Szinte rémisztő, mennyi lehetőség rejlik egy apró magban. Ugyanakkor, ha elültetjük a hit földjébe, Isten törvényének megfelelően, még a vártnál is csodásabb termést hoz.

Szellemi vetésünk nem csak egy hónapra vagy egy évre elegendő termést ígér. Örökké tartó aratás rejlik benne, amely az idők végéig áldás lesz számunkra.

Isten igéje bizonyítja ezt!

Íme, a bizonyíték!

Ábrahám már száz éves is elmúlt, amikor Isten nagy feladattal bízta meg. A Szentírásból tudjuk, hogy „Isten próbára tette Ábrahámot” (1 Mózes 22:1).

Ne rémisszen meg bennünket a „próbatétel” kifejezés, ez nem kísértést takar! Az eredeti héber szó a „bizonyításra” utal.  A Biblia maga mondja: „Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.” (Jakab 1:13)

A kísértés azt jelenti: „Nem tudom, mit várhatok tőled és mit nem, úgyhogy letesztellek.” A bizonyítás ugyanakkor ez: „Kézzel fogható jelét adom annak, ami már egyébként is ott van.” Ezt tervezte az Úr Ábrahámmal.

Miért akart Isten bármit is bizonyítani Ábrahámnak? Azért, mert rajta keresztül ígért Isten áldást a föld minden nemzetségének.

Ábrahám életével Isten olyan eseményeket indított el, melyek aztán a valaha volt legnagyszerűbb magot ültették el a történelemben: a Fiát, Jézust.

Maradandó üzenet

Isten nem csupán Ábrahám előtt bizonyította magát, hanem a mennyei valóságban is létrehozott valamit: Lucifernek, a bukott angyalnak, és minden démonjának üzent vele, egyszer s mindenkorra.

Egy mennyei hang szólt Ábrahámhoz: „Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!” (1 Mózes 22:2)

A Biblia beszámol róla, hogy Ábrahám másnap, kora reggel felkelt és felnyergelte szamarát. Magával vitte két szolgáját és fiát, Izsákot. Először is elegendő fát gyűjtött a tűzrakáshoz, majd útnak indult arra a helyre, ahová Isten parancsolta.

„A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok.” (4–5. vers)

Isten parancsát követve Ábrahám fogta az égőáldozathoz szükséges rőzsét, odaadta Izsáknak, amíg ő maga a tüzet és a kést vitte.

A legnagyobb kérés

Hogy gyötrődhetett Ábrahám! Hiszen Isten ezzel a kéréssel fordult hozzá: „Azt akarom, hogy áldozd fel nekem fiadat! Azt várom el tőled, hogy add oda azt, ami a legfontosabb az életedben, amit jobban becsülsz, mint bármi mást.”

Lényegében a Mindenható ezt mondta Ábrahámnak: „Semmi sem állhat közéd és közém. Add nekem fiadat!”

Kétség sem fér hozzá, milyen fontos, értékes vetőmag volt Izsák.

Ahogy apa és fia ott sétáltak egymás mellett, Izsák így szólt Ábrahámhoz: „Itt van a tűz meg a fa, de hol van a bárány az áldozathoz?” (7. vers) Ábrahám pedig így felelt: „Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz, fiam” (8. vers), és tovább mentek.

„Ne aggódj, Izsák!”

Most talán arra gondolunk: „Azt hittem, Isten azt mondta, Izsák lesz az áldozat!”

Nézzük meg, mit olvasunk erről a történetről a Zsidókhoz írt levélben! „Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondatott: »Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.« Azt gondolta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.” (Zsidók 11:17–19)

Ebből kiderül, hogy Isten gondoskodik, hiszen Ő mindig ad magot a magvetőnek. Ezért mondta Ábrahám a fiának: „Ne aggódj, Izsák, Isten maga gondoskodik majd bárányról!”

Úgy hiszem, Ábrahám ezt is hozzátette: „Nem számít, mi történik, értékes vagy. Bízz Istenben, és bízz bennem!”

Mikor elkészült az oltár, Ábrahám elrendezte a fát, megkötözte fiát, majd „kinyújtotta Ábrahám a kezét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát” (1 Mózes 22:10).

Ekkor hirtelen az Úr angyala lekiáltott az égből: „Ábrahám! Ábrahám!”

Ő így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.” (11–12. vers)

„Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban.” (13. vers) A Biblia azt is elmeséli, hogyan áldozta fel ezt a kost Izsák helyett.

Ábrahám így nevezte el a helyet: „Az Úr gondoskodik”.

Örökre szól

Ezután a mennyből érkező angyal másodszor is szólt az égből. Kijelentette, hogy Ábrahám nem csak értékes magot vetett, hanem örökre szóló magot:

„Magamra esküszöm, így szól az Úr, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra.” (1 Mózes 22:16–18)

Dicsőség Istennek, hogy az aratás örökre szólt!

