Útmutatás szolgálati vezetőknek

Kevés hivatás követel olyan mértékű szellemi és érzelmi állóképességet, amilyennel a szolgálat frontvonalában fáradozóknak kell rendelkezniük. A tipikus pásztor általában igehirdető, tudós, pszichológus, a közösségi kapcsolatok szakértője, ügyintéző, vezető, szubkultúra-specialista, házastárs, szülő, vigasztaló és lelkigondozó egy személyben.

A gyülekezetből és a kívülről érkező nyomás sok esetben kiégéshez – időnként pedig teljes mentális összeomláshoz – vezet.

Aki vezető pásztor, csapatvezető, körzeti vezető vagy egyházi elöljáró, az a szolgálók felé is szolgál. Éppen ezért fontos, hogy fel tudja ismerni a kiégés, a depresszió, sőt akár az öngyilkossági gondolatok jeleit.

Ne gondold, hogy az általad ismert szolgálókat nem sújthatja mentális betegség. Rendszeresen beszélünk olyan gyülekezeti vezetőkkel, akik hasonlóval küszködnek. Hadd idézzek felekezetünk egyik pásztorának leveléből (az ő engedélyével):

„Három évvel ezelőtt indultam el a lejtőn életem legsötétebb helye felé. A depresszió, az öngyilkossági gondolatok minden energiámat felemésztették. Elveszítettem szolgálatom fókuszát. Régebben az Úr határozta meg identitásomat, ám a vele való bensőséges kapcsolat helyét átvette bennem a siker iránti igény. Különféle dicsőítő és vezetői programmodellekhez fordultam Jézus Krisztus útmutatása helyett, aki elégséges voltom forrása. Ráébredtem, hogy már nem a Szent Szellem vezet, hanem az arról alkotott elképzelésem, hogy kinek kellene lennem mások számára.”

Ennél a pásztornál a múltjában elrendezetlen dolgok okoztak depressziót, és sodorták az öngyilkosság szélére. Azzal, hogy kész volt beszélni valakinek saját küzdelmeiről, megtette az első lépést ahhoz, hogy megkapja a segítséget, amelyre olyannyira szüksége volt.

A Barna Group 2017-es felmérése szerint az amerikai pásztorok csaknem fele úgy nyilatkozott, hogy volt olyan a szolgálata során, amikor depresszióban szenvedett. Az elmúlt évben ennél is többen küzdöttek ezzel.

A pandémia alatt megnövekedett a lakosság körében a mentális egészséget érintő problémák mértéke, és a gyülekezeti vezetők is hasonlóképp érzik a nagyobb feszültséget. Mit tehetsz szolgálattevő társaid megsegítésére?

Ismerd fel a jeleket!

A gondjaidra bízott szolgálóknál különösen figyelj oda a kiégés és a mentális egészségi problémák alábbi jeleire:

Szűnni nem akaró reménytelenséggel, elkeseredéssel, szomorúsággal vagy fásultsággal kapcsolatos megjegyzéseket tesz.
Újabban folyton késve érkezik a megbeszélésekre/alkalmakra, nem készül, vagy halogatja a létfontosságú feladatokat.
Változás állt be a testi egészségében, például drasztikus fogyás vagy hízás, új betegségre, fájdalomra irányuló panaszok.
Erősödő cinizmust vagy csökkenő empátiát tanúsít a gyülekezeti tagok felé.
Újabban folyton panaszkodik az egyházi vezetésre vagy a gyülekezetre.
Visszahúzódik, menekülési vágyat érez.
Nehezen tud koncentrálni.
Elveszítette érdeklődését olyan dolgok iránt, amelyek régen örömöt okoztak neki, feltöltötték.
Negatívan beszél önmagáról.
Csökkent az önbecsülése, gondjai akadnak a gyülekezettel vagy a vezetőséggel, akadoznak a tervek, programok.
Nem alszik eleget.
Nem végez szabadidős tevékenységet.
Kevésbé tudja beosztani idejét.
Hangoztatja meggyőződését, hogy Isten nem törődik vagy igazságtalanul bánik vele.
Házassági gondokra, csökkent szexuális vágyra célozgat, vagy helytelen szexuális viselkedés jeleit mutatja (pl. pornóhasználat, illegális masszázsszalon, házasságon kívüli viszony).

Amennyiben a szolgálatban felgyülemlő stressz a lelki feltöltődést szolgáló tevékenységek hiányával párosul, az kiváló recept a kiégésre és a depresszióra.

A szolgálattevők különösen ki vannak téve szellemi támadásoknak. Ha az ellenség el tudja érni, hogy egy gyülekezeti vezető elcsüggedjen, azzal akadályozni tudja az evangélium munkáját.

Nyújts támogatást!

Légy olyan megbízható személy, akivel a pásztorok, a munkatársak nyugodtan megoszthatják szellemi és érzelmi harcaikat. Állj melléjük a nehéz időkben, gondoskodj azonnali segítségnyújtási lehetőségekről, és állíts össze hosszú távú szellemi és mentális egészségre vonatkozó életrendet számukra.

