2023. Október 15.Hogyan érhetnénk el egy olyan nemzedéket, amely szabadon választhatónak tekinti a vallást?
Egész felnőttéletemben a fiatalok körében szolgáltam. A legnagyobb vallási irányzat ebben az időszakban a „semmilyenek” megszaporodása volt. Ezzel a szóval azokat jelöljük, akik semmilyen valláshoz nem tartoznak.
A Gallup 1948 óta felteszi a vallási hovatartozással kapcsolatos kérdést az amerikaiaknak. 1993-ban, amikor leérettségiztem, az amerikaiak 82%-a vallotta magát keresztyénnek, és csupán 6% mondta azt, hogy nem tartozik semmilyen valláshoz. 2021-re a keresztyének aránya 67%-ra csökkent, a semmilyenek aránya pedig több mint háromszorosára, 21%-ra nőtt.
Az is lehet, hogy a Gallup számadatai túlságosan konzervatívak. A Pew Research Center jelentése szerint a semmilyenek aránya a népességen belül 2007-ben 16% volt, 2021-ben pedig már 29%. A 13–17 éves fiatalok körében ez az arány 32%.
Ha a mi életünk idejében a semmilyenek számának növekedése alkotja a legnagyobb vallási trendet, a legfőbb szolgálati kihívásunk talán az, hogy miként érhetjük el és tarthatjuk meg azokat a fiatalokat, akik egyre inkább választható lehetőségként tekintenek a vallásra.
25 éve dolgozom tinikkel különböző beosztásban, és észrevettem, hogy az az ifjúsági szolgálat, amely szellemileg egészséges és missziós szempontból eredményes, általában négy dolgot végez jól.
1. Közösség
Először is, gondoskodó közösséget építenek.
Ez azt jelenti, hogy olyan helyet teremtenek, ahol a fiatalok érzik, hogy odatartoznak, és hogy fontosak. Ehhez olyan ifjúsági munkásokat kell találni és kiképezni, akik kegyelemteljes szívvel tudnak fordulni a tinik felé, és akarnak kapcsolatot építeni velük.
A „gondoskodó közösség” azonban nem állhat csupán a küldetés-, látás- és értéknyilatkozatunkba foglalt szavakból. Bele kell épülnie szervezeti kultúránkba, napi szinten gyakorolnunk kell.
Jézus azt mondta: „…úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (János 15,12–13)
Jézus szavai alapján a gondoskodás nyila tőlünk feléjük mutat.
Mi, ifjúsági munkások sokszor hajlamosak vagyunk megfordítani a nyilat. Azt akarjuk, hogy bennünket szeressenek a tinik. Szeretnénk, ha azt gondolnák rólunk, hogy fiatalok, vagányak és tehetségesek vagyunk. Mert ha ezt gondolják, akkor fognak csatlakozni az ifjúsági csoportunkhoz.
A Springtide Research Institute kutatóintézet egy 2021-es felmérésében minden tíz tini és fiatal felnőtt közül csupán egy mondta azt, hogy megkereste őt valamilyen vallási vezető a pandémia alatt, amely rendkívül feszültségterhes időszak volt sok fiatal számára.
Ez a statisztika jól mutatja, mi történik, hogyha a gondoskodás nyila rossz irányba mutat. Nem szolgálunk azok felé a fiatalok felé, akiknek szükségük lenne rá. Lehetséges, hogy sok tini ezért nem kötődik semmilyen valláshoz?
Fontos, hogy időnkkel, figyelmünkkel és helyénvaló szeretetmegnyilvánulással szeressük a fiatalokat. Ehhez tisztában kell lennünk az ifjúsági kultúrával, és kell a kegyelem, hogy el tudjuk kísérni a tiniket hitéletük útján. Ha ez megvalósul, akkor otthonra találnak nálunk. Ők is elkezdenek szeretettel, törődéssel és megbocsátással fordulni egymás felé.
Egy ilyen közösségbe pedig ki ne akarna bekapcsolódni?
2. Tanítványképzés
A szellemileg egészséges, missziós szempontból eredményes ifjúsági szolgálat másik jellemzője, hogy jól végzi a tanítványképzést a fiatalok körében.
Jézus azt mondta: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek…” (Máté 28,19–20)
Az identitás kulcsfontosságú a tizenévesek számára. A szekuláris kultúrában a faj, a nem, a nemi irányultság és a társadalmi-gazdasági helyzet gyakran kiemelt helyet foglal el egy fiatal identitásában. Jézus azt szeretné, ha mindnyájan őbenne találnánk rá az identitásunkra.
Munkatársam, Elly Marroquin az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet országos irodájának tanítványképzési tevékenységét vezeti. Csapatával együtt nemrég összeállítottak egy anyagot A Szellemmel teljes tanítvány hét jellemzője címmel. Ezek a jellemzők azt írják le, hogy néz ki az, aki egész életére odaszánta magát Jézus követésére:foglalkozás a Bibliával, a Szent Szellem megtapasztalása, missziós szokások, imádkozó beszélgetés Istennel, imádatteljes gyönyörködés Istenben, könyörületes szolgálat és nagylelkű életvitel.
Ezek a jellemzők nem módszerek, az eredményt írják le. Milyen mértékben hozza a szolgálatunk ezeket az eredményeket fiataljaink szellemi életében?
