A Teremtés könyvének első fejezetében a fák, a füvek, és minden teremtmény, amely az égben, a földön és a tengerben élt és mozgott, saját fajtája szerint sokasodott. Az isteni terv szerint minden egészséges nemzedék egy újabb egészséges nemzedéknek ad életet.

Az „egészséges pásztor, egészséges gyülekezet” ugyanezt az elvet testesíti meg, az egészséges pásztor és az egészséges gyülekezet ugyanis közvetlen kapcsolatban állnak egymással. Ha a „mindegyik a saját fajtája szerint sokasodik” elv valóban működik, gondoljunk bele, milyen lehetőségeket rejt ez a ma és a holnap egyházának.

Ez a cikk a téma egyetlen aspektusával foglalkozik, mégpedig azzal, hogy az egészséges pásztor Krisztushoz hasonlít. Jézus Krisztus a mi hibátlan példánk, a nyáj, azaz az egyház Jó Pásztora. Elengedhetetlen tehát, hogy ez a kép a lelkészben is kiábrázolódjon mint Isten nyájának egyik „alpásztorában”. Ha ez a vezetői kép erővel nyilvánul meg, az a gyülekezeti tagok magán- és közösségi életére egyaránt nagy hatással lesz. Ha azonban hiányzik, eltorzul, sőt, elpusztul mindaz, amit Krisztus az ő testével tervezett. A pásztor és a gyülekezet elengedhetetlen szellemi életjelei közé tartozik az is, hogy milyen tisztán tükrözzük vissza Urunkat. Ez a tükröződés három különböző területen érvényesül.

Belső fejlődés

Egyetlen sekélyes, felületes élmény még nem elég ahhoz, hogy a krisztusi elveket valóban beépítsük életünkbe, azokat egyedül úgy szerezhetjük meg és fejleszthetjük ki, ha bensőséges kapcsolatban állunk Istennel. Mindig is izgatott és lenyűgözött Kempis Tamás Krisztus követése című műve. A 15. századi, német származású szerzetes könyve nagy hatást tett a középkori keresztyén világra, kiváltképp a reformáció vezető alakjaira, köztük Luther Mártonra. A mű bibliai alapja az isteni szeretet elve, amely Isten természetében gyökerezik, és a keresztyén élet véget nem érő mozgatóerejévé válik. Az emberi működés minden szintjét ez a különleges kegyelem szenteli meg. Krisztus élete szolgái élete által nyilvánul meg újra.

Ma igen nagy szükség van ilyen hiteles szolgálatra, amely Isten igéjének befogadásával és beépítésével válik a sajátunkká, növekedését pedig az Isten jelenlétében töltött idő által segíthetjük elő. Úgy formálódik ki bennünk Krisztus képe, ha lépésről lépésre követjük őt.

Ha így akarunk járni, Péter apostol figyelmeztetését mindenképpen meg kell hallanunk. Második levelének első fejezetében arra buzdítja olvasóit, hogy törekedjenek az igaz életre és kegyességre, mely Isten erején keresztül érhető el, s a szent és erényes élet velejárója. Isten „drága és hatalmas ígéretein keresztül” Krisztus „isteni természetének részeseivé” leszünk (4. vers), közben pedig a vágyaktól terhelt világ megrontó hatásával szemben is ellenállóvá válunk.

Dávid király mondja: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsoltárok 119:11). Az első zsoltárból ismert „boldog ember”, aki úgy virágzik, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, Isten igéjében gyönyörködik, s éjjel-nappal arról elmélkedik.

Mikor Ezékiel prófétai küldetést kapott, a Szentírás egy tekercsét kellett elfogyasztania. Így számol be erről: „Ezt mondta nekem: Emberfia, rakd tele a hasadat, töltsd meg a gyomrodat ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked! Meg is ettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz. Azután ezt mondta nekem: Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet!” (Ezékiel 3:3–4) Ha Isten az ő igéjét írja elő a lélek számára, ne érjük be olcsó utánzattal!

János evangéliumának 17. fejezetében Jézus tisztának nyilvánítja tanítványait az ige által, amit átadott nekik. Azt is mondja továbbá, hogy „a te igéd igazság”. A tanítványok bensőséges kapcsolatban álltak Krisztussal, hallgatták, ahogy tanít, figyelték, ahogy a nép között jár, és látták őt szolgálat közben, mindez pedig kitörölhetetlen nyomot hagyott bennük. Nem lehet egyik pillanatról a másikra Krisztushoz hasonlóvá válni. Az első tanítványokat formáló elveknek ma is ugyanúgy működniük kell Krisztus szolgáiban.

