Első rész

A jövő mindig is megbabonázta az embert – még a hívők is vágyakoznak arra, hogy bepillantást nyerjenek Isten örök tervébe, amely még ezután bontakozik ki. Természetesen hitben járunk, nem látásban. Éppen ezért a Szentírás nem jelent ki minden részletet mindarról, amit a Mindenható eltervezett, de még nem teljesített be maradéktalanul. Számos igazság van azonban, amely helyesen értelmezve jelentős bepillantást enged abba, ami ezután következik. Sorozatunk utolsó néhány cikkének középpontjában az „Eljövendő királyság” áll. Ahhoz, hogy igazán jól értsük a jövőt, elengedhetetlen, hogy először megértsük azt, ami már prófétikusan megtörtént, és azt, ahogyan ez rámutat Istennek az emberiség megváltására vonatkozó terve következő kinyilatkoztatására. Készülj alapos Szentírás-kutatásra ebben a leckében! Nem fogjuk megtoldani a Biblia világos kijelentését, és soha nem bocsátkozunk feltételezésekbe konkrét időpontokkal kapcsolatban.

Ez a konvergencia pontja, ahol összetalálkoznak az ószövetségi próféciák és az újszövetségi ígéretek. A feltámadott hívők számára valósággá válik a remény a zsidó nép helyreállására és a Krisztussal való közös uralkodásra nézve. Ez a zsidó Messiás első – és a hívők Megváltójának második – eljövetelének kihirdetése. Ez még ezután fog bekövetkezni. Isten Igéje bemutat néhány általános részletet a még be nem teljesedett próféciákról, de nagyon vigyázni kell, hogy ne tegyünk dogmatikus kijelentéseket és előrejelzéseket konkrét információkkal (pl. az Antikrisztus nevével, Krisztus visszatérésének időpontjával) kapcsolatban, amit nem jelent ki konkrétan a Szentírás. Nézzük meg, mit mond Jézus az előttünk álló napokról!

• Jézus óva intett az ámítástól: „Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket…” (Máté 24,4). Ezután felsorolja, milyen veszedelmek jönnek a földre, milyen hamis Krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg a színen, hogy „megtévesszék, ha lehet, a választottakat is” (Máté 24,14).
• Jézus óva intett a dátumok kitűzésétől: „Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül” (Máté 24,36).
• Jézus intett a buzgóság hiányára: „Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok! Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Máté 24,42.44)

A Szentírás alapján minden jel arra mutat, hogy a világ rohamtempóban közeledik a korszak vége felé. Minden eddiginél gyorsabban kerülnek a figyelem előterébe nagy horderejű prófétikus jelentőséggel bíró politikai és társadalmi események. Alig fél évszázaddal ezelőtt még voltak olyanok János apostol ihletett szavai között a Jelenések könyvében, amelyek légből kapottnak, szinte lehetetlennek tűntek. Hogyan lehetne például kötelező mindenkinek, hogy felvegye „a fenevad bélyegét” (Jelenések 16,2)? Ezzel az eszközzel irányítani lehetne a világkereskedelmet. „És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson el semmit, csak az, akin bélyegként rajta van…” (Jelenések 13,16.17). Ma már a technikai vívmányoknak köszönhetően (internet, mobiltelefonok, vonalkódok, hitelkártyák) nem nehéz elképzelni, hogy szinte azonnal életbe tudnának léptetni egy ilyen rendszert. Egy másik példa az, ahogyan az egész világ nézi a „két tanút”, akiknek holtteste „a nagy város utcáján hever majd […] három és fél napig” (Jelenések 11,1–12). A „valós idejű” híradással, műholdas televízión keresztül történő „élő közvetítéssel” ez sem jelent problémát ma. Ahogyan átnézzük az igei próféciákat, amelyek már beteljesedtek, bölcs dolog elhinni, hogy ugyanaz az Isten, aki szólt szolgáin keresztül és véghez is vitte, a jövőben sem fogja megszegni szavát.

