Isten Igéjében rengeteg példát látunk a szexuális kihágásokra, és a Szentírás azt is egyértelművé teszi, milyen árat kell fizetni az ilyen bűnökért (Példabeszédek 6,27–29; 7,1–23). Hova vezet a házasságon kívüli viszony útja? A házasságtörő kapcsolat sok esetben a család, a jó hír, az állás, az önbecsülés/méltóság, a bizalom és az Istennel való kapcsolat elvesztésével jár. A másik fél pedig mindig meg fogja kérdőjelezni a házasságtörő fél hűségét és elköteleződését: ha képes volt megcsalni, vajon újra megteszi?

Egy viszony legelején még veszélytelennek, őszintének, ártalmatlannak tűnik a két ember kapcsolata, ám a kettejük közötti kötelék egyre csak erősödik. A csalétek csábító, sok esetben egyenesen ellenállhatatlan. Amint az ember úgy dönt, hogy ráharap, horogra akad. Egy viszony nem csak úgy a semmiből alakul ki. Andy Stanley szerint az ember úgy lépi át a házasságtörés határát, hogy hoz egy sor apró, bölcstelen döntést. Van az egésznek egy pszichés tényezője is. Alfred Adler pszichológiai elmélete (irányzata) kimondja, hogy az embereknek természetes hajlama van arra, hogy kisebbrendűnek érezzék magukat. Állítása szerint mindenki szenved ilyen érzésektől, és folyton igyekszik leküzdeni őket.

Lelkigondozói tapasztalatom szerint sokszor valóban a kisebbrendűségi érzés az ok a szexuális kihágás mögött. Az ember arra hajlik, amiből értékességtudatot merít.

A legtöbb lelkigondozottam, akinek viszonya volt, nem úgy tervezte. Ám harminc éve tartó szolgálatom és lelkigondozói tapasztalatom során rájöttem, hogy két ok valamelyike készteti az embereket arra, hogy viszonyuk legyen. Az egyik az, hogy az illető nem boldog a házasságában. A kapcsolat elhanyagolása olyan környezetet teremt, amelyben könnyen kivirul egy viszony. A másik: az emberek azokhoz fognak közeledni, akiktől megerősítést kapnak. A szex pedig a megerősítés rendkívül hatékony forrása.

Mi a teendője annak a pásztornak, akinek egy gyülekezeti tagja házasságtörést követ el?

Milyen irányelvek alapján lelkigondozzuk azokat, akik viszonyt folytatnak valakivel?

Akinek viszonya van, az különböző okok miatt fordulhat a lelkészhez. Először is azért, mert valaki megtudta. Engem mindig meglep, mennyire meglepi az embereket, ha valaki rajtakapja őket. Miért gondolja bárki, aki helytelen viszonyt folytat valaki mással, hogy teheti ezt anélkül, hogy valaha kiderülne? Egy ponton véget fog érni a viszony – általában a viszonyt folytató két fél valamelyike vet véget neki. Aki pedig véget vet a viszonynak, az szinte kivétel nélkül beszél róla valakinek. Biztosak lehetünk abban, hogy a bűnünk utolér.

Másodszor, valamelyik félnek bűntudata támadhat, és törekedhet arra, hogy feloldozást nyerjen. Általában a pásztorhoz fordul. Függetlenül attól, hogyan vagy mikor jön hozzá az illető, a lelkész feladata először is az, hogy bűnbánatra vezesse az illetőt, azután pedig foglalkozzon a viszony következményével. Ez soha nem kellemes foglalatosság. Sőt időnként veszélyes is lehet. Ha a lelkipásztor erőszakos embernek tartja a sértett felet, érdemes megerősítést hívnia, vagy akár a hatóságokat is kihívni.

Ha a házaspár (a házasságtörő fél és sértett házastársa) a pásztorhoz fordul segítségért, a pásztornak együtt kell foglalkoznia velük. Vannak olyan kollégáim, akik másként látják a nyíltság kérdését, de én kőkeményen ragaszkodom a teljes nyíltsághoz. Helytelen azt mondani, hogy amiről nem tud az ember, az nem árt neki. Isten Igéje azt mondja: „Az igazság megszabadít titeket” (János 8,32). Nem lesz kellemes nyíltan átbeszélni a viszonyt, de ez a folyamat szabaddá tehet.

Milyen lelkigondozói hozzáállást kell választani, amennyiben a bűnös fél bűnbánatot tart?

Az, hogy a sértett fél képes-e megbocsátani és továbblépni, rajta múlik. A keresztyének gyakran úgy vélik, meg kell bocsátaniuk, és el kell felejteniük a dolgot. Ez nem mindig könnyű, és nem is szabad, hogy az legyen. Jézus felajánlotta a megbocsátás, elfeledés és továbblépés lehetőségét, amikor engedélyt adott az elnyúló viszony áldozatának arra, hogy elváljon házasságtörő társától.

