2022. November 15.Tizenegyedikes koromban nagyon feszélyezett a szorosan összetapadó afrikai hajam. Minden reggel bezseléztem, és oldalt elválasztva alaposan átfésültem, hogy a lehető legegyenesebb legyen, és lesimuljon.
Azért választottam ezt a stílust, mert szerettem volna „profibbnak” tűnni. Fiatalon a profizmust a férfitévébemondó-típus kinézetével azonosítottam – a hozzá tartozó kaukázusi hajviselettel együtt.
Ez a mulatságos történet jól szemlélteti a kijózanító igazságot: a fiatalok úgy érzik, nyomás nehezedik rájuk, hogy igazodjanak az őket körülvevő domináns kultúrához.
A feketék kultúrája azt üzente, hogy textúrájával és az összes göndörödésével együtt gyönyörű a hajam, az uralkodó kultúra mégis eltérő üzenetet sugallt. És én ettől összezavarodtam. Szerettem volna megfelelni az uralkodó kultúra normáinak, ezért megtanultam, hogy helytelenítenem kell saját faji és etnikai kultúrámat.
Ugyanígy vívódnak keresztény identitásukkal a gyülekezeteinkbe járó fiatalok az egyre szekulárisabb világban. Amerika domináns kultúrája nem mindig barátságos a hiteles keresztény ellenkultúrával szemben. Sok kamasz és kiskamasz épp ezért azon aggódik, hogy furcsa, természetellenes, sőt egyenesen erkölcstelen a Jézusba vetett hite és életvitele.
Nekünk, gyülekezeti vezetőknek segítenünk kell fiataljainknak, hogy fesztelenül fel tudják vállalni, kik is ők Krisztusban, ahogyan érettebbé válva én is megbarátkoztam természet adta hajammal.
A keresztények elhívása arra szól, hogy bemutassák Isten változhatatlan természetét és jellemét. A domináns kultúra arra készteti az embereket, hogy utánozzák a kor népszerű etikáját, beleértve a szexuális elhajlásokat, az önreklámozást és az erkölcsi relativizmust.
Nem kérdés, hogy a domináns kultúra komoly hatással van a mai fiatalok identitására. Ez a kultúra megmondja nekik, mit tegyenek és kik legyenek, amely sokszor szöges ellentétben áll azzal, amit Krisztus vár tőlük.
Ám a gyülekezetnek nem kell engednie, hogy a domináns kultúra vegye át az irányítást. Olyan hiteles keresztény ellenkultúrát kell gyakorolnunk, amely kialakítja a krisztusi identitást minden tagjában, legfőképpen pedig a következő nemzedékhez tartozókban.
Elkülönítve
Amikor Isten megmentette Izrael népét a rabszolgaságból, szövetséges népévé tette őket – egyedi elhívással és kultúrával. Utasításokat adott nekik, hogy segítsen megérteniük, ki ő mint Isten, kik ők mint az ő gyermekei, és hogyan éljenek ennek fényében.
Isten elkülönítette őket környezetük domináns kultúráitól, és azt mondta nekik: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor […] valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. […] Papok királysága és szent népem lesztek.” (2Mózes 19,5–6)
Az újszövetségi gyülekezetről is hasonló jellemzést olvashatunk: „…választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe…” (1Péter 2,9)
Jézus arra hívta el követőit, hogy só és fény legyenek (Máté 5,13–16) – hogy a világban éljenek, de ne legyenek a világból valók.
A János 17 tanúsága szerint pedig ilyen szavakkal imádkozott tanítványaiért: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” (15–17. v.)
Öt kultúraépítő módszer
Csak úgy segíthetünk a diákoknak ellenállni a domináns kultúra identitástorzító erejének, ha segítünk nekik krisztusi identitást kialakítani egy hitelesen keresztény ellenkultúra keretében.
Így elvezethetjük őket arra, hogy önmaguk legjobb verziói legyenek, miközben a domináns kultúra befolyása alatt álló világban élnek.
Hadd javasoljak öt módszert a hitelesen keresztény ellenkultúra kialakítására:
- Következetesen tanítsuk és saját példánkkal mutassuk be a keresztény életvitelt! Hiteles ellenkultúra csakis a következetesség talaján alakítható ki. Minden ifjúsági csoportnak célul kell kitűznie, hogy stabil pont legyen a fiatalok életében – hiszen sokuknak nincs is más, ami stabilitást adna. Ha adott a stabilitás, a fiatal teret kap arra, hogy Istentől várja identitását.
Ez a folyamat évekig eltarthat. Hosszú távú tanítványképzést és kapcsolati befektetéseket igényel. Ott kell állnunk a fiatalok mellett, hogy átsegítsük őket a nehéz időkön, és megünnepeljük velük győzelmeiket. Ha azt szeretnénk, hogy valami megismétlődjön, meg kell ünnepelni.
