A prófétai relevancia négy alapelve.

Csak nekem tűnik úgy, vagy a gyülekezetek valóban szeretik magukat különböző címkékkel jellemezni? Újhullámostól a klasszikus pünkösdiig, a látogatóközpontútól a céltudatosig – nem gondolom, hogy Isten azt akarná, hogy az emberek különböző „szektákra” osszák fel az egyházat. Mint ahogy azt sem akarta soha, hogy a gyülekezetek olyan tornyos templomokká váljanak, ahová alig járnak az emberek. A gyülekezet az a hely, ahol a Cselekedetek könyve 2. fejezete alapján, 21. századi módon szolgálunk az emberek felé. Meggyőződésem szerint tudatosan törekednünk kell arra, hogy prófétai módon időszerűek legyünk – a gyülekezetnek bibliailag helytállónak és kulturálisan műveltnek kell lennie.

Amikor a prófétai relevanciára gondolunk, négy alapelvet kell szem előtt tartanunk.

Őszintén szeresd és fogadd el az embereket

Pásztorként nem úgy nézek az emberekre, mint eszközökre a célunk eléréséhez, hanem úgy gondolom, hogy ők a gyülekezet létrejöttének és működésének az oka. Nemrég tanítottam egy gyülekezetben, és amikor a pásztorral a közössége állapotáról beszélgettem, izgatottan ezt mondta nekem: „Hetente nagyjából 1500 ember megy át a kezünk alatt.”

A keresztyén gyülekezet nem gyár. Szolgálunk az emberek felé. Segítünk az embereknek. Úgy mutatjuk be nekik az evangéliumot, hogy hisszük, általa megváltozik az életük. Olyan gyülekezetben nőttem fel, ahol a szellemi vezetők azt látták bennem, akivé válhatok, nem pedig azt, aki akkor voltam.

Ez az én imám a gyülekezeteinkért: az emberekre ne csak a létszámstatisztikák részeként gondoljunk. Hadd lássuk meg: a padokban ülők nem csak arra alkalmasak, hogy az éves jelentésünkbe bejegyezzük őket; Ismerjük fel, hogy minden egyént arra készít fel Isten, hogy hatással legyen a társadalomra. Ez a prófétai relevanciáért szóló ima; a vezetők ne hagyják figyelmen kívül az értékeket azokban, akik felé szolgálnak.

Az ősegyház azért volt befolyásos, mert több alapvető szolgálati funkciót is betöltött. Odaszánták magukat az istentiszteletre, a tanítványságra, a közösségre, az evangélizálásra és a szolgálatra. Ezek a funkciók a gyülekezet DNS-ének a részei voltak. „Márkaazonosság” nélkül is befolyással voltak a társadalomra. Ezek az emberek egyszerűen Istent dicsőítették, és nem kellett azt mondaniuk, hogy céltudatosak. Telve voltak szeretettel, és nem kellett látogatóközpontúnak titulálniuk magukat. A megváltozott életek, és nem a modern címkék kellene, hogy jellemezzék a „márkánkat”. Ha változtatnunk kell a teológiánkon azért, hogy be tudjunk illeszkedni a társadalomba, akkor veszélyes vizekre eveztünk.

Ha végiggondoljuk, a kereszt üzenete sosem illeszkedett be a kultúrába. Nem akarom arra fecsérelni az időmet, hogy megpróbáljak beilleszkedni egy olyan kultúrába, ahol feleslegesnek tartanak.

Os Guinness, a „Prófétai időszerűtlenség” c. könyvében azzal érvel, hogy kapcsolat van az egyház irrelevanciája és a gyülekezetvezetők időszerűség-hajhászása között:

Azáltal, hogy önkritika nélkül hajszoltuk az időszerűséget, csupán azt értük el, hogy időszerűtlenné váltunk. Kifulladásig kergettük a relevanciát, de elhagytuk a hűséget, és ezáltal nem csak hűtlenek, de irrelevánsak is lettünk. Az eltökélt szándékunk miatt, hogy a modern világ számára is elfogadhatónak mutatkozzunk, ahelyett hogy hűek maradnánk Krisztushoz, nem csak az identitásunkat, hanem a befolyásunkat és az időszerűségünket is elvesztettük. Üzenetünknek egyszerre hűségesnek és időszerűnek kell lennie.

