Komoly időkben is vidáman

Jézus rendkívül komoly ember volt, ebben szerintem mindnyájan egyetértünk, hiszen mindenekelőtt az ő földi szolgálatában öltött testet Isten terve, hogy a bűnbeesett embert megváltsa. A Fiú eljött, hogy meghaljon a kereszten, és ez rendkívül komoly dolog. Tudta, mennyi szenvedést és megaláztatást kell majd elszenvednie, mégis, a mi csodálatos Urunk, legnagyszerűbb példaképünk, még a jövő teljes tudatában is képes volt úgy élni, hogy napjait nem árnyékolta be  a vég vagy a kétségbeesés.

Kérdezzük meg önmagunktól: Hogyan élvezhette Jézus életet, miközben tudta, mivel kell majd szembenéznie? A válasz nagyon egyszerű: az ÖRÖM. Tudjuk, mennyit vitáznak egyesek az öröm és a boldogság közti különbségről, pedig valójában igen egyszerű: az öröm a Krisztussal való személyes kapcsolatunkból ered, a külső körülményektől függetlenül, a boldogság viszont abból fakad, hogy egy bizonyos esemény adott eredménnyel valósul meg.

Isten igéjéből megtudhatjuk, milyen öröm jellemezte Jézust, aki nekünk, szellemi testvéreinek is ugyanilyen örömöt kíván. A Krónikák 16:8–10-ben ezt olvassuk: „Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat!” Ebből látjuk, hogy a szorongásból való szabadulás és az igazi öröm Istenbe vetett bizalmunk függvénye. Belső örömünket remekül kifejezi például, ha személyes imaéletünkben hálát adunk Istennek mindazért, amit értünk tett, legfőképp Krisztus kereszthaláláért, amellyel üdvösséget szerzett nekünk. Gondoljunk csak bele! Jézus annyira szeretett bennünket, hogy önként eljött közénk, és életét adta azért, hogy utat nyisson számunkra az örök élet felé. Örülnünk kellene, hogy érezhetjük ezt a dicsőséges szeretetet, akkor is, ha épp „komoly pillanatokat” élünk át. Drága, drága hölgyeim, az Úr öröme töltse be szívünket bőségesen! Akkor is, ha nehéz a feladat, akkor is, ha testi gondok jelentkeznek, akkor is, amikor úgy tűnik, darabokra hullik körülöttünk a világ. Szívből örülhetünk mindenkor, hiszen tudjuk, áron vétettünk meg, a megváltásunk biztos, és jövőnk a szerető Isten kezében van.

Most pedig mutassuk meg, hogy is működik ez a mindennapokban!

1. Jézus esküvőkre járt (János 2:1–2). A zsidó esküvők nem egyórás programok voltak, sokkal tovább, akár egy hétig is eltartottak! Egy esküvő csupa izgalom és szórakozás, remek hangulat, sok nevetés. Jó megünnepelni, ha Isten egy férfit és egy nőt egymásnak rendelt.

Az esküvőkön mókás dolgok is előfordulnak. Emlékszem, egyszer egy esküvőn, mikor a lelkész arra kérte a párt, hogy „kössék össze a kezüket”, ők úgy értették, hogy „üssék össze a kezüket”. Ők egymásra néztek, megvonták vállukat, és kézfogás helyett elkezdtek tapsolni. A lelkész, nem tudta, mit tegyen, hát ő is tapsolni kezdett, majd szép lassan az egész násznép csatlakozott. Ezután a lelkész zavartalanul folytatta a szertartást.

2. Jézus sokszor vacsorázott együtt barátaival, élvezte társaságukat, a beszélgetést. A barátok rendkívül fontosak, és a tartós kapcsolatokhoz idő kell. Ha mély kapcsolatokat építünk, azzal befektetünk más emberekbe. Női szolgálattevőként különösen is fontos ez gyülekezetünk közösségében, de talán még inkább a „piacon”. Azok, akik nem igazán értik, mit jelent ismerni Jézust, sokan borzalmas körülmények között élnek, és szükségük van rá, hogy kapcsolatba kerüljenek Isten népével, akik már személyesen is megtapasztalták az Úr örömét, ami arcukon, hozzáállásukon és cselekedeteiken is meglátszik.

