Hogyan segít a Jelenések 2–3 a gyülekezet egészségének felmérésében?

Én sem éltem még át ilyen időszakot. A bibliai főiskola nem adott a kezembe forgatókönyvet arról, hogyan vezessem a gyülekezetet, pláne az egész közösséget járvány vagy általános társadalmi elégedetlenség idején. A Biblia sem nyújt részletes tervet.

Azt azonban kijelenti a Szentírás, hogy mi van az Úr szívében a gyülekezetére nézve. Ebben az időszakban különösen sokat foglalkoztam azokkal a levelekkel, amelyeket Jézus János útján küldött a hét gyülekezetnek. Észrevettem bennük hét állapotfelmérő kérdést, amelyet Jézus feltett – és tesz ma is – követői egészségével kapcsolatban:

  1. Szenvedélyesen szeretjük-e Krisztust és az ő gyülekezetét? Sok minden szólt az efezusi keresztyének mellett. Keményen fáradoztak, ragaszkodtak az igei tanításhoz és erkölcshöz, és a nehézségek ellenére is kitartottak. Csakhogy Isten szeretete nélkül végezték Isten munkáját.

„De az a panaszom ellened – mondta nekik Jézus –, hogy nincs meg már benned az első szeretet.” (Jelenések 2,4)

Jézus nem határozta meg, miben áll ez az elveszített szeretet, de azt tanította, hogy az Isten és a felebarát iránti szeretet kéz a kézben jár (Máté 22,37–40; 1János 4,7–12). Úgy tűnik, hogy az efezusiak minden fáradozása, igaz hite és állhatatossága mellett hiányzott belőlük a szeretet.

Krisztus szemében az a legfontosabb, hogy ne szűnjünk meg szeretni őt és azokat, akik felé szolgálattal bízott meg.

  1. Szilárdan megállunk-e a próbák között? A szmirnai keresztyének nehéz helyzetben voltak. „Tudok nyomorúságodról és szegénységedről…” – mondta nekik Jézus (Jelenések 2,9). Nyomorúságuk démoni eredetű volt: „Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig.” (10. vers)

Krisztus Szmirnának szóló levele emlékeztet arra, hogy szellemi érettségétől vagy társadalmi rangjától függetlenül egyetlen keresztyén sem immunis a szenvedéssel szemben. Jézus nem ígérte, hogy elveszi a nehézségeiket. Annyit mondott: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”

Ha csak a földi áldásokért szolgáljuk és követjük Krisztust, a nehézség és üldözés eltéríthet, sőt akár tönkre is tehet bennünket. Ahhoz, hogy szilárdan megálljunk a próbák között, a mennyre kell összpontosítanunk.

  1. Igei tanítványokat nevelünk-e? A pergamoni hívők ott éltek, „ahol a Sátán trónja van” (Jelenések 2,13).

A keresztyének élhetnek egy városban az ördöggel, de ellenállhatnak a nyomásnak, amelyet rájuk gyakorol.

Jézus azt mondta: „…nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok…”

Ugyanakkor Pergamon megtűrte a Bálám tanítását. A 4Mózes 31,16 szerint Bálám erkölcstelenségre csábította Izrael népét. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az izraeliták akarták a szabadulással járó áldásokat, de nem mérték fel a tanítványság árát.

Pergamon arra emlékezteti a gyülekezet vezetőit, hogy igei módon éljenek, vezessék és végezzék a tanítványképzést, hogy ne essenek bele ebbe a hibába.

  1. Állandó fejlődés jellemez-e bennünket? Thiatira egy kis katonai város volt két völgy találkozásánál.

Jézus így szólt az ott élő keresztyénekhez: „Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél.” (Jelenések 2,19)Vagy ahogyan az NLT-fordítás fogalmaz: „Látom, hogy állandóan fejlődsz ezekben a dolgokban.”

Milyen nagyszerű kiértékelés ez az Úr szájából! Fontos, hogy mindig akarjunk fejlődni, miközben végezzük szolgálatunkat Jézus és mások felé.

Érdekes, hogy Thiatira volt a legkisebb a városok közül, ám ő kapta a leghosszabb levelet. Van, amikor lekicsinyeljük a kisebb helységekben található kis gyülekezetek jelentőségét. Én éppen egy ilyenből jövök.

Jézus szemében a gyülekezet jelentőségét nem a mérete adja. Minden gyülekezetet – kicsit és nagyot – állandó fejlődésre szólít fel. És azoknak, akik ezt teszik, „hatalmat” ígér „a népek felett” (26. vers).

