2023. Február 15.Lépések a mélyebb békesség felé
Hat évvel ezelőtt rákot állapítottak meg nálam. A diagnózis felállításához vezető feszültségterhes eljárás több vizsgálatot, többek között MRI-t is magában foglalt. Végig imádkoztam, és igyekeztem féken tartani gondolataimat. Amikor azonban vége lett az MRI-nek, hirtelen úgy éreztem, képtelen vagyok irányítani a saját testemet. Nem tudtam felállni, tisztán gondolkodni, és alig tudtam megszólalni. Nem tudtam, mi történik velem.
Az aggódó asszisztensek lefektettek egy hordágyra a vizsgáló előtti folyosón, és arról beszéltek egymás között, hogy nem kellene-e átküldeniük a sürgősségire. Egy idő után azonban felültem, majd végül segítség nélkül járni is tudtam. Pánikrohamom volt.
Mi a szorongás?
Egészen egyszerűen fogalmazva a szorongás vélt vagy valós veszély által kiváltott nyugtalanság vagy aggódás. Mindenki szokott időnként szorongani. Van azonban olyan is, akinél ezek a szűnni nem akaró érzések már a mindennapi életet is megzavarják, és elveszik az erejét.
Az Országos Mentálhigiénés Intézet szerint tízből három amerikai felnőtt él át szorongásos zavart élete során. Idetartozik az általános szorongásos zavar, a pánikbetegség (visszatérő pánikrohamok) és a fóbiával összefüggő rendellenességek (például a szociális fóbia).
Még ha a szorongás nem éri is el a klinikai rendellenesség szintjét, időnként nyomasztónak tűnhet – különösen krízisek idején. Az Amerikai Pszichológiai Társaság 2020-as felmérése szerint a felnőtt válaszadók 78%-a nyilatkozott úgy, hogy a világjárvány „jelentős stresszforrás” volt számára.
A Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ 2020 nyarán arról számolt be, hogy a szorongásos tüneteket tapasztaló amerikai felnőttek aránya jelentős növekedést mutatott 2019 hasonló időszakához képest.
Mi okozza?
A szorongás összetett probléma, és sokféle oka van. Sok esetben nehéz minden kétséget kizáróan megállapítani az okot. Van fiziológiai szükségletekből fakadó szorongás, amelyet betegségként kell kezelni, mert az is. A szorongást kiválthatja a biokémiai egyensúly felborulása, ezt szintén orvos állapíthatja meg.
Van olyan is, akinél a szorongásnak szellemi gyökere lehet, például egy eltitkolt bűn (Zsoltárok 32,1–5), vagy hogy nehezére esik bízni Istenben (Filippi 4,6–7), hogy kárhoztatást érez (Róma 8,1–2), gyenge vagy hibás a teológiája, esetleg valami egyéb szellemi problémája van.
Pásztorként megvan bennünk a Szellem ereje és Krisztus értelme (1Korinthus 2,16), ez segít megállapítanunk, mi az oka egy-egy gyülekezeti tag szorongásának, és így szolgálhatunk felé a szellemi és érzelmi szükségletei szempontjából. Elhívásunk, hogy „a Lélektől jött tanítással” magyarázzuk a „lelki dolgokat” (1Korinthus 2,13).
Mivel azonban több minden okozhat szorongást, tudnunk kell, mikor kezeljük szellemi problémaként, és mikor irányítsunk valakit orvoshoz vagy szakképzett tanácsadóhoz.
Van, amikor a szorongás olyan egészségtelen gondolkodási mintákból fakad, mint például a bizonytalanság, az irracionális félelem, a maximalizmus vagy a torz valóságészlelés. Ahogy a negatív üzenetek újra meg újra lejátszódnak az agyban, nyomot vésnek az idegpályákon. Ami egyetlen romboló gondolatként indult, az káros mintázattá alakulhat. A szorongás öngerjesztő folyamat. Fokozódás esetén újabb és újabb aggodalmakhoz és félelmekhez vezethet.
A trauma, többek között a feldolgozatlan gyász, az ártalmas gyermekkori átélések vagy egyéb stresszes események súlyos szorongást válthatnak ki.
A merimna görög szó – amelyet az Újszövetségben sokszor „gondnak” fordítanak (Máté 13,22; 1Péter 5,7) – zaklatott lelkiállapotot sugall, mintha sokfelé próbálnánk szakadni. Ez pontos jellemzés arról, hogy mit képes művelni a szorongás az ember mentális vagy érzelmi állapotával.
Mit lehet tenni?
A szorongás kimerítő, és az aggodalmaskodó életvitel mérgezővé válhat. Nem elég csak kívánni, hogy tűnjön el a szorongás az életünkből, és nem lehet rábeszélni valakit, hogy hagyja abba a szorongást.
