2022. Június 15.Amióta az eszemet tudom, mindig női testbe zárt fiúnak éreztem magam. Szüleim elintézték annyival, hogy fiús lány vagyok, de majd kinövöm, ahogy a legtöbb vadóc lány. Ez azonban nálam nem múló szeszély volt, hanem már-már megszállottság. Valahogy hiányérzetem volt a testemben. Kilencéves koromban hallottam először a nemátalakító műtétről, és eldöntöttem, hogy az lesz a megoldás. Amint elég idős leszek, és lesz elég pénzem, fiúvá műttetem magam, David lesz a nevem, és utána boldogan élek, míg meg nem halok – legalábbis így gondoltam.
Felső tagozatos koromban irigykedtem a fiúkra, akik mutálni kezdtek, és minden tekintetben olyanná alakultak, amilyen én is vágytam lenni. Akkoriban fedeztem fel, hogy kizárólag a lányokhoz vonzódom. Nem én választottam. Nem ezt akartam. Mégis úgy éreztem, nem tudok változtatni rajta. Hamarosan mély depresszió kezdett gyötörni.
Senkinek sem tudtam beszélni arról, ami bennem zajlott. Az 1980-as években még nagyon kevesen beszéltek ilyesmiről. Úgy gondoltam, logikus, hogy a lányokhoz vonzódom, ha tényleg női testbe zárt fiú vagyok. Ez csupán annyit jelent, hogy belül heteró férfi vagyok. Úgy döntöttem, ki kell tartanom, el kell jutnom a nemátalakító műtétig, és akkor helyrebillen számomra a világ.
Nyolcadikos lehettem, amikor azon kezdtem törni a fejem, hogyan mondjam el a családomnak. Féltem, hogy mit gondolnak majd a szüleim, a nagyszüleim és a szomszédaink. Rájöttem, hogy két választásom van. Vagy elszököm, elvégeztetem a műtétet, és soha többé nem találkozom a családommal, vagy pedig lemondok a műtétről, és megtartom a családomat még akkor is, ha ezzel arra ítélem magam, hogy egész életemet öngyilkosságra hajló kétségbeesésben és magányban töltöm. Utóbbit választottam, mert a családomon kívül semmim sem volt. Sose tudtam beilleszkedni sehol, ezért nem voltak közeli barátaim, és nem akartam életem hátralevő részét egyedül tölteni. Úgy döntöttem, megteszem, amit muszáj, hogy elmenjek lányként, és így senki se találja ki súlyos, sötét titkomat. Megnövesztettem a hajamat, és a középiskola alatt randiztam is fiúkkal, hátha a szexuális kísérletezés felébreszti bennem a szunnyadó szexuális vágyakat. De akármennyit kísérleteztem is fiúkkal, csak még irigyebb lettem tőle. Nem a nő akartam lenni a férfi karjaiban, hanem a nőt karjaiban tartó férfi.
Középiskola harmadik évében tiszta szívből megtértem Krisztushoz. Azt hittem, minden küszködésem véget ér, de nem így lett. Hamar rájöttem, hogy az egyház nem ejt szót a deviáns szexuális hajlamokról, úgyhogy jobb, ha megtartom titkomat. Szerettem Jézust, és követni akartam őt, csak nem tudtam, mit kezdjek tiltott vágyaimmal. Kettős életet éltem az egyetem utolsó évéig. Akkor végre bevallottam gondjaimat az egyetemi lelkésznek. Azt hittem, jól összeszid, és elzavar a csoportból. Ő azonban így szólt: „Köszönöm, hogy ezt elmondtad. Tudom, hogy nagy bátorság kellett hozzá, és szeretném, ha tudnád, hogy ettől nem változik meg a rólad alkotott véleményünk. Szeretünk téged, látjuk Isten kezét életeden, és megszerezzük neked a segítséget, amire szükséged van.”
Ha másképp reagált volna az a lelkipásztor, ma talán nem is lennék itt. Az a 26 évvel ezelőtti beszélgetés volt a 11 évig tartó átformálódás első lépése. Rendkívül fájdalmas és zűrös volt maga a folyamat, és sokszor legszívesebben feladtam volna. De akármilyen nehéz volt is, semmiért nem adnám ezt az utat, mert így ismertem meg igazán Jézust és az ő irántam való rendíthetetlen szeretetét.
