2023. Szeptember 25.Hogyan vezessünk tartalmas kis csoportos beszélgetéseket?
Előfordult már, hogy egy kis csoportos alkalom kellős közepén szétnéztünk, és eltűnődtünk azon, hol siklott félre a beszélgetés?
Lehet, hogy senki sem vett részt benne értelmes módon. Vagy talán egyvalaki vitte a szót, és meggátolt mindenki mást a hozzászólásban. Az is lehet, hogy csak valami homályos érzés támadt bennünk, hogy nem olyan érdekes, lényeget érintő vagy eredményes a beszélgetés, mint lehetne. Nem szívesen ismerjük be, milyen gyakran fordul elő ez. Pedig érdemes törekedni a kiváló beszélgetésekre.
Szerzőtársaimmal végeztünk egy felmérést Leading Small Groups That Thrive (Életteli kis csoportok vezetése) című könyvünkhöz. A száz pásztorral, százötven kiscsoport-vezetővel és az általuk vezetett kis csoportok nyolcszáz tagjával folytatott interjúink azt mutatták, hogy a jó minőségű csoportos beszélgetések pozitív hatást gyakorolnak a tagok szellemi egészségére.
A legegészségesebb csoportokban a tagok egyenlő arányban járultak hozzá a beszélgetéshez, és egymás között beszélgettek, nem kizárólag a vezetőt szólították meg.
A beszélgetés minősége a csoportok hosszú távú sikerességét is előrejelzi. Felmérésünk azt mutatta, hogy a csoportok az életciklusuk elején általában elősegítik a szellemi növekedést, idővel azonban megrekednek. De a jó minőségű beszélgetések megelőzhetik ezt a stagnálást.
Hadd mutassak három módszert a csoportos beszélgetések minőségének javítására!
Tegyünk fel jobb kérdéseket!
A kis csoportos beszélgetés a kérdéseken áll vagy bukik. A nagyszerű vezetők inkább vitaindító kérdéseket tesznek fel, nem olyanokat, amelyek egy bizonyos választ hajhásznak. Kevés érdektelenebb dolog van annál, mint ha olyan kérdésre kell válaszolnunk, amelyre egyetlen „helyes” válasz létezik. Ha a tagok rájönnek, hogy csak egyetlen válasz van egy adott kérdésre, kevésbé valószínű, hogy bekapcsolódnak. Ez részben azért van így, mert az emberek engednek egymásnak.
Senki nem vállalja szívesen a tudálékos válaszadó szerepét, aki elfojtja a további beszélgetést azzal, hogy bemondja a helyes választ. Ezenfelül senkinek sem hiányzik a helytelen válasz benyögését kísérő kínos érzés. A csoport tagjai visszafogják magukat, ha attól tartanak, hogy gőgösnek vagy ostobának fognak tűnni.
Ha pedig olyan kérdést tesz fel a vezető, amelyre túl sok válasz adható, az is a csoport lassú haldoklásához vezet, mert bő lére eresztett történetmesélést vagy lényegtelen hozzászólásokat eredményez. A csoport tagjai idővel kikapcsolnak, csökken a részvétel és a látogatottság, a boncolási jegyzőkönyv pedig azt fogja megállapítani, hogy a halál oka a gyatra moderálás.
Ha azt szeretnénk, hogy élénk maradjon a társalgás, tegyünk fel kiegészítendő – de nem túlságosan nyitott – kérdéseket. Azok a kérdések, amelyekre egy puszta „igen”, „nem” vagy hasonlóan rövid válasz adható, korlátozott lehetőséget adnak a beszélgetésre.
Ha viszont nem elég behatárolt a kérdés, az bizonytalanságot eredményezhet a tekintetben, hogy merre tart a társalgás, és milyen hozzászólások tartoznak a tárgyhoz. Ez többnyire kínos csendhez vagy haszontalan válaszokhoz vezet.
Gondold át, hogy csoportos felállásban melyik lenne a legjobb az alábbi kérdések közül beszélgetésindítónak:
- Jó volt ez a hét?
- Milyen volt ez a hét?
- Mi volt a legjobb eddig ezen a héten?
Ha a harmadikra szavaztál, jól választottál. Ez a kérdés kellő fókuszt ad a csoporttagok feleletének, anélkül, hogy egyszavas, személytelen válaszokra korlátozná a lehetőségeket.
Az első kérdés nagy valószínűséggel szórakozott bólogatást eredményez, a második nyomán pedig előfordulhat, hogy az alkalom leragad a hosszú, unalmas történeteknél. A harmadik valószínűleg rövid, érdekes és személyes mozzanatokat hoz elő, amelyeket a csoport tagjai örömmel nyugtázhatnak.
A beszélgetésindító kérdések megfogalmazásánál érdemes észben tartani a következő alapelvet: Az, hogy mit és hogyan kérdezünk, azt közvetíti, hogy mit tudunk, és mennyire vesszük komolyan a dolgot. Hogyha előre végiggondoljuk, milyen válaszokat válthatnak ki a kérdéseink, jobban meg fogjuk válogatni őket, és ez gyümölcsözőbb beszélgetésekhez vezet. Az ilyen beszélgetések pedig jobban elősegítik a szellemi növekedést.