A Biblia a kultúrák, hóbortok és trendek felett áll. Az igei igazságok a 21. században is időszerűek. A prófétai relevancia az igei igazságból ered, abban vezet végig, és mindig is az által létezik.

Következetesen etesd az embereket

Az egyik legnagyobb aggodalmam manapság a gyülekezetünk bibliai műveltsége. Például, szeretjük azt hinni, hogy a hit az élményeink hatására épül, de ez a Biblia szerint nem helytálló. A hit az Isten Igéjének a meghallása által születik (Róma 10:17). Isten Igéjének megvan a képessége arra, hogy megvédje a gondolkodásunkat, és lecsillapítsa az érzelmeinket, azokban a „Miért történik ez velem?” pillanatokban.

Az Írásnak hihetetlen megtartó ereje van. Például, amikor a főiskolai hallgató kikerüln az otthona és gyülekezete által nyújtott biztonságos közegből, akkor az új környezet leteszteli az értékrendjét. Ezekben a helyzetekben nem támaszkodhat csupán a tapasztalataira, hanem szüksége lesz a bibliai jártasságára, hogy tudja kezelni az új környezetet, amelybe belekerült.

Ezért különösen fontos, hogy a gyülekezet ne csak szórakozást nyújtson, hanem megtanítsa a tagokat az alapvető igei ismeretekre. Ez azért is nagyon fontos, mert egy olyan világban élünk, ahol a tolerancia fontosabb, mint az igazság.

Az emberek egyre jobban igénylik, hogy a gyülekezet hiteles legyen. A legtöbb ember, főként a fiatalok, hiteles, őszinte és bibliailag világos tanítást akar. A nagy felhajtás és az energikusság időnként megragadhatja őket, de ezek az eszközök önmagukban nem tartják meg őket. És nem is az előadásunk intenzitása fogja felkelteni a figyelmüket. Mélyen, belül erre a kérdésre keresik a választ: „Vajon segít-e nekem ez a gyülekezet a hitemet úgy elmélyíteni, hogy egyre inkább azt tudjam tenni, amit Isten szánt nekem, és olyanná válhassak, amilyennek Ő tervezett?”

A pásztorok egyik feladata az, hogy az emberek Isten-függővé, és ne gyülekezet-függővé váljanak. Mindnyájan láttuk már a negatív következményeit annak, amikor valami jobban függött a gyülekezettől, mint Istentől.

Soha ne veszítsük szem elől, hogy az Isten Igéje a mi alapunk. Az egy dolog, hogy az államigazgatásban nem a Tízparancsolatot tartják az alappillérnek, de a bibliailag műveletlen gyülekezet gondolata nagyon nincs az ínyemre. Nem akarok olyan nemzedék része lenni, akik lényegében figyelmen kívül hagyják Isten Igéjét.

Már láttunk erre példát korábban. Amikor Jósiás lett a király, olyan népet (gyülekezetet, ha úgy tetszik) örökölt, akik nem ismerték az Írást. Csak gondoljuk végig az örökségét. Jósiás nagyapja, Manassé, feláldozta a saját fiait Moloknak, és intézményesítette a jövendőmondást. Ámón, Jósiás apja volt Izrael egyik leggonoszabb és leghitványabb királya. A saját szolgái ölték meg.

De Jósiás újra felépítette a templomot, és ezáltal újra felfedezte Isten Igéjét.

Egyszer csak így szólt Hilkijjá főpap Sáfán kancellárhoz: Ezt a törvénykönyvet találtam az Úr házában! És odaadta Hilkijjá a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el. (2 Királyok 22:8)

Tényleg el lehet veszteni Isten igéjét Isten házában? Még Jóval a „Foglald el a Wall Streetet” mozgalom előtt, Luther Márton elindította a történelem egyik legmeghatározóbb tiltakozását. Felháborította, hogy a római katolikus vezetők pénzért cserébe bűnbocsánatot és a purgatóriumból való szabadulást ígértek. Ezért 1517. október 31-én kitűzött egy hosszú panaszlistát a németországi Wittenberg templomának ajtajára.

Luther híres 95 pontja futótűzként terjedt el. Úgy, ahogy Jeremiás tette Jósiás uralkodása alatt (Jeremiás 1–2), Luther is fel merte tenni azokat a kérdéseket, amelyeket az emberek sosem tettek. Lutheren keresztül a Szent Szellem elindította a protestáns reformációt, és helyreállította a kegyelem tanát egy olyan egyházban, amelyik korrupt, törvénykező, működésképtelen és szellemileg halott volt. A prófétai relevancia visszatért azáltal, hogy az emberek megragadták Isten örökkévaló igéjét.