  1. Megfelel-e a hírnevünk a valóságnak? Szárdiszt ellentmondás jellemezte. Jézus azt mondta: „Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” (Jelenések 3,1)Krisztus neve ott állt a gyülekezet ajtaján, ám a gyümölcse hiányzott a tagok életéből.

A 2–3. vers rámutat a gyógyírra: „Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt.Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg!”

Szárdisz kijózanító emlékeztető arra, hogy minden gyülekezetet egyetlen nemzedék választ el a szellemi haláltól. Nem indulhatunk ki abból, hogy a tegnap hite holnapra is elég lesz. Ma is táplálnunk kell magunkban és másokban is.

Az Assemblies of God pünkösdi felekezet csodás örökséggel bír, de soha nem szeretnék kizárólag a hírnevünkre vagy szervezeti felépítésünkre, oktatási intézményeinkre és hasonlókra hagyatkozni, hogy azokból merítsük elevenségünket.

Ahhoz, hogy olyan Krisztus-központú, a Szellem erejével felruházott, a Bibliához ragaszkodó, aktívan missziózó gyülekezet legyünk, amilyennek Isten elhívott, azt kell tennünk, amit megparancsolt.

  1. Belépünk-e az ajtókon, amelyeket Isten kitárt előttünk? Filadelfiát azért alapították, hogy terjessze kelet felé a görög nyelvet és kultúrát. Úgy is mondhatnánk, hogy a hellenizmus hamis evangéliumának misszióállomása volt. Jelentős, befolyásos város hírében állt.

A filadelfiai gyülekezetnek viszont kevés ereje volt (Jelenések 3,8). Jézus azonban így szólt hozzájuk: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be…”Ők gyengék voltak, Jézus viszont erős.

Gondoljunk csak bele, mennyi olyan áldással rendelkeznek a mai hívők, amelyeknek a filadelfiai gyülekezet híján volt! Olyan anyagi és technikai források állnak rendelkezésünkre az evangélium terjesztésére, amelyeket Filadelfia nem ismert. Ezek ajtók, amelyeket Isten kitárt előttünk. Én arra vágyom, hogy olyan gyülekezet legyünk, amely belép ezeken az ajtókon Amerikában és a világon mindenütt.

  1. Meghívtuk-e Jézust, hogy asztalhoz üljön velünk? Laodiceának gondja volt a vízellátással. A tőle északkeletre fekvő Hierapoliszt forró kénes vizéről ismerték, amely felfrissülést nyújtott az elcsigázott, szenvedő embereknek. A délkeletre található Kolossé pedig hideg vizéről volt ismert. Laodiceába vízvezetéken juttatták el egy termálforrás vizét, de mire a víz elért a városba, langyos lett.

A laodiceai gyülekezet olyan volt, mint a vize: se nem forró, se nem hideg. Csak langyos. Nem kínált semmit, ami felüdülést nyújthatott volna a szellemileg megfáradtaknak, vagy megelégíthette volna a szellemileg szomjazókat.

Laodicea jelentős anyagi forrásokat hozott a szolgálat asztalához, ám ezek a források nem voltak jók. Jézus így szólt hozzájuk: „…ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen…” (Jelenések 3,17)

A 20. vers pedig rámutat, hogy mi – vagy inkább ki – hiányzik: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek – mondta Jézus –: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.”

Sokszor elő szoktuk venni ezt az igeverset előrehívásnál, amikor a nem hívőket Krisztushoz hívogatjuk. Pedig ha megnézzük a kontextust, Jézus ezt keresztyéneknek mondta. A laodiceaiak kizárták Jézust a saját gyülekezetéből, és zörgetnie kellett, hogy engedjék be újra. El tudjuk ezt képzelni?

Laodiceához hasonlóan az amerikai keresztyének is bőséges anyagi forrásokkal rendelkeznek. Nagy a kísértés, hogy ezeket kizárólag saját kényelmünk érdekében használjuk fel. Az is megkísérthet, hogy tévesen a szellemi erő jelének tekintsük az anyagi forrásokat.

Én soha nem akarom, hogy az anyagi források vegyék át Jézus helyét a szolgálat asztalánál gyülekezeteinkben. Nélküle semmit sem cselekedhetünk (János 15,5). Krisztussal azonban minden lehetséges (Márk 10,27).

Míg a trombita fel nem harsan

Ahogy végiggondolom, milyen nehézségeket élnek át a keresztyének itt és világszerte, egyre azt várom, hogy meghalljam a trombitaszót. Amíg ez meg nem történik, szeretnék mind a hét kérdésre határozott igennel felelni. Te is így vagy ezzel?

+ posts

Doug Clay az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet gazdasági vezetője (Springfield, Missouri, USA)