Minél több időt töltünk Krisztus jelenlétében, annál jobban azonosulunk vele. A tizenkét tanítvány három éven keresztül mindennap mellette volt, megfigyelték imaéletét, tanúi voltak hatalmas tetteinek, hallották erőteljes prédikációit és páratlan tanításait. Élete példaként állt előttük, látták, hogyan viszonyul az emberekhez – legyen szó barátokról vagy ellenségekről –, befogadták az általa képviselt értékeket. Bizalmas, magával ragadó, életet megváltoztató kapcsolat volt ez.

Ma nem részesülünk abban a kiváltságban, hogy látható jelenlétében járhassunk, a Szent Szellem jelenléte azonban számunkra is elérhető. Ő mutatja be számunkra Krisztus igazságát, általa ismerjük meg őt. Pál apostol így fogalmazza meg ezt a folyamatot a 2 Korinthus 3:18-ban: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” Krisztus kiformálódik bennünk. A Biblia világosan beszél arról, hogy nem csak az eljövendő világban viselhetjük magunkon Krisztus képét, hanem most is: „És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is” (1 Korinthus 15:49).

Külső megnyilvánulások

Az egészséges pásztor belső, szellemi növekedése külső jelekkel is jár, ejtsünk hát szót a krisztusképűség külső megnyilvánulásairól, melyek nélkülözhetetlenek a hatékony szolgálathoz. Krisztusnak az életünk minden szegmensében láthatóvá kell válnia, többre van szükség egy vékony mázrétegnél.

Jézus a szív dolgainak megnyilvánulásáról is beszél: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Máté 12:34) Valamint ezt is mondja: „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások.” (Máté 15:19) Egészséges szolgálat nélkül nincs egészséges gyülekezet, de a pásztor is csak annyira egészséges, amennyire a szíve az.

Melyek azok a mélyen gyökerező jellemvonások, amelyek Jézusban annyira egyértelműen megvoltak, és amelyekre nekünk, az ő elhívottainak is szükségünk van? A Pál apostol által felsorolt Lélek gyümölcsei mindenképp ide tartoznak: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Galata 5:22).

Az 1 Péter 5 arra buzdítja a véneket, hogy a jézusi példa alapján legyenek igaz, gondoskodó pásztorai Isten nyájának. Ezt a feladatot nem lehet kényszerből, örömtelen kötelességként vállalni, csakis készségesen. Buzgón kell keresnünk Isten tetszését, mivel ő az, aki elhívott bennünket. Itt nincsen helye kapzsiságnak vagy nyereségvágynak, lelkesen kell szolgálnunk, nem leuralva Isten nyáját. Péter arra is emlékeztet, hogy Krisztus visszatértekor kapjuk meg.

Mind Pál, mind Jakab apostol gazdákhoz hasonlítja Isten szolgáit. A 2 Timóteus 2:6-ban Pál azt írja, először a fáradozó földművesnek kell részesülnie a termésből. Bár a párhuzam arra is utal, hogy a gazdának is jár a haszonból, azt is sugallja, hogy ugyanabból a szellemi eledelből részesül ő is, mint a nyája. Jakab arról ír, hogy a földművelő türelmesen vár, amíg a termés beérik. Mind a két fent említett példa a gazdák viselkedését tárja elénk.

Pálnak hatékony ellenmérge volt a perlekedőkkel szemben. A szolgálattevők sokszor ugyanolyan stílusban, ugyanolyan hevesen vitatkoznak másokkal, ahogy korábban velük bántak. Ha azonban a vita elharapódzik, Isten munkája látja kárát, Pál azonban gyógyírt kínál az egészségre törekvő pásztor számára, megelőzés céljából: „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.” (2 Timóteus 2:24–26)

Pál Tituszhoz írt levelében folytatja a tanítást: „A püspök ugyanis mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső” (Titusz 1:7).

A szenvedés, nélkülözés és nehézség idején gyakorolt türelmet minden apostol hangsúlyozza. Isten üzenetének hallgatói előtt tettekkel is ki kell fejeznünk, mit jelent tanítványnak lenni, vendégszeretettel, önmegtartóztatással (önfegyelemmel), alázattal, illetve azzal, ha helyes tanokat hirdetünk, ettől hiteles az evangélium.