AZ ÓSZÖVETSÉGI SZÖVETSÉGEK BETELJESÍTÉSE

Mielőtt értelmet nyerhetne ez a fejtegetés, el kell fogadnunk a tényt, hogy az Ábrahámnak (Izsáknak és Izráelnek), Mózesnek és Dávidnak adott szövetségi ígéreteket nem tette semmissé az új szövetség; azok szó szerint be fognak teljesedni. Nem allegóriáról van szó, és nem is az volt a szövetségek célja, hogy csupán egy adott elvet nyomatékosítsanak. Ha az Ószövetséget nem értelmezhetjük úgy, mint Isten ihletett írását, melyben fokozatosan kinyilatkoztatja önmagát és az ember megváltására vonatkozó céltudatos tervét, akkor tanácstalanság lesz bennünk az örök terv további kinyilatkoztatására nézve, amelyet Fia, Jézus Krisztus hozott el, és igazol a mai napig a Szent Szellem Isten jelenléte által. Ezért nézzük meg nagy vonalakban a korai zsidó történelem előbb említett szövetségeit!

Szövetség Ábrahámmal – a FÖLD ígérete

Ábrahám (korábban Abrám) életét jól dokumentálta Mózes 1. könyvének 12-25. fejezeteiben. Most arra az ígéretre fordítjuk figyelmünket, amelyre nézve Isten kötött szövetséget eredetileg Ábrahámmal; azonban nagyon fontos ezt végigkövetni Izsákig (az ígéret fiáig) és az ő fiáig, Jákóbig (akinek a neve Izráelre változott).

„Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (1Mózes 12,1–3, kiemelés tőlem).

„Az Úr ezt mondta Abrámnak […]: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. […] Indulj hát, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert majd neked adom!” (1Mózes 13,14–17, kiemelés tőlem)

„Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal, és ígérte meg neki: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom patakjától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig…” (1Mózes 15,18).

„Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. […] Neked és utódaidnak adom a földet, ahol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek” (1Mózes 17,7.8, kiemelés tőlem).

Ma Jeruzsálem városa részekre van osztva; Izrael nemzetét állandó veszély fenyegeti a környező népek részéről. Ám azon a napon helyreáll a nemzet – ahogyan Isten megígérte Izráelnek a próféták által évszázadokkal ezelőtt.

Szövetség Mózessel – a SZELLEMI MEGVÁLTÁS ígérete

Amint színre lép Mózes, és szabadulást hoz az izráelitáknak az egyiptomi fogságból, az Úr megerősíti Ábrahámnak adott szövetséges ígéretét, és még teljesebb kinyilatkoztatást ad Mózesnek. A korábbi nemzedék elsődlegesen úgy ismerte Istent, mint El-Saddájt, vagyis Mindenható, Mindenre Elégséges Istent. Most már úgy ismerik őt: Jahve – az Úr, vagy az Önmagában Létező, Örökkévaló (2Mózes 6,1–8). Ez a név arról beszél, KI ő, míg a korábbi név arra vonatkozott, MIT tesz. Amint kijöttek Egyiptomból és átkeltek a Vörös-tengeren (2Mózes 7–15), Jahve, az Önmagában Létező kinyilatkoztatja szellemi és erkölcsi törvényét Mózesnek, és rajta keresztül Izráel népének.

• A tíz parancsolat (2Mózes 20,1–17) lett az első írásos kifejeződése annak a szellemi-erkölcsi mércének, amelyet Isten szabott az emberiség elé. Az első négy (4) parancsolat kimondottan az embernek Istenhez – az öröktől fogva örökké Önmagában Létezőhöz – fűződő kapcsolatáról szól. Az utolsó hat (6) az emberek egymás közti erkölcsi és társas kapcsolataira vonatkozik. Nyolc (8) negatív és két (2) pozitív parancsolat van. Csupán egyetlen parancsolat tartalmazza az áldás ígéretét engedelmesség esetén. A 2Mózes többi fejezete a parancsolatok alkalmazását és a szent sátor elkészítését részletezi.
• 3Mózes – Szentség az Úr előtt Az Úr kiválasztotta Lévi törzsét (2Mózes 32,26–29), hogy felügyeljék az Isten imádásával kapcsolatos sok-sok tevékenységet és eseményt. Ezért is nevezik ezt a könyvet a léviták könyvének. A SZENT szó több mint nyolcvan (80) alkalommal szerepel a könyvben. Az átfogó téma tehát a szentség.