Az normális, ha van bennünk némi aggodalom, de ha folyton szorongunk, akkor ideje változásokat eszközölni. Hadd javasoljak kilenc dolgot, amely segíthet a szorongás kezelésében:
- Növekedjünk az önismeretben! Figyeljünk oda érzelmeinkre és a rájuk adott testi reakcióinkra! Sokan előbb észlelik a szorongás fizikai hatását – például a fejfájást, a hányingert vagy az izomfeszültséget –, mint hogy tudatosulna bennük az a pszichés probléma, amely kiváltja ezeket a reakciókat.
- Változtassunk a belső dialógusunkon! Tegyünk lépéseket annak érdekében, hogy felismerjük a káros gondolkodási mintákat, és helyettesítsük őket egészségesebbekkel! A negatív énbeszéd kihat a hozzáállásra és a szemléletmódra. Ha torzul a gondolkodás, ideje összehangolni gondolatainkat Isten igéjének, szavainak igazságával.
- Gyakorlati öngondoskodás. Ütemezzünk be szabadidőt, tartsuk meg hetente a szombatnapi nyugalmat, és járjunk el nyaralni! Válasszunk hobbit! Tornázzunk, étrendünk legyen tápláló és kiegyensúlyozott , és aludjunk eleget!
- Gyakoroljunk irgalmat mások felé, és fogadjuk is el! Azzal sosem küzdheti le az ember a szorongást, ha marcangolja magát. Mindenkinek szüksége van irgalomra – Istentől, másoktól, sőt saját magunktól is. Isten azt mondja magáról, hogy ő „irgalmas és kegyelmes” (2Mózes 34,6), nem pedig azt, hogy kemény és kritizáló. Az evangélium jó hír annak, aki szorongással küzd.
- Alakítsunk ki egészséges megküzdési stratégiákat! Próbáljuk ki a mélylégzést, töltsünk időt a szabadban, vagy kísérletezzünk más megnyugtató tevékenységekkel!
- Építsünk ki támogató hálózatot! A barátokból, családtagokból, mentorokból, pásztorokból és lelkigondozókból/pszichológusokból álló hálózat képes más nézőpontot, bátorítást és támogatást nyújtani.
- Imádkozzunk! Használhatjuk például a Zsoltárok 139,23–24-ben foglalt imádságot: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” Ezt így is mondhatnánk: „Istenem, te tudod, mennyire szorongok. Ismered fájdalmamat és szomorúságomat. Vezess a te utadon!”
- Elmélkedjünk az igéről! Amikor a férjemmel otthagytuk a missziómezőt, nem tudtuk, honnan jön majd a következő fizetésünk. Amikor feltámadt bennem a szorongás, a Máté 6,25–34 szakaszról elmélkedtem: „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért…” (34. vers). Kerestem egy fotót egy virágos mezőről, és azt állítottam be háttérképnek a számítógépemen, hogy az is emlékeztessen arra, hogy engedjem át aggodalmamat Istennek, aki sokkal nagyobb gonddal és figyelemmel visel gondot rólunk, mint a virágokról.
- Forduljunk szakemberhez! Nem szégyen felkeresni egy orvost vagy keresztyén pszichológust a szorongásunkkal vagy akár gyógyszert szedni, ha előírják. Ne habozzunk szakképzett szakemberhez fordulni vagy hozzá irányítani gyülekezetünk tagjait!
Biztos, hogy vannak olyanok a gyülekezetünkben, akik szorongással küzdenek. Azontúl, hogy a fenti tanácsokat továbbadjuk azoknak, akiket lelkigondozunk, hadd említsek még néhány eszközt, amellyel mások segítségére lehetünk:
- Vegyük elő az aggódásskálát! Kérjük meg az illetőt, hogy azonosítsa be egy 1–10-ig tartó skálán – ahol az 1 alacsony, a 10 pedig a legmagasabb fokú nyugtalanság – hogy milyen szintű a szorongása!
- Segítsünk beazonosítani és leszámolni a stressztényezőkkel! Vannak olyan stressztényezők, amelyektől meg lehet szabadulni, és így könnyíthetünk terhünkön. Ha nem lehetséges eltávolítani őket, segítsünk egy a stressz kezelésére szolgáló új módszer elsajátításában a gondolkodási minták átalakításával vagy megváltoztatásával!
- Segítsünk felismerni az egészségtelen gondolkodásmódot! Nagyon fontos lehatolni a szorongásos gondolatok gyökeréig. A kívülálló nézőpontja sok esetben segíthet az illetőnek megérteni saját gondolkodási mintáit.
- Hallgassuk meg készségesen! A jelenlét gyógyító erőt hordoz. Hagyjuk, hogy kiadja fájdalmát! Gyakoroljunk aktív hallgatást; foglaljuk össze, mit hallottunk!
Nemcsak kezelni, de akár le is lehet küzdeni a szorongást. Isten szeretne megajándékozni békességével és örömével – félelem és szorongás helyett. Van remény.
A Zsoltárok 94,18–19 bizonyságtétele lehet a mi történetünk is: „Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem. Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.”
Erlene Johnson korábban az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet világmissziójának oroszországi misszionáriusa volt, jelenleg a Ministry Resources International szervezetnél pasztorálpszichológus és adminisztrátor. Woodinville-ben él (Washington, USA).