Péter pünkösdi prédikációjának tetőpontja felér egy merész hitvallással: „Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” (Cselekedetek 2,36)

Péter hitvallása szöges ellentétben állt a főpapok kijelentésével: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” (János 19,15)

Ebben a két hitvallásban két eltérő evangélium nyilvánult meg. Az elsőnek a középpontjában Jézus állt, aki beteljesítette Isten Izraelnek szóló ígéreteit azáltal, hogy emberi testet öltött, és királyukká lett. A második egy olyan emberre összpontosított, aki úgy került a csúcsra, hogy hatalmi törekvésében mindenkin átgázolt.

A császár úgy lett uralkodó, hogy keresztre küldte ellenségeit. Krisztus úgy lett Király, hogy keresztre ment ellenségeiért.

Jézus azt mondta: „…az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Máté 20,28)A császár azért jött, hogy neki szolgáljanak.

Ma már senki nem a császárt dicsőíti. Mára a független Én vette át a római császár helyét. Ma mindenki egyeduralkodó. Korunk hitvallása így szól: „Az ügyfél a király.”

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amit csak akarunk, megkapjuk, és erkölcsi korlátok nem szabnak gátat a pénz, a szex és a hatalom iránti vágyunknak – csak a beleegyezés legyen meg. Vegytiszta fogyasztói magatartás, amely teljesen áthatja a modern kori társadalmat. Magyarázatot nyújt az értékek átértékelődésére, melynek hatására a rossz jó lett, különösen a szexuális vágy és annak kifejeződése terén.

Krisztus azonban minden vágyunk elé korlátokat állít. „Nagyoobb boldogság adni, mint kapni – mondta (Cselekedetek 20,35), letaszítva a pénzt a trónról. –Mert amikor majd az emberek feltámadnak a halálból, nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben – mondta (Márk 12,25), letaszítva a szexet a trónról. –Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál” – mondta (Lukács 22,27), letaszítva a hatalmat a trónról.

Jézus kijelentései nem arról árulkodnak, hogy ellenezné a pénzt, a szexet vagy a hatalmat. Ezek mind jók, amennyiben úgy élünk velük, ahogyan Isten eltervezte. Ha az evangélium formálja a világképünket, úgy fogjuk használni mindezeket, hogy ezzel életet hozunk másoknak – a szegényeknek, utódainknak és a hatalomtól megfosztottaknak. Ha viszont énközpontú a világnézetünk, a saját életünk jobbítása lesz az egyedüli cél.

Az élet legfőbb kérdése tehát így hangzik: Krisztus vagy a császár? Krisztus vagy az Én? A történelem két király regénye, a két evangélium közti küzdelemről készült feljegyzés. Csak az egyik áll meg.

Hiszen ahogy Jézus mondta: „…aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.” (Máté 16,25)

+ posts

George Paul Wood az Assemblies of God kiadványok felelős szerkesztője (Springfield, Missouri, USA)