- Tudatosan törekedjünk az igei identitás kialakítására! Jóval többről van szó, mint csupán vonzó logókról, közösségimédia-oldalakról, csoportnevekről és betűtípusok kiválasztásáról. Hirdetnünk kell, kik vagyunk, és hogyan élünk az evangélium fényében.
A jó identitás nem visel időbélyeget, és nemcsak egy időszakra szól, hanem maradandó aktualitással bír. Ha Isten igéjének alapjára építkezünk, szolgálatunk mindig az ellenkultúrához fog tartozni, és nem veszít aktualitásából.
- Szeretettel húzzuk meg életvitelünk határait! Nagyon fontos néven nevezni, mit nem szabad. A fiataloknak segítségre van szükségük ahhoz, hogy megtalálják a határvonalat, és tudják, mikor kószáltak el veszélyes terület felé.
Segítsünk a fiataloknak megérteni, hogy a helyreigazítás nem elutasítást jelent, hanem szeretetből fakadó útmutatást! Létfontosságú, hogy Jézus tanításai alapján húzzuk meg és ne a társadalomtól vegyük át a határokat! Ez nem csupán elválaszt bennünket a domináns kultúrától, de az ítélkezéstől mentes kultúra kialakításában is segítségünkre van.
Az egyik legfőbb kritika, amellyel a fiatalok szembesülnek gyülekezetbe nem járó barátaik részéről, az, hogy a keresztények ítélkezők. Ezt úgy lehet a legjobban cáfolni, ha szeretetben ragaszkodunk az igazsághoz (Efezus 4,15).
- Rendszeresen vitassuk meg, miért tesszük, amit teszünk, és miért hisszük, amit hiszünk! A legtöbb fiatal válaszokat keres, ezért is érzi olyan jól magát ez a generáció az online térben. Szívesen kell fogadnunk a kérdéseiket, és rá kell mutatnunk az igei válaszokra.
Ha nem tudjuk megválaszolni a miérteket, soha nem fogjuk tudni elvezetni őket a hogyanokig. A miért adja a látást a hogyanhoz – ahhoz, hogy miként élhetjük meg és oszthatjuk meg másokkal is a hitünket.
Az alkalmakon szánjunk időt arra, hogy elmagyarázzuk, miért vannak határvonalak! Beszélgessünk arról, mit tanít a Biblia Krisztus követéséről, és miért bízhatunk Isten igéjében mint életünk vezérfonalában!
- Kegyelmi légkörben engedjük, hogy a fiatalok megtapasztalják az odatartozást, mielőtt még hitre jutnának! Tudniuk kell, hogy elfogadjuk őket már azelőtt, hogy elfogadták volna Jézust. A domináns kultúra nyomást gyakorol a kívülállókra, hogy igazodjanak. Isten gyermekei viszont arra hívnak másokat, hogy érezzék és lássák, hogy jó az Úr (Zsoltárok 34,9).
Jézus kész volt meghalni értünk, „amikor még bűnösök voltunk” (Róma 5,8). Követőit pedig arra tanította, hogy mindenkit szeressenek, és mindenkiért imádkozzanak, még az üldözőikért is (Máté 5,44). A keresztény szeretet türelmes és jóságos (1Korinthus 13,4).
Egyeseket talán aggaszt, hogy a fiatalok összetéveszthetik az elfogadást a helyesléssel. Csakhogy a bűnösöknek nincs szükségük a mi helyeslésünkre. Azt úgyis megkapják a domináns kultúrától. Krisztus szeretetével azonban találkozniuk kell – azzal a szeretettel, amely kitartóan keresi az embert lázadása ellenére.
Bízhatunk abban, hogy a Szellem majd meggyőzi és megítéli a fiatalokat. A mi dolgunk megmutatni nekik, kicsoda Jézus, és nem megszégyeníteni őket azért, hogy ők kik.
Segítsünk továbbra is a tizenéveseknek megérteni, mi a különbség a hiteles keresztény ellenkultúra és a domináns kultúra között! Segítsünk nekik felfedezni identitásukat Krisztusban!
Nyerjük vissza a kultúra egyensúlyát; ne hagyjuk, hogy a világ legyen az egyetlen – vagy akár a legvonzóbb – hang fiataljaink életében! Alakítsuk ki az egészséges kultúrát, amely megváltoztatja a világot, és ne hagyjuk, hogy a világ változtasson meg bennünket és missziónkat! Legyünk mi a fény!
Cameron Henderson a City First Church (AG) gyülekezetnek a felső tagozatosokért és a városi kapcsolatokért felelős pásztora Rockfordban (Illinois, USA).