Jézus ott volt velem a káosz közepén, és meggyógyította szívem mély sebeit, amelyek hozzájárultak ahhoz a téves meggyőződéshez, hogy jobb férfinak lenni, mint nőnek. Szívem mélyén szomjaztam a nőktől jövő szeretetre, ez állt az azonosneműek iránti vonzódásom hátterében. Jézus betöltötte ezt a szükségemet.
A nők iránti vonzódásom nem is szexuális probléma volt, hanem a szerető női kapcsolatok érzelmi-kapcsolati hiánya miatt alakult ki. Idővel szexuális színezetet öltött a vágy, hogy ilyen szeretetteljes kapcsolatokban legyen részem.
Elsősorban közvetlenül az Úrhoz fordultam, hogy ő töltse be szeretetszomjamat, ezenkívül Isten azzal is gyógyította szívemet, hogy Krisztus testén belül megajándékozott olyan egészséges kapcsolatokkal, amelyek nőkhöz fűződnek. Ma már elégedett vagyok női testemben, és többé nem vonzódom a nőkhöz. Ha a mai, melegséget propagáló világban nőttem volna fel, talán más lett volna a végeredmény.
Bár az azonosneműek iránti vonzódás legelső megtapasztalásakor még nem voltam keresztyén, ösztönösen éreztem, hogy nem helyesek ezek a vágyak. Hálás vagyok Istennek, hogy a tőle jövő meggyőződés a társadalmi normákkal karöltve megőrzött attól, hogy megcsonkítsam testemet, és így próbáljam összhangba hozni szívem kusza vágyaival. A mai tizenévesek ezzel szemben folyton azt hallják, hogy a kusza szexuális vágyak természetesek, és nemcsak elfogadni, de ünnepelni is kell őket. Sajnos ez védekezésre készteti a keresztyén vezetőket, mert nem tudják, hogyan közelítsék meg a szexualitás és a nemi identitás kérdését.
Hátterem ellenére azt mondom, nagy kihívás a mai posztmodern, posztkeresztyén kultúrában LMBT-kérdésekkel foglalkozni. Szerintem négy titokkal kell tisztában lenni ahhoz, hogy beszélgethessünk a szexualitásról és a nemi identitásról a mostani nemzedékkel:
- Kezdjük a kapcsolatteremtéssel.
- A szexualitást holisztikus nézőpontból kell megközelíteni.
- Foglalkozzunk a szexuális irányultság és a nemi identitás tévképzeteivel!
- Osszuk meg olyanok történetét, akiket Isten átformált!
Kapcsolat
Chi Alpha egyetemi misszionáriusként nyakig benne vagyok egy olyan posztkeresztyén kultúrában, amely elveti az abszolút igazságot, és abból indul ki, hogy a keresztyének képmutatók. Így nem lehet biztonságos teret kialakítani ahhoz, hogy az igei szexualitásról beszéljünk. Ahhoz, hogy meghallgassanak, úgy kell bemutatnom az igazságot, hogy a nem hívők is el tudják fogadni. Nem azzal kezdem, hogy felsorolok igaz állításokat, hanem azzal, hogy kapcsolatot teremtek velük, és elnyerem bizalmukat.
A hiteles kapcsolat alávág annak a sztereotípiának, hogy a keresztyének képmutatók és megbízhatatlanok. Hogyha a hitetlenek kapcsolat keretében tapasztalják meg Krisztus szeretetét, azzal létrejön az a biztonságos tér, amelyben már lehet mélyebb dolgokról is beszélni, például a szexualitásról. Elengedhetetlen, hogy először a szívhez kapcsolódjunk, és csak azután a fejhez.
A mai generációt nem érdeklik az igei szexualitásra vonatkozó „szabályok”. Olyan sokszínű kultúrában nőttek fel, amely támogatja az LMBT-ideológiát, és abból indul ki, hogy az emberek melegnek vagy transznak születnek. Az ő szemszögükből kegyetlennek tűnik azt mondani valakinek, hogy nem teljesítheti be látszólag veleszületett vágyait. Úgy gondolják, a szerelem az szerelem, és ha a szex közös megegyezéssel létrejön, az senkinek sem árt.
