2021. Február 10.Az idősek szolgálatba történő bevonásának öt stratégiája
Amikor még lelkipásztor-jelöltek voltunk a feleségemmel, a gyülekezet vezetősége sorra szervezte nekünk a találkozókat a tagság különböző csoportjaival. Az egyik ilyen találkozó során az idősekkel beszélgettünk.
Két dologra figyeltem fel. Először is, mély benyomást tett rám, milyen sokan részt vettek a megbeszélésen. A korábbi találkozókon észrevettük, mennyi fiatal család, gyermek és tizenéves van. Csakhogy ez a gyülekezet nem csupán a fiataloké volt; mindenféle korcsoport egészséges keveredése jellemezte.
A második dolog, ami emlékezetessé tette ezt a találkozót, egy olyan kérdés volt, amire számítottam: „Bob, nagyon szeretjük a régi gospel énekeket és dicséreteket. Nem lehetne esetleg megint énekelni ezek közül néhányat vasárnaponként?”
Bizony, küszöbön állt a dicsőítésháború. Tudtam, hogy óvatosan és bölcsen kell lavíroznom ezen a területen. Hála Istennek, felszólalt egy nyolcvanéves férfi: „Figyeljetek, hadd áruljak el egy titkot! Én kölcsönveszem az egyik régi énekeskönyvünket, hazaviszem, és időnként előveszem, hogy elénekeljem belőle a kedvenceimet. Tegyetek ti is így!”
Az idősek is sokat tudnak adni a gyülekezetnek. Mint mindegyik korcsoport esetében, a pásztornak stratégiát kell kialakítania arra nézve, hogyan teremt kapcsolatot velük, hogyan vonja be őket a szolgálatba és hogyan hasznosítja ajándékaikat. Hadd javasoljak erre öt módszert:
1. Építsünk kapcsolatokat velük! Semmiképpen ne mellőzzük gyülekezetünk idős tagjait! Nagy hiba lenne minden időnket saját korcsoportunk tagjai közt tölteni. Időnként kávézzunk vagy ebédeljünk együtt néhány idősebb gyülekezeti tagunkkal! Nagy öröm lesz nekik, hogy időt töltünk velük. És egy ilyen idősebb úriember vagy hölgy válhat olyan Áronná vagy Húrrá, aki majd támaszt nyújt neked (2Mózes 17,8–16).
2. Igehirdetésünk, tanításunk során bátorítsuk őket is! Amikor szemléltető példákat hozunk fel az üzenetünkben, szerepeljenek köztük idősekről szóló bátorító történetek! Ezzel remekül lehet arra ösztönözni őket, hogy figyelemmel kísérjék a prédikációt.
Miért ne prédikálhatnánk például a Zsoltárok 92,13–15 alapján, ahol arról van szó, hogy az igazak virágoznak, mint a pálmafa? A 15. versben az áll: „Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak.” Én nagyon szívesen emlékeztetem időseinket arra, hogy még mindig létfontosságú szerepük van Isten országában – részben éppen az, hogy „dús lombúak és zöldek”, vagyis kedvesek, Isten szeretetével teljesek maradjanak.
3. Adjunk alkalmat nekik a szolgálatra! Persze van, aki fizikai korlátai miatt nem tud szolgálni, de sok idős gyülekezeti tag örülne a lehetőségnek, hogy tegyen valamit. Szeretné úgy érezni, hogy szükség van rá.
A jó kedélyű időseket például fel lehet kérni, hogy köszöntsék az érkezőket a bejáratnál. Valamelyikük akár még vezethetné is ezt a rendkívül fontos szolgálatot.
Aki a tanítás ajándékával rendelkezik közülük, talán szívesen vezetne bibliaórát felnőtteknek, segítene a gyerekszolgálatban, vagy akár ringatna kisbabákat a babateremben. Vannak olyan gyerekek a gyülekezetben, akiknek nincsenek keresztyén nagyszüleik. Nekik szükségük van istenfélő idősebb felnőttek hatására.
Sok idős ember elkötelezett közbenjáró. Állítsuk be őket imacsoportokba; akár heti imalistát is segíthetnek összeállítani a gyülekezet számára.
Aki jó erőben van, az heti két-három órában segíthet karbantartani az udvart vagy gazolni, ha enyhe az idő.
4. Szervezzünk csoportot nekik! Találjunk valakit, aki vezetheti az idősek csoportját, szolgálati lehetőségeket keres nekik és támogatja őket! Mutassuk ki támogatásunkat azzal, hogy részt veszünk a rendezvényeiken! Ha jelen vagyunk az idősek számára rendezett karácsonyi ebéden, abból érezni fogják, hogy törődünk velük.
És ha esetleg nem tudtuk volna, sokszor az idősek a leghűségesebb és legbőkezűbb adakozók, mind a tizedet, mind a missziós támogatást illetően. A rájuk fordított idő több szempontból is hozzájárulhat Isten királyságának növekedéséhez.
Legyünk kreatívak a „dicsőítésháborúk” kezelésében! Az előző gyülekezetemben az egyik legjobb dolog, amit tettünk, az volt, hogy beindítottunk egy negyedévenkénti vasárnap esti alkalmat, ahol régi dicséreteket énekeltünk. Visszahoztuk a régi zongorát, kiosztottuk az énekeskönyveket, elénekeltünk 8-10 himnuszt és gospel éneket, együtt imádkoztunk, majd volt egy kis közös vendégség.
Volt, amikor fagylaltot ettünk az éneklés után. Máskor egy tányér finom levest kapott mindenki. A lényeg, hogy az idősek élvezték. Amikor pedig egy zsémbes idősebb ember vasárnap délelőtt kifogásolta az új énekeket, biztosíthattuk arról, hogy hiszünk a régi dicséretekben, és adunk is lehetőséget az éneklésükre.
Kedves pásztor testvérem! Az idősek a legjobb szövetségeseid is lehetnek! Igyekezz odafigyelni arra, hogyan nyújthatnál nekik bátorítást, és használhatnád azokat az ajándékokat, amelyeket ők jelentenek neked és a gyülekezetnek! Szeresd a kisgyermekeket… de szeresd az „ezüst hajú szenteket” is!
Ifj. G. Robert Cook G. Robert Cook Jr. az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet Rocky Mountain-körzetének volt szuperintendense, legutóbb pedig a Victory Life Church gyülekezet pásztori csapatának tagja volt (Grand Junction és Fruita, Colorado, USA)