Eszembe jutott valami, ami évekkel ezelőtt történt velem, még amikor egyetemre jártam, és közben egy ingatlancégnél dolgoztam. Egy nap a főnököm rám nézett, és azt mondta: „Dolgoztak már nálam mások is arról az egyetemről, de te valahogy más vagy, örömteli és vidám, csupa nevetés és mosoly.” Ha visszagondolok erre a szituációra, hálás vagyok Jézusnak, hogy megengedte, hogy az ő fénye keresztülragyogjon rajtam. Akkoriban épp nehéz időket éltem, egyszerre tanultam és dolgoztam, a férjem, akivel néhány hónapja esküdtünk meg, szintén. Keresetünk alig fedezte költségeinket, nem tudtunk elég időt együtt tölteni, az Úr öröme mégis mindig velünk volt.

MINDIG VOLT MINEK ÖRÜLNÜNK, MERT JÉZUS A MI ÖRÖMÜNK, ÉS EZT MÉG A LEGNEHEZEBB KÖRÜLMÉNYEK SEM VEHETIK EL TŐLÜNK.

Mindig azt kérdezem, miért akarná a hitetlen ember a saját depresszióját az enyémre cserélni? Valami mást kell kínálnunk nekik ahelyett, ami már úgy is az övék.

A férjem épp a Central Bible College igazgatójaként szolgált, amikor valami olyasmi történt, amit sosem fogok elfelejteni. Épp egy könyvet kölcsönöztem ki a könyvtárból, amikor az asztal túloldalán ülő fiatal hallgató megszólított: „Mrs. Lednicky, régebben nem igazán bírtam Önt, néha még ma sem annyira.” Nos, egy ilyen megjegyzés mindenkinek beragyogja a napját. „Nagyon sajnálom” – feleltem –, „esetleg megbántottam valamivel?” A hallgató így válaszolt: „Nem. Csak mindig olyan mosolygós és vidám. Nem lehet valaki mindig őszintén ilyen boldog.” Aznap este sokat gondolkodtam ezen, másnap pedig ismét felkerestem őt: „Kent, nagyon felkavart, amit tegnap mondott. Nem azért, mert el merte mondani, hanem mert nem volt tisztességes magával szemben, ha úgy tettem, mintha nem lennének problémáim, mert igenis vannak, csupán tudom, honnan származik az erőm.” Néhány héttel később kaptam a hírt, hogy édesanyámat súlyos rákkal diagnosztizálták. Bementem az egyetemre, mert az volt az én lelki családom. Igen, a keresztyén ember életében a gyülekezet a legszűkebb család, nekünk ezt akkoriban az egyetem oktatói és hallgatói jelentették. Megláttam Kentet, és odamentem hozzá. „Kent, ez egy igen nehéz nap nekem, valami gyötör, de tudom, hogy túljutok rajta, mert tudom, honnan kapok erőt, hogy elviseljem.” Egyetlen helyzetben se feledjük, hogy az erőnk forrása Jézus, őrizzük a tőle kapott örömöt, még akkor is, ha körülményeink nem adnak okot a vidámságra.

3. Jézus azt mondta tanítványainak, hogy pihenjenek. A Márk 6:30–31 beszámol arról, mit mondott Mesterük, amikor az apostolok visszatértek, és beszámoltak csodás tapasztalásaikról: „Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé!” Olyan sokan jöttek hozzájuk ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. Jézus pontosan tudta, milyen fontos, hogy egy kis időre kiszabaduljanak a sürgés-forgásból. Amikor már teljesen kimerülünk, mert annyi energiát és érzelmet fektettünk a munkánkba, Jézus mintha egyenesen hozzánk szólna, jobban tesszük hát, ha követjük tanítását: szükséget szenvedők mindig lesznek, és a mi erőnk sem korlátlan. Ha időt szánunk a pihenésre, a frissítő, könnyed, szórakoztató időtöltésre, sokkal felkészültebben tudunk majd szolgálni mások felé és szellemi segítséget nyújtani nekik. Értelmünkre és testünkre egyaránt szükség van, hogy hasznos szolgái lehessünk Urunknak. Vajon beárnyékolja ez Isten elhívásának komolyságát? Szó sincs róla! De az élet életszerű, senki sem kerülheti el a hullámvölgyeket. A mi üzenetünk azonban nem a kétségbeesésről és a kárhozatról szól, hiszen Jézus azért jött, hogy „bőségben éljünk”. A legjobb bizonyságtétel tehát az örvendező szív.