Nem azt akarják megtudni, hogy helytelen-e a homoszexuális életmód, hanem azt, hogy miért. Ha Isten jó, miért teremt valakit melegnek vagy transznak, és miért mondja utána nekik, hogy bűn, ha a természetes hajlamaiknak megfelelően cselekednek? Ezzel foglalkozik a szexualitás holisztikus megközelítése.
Holisztikus
Akármilyen nagy a kísértés, hogy a homoszexuális életmódra vonatkozó bizonyító erejű igeversekkel indítsuk a beszélgetést, azok csupán a szexualitás „szabályairól” szólnak, és nem magyarázzák el a mögöttük rejlő miérteket. A miértre az ad választ, ha Isten személyéből, jelleméből és természetéből indulunk ki, és abból, hogy mi a célja a szexualitással az evangélium vonatkozásában. Én azzal szoktam kezdeni a magyarázatot, hogy Isten úgy létezik, mint Atya, Fiú és Szent Szellem – három külön személy, mégis egy Isten – a szent szeretet isteni közösségében. Mindannak, amit Isten tesz, a szeretet a mozgatórugója, és az evangélium célja az, hogy örök kapcsolatra hívjon ővele. Így az Istennel való kapcsolat a kiindulópont, nem pedig a személytelen szabályok.
Ezután leszűkítem a beszélgetést Isten három jellemzőjére: 1) Isten kreatív lény: ő teremtette a világegyetemet, és szeretettel uralkodik minden fölött; 2) kapcsolati lény, aki vágyik a velünk való szeretetkapcsolatra; 3) három külön személy, mégis egy egységes Isten. Vagyis Isten úgy létezik, mint egység a sokféleségben.
Ezután elmagyarázom, hogy Isten saját képére teremtett bennünket (1Mózes 1,26–27). Mi szaporodó lények vagyunk. Ahogyan Isten megteremtette a világmindenséget, és uralkodik fölötte, arra hív bennünket, hogy sokasodjunk és uralkodjunk a földön (1Mózes 1,28). Kapcsolati lények vagyunk, akiket közösségi életre és nem elszigeteltségre szántak (1Mózes 2,18).
Mi is úgy létezünk, mint egység a sokféleségben – egyek vagyunk ember voltunkban, mégis eltérőek szexualitásunkban mint Isten képét tükröző férfiak és nők (1Mózes 1,27). Az emberek házassága csupán árnyéka annak, ami az evangélium betetőzése: a legfőbb házasságnak Krisztus és az ő menyasszonya, az egyház között. Az előbb említett jellemzők jelen vannak Jézushoz fűződő kapcsolatunkban is. Ha Krisztushoz jövünk, új teremtés leszünk (2Korinthus 5,17). Jézus bensőséges kapcsolatra vágyik menyasszonyával (1Korinthus 6,17; Efezus 5,32). Egyformák vagyunk Jézussal ember voltunkra nézve, viszont különbözünk tőle abban, hogy ő Isten, mi pedig nem.
Istennek a szexre és a házasságra vonatkozó terve az ő jellemét és természetét tükrözi, valamint azt a leghőbb vágyát, hogy eggyé váljon menyasszonyával. Isten nem arra alkotta a szexualitást, hogy követendő szabályok listája legyen, hanem hogy kifejezze, kicsoda ő, és hogyan akar viszonyulni hozzánk. Ez jobban visszhangra talál egy olyan nemzedék körében, amelynek tagjai többre értékelik a kapcsolatot a szabályoknál. Mivel Isten arra szánta a szexualitást, hogy az visszatükrözze jellemét és azt, hogy milyen kapcsolatot szeretne velünk, tilt minden olyan szexuális aktust, amely nem ezt a valóságot tükrözi. A magyarázat szempontjából könnyebbnek tartom, hogy a sokféleségben megnyilvánuló egységgel kezdjem, onnan lépjek tovább a kapcsolatiságra, majd a szaporodóképességre.
