A Gyülekezetnek meg kell tanulnia, hogyan viszonyuljon a családok különféle típusaihoz – odaállva melléjük, szeretve őket, és Krisztusra mutatva.
A hagyományos amerikai családmodell évszázadokon át egy apából, egy anyából és az ő vér szerinti gyermekeikből állt, akik önálló családi otthonban éltek. Ma minden eddiginél kevesebb családra illik rá ez a leírás. Olyan támadás érte a hagyományos családot, hogy ma már a nem hagyományos felállások jelentik az új normát.
A Pew Research Center kutatási központ szerint a gyerekeknek kevesebb mint a fele (46%-a) él együtt mindkét vér szerinti szülőjével. A többiek nem hagyományos családokban élnek, ami rengeteg különféle dolgot jelenthet:
- Élettársi kapcsolatban élőket
- Egyszülős családokat
- Azonos nemű párokat
- Mozaikcsaládokat
- Örökbefogadó szülőket
Amerika legtöbb városában ezek az új családi struktúrák dominálnak. Ahelyett, hogy azt vitatná meg, hogyan lehet megbirkózni ezekkel a kulturális változásokkal, a Gyülekezetnek meg kell tanulnia, hogyan viszonyuljon a különböző családokhoz – odaállva melléjük, szeretve őket, és Krisztusra mutatva.
Minden családi helyzet más és más. A nem hagyományos családok különféle okok miatt keletkeznek – ezek lehetnek bűnös okok is, de nem feltétlenül. Ezt figyelembe kell vennünk, amikor a család egészének szeretnénk segíteni. Sok egyedülálló szülő sajnálatos helyzetet élt át, például meghalt a házastársa, vagy bántalmazás vezetett a váláshoz. Vannak olyan nem hagyományos családok is, amelyek bűnös életvitelnek köszönhetően jönnek létre, például amikor házasság nélkül együtt élnek párok, vagy azonos neműek kötnek házasságot. Akármilyen is az adott helyzet, a családoknak szükségük van Krisztus könyörületességére – a Gyülekezetnek pedig feladata, hogy segítő kezet nyújtson nekik.
Hadd soroljak fel négy dolgot, amit tennünk kell, amikor korunk nem hagyományos családjai felé szolgálunk!
Tanúsítsunk szeretetet!
Létfontosságú, hogy Krisztus szeretetét mutassuk be nekik. Amikor a két legfontosabb parancsolatról kérdezték, Jézus azt mondta: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!« A második ez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat!« Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat” (Márk 12,30–31).
A nem hagyományos családok a felebarátaink. Az Isten és emberek iránti szeretetünknek arra kell indítania, hogy elérjük az embereket az örökkévalóság számára. Ezeknek a családoknak sokszor negatív feltételezésekkel, téves sztereotípiákkal és elrettentő statisztikákkal kell szembenézniük. A Gyülekezet számára legyen fontos, hogy szeresse őket, a helyzetükről függetlenül!
Régen volt olyan, hogy a gyülekezetekből kizárták azokat a keresztyéneket, akik elváltak. Ennek szomorú módon sokszor a gyerekek fizették meg leginkább az árát – és sokan közülük végül hátat fordítottak a hitnek. Mi ne kövessük el ezt a hibát!
Nyilván könnyebb egy olyan családot szeretni, akik sajnálatos helyzetbe kerültek, mint akik bűnös életet élnek. Mégis kimutathatjuk Isten szeretetét anélkül, hogy jóváhagynánk az erkölcstelenséget. Ha például megjelenik a gyülekezetünkben egy azonos nemű pár a gyermekeivel, szívélyesen fogadhatjuk őket, éreztethetjük velük, hogy külön-külön egyénekként értékesek, és beszélgetést kezdeményezhetünk velük. Az ilyen egyszerű gesztusok is óriási hatást gyakorolhatnak arra, ahogyan valaki az Egyházról és Istenről gondolkodik, és megnyithatja az ajtót arra, hogy meghallják az evangéliumot, és átéljék életük átformálódását.
Mutassunk példát!
Az Efezus 5,1–2 azt mondja: „Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként.”
Az a legjobb, ha körülvesszük a családokat olyanokkal, akik pozitív hatással lesznek rájuk. Fontos, hogy a Gyülekezet példát mutasson arra, milyen az Isten szerint való házasság és család. Sok olyan szülő és gyerek él a közelünkben, akitől ez teljesen idegen.
Bátorítsuk a gyülekezeti tagokat, hogy kapcsolódjanak be! Ha egy házaspár önként jelentkezik, hogy nevelőszülő legyen, vagy szolgáljon veszélyeztetett gyerekek felé egy közösségi programon keresztül, esetleg mentoráljon egy tizenévest, azzal komoly változást munkálhatnak.
Hozzunk létre közösséget!
Az emberek nyitottabbak a befogadásra, ha egy közösség részének érzik magukat, és nem csak ott ülnek egy gyülekezetben. Ha összebarátkoznak hívőkkel, meglágyulhat a szívük, és ez elősegítheti az átformálódásukat.
Közösséget például kiscsoportok útján lehet létrehozni. Egy ilyen csoport erősíti az odatartozás érzését; vigaszt, biztatást, számonkérhetőséget és közösség-érzetet nyújt.
A közösséget építik az egyéb társas interakciók, például ha együtt kávézunk vagy ebédelünk valakivel, és közben beszélgetünk.
Jézus is nyitott volt arra, hogy elbeszélgessen bűnös emberekkel, és vámszedők asztalánál egyen. Azt próbálta bemutatni a Gyülekezetnek, hogy néz ki a valódi közösség. Akárhogyan éltek, és akármilyen döntéseket hoztak, Ő úgy döntött, hogy beszélget velük pusztán azért, mert emberek.
Álljunk meg szilárdan!
A világ sokszor eltorzítja és megrontja azt, amit Isten az Ő dicsőségére teremtett. A Gyülekezet nem inoghat meg a Szentírás igazságai tekintetében. Az erkölcstelenség és szexuális zűrzavar kultúrájában meg kell védenünk a családra vonatkozó isteni tervet, és példát is kell mutatnunk rá.
A Kolossé 2,8 azt mondja: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik.”
Krisztus szeretetét kell bemutatnunk mindenki felé, aki belép a gyülekezet ajtaján, de az igazságra nézve nem alkudhatunk meg. A megalkuvás a végén csak még nagyobb zűrzavarhoz vezet.
Az, hogy Isten mit szeretne a családok számára, sosem változott. Ő azt szeretné, ha mindenki Hozzá jönne Krisztus által, hogy fiaivá és lányaivá fogadhassa őket. Amikor a gyülekezet azzal foglalkozik, hogy egészséges családokat épít, és tanítja az embereket Jézusról, azzal mindenki nyer. Feladatunk, hogy szeressünk minden családot, és gondot viseljünk róluk – akár hagyományos, akár nem hagyományos felállásról van szó –, és a Megváltó karjába vezessük őket.
Joey és Melissa Quinones a New Life Covenant Church gyülekezet diák- és gyermekszolgálatát vezeti (Chicago, Illinois, USA). Több mint tíz éve szolgálnak a hátrányos helyzetű negyedekben élő diákok felé