Ha szeretnénk megismerni a mennyei áldások titkát, kezdjük a Könyv elején! Miután Isten megteremtette Ádámot és Évát, legelőször ezt mondta nekik: „Szaporodjatok, sokasodjatok!” (1Mózes 1:22)

Az özönvíz után Isten ugyanezekkel a szavakkal áldotta meg Nóét és fiait: „Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet!” (1Mózes 9:1)

Ez az elv mindenre igaz, amit Isten teremtett: emberekre, állatokra és növényekre. Például egy vetőmag nem csak egy magot terem, hanem megsokasodik.

Több mint elég!

Hántottuk már le a kukorica héját? Láthattuk, hogy nem csak egy szem van a kukoricacsövön, hanem több száz, sőt ezer!

De ami még csodálatosabb: minden egyes szem vetőmag is egyben, amelyet elültethetünk, hogy szárba szökkenve még több kukoricacsövet teremjen, több ezer kukoricaszemmel.

Ez a növényi élet csodája:

• Egy almamag elegendő ahhoz, hogy abból fa nőjön, amely később évente több, mint 225 almáspitéhez elegendő almát teremhet nekünk.
• Egy átlagos napraforgó tányérjában háromezer mag található.
• A görögdinnye is egyetlen magból fejlődik ki, s egy újabb dinnye közel ezer maggal rendelkezik. Ha mindegyiket elültetnénk, egymillió dinnyét kapnánk, már a következő betakarításkor.

Mustármagnyi hit

Máté evangéliumában találunk egy történetet: Jézus épp tanítványaival szolgált az emberek között, amikor a tömegből egy férfi odalépett hozzá, térdre borult előtte, és így könyörgött: „Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved: gyakran esik a tűzbe meg a vízbe is. Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” (Máté 17:15–16)

Jézus az egész összegyűlt tömeget megdorgálva így szólt: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!” (17. v.)

Jézus ráparancsolt a démonra, az kijött a fiúból, aki abban a pillanatban teljesen megszabadult. A tanítványok aztán maguk között megkérdezték Jézustól: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” (19. v.)

Ő így felelt: „Kishitűségetek miatt. Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.” (20. v.)

Micsoda kijelentés! Istennek nem számít, mekkora a hitünk, ő fel tudja használni.

Tudjuk egyáltalán, milyen pici egy mustármag? És mégis elég arra, hogy fák százai eredjenek belőle.

Jézus ugyanezzel a képpel él, mikor ezt mondja:

„Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.”

Máté 13:31–32

Ha Istentől van, a kevésből is sok lesz!

A gyermek ebédje

Ó, bárcsak ott lettem volna a tömegben a Genezáreti-tó partján, hogy én is hallhassam Jézus szavait!

Amikor meglátta a tömeget, Jézus megkérdezte Fülöptől: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?

Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.

Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.” (János 6:5–7)

„Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá: Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek?” (8–9. v.)

Jézus leültette a körülbelül ötezer fős tömeget, majd „pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak” (11. v.).

„Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba!” (12. v.)

Összegyűjtötték tehát a maradékot, és tizenkét teli kosarat töltöttek meg vele! Milyen gazdagon adja az áldást Mesterünk!

A tized vetőmagnak számít?

Miután egy alkalommal a magvetésről és Isten sokasító munkájáról beszéltem, odajött hozzám valaki, és így szólt: „Nos, azt hiszem, nincs mitől félnem. Egész életemben fizettem a tizedet.” Igencsak meglepődött, mikor ezt válaszoltam:

 „Uram, a tized nem számít vetőmagnak. Nem azt sokszorosítja meg az Úr. Az első tíz százalék már eleve Istené, tehát sosem volt igazán az Öné.”

Remélem, ezek után érthető, hogy az anyagiakat tekintve a vetőmagot a mi kilencven százalékunkból adjuk. Miért? Mert ez az, ami felett mi döntünk, nem Isten. Az adományunkat vetjük el.

Tolvaj!