Először is, Isten tilt minden olyan szexuális gyakorlatot, amely nem tükrözi az egységet a sokféleségben. A válás tehát kívül esik Isten eredeti szándékán, mivel az egység ellen szól. A homoszexuális gyakorlatot azért tiltja Isten, mert nem foglalja magában a sokféleséget: két férfi vagy két nő az egyformaságban megnyilvánuló egység képét tárja elénk, nem a sokféleségben megnyilvánuló egységét. Pontosan ezért tiltott a homoszexuális életvitel. Nem tükrözi vissza Isten jellemét és természetét, ahogyan Krisztus és menyasszonya, a gyülekezet házasságát sem.
Másodszor, Isten tilt minden olyan szexuális gyakorlatot, amely nem tükrözi az ő kapcsolati szeretetét. Éppen ezért az egyetlen elfogadható szexuális kapcsolat az egy férfi és egy nő között létrejövő életre szóló szövetség, mert az az Isten velünk kötött örök szövetségét tükrözi. Ezért tiltja a Szentírás a házasságtörést, mert abban nincs szövetség. A Szentírás tilt minden olyan szexuális aktust, amelyben nincs ott az utódnemzés lehetősége. A homoszexuális egyesülés nem képes betölteni a szaporodásra vonatkozó, teremtéskor kapott megbízást, amellyel párhuzamba állítható az az evangéliumi küldetés, hogy képezzünk szellemi tanítványokat, akik szaporodni fognak, és betöltik a földet Krisztus-követőkkel. Ez nem azt jelenti, hogy akik nem képesek az utódnemzésre – a meddő párok, az idősebb párok, illetve a nem házas egyedülállók –, azok nem tükrözik vissza az evangéliumot. Mivel bukott világban élünk, vannak párok, akik meddőséggel küszködnek. Ez azonban nem ugyanabba a kategóriába tartozik, mint az azonosneműek egyesülése, ahol alapvetően lehetetlen az utódnemzés. Egy meddő pár megteheti, hogy szakember segítségével felméri a fogamzás egészségügyi lehetőségeit, egy azonos nemű pár azonban semmilyen körülmények között nem képes új életet fogamzani.
A házasságban élő párok Isten kizárólagos szövetségi szeretetét tükrözik, a nem házas személyek részéről azonban nem lenne helyénvaló egyetlen személlyel kizárólagos szövetséget kialakítani. Az ő elhívásuk az, hogy plátói kapcsolatot ápoljanak mindenkivel, így tükrözve vissza Isten mindenkire irányuló szeretetét. Mindnyájunkban ott van tehát a képesség, hogy bemutassuk Isten szeretetét a körülöttünk lévő világnak, ám a szexuális egyesülés egyetlen elfogadható formája az, amikor egy férfi és egy nő életre szóló házasságban él egymással, így ábrázolva ki az egységet a sokféleségben, a szövetségi kapcsolatot és az utódnemzés lehetőségét. Lehetnek olyanok, akik „önmagukat [teszik] házasságra alkalmatlanná a mennyek országáért” (Máté 19,12), ez azonban ugyanúgy nem változtat Isten szexualitásra vonatkozó szándékán, mint az olyan egyedülálló, még nem házas személy, amilyen én is vagyok.
A holisztikus szemléletmód segít a hitetlennek megérteni, hogy a szexualitásunkkal kapcsolatban mindennel az a terve Istennek, hogy az ő jellemére és természetére, illetve az evangélium jó hírére mutasson rá. Ez az egész nem egy szabálylista betartásáról szól, hanem arról, hogy kiábrázoljuk kapcsolatban létező három-egy Teremtőnket. Ezen a paradigmán belül nincs olyan, hogy szexuális irányultság vagy nemi identitás – csak Isten képére teremtett férfi és nő. Ahhoz azonban, hogy hatékonyan tudjunk kommunikálni a mai nemzedékkel, muszáj foglalkoznunk a szexuális irányultság és a nemi identitás tévképzeteivel.
