2024. Február 15.A Bibliával való foglalatosság mértéke csökkenőben van az Egyesült Államokban, sokan azt sem tudják, mi van a Bibliában. Ha a kezükbe adjuk, jó eséllyel ezek az emberek nem tudják, hogyan igazodjanak el benne.
Az Amerikai Bibliatársulat legfrissebb „State of the Bible” (A Biblia helyzete) c. jelentése szerint 2022-ben tíz amerikai felnőttből körülbelül négy (39 százalék) volt Bibliát forgató, míg 2021-ben ez az arány 50 százalék volt. (A jelentés a „Bibliát forgató” személy fogalmát úgy határozza meg, mint aki évente legalább három-négy alkalommal foglalkozik a Bibliával a gyülekezeten kívül.)
A hozzám hasonló lelkipásztorok látják ezeknek a riasztó statisztikáknak a gyümölcsét, mivel gyülekezeteinkben sokan a Bibliával nem foglalkozók és a bibliai analfabéták táborába tartoznak.
Az 5Mózes 8,3-at idézve Jézus azt mondta: „Meg van írva: »Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.«” (Máté 4:4) A bibliával való foglalatosság a keresztyén ember életének lényegét érinti, és mégis vannak olyan tagok a gyülekezetekben, akik nem is tudják, hogy valójában Isten igéjére vannak kiéhezve.
Hogyan kezeljük tehát ezt a problémát? Véleményem szerint egyszerű a megoldás. Gyülekezeteinkben ki kell alakítanunk a bibliaolvasás kultúráját. Az alábbiakban bemutatjuk hat módját, ahogyan nekikezdhetünk.
Először is, adjuk vissza a Bibliát a gyülekezeti tagok kezébe. Senki nem fog eligazodni a Szentírásban, amíg kézbe nem veszi magát a könyvet.
A gyülekezetünknek a Boys and Girls Missionary Challenge szolgálat segített a bibliavásárlásban. Most már gyerekek és felnőttek egyaránt kézbe veszik vasárnaponként, és együtt olvassák. Ha pedig valakinek nincs saját Bibliája, hazavihet egyet az imaházban kitettek közül.
Másodszor, mutassuk meg a híveknek, hogyan tájékozódhatnak a szövegben. A gyülekezetünkben mindig megadjuk a közösen olvasott szövegrész oldalszámát is. Ez különösen hasznos annak, aki számára a Biblia újdonság. Miután néhányszor az oldalszámok alapján tájékozódik, kezd ráérezni, hol találhatók a Biblia különböző könyvei.
Mindig türelmesek vagyunk – különösen ha gyerekek is érintettek –, hogy mindenkinek legyen ideje kikeresni az adott szakaszt. Néha megkérem a gyerekeket, hogy intsenek, ha készen állnak. Ez azt az üzenetet közvetíti, hogy mindenki részvételére számítunk.
Harmadszor, olvassunk a Bibliából az istentiszteleten. Minden istentiszteleten háromszor olvasunk fel: két szakaszt a dicsőítés alatt, a harmadikat pedig az igehirdetéshez. Minden alkalommal hívunk minden jelenlévőt, hogy lapozzon oda a felolvasandó igeszakaszhoz.
A dicsőítés alatt nem fűzünk semmit a felolvasottakhoz, de azok mindig az igehirdetés textusához kapcsolódnak. Az igehirdető visszautal ezekre, és kifejti, hogyan kapcsolódnak az üzenethez.
Általában legalább egy szakasz az Ószövetségből, egy másik az Újszövetségből van. Alternatívaként néha az igehirdetés alaptextusához vezető egymást követő szakaszokat olvassuk fel.
Például, ha Jézus bemerítéséről prédikálok, akkor először mondjuk a Vörös-tengeren való átkelésről olvasunk – mivel Pál szerint ez volt Izráel keresztsége (1Korinthus 10,2) –, majd a Róma 6,1–4-et, ahol az apostol a bemerítés lényegét abban fogalmazza meg, hogy Jézusban és Jézussal együtt bennünket is eltemettek.
Vagy felolvashatjuk a Keresztelő János szolgálatáról szóló bevezetőt (Lukács 3,1–6), majd János prédikációját (7–20. vers), mielőtt Jézus bemerítését (21–22. vers) boncolgatjuk.
Negyedszer, prédikáljunk a Bibliából szakaszról szakaszra. Tudományosabb nevén ezt kifejtő igehirdetésnek mondjuk. Egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy a szószékről megtanítjuk az embereknek, hogyan olvassák a Bibliát.