Nézzük, hogyan hat ez a mag rád és rám, itt és most. Pál apostol mondja: „Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.” (Galata 3:27–29)

Ez az örökséged

Nem csak Izsák volt értékes, örökre szóló, hanem te is és én is. Ha Krisztusban vagyunk, az ígéret szerint örökösök is. Ha figyelmesen végigolvassuk ezt a szakaszt, látni fogjuk, hogy nem a vallás, a kultúra vagy a politika számít, sem az, hogy valaki nő vagy férfi, fehér vagy fekete, gazdag vagy szűkölködő, értelmiségi vagy kétkezi munkás, mert mindannyian ugyanazt az ígéretet kaptuk. Nincs kifogás! Felejtsd el a múltbeli sérelmeket, vagy hogy milyen volt a gyerekkorod!

Amit Isten a jövődre nézve tervez, az minden múltbéli sérelmet felülmúl.

Mondhatod: „Hát én nem ezüstkanállal a számban születtem!”

Én sem. De Isten egy nap így szólt hozzám: „Utat készítek ott, ahol nincs út. Ott is támogatlak, ahol mások elbuknának. Kulcsra zárt ajtókat nyitok meg előtted. A világ vezetőivel osztod majd meg igémet.”

Isten beteljesítette ígéreteit, és nem azért, mert olyan jó háttérből érkeztem, hanem mert megkaptam örökségemet Izsák örökre szóló magvából, amelyet Ábrahám engedelmesen elvetett. Örökké tartó aratásban lehet részem, amelyet az ellenség nem lophat el!

Adakozva élni

Mindig lelkesít, ha az értékes vetésben rejlő lehetőségre gondolok, ugyanakkor Isten azt is elrendelte, hogy az örökké adakozó életmód örök aratáshoz vezet.

Igaz, hogy Salamon király épített templomot Isten dicsőségére, de sokan elfelejtik, hogy először apja, Dávid kapta a látást erre, ő adott át Salamonnak minden tervet, „mindazét, amit a Lélek adott neki” (1 Krónikák 28:12).

Honnan volt rá pénz, hogy ilyen fenséges templomot építésenek? Az emberek egyre csak adakoztak, élükön magával Dáviddal. „Ezért minden erőmmel azon voltam, hogy Istenem házához aranyat…, ezüstöt…, rezet” (1 Krónikák 29:2), és mindenféle drágakövet.

Ezután Dávid arra ösztönözte az embereket, hogy hasonlóképpen tegyenek, és ők túláradó bőkezűséggel követték példáját. A Biblia beszámol arról, hogy „a családfők, Izráel törzseinek a vezetői, az ezredesek és a századosok meg a királyi udvartartás vezetői önként adakozni kezdtek” (1 Krónikák 29:6).

Nem fillérekről beszélünk itt. Ötezer tálentum arany, tízezer tálentum ezüst, tizennyolcezer tálentum bronz és százezer tálentum vas gyűlt össze (7. vers), és „akinek drágaköve volt, odaadta az Úr házának a kincseihez” (8. vers).

A szeretet ajándéka

Dávid, a példakép, nem elégedett meg ennyivel: „a saját aranyamat és ezüstömet is odaadom Istenem házára azon felül, amit a szent ház számára szereztem” (3. vers). Dávid azt mondta ezzel: „Folyamatosan szívemen viselem Isten házának ügyét, ezért még többet akarok adni.”

Dávid nem csupán a szükséget töltötte be, hanem Istent dicsőítette azzal, hogy felajánlotta földi javait.

Milyen erőteljes példa! Ahelyett, hogy a szükségletekre koncentrálnánk, vessünk értékes magot! Dávidot az Isten háza iránti szeretet vezette arra, hogy jóval többet adjon az elvártnál.

Valódi szeretet

Amikor feleségül vettem Kathyt, nem azért húztam gyűrűt az ujjára, mert szüksége volt rá. Ha így lett volna, elég lett volna, ha veszek valami aranyutánzatot egy olcsó ékszerboltban, de én inkább valami olyasmit kínáltam neki, amire büszke voltam, mivel az iránta érzett szerelmemet és szeretetemet fejeztem ki vele.

Az értékes meghaladja az átlagost. Például ha meglátunk az utcasarkon egy alakot „Munkát vállalnék élelemért” feliratú táblával a kezében, és odavetünk neki egy dollárt, azzal csak fenntartjuk ingyenélő életmódját. De ha összebarátkozunk vele, és segítünk neki, hogy valóban dolgozni akarjon a megélhetéséért, akkor valódi értéket hoztunk az életébe, amely átformálja őt, átvezeti a múltból a jövőbe.

Jelkép vagy érték?