Ez ma sincs másként. Ha az emberek az egyházban nem horgonyozzák le az életüket és értékrendszerüket az Írás mellett, akkor az érzéseik és emberi logikájuk könnyen eltéríti őket a bibliai igazságoktól.

Néha a saját életemben is észreveszem ezt – amikor nehéz időszakon megyek keresztül, és az „énem” elkezd hazudni nekem. Az érzelmeim nem mindig a valóságot mutatják, ezért az élet egy kicsit homályossá válik. Ezekben a pillanatokban megtanultam, hogy szükségem van valamire, ami nálam hatalmasabb, valakire, akinek a bölcsessége sokkal nagyobb, mint a világ okossága. Szükségem van az Igazságra – az élő Isten szavára.

Készítsd fel az embereket a szolgálatra

A gyülekezet ereje attól függ, hogy a tagjai mennyire használják a szolgálati ajándékaikat. Az 1 Péter 4:9–11 jól bemutatja ezt az alapelvet. Zsörtölődés nélkül kell használnunk Isten ajándékait, azzal a biztos tudattal, hogy Ő majd erőt ad, amikor szükségünk lesz rá.

Mind az egyén, mind a gyülekezet profitál abból, ha bevonjuk az embereket a szolgálatba. Végtére is a szolgálat elősegíti a szellemi növekedést, és gyógyszer a szellemi kiégés ellen.

Gyakran gondoljuk úgy, hogy a szellemi fejlődésünkhöz elég csupán imádkozni és Bibliát olvasni. Ám ehhez egy harmadik elem is szükséges: az ajándékaink működtetése. Jézus egy példázaton keresztül figyelmeztetett bennünket, hogy ha csak ülünk az ajándékaink felett, akkor elveszíthetjük őket (Máté 25:14–30).

A szolgálati és kulturális változások gyakran frusztrálttá teszik a már hosszú ideje újjászületett keresztyéneket, mivel úgy érzik, hogy ők már nem tudják az ajándékaikat felhasználni. Ennek ellenére én az tapasztaltam, hogy ha valaki tudatosan benne marad a szolgálatban, akkor az nem csak megelégedést okoz, hanem fiatalon is tart. Az én 81 éves édesanyám, Audrey Clay nagyon jó példa erre. Annak ellenére, hogy a gyülekezete jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt időkben, ő továbbra is hűségesen részt vesz a szolgálatban. A barátaival együtt létrehozták a „Mintha az Úrnak” klubot. Ez a csoport minden nap keresi a lehetőséget, hogy valaki felé szolgáljon. Az édesanyám ezáltal a törekvés által maradt aktív tagja a Bethany Gyülekezetnek, amit édesapámmal együtt több mint 20 éven keresztül a michigani Adrian városában pásztoroltak. Habár az édesapám már több mint 40 éve az Úrnál van, és a gyülekezet is sok változáson megy keresztül, édesanyám továbbra is használja az Istentől kapott ajándékait: zúgolódás nélkül, azzal az erővel, amit Tőle kapott. Ennek eredményeként felbátorodott, örömmel teli, és annyi energiája van, mint egy ötvenéves embernek. Amikor a gyülekezet tudatosan készíti fel tagjait ajándékaik kamatoztatására, nem csak a hitbéli növekedésüket támogatja, hanem segít nekik legyőzni a szellemi kiégést, amely egyébként a legnagyobb eredményeiktől fosztja meg őket.

Mutasd be a keresztyén viselkedésmódot

Hogyan lehet híd a releváns prófétai hang, nem pedig akadály a gyülekezetbe nem járók számára? A gyülekezet és a társadalom közti hídépítés legjobb módja az, ha bemutatjuk a keresztyén életmódot. A legtöbb közösségben a nem bibliai értékek és normák a kulturálisan elfogadottak.

Amikor a keresztyének az udvariasságot választják a gorombaság helyett, akkor elkezdünk prófétai hanggá válni a világ számára. A Példabeszédek 11:11 így ír:

A becsületesek áldása építi a várost, de a bűnösök szája romlásba dönti.