Alakítsd ki az irgalom légkörét, ahol az emberek szívesen beszélnek érzéseikről, és hordozzák egymás terheit.

A depresszióval vagy öngyilkos gondolatokkal küszködő szolgálattevők gyakran szégyellnek beszélni problémáikról. Lehet, hogy úgy gondolják, kudarcot vallottak szellemi vezetőként. Sok szolgáló erős nyomást érez arra, hogy megfeleljen a tökéletességről kialakított irreális képnek.

A néhai Richard D. Dobbins, az Emerge Counseling Ministries lelkigondozói szolgálat alapítója gyakran mondogatta: „Nehéz őszintének lenni olyan emberek közelében, akik igyekeznek tökéletesnek látszani.”

Vannak olyan romboló gondolkodási sémák, amelyek rendezetlen múltbeli dolgokban gyökereznek. Mindenkinek jelen van az élettörténetében a jó, a rossz és a csúf. Segíts a pásztornak jobban megérteni önmagát úgy, hogy visszafelé és befelé tekint!

A gyermekkori élmények és emlékek kulcsszerepet játszanak abban, hogy miként működünk felnőttként. A mentális egészséggel kapcsolatos krízisek időnként családi titkokból és korai traumákból is fakadhatnak.

A felfedett titok általában veszít erejéből. Minden pásztornak szüksége van fájdalomtársra: valakire, akiben megbízhat, akinek kiöntheti szívét és elmondhatja félelmeit.

Van, amikor egyszerűen fel kell tenni néhány egyenes, bár nehéz kérdést, például ilyeneket:

Szoktál kényszert érezni arra, hogy mások kedvében járj, és olyannak mutasd magad, hogy te mindent meg tudsz oldani?
Szoktál irreális célokat kitűzni és irreális elvárásokat támasztani saját magaddal vagy másokkal szemben?
Vannak házassági vagy családi gondjaid?
Ért valamilyen veszteség anyagi téren, egészségedben, megbecsülésedben vagy jelentékeny kapcsolataidban?
Előfordult, hogy pornográfiához, alkoholhoz vagy gyógyszerhez nyúltál?

Következő lépések

Mi a teendő, ha a kérdések feltevését követően úgy ítéled meg, hogy fennáll az önbántalmazás veszélye a szolgálattevőnél?

Kérdezd meg, hogy szándékozik-e ártani magának, van-e hozzá eszköze és terve. Mondd el neki, hogy kötelességed gondját viselni, és meg kell szegned a titoktartást ahhoz, hogy segítséget kérj. Lehet, hogy tárcsáznod kell a segélyhívót, vagy szólnod kell egy közeli családtagjának. Esetleg felajánlhatod, hogy elkíséred a kórházba vagy a sürgősségire.

Fontos észben tartani a segítségnyújtás négy alapelvét:

Beszéltessük az illetőt, amíg nem sikerül segítséget hívni!
Igyekezzünk megnyugtatni, reményt kelteni benne a Szellemtől vezérelt szavak, igék, imádság által, és ajánljuk fel, hogy végigkísérjük ezen a sötét völgyön!
Hallgassuk együttérzéssel, megértően! Segítsünk neki meglátni, hogy van más megoldás, például kérhet orvosi segítséget, elmehet szabadságra, pihenhet, és kialakíthat építőbb életritmust!
Segítsünk neki kiértékelni és módosítani szokásait és pozitív lépéseket tenni a jobb egészség irányában!

Szolgálat gyászolók felé

Sajnos akár olyan helyzetbe is kerülhetünk, hogy öngyilkosságot elkövető szolgálattevő családját kell vigasztalnunk.

Elengedhetetlenül fontos az együttérzés. Eléggé valószínű, hogy a család bűntudattal és szégyennel fog küzdeni – bűntudattal azért, mert nem vették észre az előjeleket, vagy nem tettek többet a haláleset megelőzésére, és szégyennel az öngyilkosságot övező tabuk miatt.

Nyilván felmerülnek teológiai kérdések az elhunyt örök sorsát illetően. Emlékeztessük a családot arra, hogy Isten jó és igaz. Törődik szerettükkel, és mindent tud, beleértve az illető lelki harcait is.

Ne hagyjuk, hogy teljes mértékben az öngyilkosság határozza meg az elhunytat. Vegyük számításba egész életét. Sírjunk együtt a sírókkal, és ne a „miért?” és a „hogyan?” kérdésekre összpontosítsunk!

Sok gyülekezeti tag kíváncsi ilyenkor a részletekre, és sokszor többet akarnak tudni a kelleténél. Hadd döntse el a család, hogy milyen részletek kerüljenek a nyilvánosság elé szerettük halálával kapcsolatban!