(1)  Az út Istenhez – áldozatok által
Égőáldozat (1. fejezet)
Ételáldozat (2. fejezet)
Békeáldozat (3. fejezet)
Vétekáldozat (4. fejezet)
Jóvátételi áldozat (5. fejezet)

(2)  Az út Istenhez – papi közbenjárás által (8–10. fejezet)
Az izráelitákat képviselték Isten előtt
Istent képviselték az izráeliták felé
Az izráeliták szeme előtt tartották az ő jelenlétének valóságát

(3) A megtisztulás törvényei
A tiszta ételek törvénye (11. fejezet)
A gyermekszüléssel kapcsolatos törvények (12. fejezet)
A leprával kapcsolatos törvények (13. fejezet)
A leprás megtisztulása (14. fejezet)
Ragályos betegségek (15. fejezet)

(4) A szentség törvényei
A vér szentsége (17. fejezet)
Szentségtelen kapcsolatok (18. fejezet)
Személyes kötelességek (19. fejezet)
Figyelmeztetés az ítéletre (20. fejezet)
(Halál a szellemidézésért, szülők iránti tiszteletlenségért, házasságtörésért, vérfertőzésért, homoszexualitásért, szodomizmusért)

(5)  Szükséges volt, hogy a papok és léviták szentek maradjanak az Úr előtt. (21–22. fejezet)

(6)  Az év ünnepeinek naptára
Niszán – április
Április 14. PÁSKA
Április 15. KOVÁSZTALAN KENYEREK (7 nap)
Április 16. ELSŐ KÉVE
Siván – június
PÜNKÖSD (50 nappal páska után)
Tisri – október
Október 1. KÜRTÖLÉS
Október 10. ENGESZTELÉS
Október 15. SZENT SÁTOR

5Mózes – a második törvény A Pentateukhosz (Mózes öt könyve) utolsó könyve tartalmazza Mózes utolsó hat (6) prédikációját, valamint elismétli és kiemeli azt, amit a Sínai-hegyen kaptak. Tartsuk észben, hogy mindenki, aki húsz (20) éves vagy annál idősebb volt, amikor Izráel kijött Egyiptomból, meghalt a negyven (40) évig tartó pusztai vándorlás során! A könyv két fő témája az EMLÉKEZÉS és az ENGEDELMESSÉG.

1. Az „Úr, a mi Istenünk” kifejezés 300 alkalommal szerepel ebben a könyvben.
2. Négy kulcsszó:
   Halld: 30 alkalommal
   Tanuld meg: 7 alkalommal
   Tartsd meg:   39 alkalommal
   Tedd meg:   100 alkalommal
3. A két lehetőség – áldás vagy átok (27–28. fejezet)

A szentség és tisztaság szellemi és erkölcsi törvényei előképei voltak annak, ami Krisztus Jézusban eljön majd. „Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg” (Galata 3,24). Teljes mértékben tisztában vagyunk azzal, hogy a kegyelem átvette a Mózes törvényének helyét, azt a tervet viszont nem távolította el, amelyet Jahve Isten az emberiség szellemi és testi jólléte érdekében fektetett le. Isten törvényei nem bekorlátoznak, és semmi esetre sem az a céljuk, hogy ártsanak az egyéni kreativitásnak és kiteljesedésnek, vagy elfojtsák azt. A szerető Atyánk által kinyilatkoztatott utasítások mind a mi javunkat szolgálják, hogy dicsőséget hozhassunk az ő szent nevére.