A pásztori levelek rengeteg megbízható tanítást tartalmaznak Isten szolgái számára, akik szeretnék hűségesen és hatékonyan képviselni hitüket. Sosem teszünk másokat tanítvánnyá, ha mi magunk nem éljük meg az evangéliumot. Ezzel Pál is tisztában volt, amikor így írt Timóteusnak: „Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak” (2 Timóteus 3:10).

Örök dinamika

Ha szellemi fejlődésünkben eljutottunk oda, hogy hitünk szervesen beépült életünkbe, illetve kifelé is megnyilvánul, szolgálatunkban az örök dinamikának is meg kell jelennie. Nem véletlenül használom a dinamika szót. Nekünk nem hagyományok tehetetlenségébe zárt, passzív hitünk van, a mi hitünk élő, mozgó és ható.

Ez a dinamika működött az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvben. Isten királysága egy szűk évszázad alatt 120-ról először 3000, majd 5000 főre nőtt, végül egész tömegeket mozgatott meg a judaizmus fellegvárától kezdve a Római Birodalom fővárosáig, sőt, az akkor ismert világ határáig, mindezt modern technikai vívmányok nélkül. Isten szolgái közeli kapcsolatban éltek Urukkal, és ennek külső, látható jelei milliók örök végzetét alakították, beleértve azokat is, akik a későbbi évszázadok során léptek be Isten királyságába.

Az egyház a „sötét középkornak” nevezett korszakot is átvészelte, bár közben szellemileg megbetegedett. Az egyetemes egyház szellemi egészsége a reformáció alatt kezdett el visszatérni, illetve az azt követő dinamikus ébredési és megújulási mozgalmakban. A visszatérés milliók előtt nyitotta meg a Királyság ajtaját, ahogy az örömhír bejárta a bolygót. Ha ilyen felszabadító, sokakat egybegyűjtő növekedést és gyarapodást szeretnénk látni, elengedhetetlen, hogy az egyház élénk, egészséges szellemi életet éljen. A küldetést csak az evangélium egészséges szolgái által tölthetjük be.

Az örök dinamika fényében látjuk meg azt is, milyen kitartó hatékonysággal működik az evangélium és annak hirdetői. János evangéliumának 15. fejezetében Jézus azt mondja tanítványainak, hogy teremjenek gyümölcsöt, amely örökre megmarad.

Az 1 Korinthus 3-ban Pál egy másik képet használ, Isten szolgáját az okos építőmesterhez hasonlítja, sőt, azt  mondja, „mi Isten szolgálatában állunk” vele együtt. Figyelmeztet, hogy olyat építsünk, ami méltó az alaphoz, aki nem más, mint Jézus Krisztus. Az egyház úgy épült, hogy az örökkévalóságig álljon.

Kivitelezésünk nem lehet hitvány, sőt, Pál szerint a tűzpróbát is ki kell állnia. Ha „fából, szénából vagy szalmából” építkezünk, megsemmisül, csak az „arany, az ezüst és a drágakő” állja ki a próbát. A lelkészeknek is muszáj tisztán látniuk, milyen örök következményekkel jár munkásságuk. Remekül megfogalmazza ezt a következő verssor: „egyetlen életünk gyorsan elszalad, mit Krisztusért tettünk, csak az, mi megmarad”.

Miféle örök értékkel bírhat a jelen dinamikája? Jézus ránk bízta, hogy járjuk be a világot, és hirdessük az evangéliumot minden embernek, sőt, egyértelműen megparancsolta, hogy a megtérteket tegyük tanítvánnyá. Pál apostol ezt így fogalmazza meg Timóteusnak: „Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” (2 Timóteus 2:1–2) Muszáj, hogy megmaradjon a folytonosság a generációk között, így működik az örök dinamika.

Az Áldott Orvos most is itt van, hogy gyógyulást hozzon. Vigyük elé életünket, hogy gondosan megvizsgálhassa! A Jeremiás 8:21–22-ben a zokogó próféta így kesereg Isten előtt: „Népem összetörése engem is összetört; gyászolok, rémület fogott el. Nincs balzsamolaj Gileádban, nincs ott orvos? Miért nem tudnak begyógyulni népemen a sebek?”

Pásztortársaim, mi a lélek orvosai vagyunk. Létszükséglet, hogy saját szellemi életünk kicsattanjon az egészségtől, ha mi szeretnénk választ adni a Jeremiásnál olvasott panaszra. Az egészséges gyülekezet kulcsa az egészséges pásztor.

