2023. Október 15.Prédikáció, amely hozzáférhetővé teszi Jézust
Mi az igehirdetés célja?
Ha erre azt válaszolod: „Jézusról beszélni az embereknek”, akkor csak félútig jutottál. És mielőtt túl kemény ítéletet hoznál erről a kijelentésről, tudd, hogy Jézus tanításából származik!
Jézus a Máté 13-ban mondott egy példázatot a magvetőről, aki kiment vetni. Most gondoljunk erre a történetre úgy, mintha az igét hirdető prédikátorról szólna.
A mag (a prédikáció) három akadályba ütközött, amely veszélyeztette a magvető (az igehirdető) munkájának gyümölcsét: az útfélbe, a kövekbe és a tövisekbe.
Jézus magyarázata szerint a kövek a felszínességet jelentik: az illető vissza fog fordulni, ha jön az üldözés.
A tövisek olyan általános akadályokat jelképeznek, mint „e világ gondja és a gazdagság csábítása” (22. vers). A tövisek olyan dolgok, amelyek lefoglalják az embert, és meggátolják abban, hogy Istent és az ő igéjét helyezze az első helyre.
Kemény kihívások. A gyülekezeti tagok életében előforduló üldözéssel, aggódással és anyagi gondokkal nem sok mindent tud kezdeni az igehirdető. Fordítsuk tehát figyelmünket az útfélre esett magra, vagyis az első okra, amely miatt meghiúsul a gyümölcstermés.
Jézus ilyen magyarázatot fűzött hozzá: „Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag.” (19. vers)
Ennyi. Ilyen egyszerű. Ha az igehirdetés nem érthető, nem fog gyümölcsöt teremni.
Ezzel szemben a 23. vers azt mondja: „A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.”
Hallottam már olyat: „Csak hirdessük Jézust! A megvilágosítás a Szent Szellem dolga.”
Ez így igaz. Jézus szerint azonban a mi dolgunk hozzáférhetővé tenni az üzenetet. A talajra kell vetnünk a magot, és nem az útfélre, ahol esélye sincs.
Nem a maggal van a gond. Isten igéje ma is ugyanolyan időszerű, mint eddig bármikor. Az evangélium mindig jó mag volt, és mindig is az lesz. A magon nem kell változtatni. Csak a célra tartáson kell igazítani.
A hozzáférhető prédikáció nem csupán érthető, hanem alkalmazható, gyakorlatias, emlékezetes, kívánatos és lehetséges is.
Nekem ez annyira a szenvedélyemmé vált, hogy az általam vezetett gyülekezet küldetésnyilatkozata szó szerint így hangzik: „Azért vagyunk, hogy Jézust hozzáférhetővé tegyük mindenki számára.”
Megtaláltuk, hova illeszkedünk Krisztus testében és a városunkban. Így lehet az, hogy a hozzánk járó emberek 60%-a az elmúlt három évben lett keresztyén, előtte nem járt gyülekezetbe.
Ha te is a jó talajra akarod vetni a magot, meg kell tanulnod, hogyan prédikálj olyanoknak, akik sosem jártak gyülekezetbe. Nem indulhatsz ki abból a feltevésből, hogy hallgatóid tudják, ki az a Nóé, Pál vagy akár Jézus – legkevésbé Jézus!
Hogyha megmutatod az embereknek, kicsoda Jézus, meg akarják majd ismerni őt. Ha hozzáférhetővé teszed Jézust, sokan úgy fognak dönteni, hogy követni akarják.
De ehhez először másképp kell gondolkodnod a prédikációd felépítése tekintetében.
A probléma meghatározása
Ne bevezetőt írj a prédikációdhoz, hanem kezdd a probléma meghatározásával!
Nagyon gyakori hiba az igehirdetők részéről, hogy azt hiszik: az embereket érdekli a mondanivalójuk. A régóta gyülekezetbe járókat talán. Az egyháztól távol élőket valószínűleg nem. A saját problémáik azonban mindenkit foglalkoztatnak.
Gimnazista koromban kétszer is megbuktam kémiából – leginkább azért, mert hidegen hagyott. Nem hallottam, mit mond a tanár, olyan hangosan zakatolt a fejemben az a kérdés, hogy mikor fogom én ezt valaha használni az életben.
A prédikációd első másodperceiben pontosan ugyanezt a kérdést teszik fel a jelenlévők. És ettől a kérdéstől nem fogják hallani, amit mondasz, amíg meg nem válaszolod.