Stratégiai módon tereljük a beszélgetést!
Számít az is, hogy milyen sorrendben teszi fel a vezető a kérdéseket. Képzeljük el, ha egy csoportos beszélgetés elején megkérdezzük: „Mikor érezted magad a legtávolabb Istentől életed során?”
Egy ilyen kérdés mindenképpen komoly kihívás, akármikor tesszük fel, ám ha ezzel indítunk egy találkozót, akkor a tagoknak túl hamar kell túl mélyre menniük. Az is problémás viszont, ha két órán át végig a felszínen maradunk.
Mi hát a megoldás? Sok pedagógus a Bloom-féle taxonómiát alkalmazza: ismeret, megértés, alkalmazás, analízis, szintézis és értékelés. Az alapgondolat az, hogy az egyszerű fogalmaktól az összetettebb interakció felé haladjunk az anyaggal.
Egészen egyszerűen fogalmazva: a csoporttagok nem fogják megérteni vagy alkalmazni azt, amire nem emlékeznek. Kezdjük azzal, hogy átismétlünk egy igeszakaszt! Aztán lépjünk tovább az igeszakasz megértésére és alkalmazására!
Létfontosságú a hétköznapi életre alkalmazni az igét, de ne álljunk meg itt! A Biblia végső soron Istennek és az ő üdvtervének a története. A nagyszerű csoportvezető ezt szem előtt tartva olyan kérdéseket tesz fel, és olyan teológiai beszélgetéseket kezdeményez, amelyek arra ösztönzik a tagokat, hogy növekedjenek Jézus tanítványaként, és érjék el a körülöttük élőket Krisztusért.
A vezető segíthet a tagoknak megtanulni, hogyan elemezzék az igeverseket, hogyan vessék össze őket más igeszakaszokkal, hogyan helyezzék el őket az üdvtörténet idővonalán, és hogyan válaszoljanak rájuk úgy, hogy az evangélium álljon a középpontban.
A hatékony vezető ott éri el a tagokat, ahol tartanak, és végigvezeti őket egy tanulási és növekedési folyamaton. Stratégiai módon teszi fel a kérdéseket és tárja fel a témákat – először lefekteti a bibliaismereti alapokat, majd azokra épít.
Vigyázzunk a nonverbális jelekkel!
Az, hogy milyen kontextusban tesszük fel a kérdéseket, majdnem ugyanolyan fontos, mint az, hogy milyen kérdéseket teszünk fel, és milyen sorrendben.
Tudtad, hogy a csoportos beszélgetésben az emberek részvételét behatárolja az, hogy hol ülnek?
A vezető például szemkontaktus útján jelezheti, hogy ki következik. Akár tisztában vagy vele, akár nem, ha egy csoporttag kész a megszólalásra, ezt általában úgy nyugtázod, hogy egyenesen rá nézel. Ebből következik, hogy az ülésrend befolyásolja, kik kapják a leggyakrabban ezeket a nonverbális jeleket.
Ez felboríthatja az egyensúlyt a csoportos beszélgetés során, vagy elmélyítheti a meglévő egyenlőtlenségeket. Akaratlanul is folyton felszólalásra biztathatjuk a legbeszédesebb tagokat, egyszerűen azért, mert éppen ott ülnek, ahol. A csendesebb tagok viszont, akik nem elöl és középen ülnek, ritkán kapnak bekapcsolódásra biztató jeleket.
Fontoljuk meg, hogy talán érdemesebb a beszédesebb tagok mellé és nem velük szemben ülni, mert így megnehezítjük számukra, hogy szemkontaktust vegyenek fel velünk, és szót kapjanak! Üljünk a csendesebb tagokkal szemben, felismerve, hogy ha válaszra várva szétnézünk, nagyobb valószínűséggel sikerül elkapni a pillantásukat, és szavak nélkül is biztathatjuk őket, hogy csatlakozzanak a társalgáshoz.
Sokféleképpen lehet tenni azért, hogy jobb legyen a csoportos beszélgetés, de mindig tartsuk szem előtt a csoport célját! Péter apostolhoz hasonlóan mi is azt szeretnénk, ha az emberek növekednének „a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében” (2 Péter 3,18). Ennek a célnak kellene vezérelnie minden beszélgetést és alkalmat.
Ha életteli, céltudatos beszélgetéseket vezetsz, jelentős szerepet játszol abban, hogy a csoporttagok átélhessék a keresztyén közösséget, és növekedhessenek a szellemi érettségben.
Dr. Courtney Wong Davis egyetemi docens kommunikációmenedzsmentet tanít az Azusa Pacific Egyetemen Azusában (Kalifornia, USA), és vezető coachként dolgozik a Crossroads Consulting Group tanácsadó cégnél.