Lehet, hogy ezen most meglepődünk, de a Barna Research Group felmérése szerint az Egyesült Államokban a magukat újjászületett keresztyénnek vallók csupán 8%-a fizeti a tizedet. Ez azt is jelenti, hogy a maradék 92% lehet, hogy megpróbál vetni, de Isten nem fogadja, mert nem fizették a tizedet.

Isten azt kérdezi tőlünk: „Vajon meglophatja-e Istent az ember? De ti mégis loptok tőlem! »Ugyan mit lophatnánk el tőled?« – kérdezitek. A tizedet és az áldozatokat! Bizony, átok ül rajtatok, mert engem loptatok meg! Egész népeteket sújtja ez az átok.” (Malakiás 3:8–9 EFO)

 „Nem fogadhatom el áldozataitokat, ha nem fizettek tizedet, mert szent előttem a tized. Ha nem tiszteltek, átok ül rajtatok.”

Barátaim, hogyan áldhatná meg Isten azt, amit megátkozott? Azt hiszem, itt az ideje, hogy a hívők megvizsgálják az Úrral kötött szövetségüket és az áldás feltételeit.

Termékeny és növekvő

Nemrég leltárt készítettem az életemről, és láttam, hogy lassan beérik a gyümölcse mindannak, amit évről évre vetettem. Olyan nagyra nőtt a vetés, hogy minden területen aratok: családomban, kapcsolataimban, szolgálatomban, és gyülekezetünkben is. Úgy látszik, életem jelenlegi szakaszában minden termékeny és növekszik.

Mikor konferenciákra és evangelizációkra utazom, így imádkozom: „Uram, segíts elég vetőmagot adnom nekik, hogy ők is örökké tartó aratást élhessenek meg!”

Hozd működésbe!

Hogyan szaporodhatna és sokasodhatna a vetőmag, ha meghal, mielőtt élhetett volna? Ha adok egy vetőmagot, és te huszonnégy órán át a markodban tartod, szinte biztos, hogy pusztulásnak indul, terméketlenné lesz, és elrothad, mint a másnapos manna. De ha hajlandó vagy működésbe hozni, amit Istentől kaptál, nem csak, hogy életben marad, de gyümölcsöt hoz!

Lehet, hogy nem a rivaldafényben vagy a szószéken szolgálunk, de amit teszünk, az is ugyanolyan fontos!

Tudtad, hogy hányan imádkoznak térden állva, szerte a világon, ha Billy Graham színpadra lép, hogy az evangéliumot hirdesse? Ez az elhívásuk, ez a szolgálatuk.

Mikor a mennyben elnyerik jutalmukat, ezek az imaharcosok ott állnak majd a híres evangélisták oldalán, együtt osztoznak majd az áldásokban, amelyeket azért a sokmillió emberért kapnak, akik munkájuk révén megtértek Krisztushoz.

Jézus azt mondja, „aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája! Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Márk 10:43–45). A magvetés elválaszthatatlan a szolgálattól.

Mi a jelentősége?

Nem a mag mérete számít, hanem a jelentősége, hogy mit számít életünk egészére nézve, hogy mekkora árat fizettünk érte. Mennyi időt, elköteleződést, imát és erőfeszítést kívánt meg, amit elvetettünk?

Gyerünk, irány a szántóföld! Sose feledjük, hogy minden egyes mag hihetetlen bőséget rejt, és csak arra vár, hogy fejlődésnek indulhasson.

Imádkozzunk így az Úrhoz:

Mikor ezeket az értékes magvakat elvetem, szeretnék:

• Hitben vetni – tudom, miben hiszek.
• Várakozással (reménységgel) vetni – tudom, mire tekintek.
• Engedelmességgel vetni – tudom, kit szolgálok.

Kijelentem, hogy ez az én évem! Itt az idő, hogy ne csak adakozzak, hanem értékes vetőmagot vessek. Ez az áldások éve lesz!

A cikk a „Significant Seed – Perpetual Harvest” c. könyv alapján készült.
Copyright ©2005 Rick Thomas
A szerző engedélyével. Minden jog fenntartva!