2023. Október 15.Az eredményes szolgálat alapelvei
John* csendes, komoly, autizmussal élő tizenöt éves fiú. Sokáig azt hittem, nem vagyok neki szimpatikus.
Ennek ellenére minden vasárnap mosolyogva, lelkesen köszöntöttem: „Szia, John!”
Válaszul mindig biccentett.
Aztán egy vasárnap beszélgetést kezdeményezett. Megkérdezte: „Jól vagy?”
Rájöttem: bizonyára hallotta, hogy nem sokkal korábban autóbalesetet szenvedtem. Biztosítottam őt arról, hogy jól vagyok, csak egy lábujjam tört el.
„Akkor jó! – mondta John. – Aggódtam érted.”
Elmosolyodtam, és megköszöntem a figyelmességét.
A következő mondata őszintén meglepett: „A barátom vagy.”
Azóta egyre mélyül a barátságunk – és John egyre komolyabban érdeklődik Jézus követése iránt. A karácsonyi istentiszteletünkön azt mondta a gyülekezetünkről: „a gyülekezetem”.
Márciusban megkérdezte, hogyan tanulmányozza a Bibliát. Áprilisban megkért rá, hogy rendszeresen tanulmányozzam vele együtt az igét. Néhány héttel később megjegyezte, hogy szívesen bemerítkezne.
John példája jól szemlélteti, mi történhet, ha úgy szeretjük az embereket, ahogy vannak, Jézus felé terelgetjük őket, és imádkozunk értük. Tulajdonképpen erről szól a tanítványképzés, nem igaz?
Majdnem hat éve szolgálok lelkipásztorként sajátos szükségletű emberek között. Azóta Isten folyamatosan alakítja a szemléletemet a Johnhoz hasonló barátaimon keresztül.
Évekig úgy gondoltam, a fogyatékossággal élő személyeknek van szükségük az egyházra. Mára rájöttem, hogy az egyháznak is szüksége van rájuk. Talán jelentéktelennek tűnik a különbség a két nézőpont között, pedig nem az.
Pál apostol így írt az 1Korinthus 12,27-ben: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” Minden tag hozzátehet valamit. Minden egyes személy rendelkezik olyan tapasztalattal, adottságokkal és erősségekkel, amelyeket Isten képes felhasználni az ő dicsőségére.
Ez semmivel sem kevésbé igaz a fogyatékossággal élő személyekre. Mégis elszalasztjuk, amit ők tudnának nyújtani, hogyha nem fogadjuk őket szívesen, és nem képezzük őket tanítvánnyá, ahogyan Isten szeretné.
Az evangélium örömhíre abban áll, hogy akárkik vagyunk, Istennek terve és célja van velünk, és van egy hely, amelyet nekünk szán.
A fogyatékosság nem változtat az evangéliumon, de nekünk időnként változtatnunk kell azon, ahogyan bemutatjuk. Hadd említsek tíz alapelvet, amelyet érdemes észben tartani, amikor fogyatékossággal élő személyek – vagy igazából bárki – felé szolgálunk.
- Kezdeményezzünk beszélgetést! Mindenki vágyik arra, hogy szívesen lássák, szeressék és elfogadják. Még ha valaki nem is különösebben társaságkedvelő, a barátságos üdvözlés azért segíthet megtörni a jeget.
Figyeljünk oda arra, aki mondani akar valamit! Éreztessük vele, hogy meghallgattuk és megértettük!
- Töltsük be a szükségeiket! A különbözőségeink ellenére mi, emberek, azonos alapvető szükségletekkel rendelkezünk, ezek: a táplálék, a víz, a hajlék és a biztonság. Mindnyájunknak szükségünk van barátokra és közösségre is. Nem várhatunk növekedést más területeken, amíg ezek az alapvető szükségletek nincsenek betöltve.
A fogyatékossággal élő személyeknek szükségük lehet segítségre, vagy arra, hogy a szükségleteikhez igazítsuk a körülményeket. Jó alkalom ez az egyháznak arra, hogy Jézus nyomdokába lépjen. Krisztus tudta, hogy mi nem tudjuk betölteni a megváltás iránti szükségünket, így ő halt meg értünk.
Hogyha ilyen szempontból nézzük a szükségleteket, vágynunk kellene arra, hogy szolgáljunk mások felé, és minél hozzáférhetőbbé tegyük a szolgálatunkat.
- Építsünk kapcsolatot velük! Ismerjük meg az embereket: mit szeretnek, mit nem szeretnek, mi érdekli őket, és milyen furcsaságaik vannak?Töltsünk időt velük a gyülekezeten kívül is! Váljunk a barátaikká!
Beszéljünk nekik Isten szeretetéről és barátságáról, mondjuk el, mit végzett az életünkben! A fejlődési fogyatékossággal élő személyek esetében vigyázzunk arra, hogy a beszélgetés megfelelő szinten maradjon!
- Nyújtsunk támogatást! Álljunk mellettük, amikor feszültséggel, betegséggel vagy szomorúsággal küzdenek!