Identitás
A Szentírás egyáltalán nem beszél szexuális irányultságról vagy nemi identitásról, mert Isten terve szerint a biológiai nem szolgál a szexualitás meghatározására. Isten úgy tervezte el, hogy aki biológiailag férfi, az férfinak tartsa magát, férfiként jelenjen meg, és nőkhöz vonzódjon, aki pedig biológiailag nő, az nőnek tartsa magát, nőként jelenjen meg, és férfiakhoz vonzódjon. Ha ezek közül bármelyik elcsúszik, az nem valamiféle ünnepelni való alternatív szexualitás létét jelzi, hanem azt, hogy a lélek (a gondolkodás, az akarat és az érzelmek) bizonyos területei nem állnak összhangban Isten teremtési tervével (a testtel). Ha azt állítjuk, hogy az ember lelkének nem kell feltétlenül összhangban állnia a testével, az a gnoszticizmus egy formája, vagyis olyan tévhit, amely el akarja szakítani a lelket a testtől.
Saját átformálódásom folyamata arról szólt, hogy begyógyultak sebek a lelkemben, így benső lényem összhangba került Istentől kapott testemmel. Ehhez le kellett vetkőznöm régi énemet és azokat a hazugságokat, amelyeket elhittem, és így csalárd vágyakat tápláltak bennem, és meg kellett újulnom gondolkodásomban, elfogadva azt, akinek Isten megteremtett (Efezus 4,22–24).
Ahelyett, hogy a világhoz szabtam volna magamat – beleértve a szexuális irányultság és a nemi identitás tévképzeteit is –, átéltem az átformálódást értelmem megújulásával, amely így összhangba került az igével és Isten szexualitásomra vonatkozó tervével. Lehet, hogy ez így egyszerűen hangzik, de ez a folyamat évekig tartott, mivel szexualitásunk összefonódik múltbeli megtapasztalásainkkal és szívbeli meggyőződéseinkkel.
Történetek az átformálódásról
Ezt az érzésekre összpontosító, szubjektív gondolkodású nemzedéket talán a történetek útján lehet a legerőteljesebben megérinteni. Miután elmondtuk, hogyan tükrözi szexualitásunk Isten jellemét és természetét, osszuk meg olyan emberek történetét, akik korábban melegnek vagy transznak tartották magukat, ám azután megtapasztalták az átformálódást. A Szentírás azt tanítja, hogy bizonyságtételünk igéjével és Krisztus vérével győzzük le az ellenséget (Jelenések 12,11). Két jó minőségű dokumentumfilm, amelyet jó szívvel tudok ajánlani: a Pure Passion Media Such Were Some of You (Néhányan ilyenek voltatok) című filmje, amely többtucatnyi korábban meleg férfi és nő történetét követi végig, illetve a TranZformed, amely 15 volt transznemű személy történetét mutatja be, akiket Jézus átformált. Mindkettő ingyenesen elérhető a YouTube-on. Nem erőltetném rá ezeket a dokumentumfilmeket olyanokra, akik LMBT-ideológiát vallanak, ha viszont ismerünk olyan személyt, aki őszintén megkérdőjelezi szexualitását, és válaszokat keres, neki bátorító lehet olyanokról hallani, akik végigjárták ezt az utat, és megtapasztalták az átformálódást Jézus Krisztus által.
Lehetséges, hogy ijesztő feladat a szexualitásról és a nemi identitásról beszélgetni a mai nemzedékkel, ugyanakkor felhívás is arra, hogy elgondolkodjunk Istennek a szexszel kapcsolatos zseniális tervéről az evangélium holisztikus szemüvegén át. Isten nem azért alkotta a szexet, hogy az a szabályokról szóljon, hanem azért, hogy így juttassa kifejeződésre jellemét, természetét és azt, hogy milyen kapcsolatra vágyik velünk. Szexualitásunk az evangélium dicsőséges titkára mutat rá, amelynek betetőzése az egyesülés Krisztus és menyasszonya, a gyülekezet között. Ha segíteni akarunk ennek a nemzedéknek abban, hogy megértse ezt a valóságot, kezeljük holisztikus nézőpontból a szexualitást, foglalkozzunk a szexuális irányultság és a nemi identitás tévképzeteivel, és mondjuk el olyanok történetét, akik átformálódtak!
Ha megőrizzük Jézust és az evangéliumot a beszélgetés középpontjában, akkor világosságot és reménységet nyújthatunk egy olyan nemzedéknek, amelynek rettentő nagy szüksége van rá.