A Biblia többször is beszél arról, hogy hatással lehetünk a körülöttük élőkre, ha megfelelő módon beszélünk. A Példabeszédek 18:21-ben ezt olvashatjuk:

Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.

De azzal is hatást gyakorolhatunk, ha a megfelelő viselkedést választjuk. Az 1 Péter 2:17 ezt tanácsolja:

Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet.

Modortalan, önző, és néha visszataszító társadalomban élünk. Pál ellenzi a társadalmat uralmába kerítő közhangulatot:

Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt. (Titusz 3:2)

Ismét előjön az udvariasság.

Ha jobban belegondolunk, pont azoknak az embereknek és intézményeknek van általában a leginkább szüksége a tiszteletteljes bánásmódra, akikkel a társadalomban találkozunk. Rengetegszer gyakorolhatjuk az udvariasságot. Milyen hatása lenne, ha Krisztus teste tisztelettel viseltetne a banktisztviselők, a bolti eladók és az éttermi felszolgálók felé?

A gyülekezet úgy is be tudja mutatni a keresztyén viselkedésmódot ebben a más értékrenddel vezérelt világban, ha az együttérzést megfelelő módon fejezi ki. A Kolossé 3:12 erre utasít:

Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.

Én nem csak a jelképes együttérzésről beszélek. Épp ellenkezőleg! Valóban át kell élni, hogy az emberek mit éreznek egy-egy krízis alatt. Ezáltal könnyebben megértjük érzéseiket, és hogy min mennek keresztül – még ha mi magunk nem is éltünk át soha hasonlót. Ez a fajta együttérzés nagy megkönnyebbülés lehet annak, akinek megértésre van szüksége. A Galata 6:2 ezt mondja:

Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.

A harmadik módja annak, hogy prófétai hanggá váljunk a társadalomban az, ha megtanulunk őszintén beszélni, még akkor is, ha ez kényelmetlen. Nem hagyjuk figyelmen kívül a helyzetet. Ha értéknek tartjuk a kapcsolatainkat, akkor a barátságunk el tudja vezetni Krisztushoz azokat, akik még nem találkoztak Vele. Túl sok kapcsolat épül a látszatra, és ezeket végül az őszinteség hiánya fogja tönkretenni. A Példabeszédek 24:26 erre tanít:

Ajkakat csókol az, aki helyes választ ad.

Természetesen az őszinte beszéd nem egyenlő azzal, hogy valakit a földbe döngölök – a kapcsolatoknak bizalomra kell épülniük. Pál apostol az Efézus 4:15-ben arról ír, hogy a szeretettel elmondott igazság nem nyújt felhatalmazást a szóbeli bántalmazásnak. Ki kell érdemelnünk a jogot, hogy szeretettel és őszintén szólhassunk a világi társadalomban.

Ha ebből a három elemből (udvariasság, együttérzés és őszinteség) hidat építünk, akkor bizalmi kapcsolatot tudunk kialakítani az emberekkel.

A prófétai relevancia nem azt jelenti, hogy a kisprófétáktól idézzük, hogy Isten milyen ítéletet hozott az Ószövetség idejében élő emberek felett. Nem is azt jelenti, hogy kürtökkel és plakátokkal tolakodva provokálunk másokat. Nem kell hozzá stadionok pódiumáról kiáltani, hogy „Térj meg vagy elkárhozol!”

Nem, evilági kultúránkban a prófétai üzenetnek úgy tudunk érvényt szerezni, hogy megtanulunk udvariasan viselkedni, együttérzésünket kifejezni, őszintén beszélni.

Néha a puszta jelenlétünk is mély és tartós hatást gyakorolhat. Jób barátai jól tették, amikor Jób szörnyű megpróbáltatásainak az első hét napján vele voltak. Csak ott voltak vele és sírtak. Semmit sem mondtak (Jób 2:12–13).

Mielőtt szórólapokkal vagy hatalmas evangélizációs eseményekkel akarjuk megváltoztatni a világot, próbáljunk meg egy-két emberrel mély kapcsolatot kiépíteni. Ahelyett, hogy a fejükre olvasnánk, hogy olyan kulturális ügyeket támogatnak, amelyek nem egyeznek a mi értékrendünkkel, tanúsítsunk udvariasságot, együttérzést és őszinteséget irántuk, hogy ezáltal tudjuk bemutatni nekik az evangéliumot.