2022. Június 15.Hét módszer időbeosztásod visszahódítására és az igazán fontos dolgok előtérbe helyezésére
A doktori programban feladott olvasmányok közül az első Richard Swenson Margin – Restoring Emotional, Physical, Financial, and Time Reserves to Overloaded Lives (Ráhagyás – A túlhajszolt élet érzelmi, testi, anyagi és időtartalékának helyreállítása) című könyv volt. Meghökkentem, hogy ilyen művet választanak tudományos tankönyvnek.
Miután azonban őszintén átgondoltam, mennyire hajlamos vagyok a kiégés határán egyensúlyozni, rájöttem, milyen gyakran vállalom és feszítem túl magam.
Mi, szolgálattevők sokszor addig adunk feleslegünkből, főtartályunkból, majd tartalékainkból is, amíg ki nem ürülünk – és még akkor is akad valami vagy valaki, ami vagy aki még többet szeretne kisajtolni belőlünk.
A járvány ráébresztett arra, hogy kézbe kell vennem időbeosztásomat. Azt hittem, több időm lesz a lezárások miatt, de nem így lett. Volt, amikor egész nap egymást érték a Zoom-találkozók.
Online prédikációkra készültem, közben állandóan hívtak imakérésekkel a gyülekezeti tagok, és próbáltam a másodikosomnak is segíteni a távtanulásban. Teljesen elborított az érzés, hogy nem bírok mindenné válni mindenki számára.
Újra át kellett vennem a másoddiplomás képzésen tanultakat a túléléshez. Hiszem, hogy Isten azt szeretné, ha kezelhető időbeosztásunk lenne – amely híven tükrözi ránk vonatkozó tervét. De hogyan érhetjük el ezt?
Hadd osszak meg hét alapelvet, amelyet felfedeztem!
- Egyensúly helyett egységbe rendezésre törekedjünk! Amikor a munka és a hétköznapi élet egyensúlyára gondolok, olyasvalaki jelenik meg lelki szemeim előtt, aki egy vékony pallón próbál végigsétálni anélkül, hogy leesne. Ez kimerítő. Az egységbe rendezett élet azonban inkább egy réteges sütemény elfogyasztásához hasonlít: az egyes rétegek harmonikus összhatást eredményeznek.
Stew Friedman, a Pennsylvaniai Egyetem Wharton Munka/Élet Integrációs Projektjének igazgatója azt mondja, az egységbe rendezett élet azt jelenti, hogy úgy teremtünk összhangot családi, munkahelyi, közösségi és személyes életünk között, hogy az kerüljön előtérbe, amit a legértékesebbnek tartunk.
- Gondoskodjunk ráhagyásról! Milyen projektekhez ragaszkodunk bűntudatból vagy büszkeségből? Lehetséges, hogy ezek a tevékenységek jó szolgálatot tettek a múltban, de mennyire fontosak ma? Gondoljuk át, milyen tevékenységeket iktathatnánk ki, hogy ráhagyás keletkezzen ahhoz, amit a legértékesebbnek tartunk. Azután húzzunk világos határokat – és óvjuk őket. Az Efezus 5,16 arra kér, hogy használjuk ki időnket.
- Vizsgáljuk meg perceinket! Take Back Your Time (Hódítsuk vissza az időt!) című könyvében Morgan Tyree azt javasolja, tartsunk idővizsgálatot. Általában nem úgy töltjük időnket, ahogyan gondoljuk. Vezessünk időnaplót egy hónapig, hogy meghatározhassuk, mire fordítunk igazából figyelmet. Lehetséges, hogy több időt töltünk a Netflixen és a közösségi médián, mint gondoltuk.
Jézus azt mondta: „…ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.” (Máté 6,21) Pénzköltésünknek tükröznie kell, mit értékelünk a legtöbbre, és szerintem ugyanez igaz arra is, ahogyan az időt eltöltjük. Az időellenőrzés segít összehangolni tényleges értékrendünket a vágyott értékrendünkkel.
- Tegyük meg, amit senki más nem tehet meg, a többit pedig bízzuk másra! Tisztában vagyok azzal, milyen felelősséget érzel lelkipásztorként azért, hogy törődj gyülekezeted tagjaival, városod lakóival és saját családtagjaiddal is, de nem vagy a Szentháromság negyedik tagja. Egyedül Jézus tudja megmenteni a világot. Ha egy kicsit is megváltókomplexus gyötör, engedd el, és adj át másoknak a feladatokból!
Munkatársaid képesek segíteni (és kell is, hogy segítsenek) a gyülekezeti tagok gondozásában. Ha házas vagy, házastársad segíthet a háztartás feladataiban. Bízz a körülötted lévőkben, és bízz abban, hogy Isten rajtuk keresztül is munkálkodik!