Ne feledjük, hogy sok tényező játszik közre valakinek abban a döntésében, hogy elkövesse az öngyilkosság drasztikus lépését. Ez a meghallgatás és nem a problémamegoldás ideje. Hagyjunk szent teret arra, hogy a család és a gyülekezet feldolgozza érzelmeit!

Nem minden kérdésre kell tudnunk a választ már itt a földön. Van, amikor sokkal jobb, ha válaszok felkínálása helyett egyszerűen csak leülünk a gyászolók mellé. Jézus megígérte, hogy mindig velünk lesz (Máté 28,20), biztosítsuk a családot és a gyülekezetet is arról, hogy ez az ígéret a vigasztalás megbízható forrása.

Rendkívül fontos a rendszeres érdeklődés, és érdemes egy helyi gyászfeldolgozó csoporthoz irányítani a családot.

Az öngyilkosság miatt megrendült család és gyülekezet számára nyújtott folyamatos gondoskodás segít, hogy megmaradjanak Krisztus és egymás mellett.

Keressük meg a módját, hogy megünnepeljük az elhunyt életét, és megemlékezzünk róla. Támogassunk valamilyen kezdeményezést, különösen olyasmit, ami fontos volt az elhunyt személynek! A család kérheti, hogy az emberek koszorú helyett adakozzanak egy olyan ügy számára, amely sokat jelentett szerettüknek.

Segítsük át az egész gyülekezetet a gyász folyamatán. Tartsuk természetesnek a gyászt, és ne tagadjuk, hogy mennyire valódi, nyers érzelmekkel jár. Imádkozzunk a fájdalom közepette. Hadd tudják meg az emberek, hogy szabad őszintén kiáltani Istenhez!

Adjunk időt és teret a Szent Szellemnek arra, hogy segítsen a gyülekezetnek észrevenni, milyen jó dolog jöhet ki ebből a fájdalmas helyzetből, és adjunk hálát Istennek a kegyelemért és erőért, amelyet legnagyobb szükségünk idején nyújt nekünk.

Prédikáljunk a depresszióról, a gyászról, a veszteségről és az öngyilkossághoz kapcsolódó megválaszolatlan kérdésekről. Felhasználhatunk ehhez olyan igerészeket, mint például Isten Kainhoz intézett kérdését az 1Mózes 4,6-ban, Hágár iránt tanúsított együttérzését az 1Mózes 21,9–12-ben vagy a Messiás szolgálatát az összetört szívűek és a bánkódók felé az Ézsaiás 61,1–3-ban.

Jó néhány példát látunk a Bibliában is olyanokra, akik depresszióval és reménytelenséggel küszködtek. Esetleg érdemes áttekinteni Jób, Illés vagy Jónás esetét.

Tartsuk észben, hogy ha elkezdünk nyíltan beszélni ezekről a témákról, sokan úgy érzik majd, hogy nyugodtan beszélhetnek saját félelmeikről és aggodalmaikról. Ez pedig azt jelentheti, hogy sokkal többet kell majd lelkigondozni.

Remény és gyógyulás

Krisztusban van segítség és remény a szenvedők számára. Jézus képes megfordítani az olyan szolgálattevők helyzetét, akik az elképzelhetetlent fontolgatják.

Levele további részében az említett pásztor bizonyságot tesz arról, hogy Isten képes átformálni életeket:

„Isten természetfeletti hatalma és szeretete őrzött meg a pusztulástól. Jézus eljött hozzám, amikor a pszichiátrián feküdtem, és minden megváltozott. Újra le tudtam ülni Jézus lábaihoz, és meg tudtam ott pihenni. Ismét felfedeztem feltámadása erejét. Ami pedig a legfontosabb: visszanyertem identitásomat Isten fiaként, és igazából ennyi elég is ahhoz, hogy sikeres legyek.”

Ijesztően nagy feladat vezetők vezetőjének lenni. Ugyanakkor lehetőség is Isten országának előmozdítására, ha pásztoroljuk azokat, akik másokat pásztorolnak.

Az egészséges szokások reklámozásának legjobb módja a példamutatás. Legyünk tisztában azzal, milyen érzelmek jönnek fel bennünk, amikor különféle krízisekkel találkozunk. Keressünk egy olyan imatársat, akinek kiönthetjük szívünket. Forduljunk lelkigondozóhoz vagy pszichológushoz, amennyiben szükséges.

Hordozzuk a szolgálatban állók terheit. Ehhez szükséges, hogy együttérzők legyünk, ugyanakkor késznek kell lennünk nehéz dolgok megcselekvésére és nehéz kérdések feltevésére is.

Kérjük Istent, vizsgálja meg szívünket, és fedje fel a problémákat, amelyekre oda kell figyelnünk – és adjon belátást, helyes megítélést és kegyelmet, miközben mások figyelmét próbáljuk Jézus életet adó erejére irányítani.

Dr. Donald A. Lichi

+ posts

Akron, Ohio

Barbara L. Gilliam