Ne kicsinyeljük le mások érzéseit! Lehetséges, hogy a mi szemünkben jelentéktelennek tűnik a küzdelmük, ám annak, aki átéli, nagyon is fontos.
Lehetséges például, hogy nehezen értjük egy autista személy szenzoros problémáit, ám azok nem csekélységek. Ha legyintünk rájuk, az rombolja a kapcsolatunkat.
- Használjunk személyere szabott módszert! Pál arról írt, hogy a korinthusiakat szellemi tejjel táplálta, míg alkalmassá nem váltak arra, hogy megemésszék Isten igéjének „kemény eledelét” (1Korinthus 3,2).
Az, hogy ez hogyan néz ki, tanítványonként eltérő lehet.
Egy fejlődési fogyatékossággal élő személy esetében jelentheti azt, hogy egy sor egyszerű igaz állítással kezdjük. Például: Mindenki vétkezett. Jézus meghalt értünk, és feltámadt. Választhatjuk Jézust. Isten a barátunk akar lenni.
- Vessük be a kreativitásunkat! Legyünk készek eltérni a szokványostól és olyan tanítási módszereket keresni, amelyek beválnak!
Volt már olyan, hogy rizsszemek, vízben duzzadó gyöngyök vagy más szenzoros dolgok segítségével mondtam el az evangéliumot. Volt, amikor bevetettem egy Krumplifej uraság játékfigurát, úgy magyaráztam el Krisztus testének fogalmát. Még az is előfordult, hogy a Minecraft-videójáték-platform segítségével készítettem el Jézus földi élete utolsó hetének mását.
Lehet, hogy van, aki furcsának találja az ilyen tanítványképző módszereket, de én tanúsíthatom: a Szent Szellem felhasználta ezeket arra, hogy megnyissa a szíveket és elméket Isten igazságai előtt.
- Ragaszkodjunk a rendszerességhez! A tanítványképzéshez rendszeres érintkezésre van szükség. Nem az számít, hogy hetente egy csoportos foglalkozás alkalmával vagy havonta egyszer, ebédszünetben találkozunk-e valakivel, hanem az, hogy hűségesek és kitartóak vagyunk-e – különösen azok irányában, akik gyakran feledésbe merülnek, vagy a peremre szorulnak.
- Ünnepeljük meg a győzelmeket! A növekedést érdemes megünnepelni. Ünnepeljük meg a ballagást, az új munkahelyet és különösen a szellemi győzelmeket!
Gondoskodjunk arról, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek is legyen lehetőségük követni Jézus példáját a vízkeresztségben, amennyiben szeretnék, akkor is, ha ehhez rámpára vagy plusz segítőkre lesz szükség!
- Teremtsünk lehetőséget a szolgálatra! Isten jó cselekedetekre teremtett bennünket (Efezus 2,10). A fogyatékossággal élő személyek közül sokan mégis úgy érzik, hogy kirekesztődnek a gyülekezeti életből.
Segítsünk mindenkinek megtalálni azt a helyet, ahol jó cselekedeteket tehet.Vegyük tekintetbe a személyiségüket, de ne hagyjuk, hogy ez korlátot szabjon a lehetőségeknek!
John például introvertált. A köszöntő szolgálatba nem szeretne bekapcsolódni, de nyitott arra, hogy bizonyos társas helyzetekben részt vegyen segítőként. Nemrég tartottunk egy rendezvényt a sajátos szükségletűek számára, ahol nagyon szépen végezte a szolgálatot.
- Adjunk alkalmat nekik a vezetésre! Vannak fogyatékossággal élő, teljes idejű szolgálattevők. Vannak olyanok is, akik kulcsfontosságú önkéntes vezetői szerepet töltenek be a gyülekezetükben: igazgatósági tagok vagy gyermektanítók.
Adjunk teret mindenféle embernek – a fogyatékossággal élő személyeknek is – arra, hogy vezessenek, szolgáljanak, és használják a szellemi ajándékaikat!
Jézus azt mondta: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28,19–20)
Nincsenek kikötések. Nincsenek kivételek. Az evangélium mindenkinek szól. Isten mindenkit szívesen lát. Az ő országában mindenkinek megvan a helye és az elhívása.
A tanítványképzés a fogyatékossággal élő személyek esetében is többnyire olyan, mint másoknál. Máskor pedig előfordul, hogy a határainkat feszegeti, és rákényszerít, hogy teljes mértékben Istenre hagyatkozzunk. Az egyház küldetése szempontjából azonban központi fontosságú, hogy az evangéliumot mindenki számára elérhetővé tegyük.
Ha nehéz is a szolgálat, bízhatunk Jézus biztató szavában, hogy ő mindig velünk van.
Joanna French sajátos szükségletűek felé szolgáló pásztor a Flint Hills Church (AG) gyülekezetben Junction Cityben (Kansas, USA) és a Becoming Enabled – A Busy Minister’s Guide to Making the Gospel Accessible (Lehetőségteremtés – Hogyan tegyük elérhetővé az evangéliumot elfoglalt szolgálattevőkként?) című könyv szerzője.