Nyilván vannak olyan dolgok, amelyeket csak te végezhetsz el. Ezért is igyekezz ezekre összpontosítani!
Nemrég arra jutottam, hogy én vagyok a kislányom egyetlen anyukája és a férjem egyetlen felesége. Az Istennel való kapcsolatom után a családom áll a figyelmem középpontjában. Minden egyéb dologhoz kérhetek segítséget, például a vasárnapi ebédhez, a porszívózáshoz, de akár még a következő prédikációhoz is.
- Tartsd észben, hogy az öngondoskodás nem önzés! A Lukács 5,16-ból láthatjuk, hogy Jézus rendszeresen félrevonult imádkozni: „Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.”
Márk evangéliumában azt olvassuk, hogy Jézus így szólt tanítványaihoz: „Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban.” (Márk 6,31–32)
Te töltesz elegendő időt egyedül? Elsőbbséget élvez életedben a szombatnapi pihenés? Találsz időt arra, hogy imádkozz és elcsendesedj Isten jelenlétében?
Amellett, hogy édesanya vagyok, egy ideig én ápoltam szüleimet is. Mindig igyekeztem gondoskodni életem szereplőiről – időnként saját rovásomra.
Jézus tudta, hogy nem adhatjuk azt, amink nincs. Egyértelművé kell tenned környezeted számára, hogy – mint mindenki másnak – neked is szükséged van ételre, fedélre és pihenésre.
Nem önző dolog kivenni egy szabadnapot vagy egy hét szabadságot. Ha Jézusnak és tanítványainak fontos volt a pihenés, az imádkozás és az elvonulásra szánt idő, neked is mindenképpen prioritásként kell kezelned ezeket. Így sokkal jobb pásztor, házastárs, szülő, gondviselő és barát leszel.
- Bízd Istenre azt, ami a legfontosabb! Nagyon sokszor inkább aggódásra fordítjuk időnket imádkozás helyett. Ne a kezünket tördeljük, hanem tegyük inkább Isten kezébe a nyomasztó dolgokat!
Nagyon fontos nekem a kislányom. De ha nem vagyok kész Isten kezére bízni őt, akkor bálványommá válik. Ha nem bízom Istenre gyülekezetem tagjait, és nem tartom szem előtt, hogy az ő gyülekezetéről van szó, bálvánnyá válik szolgálatom. Biztosan érted már.
Ahhoz, hogy kialakítsuk a ráhagyást, és egységbe rendezett életünk legyen, észben kell tartanunk, hogy Isten tartja kézben a dolgokat. A mi dolgunk az Úrra bízni azt, ami az övé.
- Fogadd el az adott életszakaszt! Salamon nagyon bölcsen megjegyezte, hogy mindennek megvan a maga ideje a nap alatt. Volt idő, amikor boldog egyedülálló voltam. Aztán boldog friss házas. Most az anyaság boldog időszakát élem. Nosztalgiával gondolok vissza kamaszkoromra, ahogy húszas és a harmincas éveimre is. Mindegyik évtizednek megvolt a maga szépsége.
Ha most visszatekintek életem különböző időszakaira, azt látom, hogy a kegyelem és a korlátozás időszakai váltották egymást. Amikor a rák utolsó stádiumában szenvedő édesanyámat ápoltam, az csoda szép és meghitt időszak volt mindkettőnk számára, ugyanakkor nem tudtam annyi önkéntes szolgálatot vállalni, mint előtte.
Amikor kisbabám született, nemet mondtam bizonyos lehetőségekre, mert nem akartam másra figyelni, csak a gyermekemre. Most, hogy már nem ápolok idős szülőket, és nem olyan kicsi a gyermekem, igent mondok olyan felkérésekre, amelyeket korábban visszautasítottam volna.
Csak 24 óra áll rendelkezésedre egy nap, és nem tudsz másfél kiló cukrot beleszuszakolni egy egykilós zacskóba. Ne próbálj végigszaladni a vékony pallón! Fogadd el az adott időszakot, és élj úgy mindennap, hogy sikerüljön egységbe rendezned családi, munkahelyi, közösségi, szellemi életedet és az öngondoskodást.
Vigyázz határaidra, és összpontosíts azokra a dolgokra, amelyeket csak te tudsz elvégezni! Ha hagyod, hogy Isten igazsága vezéreljen napi időbeosztásod kialakításában, rátalálsz egy olyan ritmusra, amely jobb, mint a kiegyensúlyozottság.
Dr. Shannon Polk az AG felekezet felszentelt lelkipásztora, ügyvéd és a Riverside Tabernacle (AG) gyülekezet alkalmazásában álló nonprofit szaktanácsadó (Flint, Michigan, USA)