2021. Február 10.Hogyan osszuk meg az örömhírt a nem vallásos emberekkel?
„Idegen dolgokkal hozakodsz elő.” Ezt mondták az athéni pogány filozófusok Pálnak, amikor a feltámadott Jézusban „idegen isteneket” hirdetett nekik (Cselekedetek 17,18–20).
A nyugati keresztyéneknek el kell ismerniük, hogy helyzetünk sokkal inkább kezd hasonlítani Pál athéni helyzetéhez, mint Péteréhez Jeruzsálemben, pünkösd napján. Egyre jellemzőbb, hogy nem olyan embereknek prédikálunk, akik ismerik Dávidot vagy azt a zsoltárt, amelyből Péter idézett a pünkösdi sokaságnak (Cselekedetek 2,25–28). A legjobb esetben is olyanokat próbálunk elérni, akik legfeljebb csak azért érdeklődnek a keresztyénség iránt, mert az egzotikus – valahogy úgy, mint az athéniak, akik mindig szívesen hallgattak valami újdonságot (Cselekedetek 17,21).
Iowa Cityben (Iowa, USA) élek, az Iowa Hawkeyes amerikai futballcsapat otthonában. Középnyugaton haladó gondolkodásáról ismerik ezt a várost, és egyre többen élnek itt másod- (vagy harmad-)generációs nem hívők. Olyan emberek ezek, akiket a szüleik úgy neveltek, hogy egyáltalán nem beszéltek a keresztyénségről, még kevésbé a hagyományos vallásról. Hogyan érhetjük el ezeket az általában fehér, közepesen szituált, „nem vallásos” embereket?
Először is, el kell oszlatnunk az elképzelést, hogy lehetséges nem vallásosnak lenni. A keresztyének és a nem keresztyének egyaránt bevették a világiasság-vallásosság hamis kettősét. Pedig mindenki imád valamit vagy valakit. Iowa Cityben a termelői piacon, a kézműves piacokon és a művészeti fesztiválokon mindig van tarotkártya-jós. Lépten-nyomon politikai aktivistákba botlunk az ilyen a rendezvényeken, akik mindenkit arra kényszerítenek, hogy azon gondolkozzon, miben reménykedik, mialatt zöldséget, illóolajakat és házi készítésű asztrológiai ékszereket vásárol. Iowa Cityben sok ház udvarán látható tábla ezzel a felirattal: „Én a tudományban hiszek!” Ez mind vallásos dolog.
A különféle nem keresztyénekben is van hit, remény és szeretet, bár – nyilván – nem úgy, mint a keresztyénekben. Él bennük a hit, hogy a globális piac és a határtalan fogyasztói társadalom elhozza a jólétet mindenkinek. Ott van bennük a remény, hogy a demokratikus politikai folyamat majd biztosítja egyéni jogaikat. Él bennük a szeretet saját maguk iránt (2Timóteus 3,2).
James K. A. Smith írt egy fantasztikus könyvet You Are What You Love (Az vagy, amit szeretsz) címmel (Brazos, 2016). Ebben a plázákat az ókori pogány templomok nyugati megfelelőinek nevezi. A plázákban sajátítjuk el a fogyasztást, a saját vágyaink kielégítését, az önmagunk iránti szeretetet. A vég nélküli fogyasztásban megnyilvánuló önszeretet kihat az élet minden területére. Az éjszakai mulatókban saját testünkbe habarodunk bele azzal, hogy az egyéni szabadság és az azonnali vágykielégítés kultuszának prostituáltjaivá válunk. Azt mondjuk: „Ez az én testem, amely énérettem adatik.”
Talán azt kellene legelőször mondanunk a nem vallásos embernek, amit Pál mondott az athéniaknak: „minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket” (Cselekedetek 17,22). Lehetséges, hogy ez csakugyan „idegen dolognak” hangzik számukra.
Másodszor, gyakorolnunk kell a nagylelkű vendéglátást! Pál csodálta az athéniakat, ezért is akarta bemutatni nekik a feltámadott Jézust. Nekünk is hasonló kapcsolati nagylelkűségre van szükségünk. Hívjunk meg embereket az otthonunkba! Készítsünk nekik lakomát! Ha nem tudunk főzni, tanuljunk meg! Osszuk meg mindenünket nagylelkűen! Kornéliusz megtérése a Cselekedetek 10-ben nemcsak azért volt csoda, mert megtért, hanem azért is, mert Péter zsidó létére együtt evett egy pogánnyal.
Én minden héten szoktam vendégeket fogadni az otthonomban. Gyülekezetünkben (Resurrection Assembly of God) a közösség éltető erejét jelentik a hetenkénti étkezések. A Bibliában újra meg újra láthatjuk, hogy csodák történnek, amikor együtt eszünk valakivel. Jézus is a kenyér megtörése közben fedte fel kilétét (Lukács 24,30–31). Miért ne történhetne ez meg újra?
Harmadszor, őszintéknek kell lennünk. Amikor Pál Athénba ment, Jézust és a feltámadást hirdette nekik (Cselekedetek 17,18). Nem tombolával vagy valami más, okosan kifundált marketing módszerrel érkezett. „Elsődleges fontosságú” dolgokról beszélt. Ahogyan az 1Korinthus 15,1–4-ben mondja: Jézus meghalt, eltemették, majd feltámadt, és mindez „az Írások szerint” történt. Naponként kell elmélkednünk az ilyen igeszakaszokon.
Mi, ahányszor csak összejövünk a gyülekezetben, megvalljuk a halottak feltámadását és az eljövendő világ hordozta életet. Felszólítjuk az embereket arra, hogy vallják meg bűneiket és merítkezzenek be, hogy meghalhassanak és feltámadhassanak Krisztusban. Nem kávéval és nassolnivalóval próbáljuk odacsalogatni az embereket. Nem állítunk olyasmit, hogy a keresztyénség jelenti a tökéletes kiegészítőt középosztálybeli törekvéseikhez. Úgy tapasztaltam, hogy a „nem vallásos” emberek tisztelik az őszinteséget. Nem tisztelik a csalival dolgozó evangélizációs módszereket. Az őszinteség azonban azt is jelenti, hogy bele kell nyugodnunk abba is, ha az emberek elutasítják az evangéliumot, ahogyan Athénban is tették egyesek.
Végül pedig: türelmesen kell imádkoznunk. Lehetséges, hogy Amerika kezd jobban hasonlítani Athénra, mint Jeruzsálemre, de az biztos, hogy az Apostolok cselekedetei példát ad arra, hogy türelmesen várakozzunk imában a Szellemre, akármilyen földrajzi helyen vagyunk is.
Dr. Joseph Lear a Resurrection Assembly of God gyülekezet vezető pásztora (Iowa City, Iowa, USA) és az Evangel University egyetem docense (Springfield, Missouri, USA)