2023. Október 15.Hogyan irtsuk ki a részrehajlást szolgálatunkból?
Rémisztően könnyű kivételezni a szolgálatban. Ahányszor emberekkel érintkezünk, lehetősége nyílik a részrehajlásnak befurakodni.
A részrehajlás azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk előnyben vagy hátrányban részesíteni egy személyt vagy csoportot egy másikkal szemben. A részrehajlás meghúzódhat a hozzáállásunkban (ami előítéletet eredményez) vagy a viselkedésünkben (ami megkülönböztetéshez vezet).
Nem olyan egyszerű tartózkodni a kivételezéstől, mert a részrehajlás sok esetben tudat alatt jelentkezik.
Az ember hajlamos a részrehajlásra. Az agyunk nagyon gyorsan szerzi be és alkalmazza az ismeretet, akár ezer alapvető műveletet is képes végrehajtani másodpercenként. Olyan komplex világban élünk, hogy mentálisan sokszor lerövidítjük az utat.
Téves és túlzottan általánosított feltevéseket hordunk össze különböző társadalmi csoportokról – gyakran csak hallomás alapján –, és ezeket konkrét személyekre vonatkoztatjuk. Az ilyen „útlevágásokból” születnek a sztereotípiák.
Ez erkölcsi és etikai problémát vet fel. Végtére is a Biblia azt tanítja, hogy Istennek nem tetszik a személyválogatás. A Jakab 2,9-ben az áll: „…ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el…”
Mit kezdhetünk az életünkben és a szolgálatunkban felbukkanó részrehajlással?
Szálljunk szembe a személyes előítéletekkel!
Ez kellemetlen téma. Az emberek sokszor átmennek védekezésbe, vagy csak legyintenek, ha valaki felveti, hogy előítéletek vannak bennük. Amit azonban nem vagyunk hajlandók beismerni, azzal nem tudunk leszámolni.
A keresztyének sem immunisak a helytelen viszonyulásokkal szemben. Péter apostol Jézussal járt, részesült a Szent Szellem-keresztségben, és részt vett az első gyülekezet elindításában. Ám még ez a hithős is küszködött előítéletekkel.
Pál azt írja a Galata 2,11-ben: „Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem.”
Péter nem evett többet együtt a pogányokkal, amikor bizonyos zsidó emberek jelen voltak. Ezek a diszkriminatív tettek negatív hatást gyakoroltak másokra, még Barnabásra is (13. vers).
A pogányok elleni előítélet valószínűleg Péter zsidó fiúként megélt korai szocializációjában gyökerezett. Megkülönböztetéshez vezetett a viszonyulása, Pál pedig szembesítette őt ezzel.
Ha Péter hajlott az előítéletre és a diszkriminációra, nekünk sem szabad azt állítanunk, hogy fölötte állunk az ilyen problémáknak.
Zavarba ejtő lehet szembesülni saját elfogultságunkkal, különösen akkor, ha valaki más hívja fel rá a figyelmünket. Ám ha ez mégis megtörténik, a legjobb válaszreakció az alázat és a bűnbánat. Hozzuk helyre a dolgot azokkal, akiket megbántottunk, és kérjük Istent, hogy változtassa meg a szívünket!
Növekedjünk az önismeretben!
Az előítélet megnyilvánulhat rasszizmus, szexizmus vagy életkor szerinti diszkrimináció formájában.
A társadalmi osztály szerinti diszkrimináció szintén elterjedt probléma, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A Jakab 2,1–4 szemrehányást tesz azoknak, akik előnyben részesítik a gazdagot a szegénnyel szemben:
„Testvéreim, amikor a dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: »Te ülj ide kényelmesen«, a szegényhez pedig így szóltok: »Te állj oda«, vagy »Ülj le ide a zsámolyomhoz«, nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká?”
Ez a fajta részrehajlás rejtettebb módon is megnyilvánulhat. Például ha szükség van valakire egy csoport vezetéséhez, először a gazdagabb gyülekezeti tagokat hívjuk fel? A kevésbé vonzó önkéntes feladatokra, például egy rendezvény utáni takarításra nagyobb valószínűséggel kérjük fel a dolgozó osztályhoz tartozó tagokat?
Nagy és kis döntések kapcsán egyaránt szánjunk időt arra, hogy imádkozunk, és átgondoljuk, milyen hatással van esetleg a részrehajlás a gondolkodásunkra! Vigyázzunk arra, hogy a Szent Szellem mutassa az utat – és ne egy igazságtalan előfeltevés!
Engedjük el a sztereotípiákat!
Isten egyénekként tekint az emberekre, nem sztereotípiákat lát. Nekünk is törekednünk kell arra, hogy így tegyünk.
A sztereotípiák ellentétesek az evangélium üzenetével. Pál egyenesen azt mondta: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Galata 3,28)
Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyű leszámolni az előítéletekkel. A sztereotípiák lerombolása életre szóló vállalkozás lehet, amely állandó reflexiót és imádkozást igényel.