Van egy provokatív történet az Újszövetségben, melyben Mária – Márta és Lázár testvére – Jézushoz lép egy alabástromtartóval, benne rendkívül drága nárdusolajjal. A Biblia ezt írja: „az alabástromtartót feltörve, ráöntötte az olajat Jézus fejére.

Némelyek pedig maguk között bosszankodtak: Mire való az olajnak ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna adni ezt az olajat több mint háromszáz dénárért, és a pénzt szétosztani a szegényeknek.” (Márk 14:3–5) Keményen megfeddték Máriát.

Ha úgy érezzük, Isten arra indít, hogy értékes magot vessünk, vigyázzunk, mert lehet, hogy mások megpróbálnak lebeszélni róla.

Így szólnak majd: „Őrület! Miért adsz pénzt ilyen ügyekre?” vagy: „Miért áldod meg azt az embert?”

Az ellenség jobban szeretné, ha örök aratás helyett termés nélküli, üres föld venne minket körül.

Mikor Mária feltörte az alabástromtartót, Jézus így szólt: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. Mert a szegények mindig veletek lesznek, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre. Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.” (Márk 14:6–9)

Az asszony jelképes cselekedetet hajtott végre, mert valami nagyon értékeset tört össze, tehát többé senki sem használhatta más célra, ettől volt olyan értékes, amit tett.

Jézus pedig megszólalt, és ezzel a mag örök érvényűvé vált: „Bárhol is hirdetik majd az evangéliumot, megemlékeznek arról, amit ez az asszony tett.”

Milyen csodálatos Istent szolgálunk!

Már több, mint kétezer éve annak, hogy az Atya egyszülött Fiát adta, hogy legyőzze a bűnt az életünkben, ez az értékes mag azonban még mindig termést hoz, folyamatosan növekszik és gyarapszik.

Gyümölcstermő vagy?

Elhatároztad már, hogy magad mögött hagyod a múltat és új jövőt plántálsz? Kész vagy jelentőségteljes magokat vetni örök aratásra?

A Biblia azt mondja, „A jó ember örökséget hagy még unokáinak is” (Példabeszédek 13:22), ami azt jelenti, hogy értékes befektetést tesz, amely nem csak gyermekeinek, hanem unokáinak is hasznot hoz. Ez az örök aratás!

Az ellenség mindent elkövet majd, hogy megállítson, hiszen tudja, mit parancsol az ige: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (1 Mózes 1:28) Amikor ez megtörténik, az ember hatalmat kap: „Uralkodjatok […] minden élőlényen!” (28. vers)

Folyamatos aratás nélkül képtelenség betölteni a földet.

Amikor gyümölcstermővé válunk, sokasodni kezdünk, hiszen Istennek rendkívül fontos, hogy növekedjünk és hasznot hozzunk.

Ahogyan aratásról aratásra munkálkodunk, Sátán egyre idegesebb lesz. Hogy miért? Mert pontosan tudja, hogy egy adakozó lelkű ember álmait és elképzeléseit lehetetlen megállítani. Ha valaki teljesen megérti az aratás törvényét, és részt is vállal benne, annak sorsát nem lehet letéríteni az útról.

Örökkévaló örökség

Ha arra gondolok, milyen gazdagon megáldotta életemet és szolgálatomat az Úr, mindig rájövök, hogy azért tartok itt, mert földi apám és nagyapám elvetették a rájuk bízott vetőmagot. Thomas nagyapám sok gyülekezetet plántált Isten királyságának dicsőségére, és ugyanez a helyzet Kathy családjában is. Szülei engedelmesen adakoztak és vetettek, és nagyszülei is részt vettek Isten munkájában. Mielőtt Burkhard nagymama eltávozott erről a földről, hogy megkapja mennyei jutalmát, több mint húsz szolgálati területre is adakozott szerte a világon.

A gyermekeim is elkerülhetetlenül áldottak, hiszen az ellenség nem tudja lerombolni, amit az Úr kezdett el.

Ne feledjük, aki a sokasodásban hűséges, az hatalmat kap, Isten lábai alá veti az ellenséget, ezért mondhatja: „Vele együtt feltámasztott bennünket, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban.” (Efezus 2:6)

Az előttem járók magvetésének köszönhetően kijelenthetem:

• „Nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van.”
• „Mindezekben diadalmaskodom azáltal, aki szeret engem.”
• „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.”

Mit hagyunk örökül? Milyen magokat plántálunk szeretteink életébe?

Jézus ma is mondja: „ Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre.” (János 4:35–36) Azért imádkozom, hogy miközben értékes magvakat vetsz, mindig élvezd Isten örökké tartó aratásának áldásait!

A cikk a „Significant Seed – Perpetual Harvest” c. könyv alapján készült.
Copyright ©2005 Rick Thomas
A szerző engedélyével. Minden jog fenntartva!