Azért kérdezem ezt, mert nagyon felkapott szó lett mostanában a dekonstrukció (hitrombolás). Arra utal, amikor valaki megkérdőjelez mindent, amit a keresztyénségről tanítottak neki. Van, aki ennek hatására teljesen hátat is fordít a keresztyénségnek. Mások liberálisabb teológiai irányvonalat kezdenek követni.
A dekonstrukció érthető módon egyformán aggasztja a szülőket és az ifjúsági munkásokat.
Időnként azonban felmerül bennem a kérdés, vajon nem inkább a kulturális vallást rombolják-e le ezzel a fiatalok, nem pedig a bibliai keresztyénséget. Ahogyan egyik barátom, Gary Garcia fogalmaz: „Megfigyeltem, hogy azok, akik lerombolják a hitüket, igazából eleve nem is igazán vetettek alapot neki.”
Fontos, hogy az ifjúsági szolgálat segítsen a fiataloknak a szilárd alap lefektetésében, hogy egész életükben Jézus Krisztus tanítványai legyenek, és benne találják meg identitásukat.
3. Evangelizálás
Fontos, hogy az ifjúsági szolgálat jól végezze az evangelizálást.
A János 4,31–35 beszámol egy érdekes párbeszédről Jézus és a tanítványai között. Egy hosszú szolgálati nap után Jézus leült a város kútja mellett, mialatt tanítványai elmentek élelmet szerezni.
Amikor visszatértek, azt mondták: „Mester, egyél!”
Jézus így felelt nekik: „Nekem van mit ennem, amiről ti nem tudtok.”
A tanítványok összezavarodtak, azt hitték, talán valaki más hozott enni Jézusnak.
Azután Jézus így szólt: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.”
Jézus arról a munkáról beszélt, amelyet az evangelizálás céljából végzett, és azért, hogy bemutassa Isten szeretetét olyanoknak, akik nem hallották még az evangéliumot.
A Bibliában az evangelizálás és a tanítványság szoros kapcsolatban áll egymással. Akkor indulunk el a tanítványság útján, amikor válaszolunk az evangélium hívó szavára. Ahogy szellemileg egyre érettebbé válunk, továbbadjuk az evangéliumot másoknak. Ez a missziós elhívásunk.
A szellemileg egészséges, missziós szempontból eredményes ifjúsági szolgálat tisztában van ezzel. Felismeri, hogy az egyház nem végezte el a munkáját, ha csupán azoknak a fiataloknak hozott létre közösséget, és csak azokat képezte tanítvánnyá, akik már amúgy is a gyülekezethez tartoztak. Az egyháznak ki kell lépnie a falain kívülre.
Én mindig szívesen találtam ki kreatív módszereket a meg nem tért, gyülekezetbe még vagy már nem járó tinik eléréséhez. Ez az ifjúsági szolgálat leginnovatívabb és legélvezetesebb része.
A fő cél azonban az, hogy magukat a fiatalokat vonjuk be az evangelizálás munkájába. Így fognak növekedni szellemileg. Ügyeljünk tehát arra, hogy a tinik tisztában legyenek a környéken élők szellemi szükségleteivel! Kérjük őket, hogy imádságos szívvel gondolják át, milyen kreatív módszerekkel érhetnék el saját nemzedéküket! Segítsünk nekik, hogy iskolájukat, szomszédságukat, sportcsapatukat, munkahelyüket, sőt otthoni környezetüket is missziómezőnek tekintsék!
Aztán tágítsuk a látóhatárukat! Elengedhetetlen, hogy az elveszettekért érzett teher túlmutasson az iskolájukon, a városukon vagy az országukon – a globális missziómezőre. Tanítsuk őket a világmisszióról, és adjunk nekik alkalmat a rövid távú szolgálatra valamilyen kultúraközi megtapasztalásban!
4. Család
És végül, amit egy szellemileg egészséges, missziós szempontból eredményes ifjúsági szolgálat még végez, az a család bevonása.
A gyülekezet együttműködik a családdal a fiatalok szellemi formálásában. Jézus az egyháznak parancsolta meg, hogy „tegyék tanítvánnyá” az embereket. Pál azt mondta a szülőknek: „…neveljétek [gyermekeiteket] az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.” (Efezus 6,4)
A család bevonása két előnnyel jár. Először is hidat épít, így a fiatalok otthon és a gyülekezetben következetesen fejleszthetik jellemüket. A családtagok erős szövetségeseink a tanítványképzés útján.
Másodszor, a családtagok visszajelzést tudnak adni szolgálatunk eredményességéről. Hogyan hat az ifjúsági szolgálat időbeosztása a családi dinamikára? Milyen vélt szükségletek jellemzik a családot? Milyen a szülők vagy gyámok szellemi érettségi szintje? Hogyan tudunk segíteni nekik?
Zárszó
Egy ifjúsági munkatárs nemrég azt mondta nekem: „Azt nem tudom, hogy a mai fiatalok kevésbé keresztyének-e, mint a régiek, de azt tudom, hogy könnyebben kimondanak és beismernek olyan dolgokat, amelyekről a régebbi generációk hallgattak.”
Talán van igazság abban, amit mond, bár a fent említett statisztikák mintha generációs hitvesztést tükröznének. Akárhogy is, van munka bőven. A fiatalok közösség, identitás és cél után kutatnak. Készek mindent felforgatni, csak hogy rátaláljanak ezekre.
A kérdés az, hogy elég hitelesnek tartanak-e bennünket ahhoz, hogy részt vehessünk velük együtt a dolgok visszaforgatásában.
Josh Wellborn az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet országos ifjúsági igazgatója.