A legjobb gyógyír az, ha nyíltan szembeszállunk velük. Gondoljunk például az általános sztereotípiákra a különböző nemzedékekkel kapcsolatban (tinik, fiatal felnőttek, idősek stb.)! Azután gondoljunk olyan személyekre, akikre nem illenek ezek a sztereotípiák, legyenek akár az ismerőseink, akár ismert emberek!
Hasznos lehet listát írni a sztereotípiákkal dacoló emberekről vagy akár újságcikkeket gyűjteni róluk.
Az önmaguk körül forgó fiatalok sztereotípiájának ellensúlyozására például figyeljünk fel arra, amikor fiatalok valamilyen kedves vagy hősies cselekedetet visznek véghez!
Ez a gyakorlat segít változtatni a hozzáállásunkon, és segít abban is, hogy pozitív példákat tudjunk felmutatni, amikor valaki más előfeltevéseit kívánjuk megcáfolni.
Fogadjuk tárt karokkal a sokféleséget!
Hogyha csak olyanok társaságában mozgunk, akik pont olyanok, mint mi, az előítéleteink nagy valószínűséggel észrevétlenek maradnak. Tegyük ki magunkat többször az eltérő hátterű és nézőpontú emberekkel való találkozásnak!
Tudatosan törekedjünk megismerni sokféle embert! Hallgassuk meg, amit az átéléseikről mesélnek, és képzeljük el, hogy milyen lehet az életük!
A pszichológiában ezt a stratégiát perspektívafelvételnek nevezik, és bizonyítottan csökkenti az előítéletességet.
A sokféleség elfogadása elengedhetetlen a nagy missziói parancs betöltéséhez. Elhívásunk arra szólít, hogy túllépjünk kényelmesen ismerős környezetünk határán, és tanítvánnyá tegyünk minden népet.
A János 4 beszámol arról, hogyan tett meg Jézus külön utat azért, hogy egy samáriai asszony felé szolgáljon. Ez a személy azonkívül, hogy nő volt, egy rendkívül megbélyegzett csoporthoz tartozott. Beszélgetésük eredményeként sokan megtértek a samáriaiak közül (39. vers).
Cselekedjünk igazságosan!
Értékeljük ki a munkaerő-felvételi és javadalmazási gyakorlatunkat!
A Példabeszédek 20,10-ben az áll: „A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr.”
Mégis amikor a fizetésről és a juttatásokról van szó, a mérleg nyelve sokszor kedvezőbben billen egyesek felé, mint mások felé. A szolgálócsapatunk női tagjai kevesebb fizetést kapnak, mint férfi munkatársaik? Ha igen, akkor lehetséges, hogy munkaerő-felvételi vagy teljesítménykiértékelési gyakorlatunkba befurakodott a nemi előítéletek alattomos hatása.
Bizonyos családi helyzetek is vezethetnek igazságtalan bánásmódhoz. Shelley Correll és munkatársai az American Journal of Sociology (Amerikai Szociológiai Szaklap) folyóiratban megjelent cikkükben rámutatnak, hogy az anyák sok esetben kevesebbet keresnek, mint a gyermeket nem nevelő nők. Ezzel szemben az apák több fizetést kapnak más férfiaknál.
Úgy is fogalmazhatnánk: kettős mérce működik a szülők javadalmazása terén, még akkor is, ha pontosan ugyanazt a munkát végzik. A te gyülekezetedben is így áll a helyzet? Teszteld le!
A munkaerő-felvétel szintén olyan terület, ahol nagyon sok az előítélet. Hogyha a csapat bővítésére van szükség, állj ellen a késztetésnek, hogy a családi állapotot használd szűrőnek!
Ha észreveszed magadon, hogy szűrőket alkalmazol, gondold át, milyen előítéletekkel kellene leszámolnod! Azt gondolod, hogy egy egyedülálló személy alkalmazása kevesebbe kerül, mint egy házasé? Arra számítasz, hogy az egyedülállónak valamilyen hiányossága van?
Pál apostol egyedülálló volt. A gyülekezeti vezetők időnként mégis igazságtalan dolgokat feltételeznek az egyedülálló szolgálattevőkről. Ne hagyd, hogy az elfogultság megfosszon a lehetőségtől, hogy felvegyél egy fantasztikus személyt, aki felforgatja a világot!
A Róma 12,2-ben az áll: „…változzatok meg értelmetek megújulásával…”Némi önfegyelemmel és a Szent Szellemre való hagyatkozással kiirthatjuk a részrehajlást, abbahagyhatjuk a kivételezést, és eredményesebb, befogadóbb szolgálatot vezethetünk.
Kayla Pierce a SouthGate Church gyülekezet (AG) gyerekszolgálatának vezetője South Bendben (Indiana, USA). PhD-tanulmányokat végez szociológiából a University of Notre Dame egyetemen, ahol a csoportfolyamatokat, az érzelmeket és az identitást tanulmányozza. Kutatásáról itt lehet többet megtudni: kayladrpierce.com