Januárban egy keresztyén újságíró interjút készített velem az egyház állapotáról. Azt kérdezte, hogy szerintem nem próbálja-e „eltéríteni” az egyházat „a baloldal”. Azonnal bekapcsolt a vészjelzőm: az merült fel bennem, hogy talán nem is annyira az egyház érdekli, mintsem inkább a politika.

Elkezdte sorolni az egyházat fenyegető veszélyeket, szóba hozta az evangéliumiak „identitásválságát” és a vallásszabadságot veszélyeztető, újonnan felmerülő fenyegetéseket. Ha félbe nem szakítom, bizonyára tovább folytatta volna, mintha nem is kérdést akarna feltenni, hanem inkább érvelni szándékozna.

Ránéztem, és megkérdeztem tőle:

– Hisz abban, hogy kegyelemből van üdvösségünk a Krisztusba vetett hit által?

– Igen – felelte.

– Hisz abban, hogy Krisztus az egyházat használja elsődleges eszközként országának terjesztésére a földön?

– Hiszek.

– Hisz abban, hogy Krisztus az egyház feje?

Erre már nem felelt, csak némán ült.

Ekkor azt mondtam neki:

– Lehet, hogy valaki elkötelezi magát az egyház iránt, Krisztus iránt viszont nem. Az ellenkezője azonban nem lehetséges.

Az illetőt aggasztotta, hogy az egyház veszített hatalmából, csakhogy megfeledkezett arról, hogy ez a hatalom az Úrtól van.

Az Efezus 1,18–20 szerint ugyanaz az erő munkálkodik bennünk most, mint amelyik feltámasztotta Krisztust a halálból. Ha a gyülekezet Krisztusra szegezi szemét, evangélium-központú gyülekezet lesz, és hatalmas erő rejlik benne. Ennek az erőnek sokféle megnyilvánulási formája létezik. Hadd említsek ötöt közülük:

  1. Az evangelizálásban rejlő erő.Az evangelizálás nem egyenlő az apologetikával, a társadalmi felelősségvállalással vagy a politikai szerepvállalással. Ezeknek is nyilván megvan a maguk helye, de nem ezek jelentik az evangelizálást.

Az evangelizálás arról szól, hogy bemutatjuk az evangéliumot, és megtérésre hívunk. Az evangélium a szó szoros értelmében „jó hír”, az egyetlen olyan örömhír, amely felkínálja az örök élet reménységét. Ez Isten kegyelmes megoldása bűneink problémájára.

Isten az egyházat evangelizálásra tervezte. Ez kerül előtérbe, amikor összegyűlünk imádni őt, legyen szó éneklésről, a bemerítkezés megünnepléséről, az úrvacsorai közösségről vagy a bibliai tanítás meghallgatásáról.

Nemrég, egy vasárnap délelőtt megosztottam egy missziós témájú üzenetet, különös hangsúlyt fektetve az adakozásra. A végén az üdvösségre hívogatással zártam. Két felnőtt válaszolt a hívásra, és életében először elfogadta Krisztust Megváltójának. Ez újból emlékeztetett az evangélium erejére – és arra, hogy az csak akkor jó hír, ha időben hallják az emberek.

Úgy szerette Isten a világot, hogy elküldte Fiát, hogy megmentse (János 3,16). Most pedig Fia bennünket küld, hogy gyülekezetünk falain kívül is megosszuk ezt az örömhírt (János 20,21).

Működik a gyülekezetedben az evangelizálásban rejlő erő? És benned?

  1. A tanítványképzésben rejlő erő. Az újszövetségi gyülekezet növekedett méretét tekintve a megtéréseknek köszönhetően, de növekedett mélységében is, mivel ragaszkodtak az apostolok tanításához (Cselekedetek 2,41–42). Vagyis a gyülekezet növekedése nem mehet a szellemi egészség rovására. Az evangelizálásnak tanítványképzéshez kell vezetnie.

Az emberek a tanítványképzés révén jutnak mélyebbre Krisztusban. Van olyan, aki csak felszínes megtérést él át, mert szívének talaja nem elég mély (Márk 4,16–17). Egy evangélium-központú gyülekezet nem törődhet bele ebbe. Gyümölcstermésre vágyunk.

Ahogyan Jézus fogalmazott: „A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.” (Márk 4,20)

Mit jelent a gyümölcstermés? Megváltozott tettekhez vezető megváltozott hozzáállást. A Galata 5,22–23-ban Pál így jellemzi a Szellem gyümölcsét: „…szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” A Kolossé 1,10-ben pedig összekapcsolja a gyümölcstermést „minden jó cselekedettel”.

Az evangélium a lelket menti meg, ugyanakkor belülről kiindulva az életet is átformálja – és ez egy életen át tartó folyamat.

Nekünk változik az életünk? Változik mások élete nekünk köszönhetően?

