2023. Szeptember 25.Meglátások Pál szolgatársi csapata alapján
A Brookings Intézet szerint Amerika „sokféleségrobbanást” él át. A Brookings jelentésében ez áll: „Nem sokkal 2040 után már nem lesz faji többség az országban.”
Az Assemblies of God (AG) felekezeten belül tapasztalható etnikai növekedés szintén ezt a demográfiai trendet tükrözi. Sőt ütemét tekintve meg is előzi. A Brookings szerint 2010-ben az USA 61,5%-a fehér volt, a maradék valamilyen etnikai vagy faji kisebbséghez tartozott. Jelenleg ez az arány az AG-tagok esetében 56, illetve 44%. Úgy áll a dolog, hogy előbb leszünk kisebbségi többségű közösség, mint ahogy országunk átlépi a küszöböt.
Ehhez azonban felekezetünk minden szintjén egyre sokszínűbb vezetésre lesz szükség. Egyesekben talán felmerül a kérdés, hogy miért számít ez. Törekedjünk a sokféleségre a vezetésben pusztán magáért a sokféleségért? Rossz dolog a hasonlóság? Hogyan gondolkozzunk a sokféleségről újszövetségi nézőpontból?
Nagyon fontos kérdések ezek, különösen azért, mert a sokféleség különböző embereknek különböző dolgot jelent. Amerikában a sokféleség értékelésének következményei vannak a törvényhozás, a foglalkoztatáspolitika és az egyetemi felvétel tekintetében. Van, akinek a sokféleség terén történő előrelépés azt jelenti, hogy teret adunk a történelmileg jogfosztott csoportok tagjainak. Mások a politikai korrektség mellékízét vélik felfedezni benne.
Mit mond róla a Szentírás? Lehet, hogy maga a sokféleség szó nem fordul elő a Bibliában, de az elgondolás megjelenik benne. Valójában kevesen mutattak Pál apostolénál komolyabb elköteleződést a vezetés sokfélesége iránt. Őt nem politikai szándék vezérelte. Egyszerűen Isten szíve vágyát és misszióját tükrözte az a törekvése, hogy minden népet elérjen.
Pál életének mozzanatai segíthetnek elboldogulnunk a vezetői képviselet mai kérdésében.
Sokféleség a korai egyházban
Pál számára a sokféleség több volt magasztos ideálnál. Számított az együttműködésre férfiak és nők, zsidók és görögök és a különböző társadalmi osztályok tagjai között az evangélium üzenetének előmozdítása érdekében. Ez a sokszínű csapat nagyon sikeresnek bizonyult a teológiai hasonlóság kontextusában.
Pál szolgált együtt olyan emberekkel, akik másmilyenek voltak, de ugyanazzal a hittel és küldetéssel rendelkeztek. A korinthusiakat emlékeztette arra, hogy „munkatársak vagyunk Isten szolgálatában” (1Korinthus 3,9; az angol fordítás alapján). Pál nem akarta, hogy a vezetők közötti nézeteltérések olyan viszályt támasszanak, amely elvonja a figyelmet Istenről és az ő munkájáról.
A különböző gyülekezeti vezetők, akik ellátogattak Korinthusba, munkatársak voltak a hit szolgálatában, nem pedig igeellenes vallási vagy erkölcsi nézőpontot propagáló versenytársak (1Korinthus 3,6). Más szóval, a sokféleség a Jézus Krisztus missziója iránti elköteleződéshez kötődött. Nem korlátok nélküli vezetői érték volt.
A korai egyház etnikai, nemi és társadalmi sokszínűsége figyelemre méltó módon alátámasztotta az apostoli üzenet igazságát. Gondoljunk csak azokra, akik együtt szolgáltak Pállal, kezdve azokon, akik faji vagy etnikai szempontból mások voltak.
Pál nemcsak prédikált a pogányoknak, hanem fel is hatalmazta őket arra, hogy munkatársaiként az egyház vezetői legyenek. Nem félt együtt szolgálni olyanokkal, akik nem pont olyanok voltak, mint ő.
Titusz görög volt, Pál mégis úgy jellemezte: „…nekem társam és közöttetek munkatársam…” (2Korinthus 8,23)Titusz Pállal együtt ment Jeruzsálembe, hogy megmutassa a többi apostolnak: az evangélium csakugyan eredményesnek bizonyult a pogányok között (Galata 2,1–10). Pál pásztori levelet írt Titusznak, és pásztornak nevezte ki őt Krétán (Titusz 1,4–5).
Simeonnal is együtt szolgált, akinek latin beceneve, a Niger feketét jelent (Cselekedetek 13,1). Lehetséges, hogy Simeon Afrikából származott. Lukács korábban már beszámolt egy etióp megtérőről (Cselekedetek 8,26–40), aki a mai Észak-Szudánnak megfelelő afrikai régióból jött. Simeon Pál oldalán szolgált, és tagja volt a csapatnak, amely kiküldte őt a pogányok közé (Cselekedetek 13,1–3).
Pál a nőket is nagyra értékelte a szolgálatban. Voltak nők, akik gyülekezeteket tanítottak, vezettek, finanszíroztak és felügyeltek.
Lídia üzletasszony volt, az ő háza adott otthont a Filippiben plántált gyülekezetnek (Cselekedetek 16,14–40). Priszcilla, Akvila felesége tanító volt, aki együtt szolgált Pállal Efezusban és Korinthusban (Róma 16,3; 1 Korinthus 16,19; 2 Timóteus 4,19).
