2021. Február 10.Az elmúlt hónapok során a lelkészek rengeteg különböző követeléssel találták szembe magukat. Volt, akinek minden eddiginél többet kellett dolgoznia a járvány miatt. Másoknak az okozott nehézséget, hogy a kevesebb tevékenység, a személyesen végzett szolgálat hiánya űrt teremtett – vagyis sok lelkész most először érezte úgy, hogy alig van mit tennie. Sok pásztortól hallottam azt, hogy márciustól májusig nagyon elfoglaltak voltak, mert válság üzemmódban kellett ténykedniük, június óta azonban igencsak lelassult a munka. Túlságosan is.
Az időkezeléssel foglalkozó könyvek, cikkek és podcastok nagy többsége az eredményességre összpontosít. Ez nem is baj, hiszen mindannyian lehetünk még eredményesebbek, és az érettségünk és hivatásunk szempontjából nagyon fontos megtanulni, hogyan osszuk be az időnket.
Csakhogy van az időgazdálkodásnak egy másik oldala is – az etikai oldal. Azért, mert van, amire kell időt fordítani, és van, amire nem szabad. Kijelenthetjük, hogy az idő a legértékesebb a rendelkezésünkre álló források közül. Lehet több pénzt keresni, de nem hozhatunk létre több időt.
Van, aki azt mondja, hogy az idővel nem is igazán gazdálkodunk; csupán sáfárkodni lehet vele. Azt pedig világosan kijelenti a Biblia, hogy az idővel való sáfárkodás szellemi kérdés. Hadd említsek egy példát Páltól:
Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak
(Efezus 5,15–16).
Pál itt nem a személyes eredményesség kézikönyvét tárta elénk. Arról beszélt, hogy az, ahogyan az időnkkel sáfárkodunk, örök jelentőséggel bíró szellemi tevékenység. Az örökkévalóság vég nélküli idő – pontosabban egy olyan világ, ahol nem létezik idő. Eljön az a nap, amikor már nem az idő köré szervezzük az életünket, egyelőre azonban nincs más.Hasznos, ha megértjük a különbséget az óra és az időzítő között. Az óra elárulja, mennyi az idő. Pillanatfelvétel a jelenről. Az időzítő azt mondja meg, mennyi időnk van hátra. Pillanatfelvétel a jövőről.
Hívő emberekként tudjuk, hogy a mi életünket nem óra, hanem időzítő vezérli. Azt nem tudjuk, mennyi idő van hátra, de azt igen, hogy le fog járni. Minden eltelt perccel egyre közelebb kerülünk Krisztus visszatéréséhez. Már ennek is arra kell késztetnie, hogy a lehető legjobban kihasználjuk az időnket.
Vannak zsúfolt időszakok, ez megkerülhetetlen. A megterhelő időszakokban megpróbálkozhatunk a következő dolgokkal, hogy kézben tudjuk tartani a sok teendőt, és ne a sok teendő irányítson bennünket: Törekedjünk egészségünk megőrzésére: rendszeresen mozogjunk, pihenjünk, amikor csak lehet, osszuk meg a terhet másokkal, szakítsunk időt a családunkra és tartsuk meg a szombatot! (A szombati nyugalom nem szabadon választható, amikor elfoglaltak vagyunk. Az ilyen időkben még nagyobb szükség van rá.)
De mit tegyünk, amikor nem vagyunk ennyire elfoglaltak? Ahogyan a sok teendő kezeléséhez bölcsesség kell, a tágabb mozgásteret is bölcsen kell kezelni. Az elmúlt néhány hónap leleplezte, mennyire a zsúfolt időbeosztásunktól vártuk a megerősítést. Amikor nem vagyunk olyan elfoglaltak, könnyű úgy érezni, hogy unatkozunk; eredménytelenek, haszontalanok és elégedetlenek vagyunk. Ahelyett, hogy átadnánk magunkat a negatív érzelmeknek, keressük meg, hogyan tudnánk hűségesen sáfárkodni a nagyobb mozgástérrel ebben az időszakban!
Pihenjünk! Vegyünk nagy levegőt, és fogadjuk tárt karokkal a lelassult életet! A pihenés hozzátartozik ahhoz a természetes életritmushoz, amelyet Isten teremtett számunkra. Tartsuk meg a szombatot, menjünk el vakációzni, vagy csak vegyünk ki néhány szabadnapot pluszban, hogy szeretteinkkel legyünk!
Pótoljuk, amit kell! Csináljuk meg azt, amire nem volt időnk, amikor elfoglaltak voltunk! Amikor válsághelyzet áll elő, minden a háttérbe szorul, ami nem létfontosságú. Most van itt az idő, hogy elővegyük ezeket az elmaradt feladatokat, és elvégezzük őket!
Dolgozzunk előre! Készüljünk fel arra, ami ránk vár! Készítsünk stratégiát 2020 hátralevő részére; tervezzünk el egy rendezvényt, állítsuk össze a következő találkozó napirendjét, vagy töltsük ki az igehirdetési naptárban a következő néhány hónapot!
Gondolkozzunk! Ötleteljünk a szolgálatunkról! Gondolkozzunk el a jövőbeni rendezvényeken, folyamatokon, programokon, és azon, hogyan tudnánk jobban betölteni küldetésünket személyesen és gyülekezetként is! Álljunk elő ötletekkel, hogyan tudnánk szolgálni a városunk lakói felé! A gondolkodás néha eredménytelennek tűnhet, ám a gondolkodásra fordított idő nem elvesztegetett idő. Befektetés a jövőbe.
Olvassunk! Vegyünk elő egy könyvet, amely a szolgálatunkhoz kapcsolódik! Szólhat ez a szolgálatról, a teológiáról, a tanítványságról vagy a vezetésről. Jegyzeteljük ki, és beszéljük át munkatársainkkal, önkéntes segítőinkkel! A munkaidőben folytatott olvasás nem időpazarlás. Valójában egy lépés abba az irányba, hogy jobb vezetők legyünk.
Nyújtsunk segítő kezet! Szánjunk pár percet arra, hogy írjunk egy üzenetet vagy felhívjunk valakit! Ritkán van annyi időnk, amennyit szeretnénk, hogy személyesen törődjünk az emberekkel, úgyhogy használjuk ki ezt az időt! Lehet, hogy valakinek éppen arra a néhány bátorító szóra van szüksége.
Mind az elfoglaltság, mind a felszabaduló idő próbára teszi azt a képességünket, hogyan sáfárkodunk az Istentől kapott idővel. Akár elfoglaltak vagyunk tehát, akár unatkozunk, döntsük el ma: úgy fogunk bánni az idővel, hogy az segítsen növekedni, törődni másokkal, és betölteni a küldetésünket!
Dr. John Davidson az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet szinódusának vezetőképzésért felelős igazgatója (Springfield, Missouri, USA)