---

VAJON AZ EGÉSZSÉGES PÁSZTOR ÉS AZ EGÉSZSÉGES GYÜLEKEZET KÖZVETLENÜL ÖSSZEFÜGG EGYMÁSSAL?

Mindaz, amit a pásztor saját forrásaiból nyer, nem választható el attól, ami szolgálatán keresztül a gyülekezetbe áramlik. Amivel betöltekezik, azt adja tovább. A New Jersey-beli Glassboro State College professzora, Stanley Cohen mondta „Az oktatás pszichológiai alapjai” című kurzusán, hogy: „lehetetlen információt közvetíteni anélkül, hogy értékeket is közvetítenénk.” Ezen érdemes elgondolkodni. A lelkipásztor nem légüres térben tanít, prédikál, működik. Ami átmegy a bejáraton és áthalad a pásztor személyén, az halad majd át a kijáraton is, szolgálata pedig hatással lesz a rábízottakra, jelentsen ez tiszta vagy fertőzött vizet. A helyi gyülekezet egészsége nagyban függ pásztorának szellemi egészségétől és forrásaitól, ezt rengetegszer megtapasztaltuk már.

Istennek hála, házi gyülekezetünkben három pásztor is szolgált abban a 37 évben, amíg felnőttünk és megtettük első lépéseinket a szolgálatban. Mindannyian kimagaslóan jó hatást tettek közösségünkre, botránynak vagy megalkuvásnak nyomát sem láttuk bennük. Mindannyian magas szinten ismerték az Igét, és helyesen tanítottak bennünket. Szellemi emberek voltak, és ezt ki is mutatták. Tehetségesen bántak az emberekkel, és ügyesen igazgatták a gyülekezetet. Mindezeken túl, bár mintaszerűen szolgáltak előttünk, rendkívül alázatosak voltak. Úgy tűnt, nem is tudják, milyen mély hatást tett ránk szolgálatuk és személyiségük. A 37 év alatt több, mint 15 fiatal állt be teljes idejű lelkipásztori szolgálatra. Egészséges pásztorok nyomán egészséges gyülekezet épül.

Almon M. Bartholomew, Queensbury, New York

---

A KRISZTUSKÉPŰSÉGHEZ NINCS GYORSTALPALÓ

Nem lehet egyik pillanatról a másikra Krisztushoz hasonlóvá válni. Az 1960-as években, New Jersey-ben 27 idős testvérünket temettük el. Ők voltak gyülekezetünk imádkozó, adakozó, könyörületes, elkötelezett, a megszentelődésben elöljáró tagjai. Ahogy ebben a helyzetben valószínűleg sok más pásztor teszi, én is panasszal fordultam az Úrhoz. „Gyülekezetünk legnagyszerűbb tagjai közé tartoztak, hiányozni fognak.” Majd ezt kérdeztem: „Uram, miért olyan nehéz pótolni őket?”

Az Úr egyenesen a szívemhez szólt: mert sok időbe telik, mire kinevelem őket.

Olyan világban élünk, ahol minden azonnal történik. Isten arra hív, hogy szentek legyünk, de ez nem megy egyik napról a másikra. Az Üdvhadsereg alapítójának, William Booth tábornoknak tulajdonítják a következő gondolatot: „A tűz természetéből fakadóan mindent magához hasonlóvá tesz, amihez hozzáér. A zsidókhoz írt levél szerzője is eszünkbe vési: a mi Istenünk emésztő tűz!” Pásztorként muszáj kapcsolatba kerülnünk jelenlétének tüzével, engednünk kell, hogy magához hasonlóvá formáljon , bármilyen sokáig tartson is.

Van még egy szókép, amely jól illik ide. A sóoldatnak sem kell megmondani, mit tegyen, hiszen természete szerint cselekszik. Amikor savanyúságot készítünk, sós, fűszeres lébe áztatjuk az uborkát, a sóoldat pedig idővel megteszi hatását, és lenyűgöző módon az uborkából savanyúság lesz. Ez azonban nem úgy megy, hogy hétfő este elrakjuk az uborkát, és kedd reggel már esszük is a savanyúságot, a folyamatot végig kell járni, így érlelődünk mi is Isten jelenlétében. Senki sem válik krisztusivá egyik pillanatról a másikra.

Almon M. Bartholomew, Queensbury, New York