Fébé „a kenkhreai gyülekezet szolgálója” volt, aki „sokaknak lett pártfogója”, többek között Pálnak is (Róma 16,1–2). Pál Fébére bízta a feladatot, hogy átadja levelét, és bemutassa őt a római keresztyéneknek.
Pál szolgálócsapatában különböző társadalmi-gazdasági háttérből származó emberek is voltak. A leveleiben említett gyülekezeti vezetők között voltak olyanok, akik rabszolganevet viseltek, például Szekundusz, Júnia, Urbánusz és Kvártusz (Cselekedetek 20,4; Róma 16,7.9.23). Pál még azt is mondja Júniáról, hogy nagyra becsülik az apostolok körében (Róma 16,7).
A Filemonhoz írt levél Onészimosznak, egy szökevény rabszolgának a helyzetével foglalkozik. Levelében Pál Onészimosz védelmére kel, és megemlíti, hogy szeretne együtt szolgálni vele (Filemon 13). Az egyházi hagyomány szerint Onészimosz végül az efezusi gyülekezet egyik püspöke lett.
A sokféleség nagyra értékelése természetesen nem jelenti azt, hogy nem szolgálhatunk együtt olyanokkal is, akik hozzánk hasonlók. Pál hellenista zsidó volt, ahogyan sokan a legközelebbi munkatársai közül, többek között a ciprusi Barnabás, Timóteus, a kis-ázsiai zsidó-görög és Szilász, aki zsidó volt, és egyben római polgár (Cselekedetek 4,36; 16,1.38). Ezek a munkatársak hasonló dolgokat éltek át, mint Pál, és sok időt töltöttek vele.
Minden egyéb hasonlóságuktól és különbözőségüktől függetlenül ezek az emberek ugyanúgy hittek Jézusban. Ezen a ponton nem illeszkedik olyan szépen a sokféleség modern kori értelmezése a Biblia nézőpontjához. A Szentírásban a sokféleség önmagában nem abszolút értelemben érték.
A vezetőségen belül megmutatkozó sokféleség abból a küldetésből fakadt, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet. Pál számára a sokféleség nem jelentette azt, hogy nem foglalkozott azzal, milyen hasonlóságoknak kell lenniük a hívők között. Leveleivel megkísérelte egyetlen egységes, Istent tisztelő hitben és erkölcsi hagyományban egyesíteni a gyülekezeteket.
Sokféleség a mai egyházban
Mit taníthat tehát nekünk Pál élete a sokszínű vezetésről? Három fontos tanulságot szűrhetünk le a mai egyházra vonatkozóan:
Először is, senki sem végezheti egyedül a szolgálatot. Csapatra van szükség, amely ugyanolyan sokszínű, mint azok az emberek, akiket el szeretnénk érni.
Pál nagyra becsülte azt, amivel a különféle emberek hozzájárultak a szolgálathoz, és számított is rá, mert az volt a célja, hogy mindenkit elérjen Krisztusért. Mi is megtehetjük, hogy missziómezőnk visszatükrözése céljából tudatosan sokszínűvé tesszük a vezetőséget.
Másodszor, a sokféleség és a hasonlóság létezhet párhuzamosan. Pál legközelebbi munkatársai között voltak olyanok, akik nagyon hasonlítottak rá, és olyanok is, akik nagyon különböztek tőle. Ami azonban jelentőséggel bír: hogy Pál valamennyi munkatársa ugyanazt a hitet vallotta. Küldetésüket tekintve hasonlóság volt köztük, ám a küldetés résztvevőit sokféleség jellemezte.
Harmadszor, a sokféleség kihívás. Egy alkalommal Pál szembeszállt Péterrel és néhány más vezetővel a pogány hívőkkel szemben tanúsított előítéleteik miatt (Galata 2,11–21). Ez nehéz beszélgetés lehetett, de Pál tudta, hogy az egyház jövője szempontjából elengedhetetlen.
A sokféleségben való növekedés kemény munkával, tudatossággal és időnként kellemetlenséggel jár. Mégis megéri. Még a faji és etnikai szempontból nem sokszínű közösségekben is megtehetik a gyülekezetek, hogy tudatosan nőket és különböző társadalmi osztályokat, illetve generációkat képviselő embereket helyeznek szem előtt levő vezetői pozíciókba.
A lényeg: engedjük, hogy Isten missziója vezérelje tudatos vágyunkat a vezetői képviselet tekintetében. Az egyházban a sokféleség mozgatórugója nem lehet ideológiai, csakis missziós jellegű.
Pál életének példája nyomán mindig találhatunk olyan területet, amelyet érdemes átgondolnunk. Készítsünk leltárt szolgálócsapatainkról és vezetői értékrendünkről, hogy alaposabban át tudjuk gondolni, hogyan tudnánk teljesebb mértékben visszatükrözni és képviselni a környezetünkben élőket!
Közben pedig ragaszkodjunk szilárdan a hit és az erkölcsi hagyomány terén megmutatkozó hasonlóságainkhoz, amelyek összekötnek bennünket Isten missziójában, hogy minden embert elérjünk!
Dr. Rodolfo Galvan Estrada III a Miranda Központ újszövetségi tanársegédje a Vanguard Egyetemen Costa Mesában (Kalifornia, USA).