Péter pünkösdi prédikációjának tetőpontja felér egy merész hitvallással: „Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” (Cselekedetek 2,36)
Péter hitvallása szöges ellentétben állt a főpapok kijelentésével: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” (János 19,15)
Ebben a két hitvallásban két eltérő evangélium nyilvánult meg. Az elsőnek a középpontjában Jézus állt, aki beteljesítette Isten Izraelnek szóló ígéreteit azáltal, hogy emberi testet öltött, és királyukká lett. A második egy olyan emberre összpontosított, aki úgy került a csúcsra, hogy hatalmi törekvésében mindenkin átgázolt.
A császár úgy lett uralkodó, hogy keresztre küldte ellenségeit. Krisztus úgy lett Király, hogy keresztre ment ellenségeiért.
Jézus azt mondta: „…az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Máté 20,28)A császár azért jött, hogy neki szolgáljanak.
Ma már senki nem a császárt dicsőíti. Mára a független Én vette át a római császár helyét. Ma mindenki egyeduralkodó. Korunk hitvallása így szól: „Az ügyfél a király.”
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amit csak akarunk, megkapjuk, és erkölcsi korlátok nem szabnak gátat a pénz, a szex és a hatalom iránti vágyunknak – csak a beleegyezés legyen meg. Vegytiszta fogyasztói magatartás, amely teljesen áthatja a modern kori társadalmat. Magyarázatot nyújt az értékek átértékelődésére, melynek hatására a rossz jó lett, különösen a szexuális vágy és annak kifejeződése terén.
Krisztus azonban minden vágyunk elé korlátokat állít. „Nagyoobb boldogság adni, mint kapni – mondta (Cselekedetek 20,35), letaszítva a pénzt a trónról. –Mert amikor majd az emberek feltámadnak a halálból, nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben – mondta (Márk 12,25), letaszítva a szexet a trónról. –Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál” – mondta (Lukács 22,27), letaszítva a hatalmat a trónról.
Jézus kijelentései nem arról árulkodnak, hogy ellenezné a pénzt, a szexet vagy a hatalmat. Ezek mind jók, amennyiben úgy élünk velük, ahogyan Isten eltervezte. Ha az evangélium formálja a világképünket, úgy fogjuk használni mindezeket, hogy ezzel életet hozunk másoknak – a szegényeknek, utódainknak és a hatalomtól megfosztottaknak. Ha viszont énközpontú a világnézetünk, a saját életünk jobbítása lesz az egyedüli cél.
Az élet legfőbb kérdése tehát így hangzik: Krisztus vagy a császár? Krisztus vagy az Én? A történelem két király regénye, a két evangélium közti küzdelemről készült feljegyzés. Csak az egyik áll meg.
Hiszen ahogy Jézus mondta: „…aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.” (Máté 16,25)
George Paul Wood az Assemblies of God kiadványok felelős szerkesztője (Springfield, Missouri, USA)