Tematikus igehirdetéssel nehéz megtanítani bárkit a bibliaolvasásra. Ugyanilyen nehéz a gyülekezet számára megérteni a Bibliát, ha az igehirdető könyvről könyvre ugrál, és egyszerre csak egy-két verset olvas fel anélkül, hogy a szövegkörnyezetre is figyelne. A Biblia nem SMS-ek sorozata, legyünk hát körültekintőek, hogy ne is úgy kezeljük!
Igehirdetés közben mutassuk be a gyülekezetnek, hogyan olvassuk és értelmezzük a szöveget. Fejtsük ki, hogyan jutottunk az adott konklúzióra. Emeljük ki a különös, néha furcsa részleteket a szövegben, beszéljünk róla, miért fontosak ezek.
Vezessük rá a hallgatóságot, hogyan illeszkednek a szakaszok a tágabb bibliai szövegkörnyezetükbe. Mutassuk meg, hogyan illeszkedik az adott történet a Szentírás nagy történetébe a Mózes első könyvében található teremtéstől a Jelenések könyvében található új teremtésig.
Lehet, hogy ez soknak tűnik, de én minden vasárnap ezt teszem. Gyakorlással, tanulással, tudatossággal és a Szentlélek segítségével lehetséges.
Ötödször, mutassunk jó példát. Egyszer részt vettem egy lelkipásztoroknak szervezett elvonuláson, ahol kis csoportokban beszéltük meg elcsendesedési szokásainkat, és egymást bátorítottuk. Mint kiderült, én voltam az egyetlen a csoportomban, aki mindennap olvassa a Bibliát. Megszakadt a szívem, és láttam, hogy a többiek szégyellik a helyzetet.
Ha lelkipásztorként nem olvassuk a Bibliát saját csendességünkben, akkor a Szentírás nem foglalkoztat bennünket. Ha pedig a lelkipásztort nem foglalkoztatja a Biblia, akkor nem várhatjuk el a gyülekezetünk tagjaitól, hogy velük ez megtörténjen. (El is veszítjük lelkipásztori tekintélyünket az előtt a néhány gyülekezeti tag előtt, aki történetesen ismeri a Bibliát.)
Reggelente felébredek, és időt szánok a bibliaolvasásra és imádkozásra. Néha kimerült vagyok, és kialvatlanul, csak félig odafigyelve bámulom a lapokat. A Szentlélek viszont még ezeket a pillanatokat is felhasználja arra, hogy felépítsen és megerősítsen „minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint…” (Kolossé 1,11)
Gondoljunk erre úgy, mint az evésre. Akkor is eszünk, amikor fáradtak vagyunk, mert a testünknek üzemanyagra van szüksége a túléléshez. Mennyivel inkább szüksége van lelki életünknek az Isten üzenetére?
Végezetül, támogassuk a Biblia olvasását a szószéken kívül is, álljon ez valamennyi szolgálati águnk figyelmének középpontjában. Számos eszköz áll rendelkezésünkre a kiscsoportos feldolgozáshoz. A My Healthy Church (Egészséges gyülekezetem) weboldalán bővebb felvilágosítást kaphatunk a bibliaolvasási projektről, a kiscsoportos segédanyagokról és bibliaköri tananyagról.
A szolgálati ágak vezetőinek is tovább kell képezniük magukat. Gyülekezetünk a vasárnapi iskolai tanítók rendelkezésére bocsátja a kommentárokat. John Goldingay „The Old Testament for Everyone” (Az Ószövetség mindenkinek) c. sorozata és N.T. Wright „The New Testament for Everyone” (Az Újszövetség mindenkinek) c. sorozata angol nyelven a laikus vezetők számára is lehetővé teszi az elmélyült tanulmányozást.
Úgy nőttem fel, hogy a pünkösdi hit úttörőit hallhattam imádkozni és prédikálni. Imádságban mindenféle erőfeszítés nélkül tudtak egy sor szentírási szakaszt idézni, miközben gondviselésért és gyógyulásért esedeztek, és kérték, hogy jöjjön el Isten országa. Bibliai történeteket, emlékezetes verseket tanítottak nekem. Azt mondták, hogy a Biblia a Lélek kardja, én pedig megszívleltem a szavukat.
Akkoriban a Szentlélek jelenléte által táplált szenvedély volt jelen a Biblia iránti elkötelezettséggel kapcsolatban.
Időbe telik, és tudatosság kell hozzá, de újra ki tudjuk alakítani ezt a kultúrát. Képzeljük csak el, mit fog Isten tenni gyülekezeteinkben és közösségeinkben, ha több gyülekezetbe járó ember ismeri – és éli – az ő igéjét!
Dr. Joseph Lear a Resurrection Assembly of God gyülekezet vezető pásztora (Iowa City, Iowa, USA) és az Evangel University egyetem docense (Springfield, Missouri, USA)