Nem számít, mennyire biztos valaki magában. Mindannyian tudjuk, milyen rossz érzés másokhoz hasonlítva rosszabbnak látni magunkat. Ez alól a keresztény vezetők sem képeznek kivételt.

Másokhoz hasonlítgatjuk magunkat javaink, jövedelmünk, gyülekezetünk mérete, házastársunk, állásunk, lehetőségeink, hatókörünk, adottságaink, készségeink és befolyásunk terén. És ha ezt az összehasonlítást nem dolgozzuk fel egészséges módon, az bizonytalansághoz, csalódottsághoz, sőt depresszióhoz is vezethet.

Időnként úgy tűnik, nem tudjuk megállni az összehasonlítgatást. Pedig ahányszor látok egy cikket vagy hallok egy beszédet az összehasonlítgatásról, egyértelmű az üzenet: Hagyd abba! Meg sem tudom számolni, hányszor találkoztam már „az összehasonlítgatás csapdája” kifejezéssel, vagy hányszor hallottam valakitől, hogy veszélyes veremként beszélt róla. De vajon igaz-e ez? Az összehasonlítgatás tényleg kerülendő veszély?

Most olyat fogok mondani, ami talán meglep. Az összehasonlítgatás nem veszélyes; természetes.

Leon Festinger pszichológus az 1950-es években tette közzé elméletét a társas összehasonlításról. Úgy érvelt, hogy az emberek semmiképpen nem tudnak maguktól rájönni, kik ők. A legtermészetesebb módja annak, hogy megismerjük, kik vagyunk, az, ha másokkal összevetjük magunkat.

Tudtad követni? Emberi természetünkből fakad, hogy a körülöttünk levőkhöz hasonlítgatjuk magunkat. Ezt tesszük állandóan egész nap. Többnyire tudat alatt zajlik az egész. Az elménk folyamatosan kiértékeli a környezetünket, hogy lássuk, hol állunk. Testileg, verbálisan, érzelmileg és minden más módon összevetjük magunkat másokkal. Például: magas vagy, vagy alacsony? Honnan tudhatod? Egyedül onnan tudhatod biztosan, ha termetedet más emberek magasságátlagához viszonyítod. Állandóan végzünk ilyen összehasonlításokat. És ez általában nem is okoz gondot. Ha észrevesszük a különbségeket, az időnként még hasznos is lehet, mert az összehasonlítások alapján viszonyulunk egymáshoz.

Ma pedig minden eddiginél több csatornából meríthetjük az összehasonlításokat. Ott van a szünet nélkül hömpölygő híráradat. A képes újságok. A közösségi média. Az állandó kapcsolattartás, ami lehetővé teszi, hogy lássuk, ki mit csinál.

De megmondom, hol tud félrecsúszni az összehasonlítgatás. Időnként túlságosan ráfókuszálunk egy különbségre köztünk és mások között. Ez belefúródik az elménkbe, mint valami szálka, amely aztán elfertőződik és gennyezni kezd. Állandó bosszúság forrása lesz, és nem bírjuk túltenni magunkat rajta. Elkezdi leuralni a gondolatainkat. Ezen a ponton túlléptünk az egyszerű összehasonlításon, és eljutottunk egy nagyon veszélyes bibliai fogalomhoz, amiről ritkán ejtünk szót; ez pedig az irigység.

Az irigység az, ha helytelen módon vágyunk arra, ami másnak van. Még akár azt is kívánhatjuk, bárcsak neki se lenne.

A néhai Dorothy Sayers azt mondta az irigységről: „Azzal a megindokolható kérdéssel kezdődik: »Miért ne élvezhetném én is, amit mások élveznek?«, a végén pedig így követelőzik: »Miért élvezzék mások azt, amit én nem élvezhetek?«”

Valahogy így alakul tehát: Átéljük azt a természetes érzést, hogy összehasonlítjuk magunkat másokkal (ez még teljesen jó). Az összehasonlítás alapján tetszik nekünk az, ami a másiknak megvan, nagyra becsüljük azt (még ez sem gond). Ha viszont nem kezeljük egészséges módon, innen egyenes út vezet a sértődéshez („Istenem, miért bánsz jobban azzal az emberrel, mint velem?”) Azután továbblépünk az irigységre („Ha nekem nem lehet, neki se legyen!”) Nagyon alattomos dolog. Nagyon sötét. És gyorsan lezajlik.

Ne irigykedjünk… Válasszuk az összehasonlítást!

Könnyű és ártalmatlan dolog az összehasonlítás veszélyeiről beszélni. Ránézésre egyszerűnek tűnik, ha csak azt mondjuk az embereknek, ne hasonlítgassák magukat másokhoz. Ennél sokkal nehezebb felismerni, hova vezet a helytelen irányba tartó összehasonlítgatás, és mit tanít erről a Biblia. Az összehasonlítgatásról nem sokat mond a Biblia, az irigységről viszont annál többet. Ezért beszélünk mi szívesebben az összehasonlítgatásról. Az irigységről már kellemetlenebb beszélni.