  1. A dicsőítésben rejlő erő. Az újszövetségi gyülekezet gyümölcstermő gyülekezet volt, de azt is elmondhatjuk róla, hogy istenfélelem jellemezte. „Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt” (Cselekedetek 2,43) – írja Lukács. Ezt Isten vitte véghez, éppen ezért a jeruzsálemi gyülekezet őt dicsőítette, és nem az apostolokat (Cselekedetek 2,47).

Az evangélium-központú gyülekezetben a dicsőítés középpontjában Isten áll, nem az emberek teljesítménye vagy személyisége. Dicsőítésünknek Isten jellemére és tetteire kell mutatnia.

Isten tulajdonságait érzik meg az élmény hatására az istentiszteleteinken részt vevő emberek?

  1. A felszabadításban rejlő erő.A Cselekedetek könyvében Isten végig hétköznapi emberek szolgálatán keresztül visz véghez jeleket és csodákat.

Nemrég olvastam egy cikket az Acts 29 Europe oldalán, amelyben arról volt szó, hogy a Cselekedetek könyvében a legtöbb csoda a gyülekezeti alkalmak keretein kívül történt. A cikk így folytatódott:

„Amikor üldözés támadt a gyülekezet tagjai ellen, azok szétszóródtak az egész világon, és hirdették az evangéliumot. […] Ezek a névtelen keresztyének olyan hatékony szolgálatot végeztek, hogy mire Pál Rómába ért […], már »testvérek« köszöntötték ott (Cselekedetek 28,15).”

Az evangélium-központú gyülekezet nem arra törekszik, hogy az ajándékokkal rendelkezőket tegye ismertté, hanem azzal, hogy az ismeretleneket ruházza fel ajándékokkal. Ha egy gyülekezet vezetője tisztában van ezzel, nem próbálja egy maroknyi tehetséges sztár köré építeni gyülekezetét, hanem odaszánja magát, hogy az egész gyülekezetet felkészítse a szolgálat munkájára (Efezus 4,11–13). A sikert nem az ülőhelyek, hanem a kiküldött szolgálók számában méri.

Ha visszatekintek a gyülekezetben töltött gyermekkoromra és ifjúságomra, elmondhatom, hogy szellemi formálódásomra a felkészített és szolgálatra felszabadított laikusok – vasárnapi iskolai tanítók, cserkészvezetők, ifjúsági munkások és kiscsoportvezetők – gyakorolták a legmélyebb és legtartósabb hatást.

A te gyülekezeted is felszabadít másokat az Istentől rájuk bízott szolgálat végzésére? És te személy szerint?

  1. A nagylelkűségben rejlő erő. A Galata 5,22 szerint a szeretet is a Szellem gyümölcse. A János 3,16 úgy foglalja össze az evangélium lényegét, hogy egy szerető Isten odaadta Fiát értünk. Az a gyülekezet, amely megtapasztalta az evangélium erejét, nagylelkű gyülekezet lesz, mert Isten is nagylelkű Isten. A szeretet ad.

Ha a nagylelkűségre gondolok, a munka és a sáfárság jut eszembe.

Pál a Róma 1,11-ben így ír a szolgálat munkájáról: „Mert szeretnélek meglátogatni titeket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak át nektek…” Nekem nagyon tetszik ez a kép! A pásztorolás nem csupán fizetett munka, hanem elhívás, amelyet élvezni lehet. Szépen becsomagolt ajándék, amely megelégedést kellene, hogy nyújtson. Szívből vágyom arra, hogy igyekezzünk ilyen szellemi ajándékot adni másoknak.

A nagylelkűség a pénzről is szól. Aggasztónak találom, hogy sok hívő már nem gyakorolja a tized fizetését. Azt mondta nekem egy lelkipásztor, hogy a gyülekezetében készített felmérés szerint a tagoknak kevesebb mint az egynegyede fizeti a tizedet.

Sokan aggódnak, hogy ha nagylelkűek lesznek, nem marad nekik elég, pedig az evangélium-központú szemlélet jól tudja, miként működik Isten rendje:

„Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely általunk hálaadást szül Isten iránt.” (2Korinthus 9,10–11)

Nagylelkűen bánunk időnkkel, tehetségünkkel és kincseinkkel? Nagylelkűségre tanítjuk gyülekezetünket?

Az imént említett újságíró megkérdezte tőlem az interjú végén, mi a vágyam az Assemblies of God felekezettel kapcsolatban.

Azt feleltem: „Ugyanaz, mint aznap, amikor hivatalba léptem. Szívből vágyom rá, hogy felekezetünknek minden gyülekezete evangélium-központú gyülekezet legyen, amelyet úgy ismernek, mint ahol alkalmazzák a Bibliát; amely fel van ruházva a Szellem erejével; és missziót végez.”

Amíg mi Krisztusra szegezzük tekintetünket, ő megadja a kenetet ahhoz, hogy építsük és sokasítsuk az evangélium-központú gyülekezeteket.

+ posts

Doug Clay az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet gazdasági vezetője (Springfield, Missouri, USA)