Nem kezdheted például így a prédikációt: „Ma Pálról fogok beszélni nektek.”
Senkit nem érdekel.
Kezdd inkább valahogy így: „Ma annak szeretnék segítséget nyújtani, aki szeretne egy második esélyt.”
Mik a fájdalmas pontok a jelenlévők számára? Milyen vélt szükségleteik vannak? Milyen személyes történettel tudnád érzékeltetni, hogy osztozol a fájdalmukban? Fontold meg, hogy innen indulj el!
Legyen megfogható!
A János 1,14-ben az áll: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott…” Jézus úgy tette hozzáférhetővé Istent számodra és számomra, hogy belépett a világunkba.
A hozzáférhető igehirdetés ugyanígy tesz. Megfoghatóvá teszi az elméletet, a teológiát, az elvet, a rendelkezést és a próféciát – hogy érthetővé és alkalmazhatóvá váljanak a mindennapi életben.
Készülés közben tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan vonatkozik ez a vállalkozóra, az egyedülálló szülőre, a rákos betegre, a bántalmazás áldozatára, az egyetemistára és a nyugdíjasra? Hogyan lép be az üzenet ezeknek az embereknek a világába?
Nem feltétlenül kell minden üzenetnek kitérnie az élet minden területére. Ha viszont végigcsináljuk ezt a folyamatot, Mózes nyomdokába lépünk, aki lehozta a hegyen kinyilatkoztatásban kapott igét a völgybe, ahol azt az embereknek meg kellett élniük.
A problémára alkalmazzuk az elveket!
Pontokba szedés helyett inkább gondoljuk át, hogyan birkózzunk meg a problémával!
Kezdjük a gyakorlati tettekkel, a bibliai elveknek a hétköznapi életre vonatkozó alkalmazásával! Azután lépjünk tovább a szív kérdésére!
Feleségem, Liz például nemrég elmondott egy igehirdetést Lassítsd le a lelkedet! címmel. Egy négy lépésből álló megoldást vázolt fel:
- Gyakorold a szombatnapot! Ez gyakorlatias és kivitelezhető még olyanok számára is, akik nem járnak gyülekezetbe. Végtére is, ki vitatkozna azzal, hogy egy szabadnap rendkívüli értékkel bír?
- A kevesebb több. Vagyis: ne vállald túl magad!
- Légy nyitott a félbeszakításokra! Jézus időt szakított az emberekre. Mi is megtehetjük ezt, ha ráhagyással tervezzük meg az időbeosztásunkat.
- Hagyatkozzunk Istenre! Liz itt arra kívánt rámutatni, hogy valódi békességet csak akkor élhetünk át, ha megkérjük Jézust, hogy bocsássa meg a bűneinket, és vegye át tőlünk a ránk nehezedő aggodalmaskodást (Máté 11,28–30). Ez már a szív kérdése.
Foglalkozzunk a szív kérdésével!
A szív az igehirdetés céltáblája. Jézus azt akarja átformálni.
Akármi a prédikáció címe, és akármilyen tettekre buzdít, a szív kérdése mindig változatlan: az embereknek szükségük van Jézusra.
Az igehirdető nem motivációs szónok. Jézust hirdetjük. Csakhogy az emberek nem tudják, hogy szükségük van Jézusra. Ezért az emberi szükségleteket és a bibliai alapelveket vetjük be, úgy mutatunk rá a keresztre.
Az emberek azt hiszik, a prédikáció róluk szól, míg rá nem ébrednek az igazságra: mindig is Jézusról szólt. A szív kérdésével fejezzük be, mert minden, ami elválaszt bennünket Istentől és egymástól, a szívből ered.
Hogyha a szív kérdéséről prédikálunk, Isten elvégzi a változást a szívekben, és igehirdetésünknek jó gyümölcse lesz. Ehhez először is fel kell szólítanunk az embereket arra, hogy adják át az életüket Jézusnak.
Az élet bonyolult. Az evangélium azonban nem az. A hozzáférhető igehirdetés nagyon egyszerű lépésekből áll: induljunk ki egy problémából, alkalmazzuk a Szentírást, soroljuk fel a szükséges lépéseket, és mutassunk rá Jézusra – akiről egyesek még azt sem tudják, hogy szükségük van rá, amíg az üzenetünk végére nem érünk.
J. J. Vasquez a Journey Church (AG) gyülekezet vezető pásztora Orlandóban (Florida, USA).