Szövetség Dáviddal – a politikai hatalom ígérete

A zsidó nép a babiloni fogság idejétől kezdve szétszórtan élt az akkor ismert világban, körülbelül 600 évvel Krisztus kora előtt. Ehhez jön még az a mintegy 400 év, ami Dávid király uralkodásától Júda elestéig telt el. Ez azt jelenti, hogy a szövetséges ígéret, amelyet Dávidnak adott az Úr, 1000 évvel azelőtt jött létre, hogy Jézus megszületett volna Betlehemben. Krisztus földi élete és szolgálata idején a Római Birodalom uralta a világ nagy részét. A zsidó nép elméjében mégsem aludt ki teljesen a remény, hogy jön egy Messiás – egy másik szabadító. Megemlékeztek Isten ígéretéről, és vágytak arra, hogy Dávid trónja újra állhasson Jeruzsálemben. Eleve annyi idő telt el Dávid uralma óta, hogy ennyi idő alatt a legtöbb történelmi vezetőt vagy eseményt már régen elfelejtették volna. Ezt azonban nem. Ezt továbbadta egyik nemzedék a másiknak azzal a reménységgel és hittel, hogy hamarosan bekövetkezik. Tekintsünk vissza három évezred távlatából, és halljuk meg, mit ígért valójában Isten Dávidnak! „Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz” (2Sámuel 7,16). Ez utal (1) dinasztiájára, (2) a trón királyi tekintélyére és (3) egy valóságos királyságra ezen a földön.

Máté és Lukács evangéliuma tartalmazza Krisztus nemzetségtáblázatát. Ez rendkívüli jelentőséggel bírt a zsidó kultúrában. Máté József vérvonalát vezeti végig, bár nem ő volt Jézus „apja”; a zsidó hagyomány szerint ő volt a törvényes örökös (Máté 1,1–16). József „Dávid házából és nemzetségéből származott” (Lukács 2,4). Máté elsődlegesen zsidóknak írt, akik kiemelten fontosnak tartották örökségüknek ezt az oldalát. Lukács, aki nem feltétlenül zsidóknak írt, Jézus anyjának, Máriának a származását követi végig (Lukács 3,23–38). Ez azért volt fontos, hogy Mária származását tényszerűen visszavezesse Dávid vonaláig. Nem lehetett, hogy később kérdések merüljenek fel Jézus származásával kapcsolatban – ő valóban Dávid fia volt.

Péter pünkösdi prédikációjában (ApCsel 2,13–40) Dávidot idézte (Zsolt 16,8–11), és ezzel a királyzsoltárral igazolta Krisztus feltámadását. Pál, a nagyszerű zsidó tudós, amikor a római (főként pogány) hívőknek írt, így fogalmazott köszöntő soraiban: „evangéliumát, amelyet [Isten] prófétái által a szent iratokban előre megígért, az ő Fiáról, aki test szerint Dávid utódaitól származott” (Róma 1,3, kiemelés tőlem). Mivel az újszövetségi gyülekezet legfőbb vezetői gyakran utaltak Dávid királyra, aligha szükséges megismételni, mennyire komolyan hitt a zsidó nép a szövetséges ígéretben, amelyet Isten sok száz évvel korábban adott Dávid királynak. A Szentírásból tudjuk, hogy ez a dávidi szövetség akkor nyeri el végső, tökéletes beteljesedését, amikor Jézus másodszor is visszatér, hogy újra felállítsa Dávid király trónját és királyságát. Ahogyan később majd látni fogjuk, ez Krisztus második eljövetelekor (Jelenések) következik be – amikor ő ténylegesen visszajön a földre.

Ez csupán a kezdete a nagyszerű, örökkévaló történetnek. A következő alkalommal a Messiás, Jézus Krisztus, a világ Megváltója áll majd a figyelmünk középpontjában – a róla szóló ószövetségi próféciák, földi élete és végső visszatérése a földre. Miután több mint hat évtizede tanulmányozom és hirdetem az evangéliumot, azt mondhatom: meggyőződésem, hogy Urunk hamarosan visszajön Gyülekezetéért. Ez az üzenet adott lendületet korábbi ébredéseknek, és ez szolgáljon most riadóként ennek a nemzedéknek! Nézzünk továbbra is felfelé – Jézus nemsokára jön! Hirdessük tovább az Igét – nagyon kevés az idő!