Emlékszem, épp az egyetem étkezőjében ültünk, amikor egy hallgató egyszer csak odalépett a férjemhez, és olyan kérdést tett fel neki, amilyet előtte még senki. „Ha egyetlen szóval kellene jellemeznie a feleségét, még a házasságuk előtti időből, mit mondana?” El sem tudtam képzelni, mit fog mondani, de rettenetesen kíváncsi voltam. Egy darabig töprengett, majd így felelt: „vidámság”. Igen, ezt vállalom, sőt, hozzáteszem, egész életemben vidám otthonra vágytam, tele örömmel és nevetéssel.

Mózes első könyvének 21. fejezetében beteljesedik Isten Sárának tett ígérete, teherbe esik, és idős kora ellenére fiúnak ad életet, majd örömében így szól:

„Nézzétek, milyen nagy örömöt szerzett nekem Isten! Aki csak hallja, velem együtt nevet!”

1 Mózes 21:6 EFO

A Példabeszédek 31. fejezetében a derék asszony karakterével ismerkedhetünk meg. Bevallom, mikor ezt a fejezetet olvasom, eléggé zavarban vagyok. Ez a nő mindenre képes! Szorgalmas, jó háziasszony, kitűnő szervező, megbízható, remek üzletasszony, kertész, tele életerővel, tud varrni, kézben tartja a háztartást és jól öltözik. Erős és méltóságteljes, kedves és bölcs. Már abba is belefáradok, ha végiggondolom ezt a rengeteg jó tulajdonságot. Ugyanakkor ne hagyjuk figyelmen kívül a 25. verset, ahol ezt olvassuk: „nevetve néz a holnap elé”. Nos, itt találjuk e kivételes asszony jellemének nyitját: nevet. Még a napi teendők közepette is örömteli marad.

Ha másik két nővel lennél egy szobában, és az egyik lehangolt lenne, boldogtalan, aki sosem mosolyog, a másik pedig örömteli szívvel nézné a dolgok napos oldalát, vajon melyik hölgy társaságában időznél szívesebben? A Példabeszédek 17:22-ben ezt olvassuk: „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” Te mit mondanál, a pohár félig üres, vagy félig tele van? Én az utóbbi mellett döntök, és holnap talán teljesen tele lesz. Eldönthetem, hogyan nézek szembe az élettel. Azért imádkozok, hogy ha Jézus hazaszólít, hogy vele éljek tovább, az emberek úgy gondoljanak vissza rám, mint vidám, mosolygós nőre, akit olyan sokszor hallottak boldogan nevetni.

Ne felejtsük el, kik vagyunk Jézusban! Emlékezzünk szeretetére, ahogyan önként vállalta értünk a keresztet. Idézzük fel, milyen biztos vele a jövőnk, amiből egyenesen következik, hogy mindennapjainkat is bőségesen betölti az öröm. A legkevésbé sem bibliátlan, ha a szívünk boldog, tele van örömmel, és nevetés fakad belőle:

„Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet. Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges!”

Zsoltárok 9:2–3

„Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.”

Zsoltárok 28:7

„A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.”

Példabeszédek 15:15

Ami azt illeti, a Biblia tele van olyan igékkel, amelyek az örömteli, boldog életről szólnak. Ismétlem, szerintem úgy lenne helyes, ha Isten népe mindenkinél boldogabb emberekből állna, igen, még a komoly pillanatokban is, mert a mi örömünk és boldogságunk nem a jelen körülményein alapszik, hanem csodálatos Urunkkal és Megváltónkkal való személyes kapcsolatunkon.

Félreértések elkerülése végett: tisztában vagyok azzal, hogy nem tűnhetünk minden nap minden percében határtalanul boldognak, tehát ne bátortalanodjunk el, amikor nehezebb idők köszöntenek ránk. Csak gondoljunk arra, honnan jön az örömünk. Hadd idézzem most egyik kedvenc gyerekkori dalocskámat: „Olyan örömöt, mint a forrás,  olyan örömöt, mint a forrás,  olyan örömöt kaptam tőled, Istenem.” Ez az öröm elkerülhetetlenül kiül majd az arcunkra is, ha minden nap az Úr kedvében járunk, és örülünk a tőle kapott rengeteg áldásnak. Az Úr szeretete és öröme ragyogjon rád és ragyogjon át rajtad ma és minden nap!

Érezd jól magad ma, csinálj valamit, ami nevetéssel tölti meg otthonodat! Mosolyogj mindenkire, akivel találkozol! Jó nap ez a mai, én pedig ma is úgy döntök, hogy vigadozok és örülök neki!