A Szentírás pedig a legrosszabb bűnök közé sorolja az irigységet. Az irigység olyan, mint a rák, belülről emészt meg (Példabeszédek 14,30). Az irigység a szívünk mélyéből tör elő és beszennyez (Márk 7,21–22). Jézus tudta, hogy a főpapok irigységből adták őt Pilátus kezébe, hogy kivégezze őt (Márk 15,10). Az irigység meggátolja, hogy örökölhessük Isten országát (Galata 5,19–21). Vannak bibliatudósok, akik úgy vélik, a tizedik parancsolat azért az irigységet tiltja, mert emiatt szegjük meg az első kilencet. Az irigység nem ártatlan és nem is fájdalommentes. Azzal indul, hogy áldozatot csinál az irigykedőből, de nagyon hamar áldozattá teszi az irigyelt felet is.

Festinger a társas összehasonlítás elméletében rámutatott, hogy minél inkább hasonlítunk egy másik személyre egy általunk fontosnak tartott téren, annál hajlamosabbak leszünk ahhoz a személyhez hasonlítani magunkat. Ez azt jelenti, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel fogjuk olyanokhoz hasonlítgatni magunkat, akik egyébként is nagyrészt olyanok, mint mi. Ezért nem zavar bennünket annyira, ha egy pásztornak, akit nem ismerünk, viruló gyülekezete van egy másik államban; az viszont már igen, hogyha egy fiatal pásztor helyben indít el új gyülekezetet, és az hirtelen növekedésnek indul. Az nem zavar, ha egy sikeres vezetőt meghívnak, hogy tartson előadást egy konferencián, az viszont már rosszul érint, ha a volt egyetemista szobatársunkat hívják meg helyettünk. Minél közelebb állunk valakihez életkorban, életszakaszban, műveltségi szintben, foglalkozásban, családi helyzetben stb., annál inkább hajlamosak leszünk hozzá hasonlítgatni magunkat. És hogyha nem jól kezeljük ezt az összehasonlítgatást, elkezdünk irigykedni az illetőre.

Lehetséges, hogy irigységgel küszködsz, ha rád illenek az alábbi kijelentések:

• Alkalmatlannak érzed magad, hogyha másokra nézel.
• Úgy érzed, Isten másokkal nagylelkűbb, mint veled.
• Úgy érzed, állandóan versengsz másokkal.
• Miközben igyekszel lépést tartani másokkal, azt veszed észre, hogy olyan dolgokra törekszel, amelyekre azelőtt sosem vágytál.
• Nehezen tudod értékelni saját sikereidet és lehetőségeidet, mert nem pont olyanok, mint mások sikerei és lehetőségei.

Az irigység ellenszere

Ha felismered, hogy irigység van az életedben, a következő négy lépés segítségével legyőzheted:

Szállj szembe vele! Ismerd be, hogy amit érzel, az már nem összehasonlítgatás, hanem irigység! Tarts bűnbánatot Isten előtt, és valld meg valakinek, aki szeret téged!

Ünnepelj másokat! Amikor másokhoz hasonlítod magad, ezt használd arra, hogy őket ünnepeld! Ünnepeld azt, amit Krisztus elvégzett bennük és általuk! Ünnepeld Isten áldását, mely megnyugszik az életükön! Ünneplésed szóljon nekik, másoknak és az Úrnak! Mások ünneplése egészséges reagálás arra, ha megértjük egymáshoz viszonyított különbözőségeinket.

Hasonlítsd magadat önmagadhoz! A Cambridge-i és az Essexi Egyetem 2015-ös felmérése szerint minél idősebbek az emberek, annál inkább saját régi énjükhöz hasonlítják magukat, nem pedig másokhoz, és ez nagyobb boldogsághoz vezet. Tűzz ki célokat saját növekedésedre; nem az alapján, amit mások csinálnak, hanem az alapján, ahova te szeretnél eljutni ahhoz képest, ahol voltál!

Vedd át Isten látását! Ne feledd: identitásod Krisztusban van! Vesd alá magad neki, és kövesd, amerre vezet! Ismerd el, hogy rád vonatkozó terve nem lesz pontosan olyan, mint valaki másra vonatkozó terve! Értékeld és ünnepeld az ajándékaidat, mert Isten valószínűleg ezeken a területeken akar majd használni téged!

Valóban lehet az összehasonlítgatást egészséges, igei módon végezni! Hogyha most ahhoz hasonlítjuk magunkat, amilyenek régen voltunk, és látjuk, Isten mennyire átformált bennünket, az imádatra indít bennünket (1Korinthus 6,11). Amikor azért hasonlítjuk magunkat másokhoz, hogy lássuk, kinek az istenfélő példáját szeretnénk követni, az növekedésre sarkall (1Korinthus 11,1). Hogyha olyanokkal hasonlítjuk össze magunkat, akikre nem szeretnénk hasonlítani, az bölcsességet sugall (Példabeszédek 26,11–13). Hogyha a szegényekhez, betegekhez vagy jogfosztottakhoz hasonlítjuk magunkat, hogy meglássuk, hogyan tölthetnénk be szükségeiket, az szolgálatra ösztönöz (Jakab 5,14–16). Ha valaki túlsúlyos, nem azzal oldja meg a problémáját, ha teljesen abbahagyja az evést. Kiegyensúlyozott táplálkozásra van szüksége. Ha az irigység okoz gondot, ne hagyjuk teljesen abba az összehasonlítgatást! Hasonlítsuk magunkat össze másokkal egészséges, igei módon, amely arra vezet, hogy ünnepeljünk másokat, és ki tudjunk bontakozni az elhívásunkban!