életeket változtat meg és formál át mindennapi szolgálataink közepette, pont úgy, ahogy Jézus akarta (János 4:12). A kérdés mögött kétségkívül több rejlik, mint a nyelveken szólás kézzel fogható bizonyítéka, ami a Szent Szellemmel való betöltekezés kezdeti jele.

Hogyan befolyásolja pünkösdi tapasztalatunk szellemi dinamikája percről percre a férfiak, nők és gyermekek irányába végzett szolgálatunkat, akik a 21. század fájdalmas valóságában kénytelenek élni? Hogyan jelenik meg mindez akkor, amikor az etiópiai éhezéssel, az észak-amerikai homoszexuálisok AIDS okozta halálával, az intellektualitás révén Nyugat-Európában eluralkodó szellemi vaksággal, és a dél-ázsiai gyermekprostitúció által megsebzett áldozatokkal szembesülünk?

Napjaink misszionáriusainak számos összetett és izgalmas technológiai vívmány áll rendelkezésére, ezért még fontosabb, hogy megerősítsük a Szent Szellem erejével való betöltekezés, a szellemi tekintély és az Istenre (nem önmagunkra) hagyatkozás elsődleges voltát és jelentőségét. A kulturális és üzleti vezetési modellekből kitűnő meglátásokat és forrásokat nyerhetünk, ha együtt használjuk őket azokkal a kegyelmi ajándékokkal, melyeket Isten az egyházának adott. Az emberi eszközök azonban nem helyettesíthetik a Szent Szellem dinamikus munkáját, amelyet az Istennek átadott életű férfiak és nők szolgálata által cselekszik.

Sajnos a mai nyugati egyházakban gyakori tapasztalat a szellemi megkötözöttségekkel szembeni tehetetlenség és szorongás. Ugyanolyan tragikus és elkeserítő ez ma is, mint amilyen az első században volt, amikor Jézus tanítványai hiábavaló küzdelmet folytattak egy démoni megszállott szabadításáért (Máté 17:14–21). De Lukács lejegyezte azt is, hogy Jézus hatalmat és tekintélyt adott tanítványainak démonok kiűzésére és betegek gyógyítására (Lukács 9:1). Vajon azzal a szellemi felhatalmazással szolgálunk, amelyet Urunk megígért számunkra?

A bevezetőben említett két fiatal indiai hölgy épp ezt teszi. Kultúrájukból eredően alig, vagy egyáltalán nem rendelkeznek hatalommal és tekintéllyel, és tisztában vannak vele, hogy sem társadalmi, sem gazdasági hátterük nincs. De azzal, hogy Isten családjának tagjaivá váltak a szentlélekkeresztség tapasztalata által, felfedezték és megragadták pünkösd erejét, s most már bátran harcolnak az őket körülvevő sötétség ellen. Isten számtalan 21. századi gyermekéhez hasonlóan ők is szellemi tekintély birtokosaivá és hiteles képviselőivé váltak azáltal, hogy Mesterük szellemi tekintélyével azonosultak (Máté 28:18–20). Kenettel hitelesített szolgálatuk az Ő erejét mutatja fel, az Ő egyházát építi, és az Ő dicsőségéről tanúskodik a rászoruló nemzetek között.

Végezetül

Az ezredforduló után, a 21. századba lépve férfiak és nők a világ minden nemzetéből, szegények és jómódúak, tanultak és képzetlenek Jézushoz hasonlóan szívük mélyén érzik, hogy az Úrnak Szelleme nyugszik rajtuk. A társadalom gyakran felejthető emberekként tekint rájuk, akik szerény, hétköznapi és egyszerű módszerekkel dolgoznak – egészen addig, amíg beszélni, imádkozni, énekelni, írni vagy tanítani nem kezdenek. Nem számít, hogy a templomban, a piacon, egy koncertteremben vagy tanteremben: a Szent Szellem kenete ma is válaszokat és elhívást ad az Istenhez tartozó férfiaknak és nőknek.

Isten áldja meg minden szolgáját a Szent Szellem friss és életerős kenetével!

Jegyzetek

1. Egy észak-indiai misszionárius hírlevélből átvéve (2000 márciusa). Az anonimitás érdekében a neveket nem közöljük.
2. Gary B. McGee. „Baptism of the Holy Ghost & Fire!: The Revival Legacy of Minnie F. Abrams of India”, Enrichment (1998 nyár): 80–87. o.
3. Janet Evert Powers. „»Your Daughters Shall Prophesy«: Pentecostal Hermeneutics and the Empowerment of Women”, in: Murray W. Dempster, Byron D. Klaus, Douglas Petersen (szerk.). The Globalization of Pentecostalism: A Religion Made To Travel, Oxford, UK: Regnum Books International, 1999, 319–320. o.
4. Uo., 331. o.
5. Harvey Cox. Fire From Heaven: The Rise of Pentecostal Spirituality and the Reshaping of Religion in the Twenty-first Century. Reading, Mass: Addison-Wesley Publishing Co., 1995, 198–199. o.