2020. Június 15.Nyáron lehetőségem nyílik arra, hogy gyümölcsöket és zöldségeket termesszek a családom számára kis konyhakertünkben. A kertészkedés jót tesz az egészségemnek, mert testmozgás, és a lelkiállapotomnak, mert nyugalomra találok a szabad ég alatt. Nem mindenki termel ételt a kertjében, de van egy nagy közös kertünk – a Föld. Egyéni és együttes döntéseink kihatnak a környezetre. Például egy személy egyetlen hanyag tette erdőtüzet okozhat. Ha egy társadalom úgy dönt, hogy ingatlanfejlesztésbe fog egy erdő széléhez közel, azzal megváltoztathatja az erdőkezelési gyakorlatot, ez pedig tomboló tüzekhez vezethet aszályos időkben. A trópusi esőerdők elpusztításával kiirthatunk olyan növényfajokat, amelyek esetleg gyógyírt jelenthetnének különféle betegségekre. A gyönyörű természeti helyek elvesztése növeli a modern életet jellemző stresszt, így rontja az egészséget.
A pásztorok találkozhatnak olyanokkal, akik úgy érzik, a kereszténység is hozzájárul a környezeti problémákhoz, amikor az ember uralmát hangsúlyozza a teremtett világ többi része fölött. Ez a felfogás akadályozhatja, hogy valaki fogékony legyen az evangéliumra. Mások lekicsinylik a környezetnek az emberi egészségre gyakorolt hatását, és elszalasztják a sáfárság bibliai elvei alkalmazásának lehetőségét. Ha a pásztorok bibliai keretrendszert tanítanak a környezetvédelmi problémák kezelésével kapcsolatban, azzal felkészíthetik gyülekezetük tagjait arra, hogy bölcs döntéseket hozzanak olyan kérdésekben, amelyek mindenki egészségére kihatnak, és eltávolítsanak minden akadályt a szellemi igazság elfogadásának útjából.
A bibliai keretrendszer megtalálása
Az 1Mózes 2,15-ben az Úr lefektette a kertészkedést az emberiség első hivatásaként: „Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” Azzal, hogy műveli a kertet, az emberiség betölti az 1Mózes 1,28 parancsát: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!” Az 1Mózes 1-ben adott uralom együtt járt a jó sáfárság felelősségével.
Az Újszövetség rávilágít az igei sáfárság fogalmára. A talentumok példázatában Jézus azt tanította, hogy a jó sáfárság tettrekészséget jelent (Máté 25,14–30). Aki egyszerűen csak megóvja a rábízott forrásokat, az nem gyakorol jó sáfárságot. A szolga, aki elrejtette az egy talentumot, hogy megőrizze, és így elkerülje a befektetéssel járó kockázatokat, cserben hagyta urát. A hű szolgák nemcsak megőrizték az uruktól kapott forrásokat, hanem uruk javára használták azokat. A föld művelésében tehát az jelenti a kihívást a számunkra, hogy kinyerjük az Istentől kapott források javait anélkül, hogy közben elveszítenénk ezeket a forrásokat.
Egészségi problémák megoldása
Az egészségünk közvetlen módon környezetünk egészségétől függ. A tiszta levegő és a tiszta víz megakadályozzák a ragályos betegségeket és az olyan betegségeket is, mint a rák. Sok környezeti méreg hasznos anyagként indult, mert az ember nem ismerte fel, milyen veszélyt jelent az egészségre nézve. Az ókori rómaiaknál például elterjedt volt az ólom használata a vízvezetékek szerelésében és az italok édesítésében. Az ólom-acetát (ólomcukor) ólommérgezést okoz azoknál, akik rendszeresen fogyasztják. Az ókori rómaiak úgy állították elő ezt a vegyületet, hogy ólomüstökben forralták a szőlőlevet, így készítettek édes szirupot belőle. Idővel rájöttek, milyen összefüggés áll fenn a mesterséges édesítő és az ólommérgezés között, így lemondtak a használatáról. Egyes vállalatok azonban bizonyos országokban még ma is használják ezt a mérgező vegyületet rúzsokban és hajfestékekben.
Az etikai kihívást az jelenti, amikor a tudósok megállapítják, hogy egy hasznos anyag káros tulajdonságokkal bír. A modernkorban ólmot adtak a festékekhez a festékgyártók, hogy tartósabb legyen a festék. Csakhogy az ólom édeskés íze arra csábította a gyerekeket, hogy megegyék a felpattogzó festékdarabkákat. 1904-ben az orvosok összefüggést találtak az ólomalapú festékek és a gyermekeknél előforduló ólommérgezések között. A babaágykészítők sokszor élénk színű, ólmot tartalmazó festékkel festették le a kiságyakat, a csecsemők pedig a rácsokat rágcsálva fogyasztottak a festékből. 1922-ben a Népszövetség betiltotta az ólomalapú festékeket, ám az Egyesült Államok úgy döntött, nem veszi át ezt az előírást. Végül az ólomalapú festékkel történő mérgezés megakadályozására vonatkozó 1971-es törvény rendelte el az ólomalapú festékek fokozatos kivonását Amerikában.
