2020. Június 15.Négy javaslat a lényegi visszacsatolás nyújtásához
Nem könnyű negatív visszajelzést adni. Nem szeretnénk kedvét szegni azoknak, akiknek fontos a munkájuk, és sok-sok órát szánnak a szolgálatra.
Akik szolgálnak, azoknál többnyire lényük létfontosságú részét képezi az, amit végeznek. Nagyon fontos nekik az, hogy ők pásztorok, fizetett munkatársak vagy önkéntesek – és ez nagyszerű dolog! Ez azt jelenti, hogy szívügyüknek érzik a küldetést. Ugyanakkor minél fontosabb egy identitás valakinek, annál könnyebben megbántódik és átmegy védekezésbe, hogyha kritikát kap. Ezért is nagy a kísértés, hogy elhárítsuk ezt a felelősséget.
A Szentírás azonban világosan fogalmaz az építő kritika áldásairól. A Példabeszédek 15,31 azt mondja: „Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad.” Ahhoz, hogy betöltsük Istennek a közösségünkre vonatkozó látását, szükség van rá, hogy csapatunk tagjai növekedni tudjanak a bölcsességben. Ehhez pedig elengedhetetlen az építő kritika.
Hogyan adhatunk tehát építő visszajelzést? A társadalomtudományi kutatások jó meglátásokat nyújtanak. Daniel Ilgen, az Ipari és Szervezeti Pszichológiai Társaság volt elnöke az építő kritika szakértője. Munkatársaival együtt az alábbi négy javaslatot dolgozta ki:
(1) Ne késlekedjünk! Gyakran egy konkrét eseményt követően van lehetőség visszajelzésre. A kutatás azt mutatja, hogy ha késlekedünk a visszajelzés nyújtásában, kevésbé lesz hatékony a közölt információ. Szánjunk rá egy-két napot, hogy összeszedjük a gondolatainkat, és mindenképpen pozitív hangnemben tudjuk átadni a visszajelzést! De ne várjunk meg, hogy az esemény már csak távoli, homályos emlék legyen!
(2) Kérjük meg az illetőt, hogy gondolja át és értékelje ki saját teljesítményét! Az emberek általában nagyon is tisztában vannak a gyengeségeikkel. Ha meghallgatjuk, amit magukról mondanak az emberek, az segít megérteni a gondolkodásukat, és beazonosítani, milyen stratégia segíthet nekik leküzdeni a gyengeségeiket a jövőben. Azt javaslom, hogy ezt személyes beszélgetésben tegyük meg, mert az írásos forma merevnek és hivatalosnak hathat. Ha megengedjük, hogy először az illető számoljon be a helyzetről, az nemcsak csökkenti a ránk nehezedő nyomást, de a kutatás szerint az önkritika többet javít a teljesítményen, mint a vezetőktől érkező kritika. Még az is lehet, hogy tanácsot fog kérni, így tulajdonképpen várja a visszajelzést.
(3) Fogalmazzunk konkrétan! A feszélyezettség csökkentése érdekében nagy a kísértés, hogy homályos visszajelzést adjunk. Reméljük, hogy az illető felismeri majd az összefüggéseket a közelmúlt eseményei és az általános visszajelzésünk között, de ez általában nem így történik. Hogyha visszajelzést adunk, egy konkrét példán keresztül tegyük!
(4) Kritikánkat a viselkedésre és ne a jellemre összpontosítsuk! Ha az adott csapattag személyét vesszük célba, az védekezéshez vagy rosszabb esetben a visszajelzésünk visszautasításához vezet.
Ismerjük el benne a jó szándékot, és emeljük ki, hogy segíteni szeretnénk neki a növekedésben! Emlékeztessük arra, hogy ha nem hinnénk benne, akkor nem foglalkoznánk vele! Tartsuk észben: ha visszajelzést adunk, akkor hatékonyabb vezetők leszünk! A csapatunk nemcsak arra vágyik, hogy sikeres legyen, hanem arra is, hogy a kedvünkben járjon. A visszajelzés segít nekik mindkét cél elérésében.
Kayla Pierce a SouthGate Church gyülekezet (AG) gyerekszolgálatának vezetője South Bendben (Indiana, USA). PhD-tanulmányokat végez szociológiából a University of Notre Dame egyetemen, ahol a csoportfolyamatokat, az érzelmeket és az identitást tanulmányozza. Kutatásáról itt lehet többet megtudni: kayladrpierce.com