Az egészségügyi források megőrzése
Van, amikor az egészségünk a természeti környezetben felfedezett forrásoktól függ. 1961-ben például a National Cancer Institute (Nemzeti Rákkutató Intézet) elrendelte, hogy a USDA botanikusai gyűjtsenek mintákat növényekből, hogy rákellenes tulajdonságokkal rendelkező természetes összetevőket keressenek. Arthur S. Barclay botanikus 1962-ben gyűjtött kérget egyetlen tiszafáról (Taxus brevifolia) a Washington állambeli Packwoodtól északra, egy erdőben. Ez a minta indította el a kutatást, amelyben végül sikerült elkülöníteni a (végül paklitaxel névre átkeresztelt) taxol nevű összetevőt, amelyet tüdő-, petefészek-, mell-, fej- és nyakrákban szenvedő betegek kezelésére alkalmaznak.
Az Afrika keleti partjainál található sziget, Madagaszkár trópusi esőerdőiben él a rózsás meténg (Catharanthus roseus). Ennek a szép rózsaszín szirmokkal büszkélkedő virágnak köszönhetünk két nagyon fontos rákellenes gyógyszert: a vinblasztint és a vinkrisztint. A vinblasztin 10 százalékról 95 százalékra növelte a gyermekkori leukémia túlélési esélyeit. A vinkrisztint pedig a fiatal felnőtteknél előforduló Hodgkin’s limfóma kezelésére használják.
A Nemzeti Rákkutató Intézet által beazonosított rákellenes tulajdonságokkal bíró 3000 növény hetven százaléka trópusi esőerdőkből származik. A kutatók azonban a trópusi esőerdőkben élő ismert növény- és állatfajoknak csupán egy százalékának egészségügyi jellemzőit vizsgálták. A föld felszínének mindössze hat százalékát borító trópusi esőerdőkben él az összes ismert fajnak legalább a fele. A mezőgazdasági fejlesztés és a faipar mégis riasztó mértékben pusztítja a trópusi esőerdők ökoszisztémáját. Mivel az esőerdők fái hatalmas lombkoronával rendelkeznek, már néhány fa elvesztésétől is összeomolhat az egész környék ökoszisztémája.
Hosszú távon ritkán alkalmas gazdálkodásra az a föld, amelyen valamikor esőerdő volt. Amikor a talaj már nem bírja el a terménynövekedést, a gazdálkodóknak további esőerdő-szeleteket kell megtisztogatniuk, hogy még több mezőgazdasági földjük legyen. Ugyanakkor be kell tölteni azoknak az embereknek a gazdasági szükségleteit is, akik gazdálkodásra alkalmas földért fordulnak az esőerdőkhöz. Erre a választ a fenntartható fejlesztés jelentheti, amely megtalálja a módját, hogy betöltse a jelenlegi szükségeket anélkül, hogy elpusztítaná az esőerdők biodiverzitásának ajándékát, amely az egészség ígéretét hordozza jövendő nemzedékek számára.
Mutassunk jó példát!
Jézus arra hívta a keresztényeket, hogy legyenek „a föld sója” és „a világ világossága” (Máté 5,13.14); mutassanak jó példát másoknak. Az egyházak elsődleges fókusza nem lehet más, csak az emberek megmentése, de a gyülekezetek megtanulhatják, hogy kedvesen bánjanak a környezettel. Általános téveszme, hogy a jó környezetvédelmi szokások költségesek. Pedig rengeteg környezetbarát elgondolás van, ami csökkenti a költségeket. Van, amit bármelyik gyülekezet megtehet: ilyen az újrahasznosítás, a papírhasználat csökkentése és az őshonos növények használata parkrendezésnél. Ezekkel nemcsak pénzt lehet megtakarítani, hanem a környezetet is óvni lehet.
A pásztorok a legtöbb gyülekezetben találhatnak olyan gyülekezeti tagokat, akik tisztában vannak jó és hasznos környezetvédő szokásokkal, és készek mutatni az utat. Azzal, hogy a jó sáfárságról szóló tanításba belefoglalják a környezeti forrásainkkal való törődést, a pásztorok befolyást gyakorolhatnak az emberekre, hogy hozzanak bölcsebb döntéseket saját egészségük és a jövendő nemzedékek egészsége érdekében. Ha vigyázunk a teremtett világra, azzal a Teremtőnek adunk tisztességet.
Dr. Christina M. H. Powell felszentelt lelkipásztor és kutatóorvos, országszerte prédikál gyülekezetekben és konferenciákon. A Harvard Medical School orvosi egyetem és a Massachusetts General Hospital kórház kutatója, valamint a Life Impact Ministries szolgálat alapítója