Ha a házasságtörő fél bűnbánatot tart, a házasságtörés tényét akkor sem lehet meg nem történtté tenni. A pásztor legfeljebb abban reménykedhet, hogy rámutat, mit veszít a pár, ha a válás mellett dönt, és biztatja őket a kibékülésre.

Még ha a házasságtörő fél bűnbánatot tart is, van, amikor a viszony zátonyra futtatja a házasságot. Ha mind a vétkes fél, mind az áldozat kész helyrehozni a házasságot, a lelkipásztornak el kell döntenie, el tudja-e kötelezni magát egy hosszú távú lelkigondozói folyamat mellett.

Ha igen, tisztában kell lennie azzal, hogy a folyamat során elképesztő, már-már a mentális betegség határát súroló érzelmi hullámvasútra számíthat. Esetleg javasolhatja, hogy erre az időszakra költözzenek külön a felek.

Ha a házasságtörő fél és az áldozat egy fedél alatt maradnak, minden egyfolytában a kihágásra fogja emlékeztetni őket. Ez a körülmény egészségtelen, és jó táptalaja a konfliktusoknak.

Attól függően, hogy mentálisan milyen mértékű ingatagságot tapasztal bármelyik fél részéről, a pásztor javasolhatja, hogy kérjenek háziorvosuktól a szorongás enyhítésére szolgáló gyógyszert. A külön költözés és esetleg a gyógyszerszedés segíthet elérni legalább némi mentális stabilitást.

Mindaddig, míg a szorongást keltő környezetben maradnak, korlátozottan lesznek csak képesek észszerűen kezelni a fontos kérdéseket, amelyeket meg kell vitatni. Olyan ez, mintha egy alkoholistát ittas állapotban próbálnánk lelkigondozni. Nem fog működni. Mindkét félnek higgadtnak kell lennie ahhoz, hogy a lelkész el tudja segíteni őket tanácsaival a kibéküléshez. Elengedhetetlen, hogy mindketten tisztán tudjanak gondolkodni.

A pásztori lelkigondozásban különböző módszerekkel lehet segíteni a kapcsolat rendbehozását, ha a vétkes fél bűnbánó, a sértett félben pedig ott a készség. Az egyik módszer szerint a vétkesnek mindent fel kell tárnia a viszonyról a lelkigondozó jelenlétében. Ez segít az áldozatnak lassan, átgondoltan megemészteni az információt. Az emberek élénk képzelőerővel rendelkeznek. Sokszor elképzelt eseményekre is úgy reagálnak, mintha valóban megtörténtek volna. A rejtve maradó részletek, akármilyen kicsik is, élénk fantáziák táptalajává válhatnak a sértett fél elméjében. A sértett fél szabja meg, meddig menjenek el. Lehetőséget kell neki adni arra, hogy annyi információt hallgasson és emésszen meg, és annyira reagáljon, amennyi szükséges ahhoz, hogy le tudja zárni a dolgot.

A másik módszer lényege: „Amiről nem tud az ember, az nem árt neki.” Mint már említettem, én ezzel nem értek egyet. Csak azt tudom mondani, hogy a sértett fél döntse el, ő hogyan tudná a legjobban feldolgozni a problémát.

Hatalmas és visszafordíthatatlan hiba a sértett félben bűntudatot kelteni azért, mert nem képes elfelejteni az incidenst. Mi nem vagyunk Isten. Megbocsáthatunk, de én még soha nem találkoztam olyan sértett féllel, aki teljes mértékben megfeledkezett a sértésről. Akik azt állítják, ők el is felejtik, amit megbocsátanak, azok általában másfelé irányítják haragjukat vagy megbántottságukat, tagadásban élve, és azzal büntetve a vétkes felet, hogy visszatartják az intimitást, a szexuális kapcsolatot.

Mikor küldje máshoz a párt a pásztor?

Ha a lelkipásztornak nincs ideje és energiája elkötelezni magát a hosszú távú folyamatra és az állandó érzelmi támogatásra, küldje tovább a párt egy hivatásos házassági és családterapeutához! Ha esetleg a probléma túl nagynak bizonyul ahhoz, hogy a pásztor meg tudja oldani, akkor is ideje máshoz küldeni a párt. Lehetséges, hogy olyan lelkigondozóra van szükségük, aki házassági lelkigondozásra és válási mediációra specializálódott, mert csak így tud megvalósulni a gyógyuláshoz szükséges következetes és hatékony lelkigondozás.

A lelkészek sokszor frusztráltak lesznek, ha az emberek nem tudnak gyorsan továbblépni. Lehetséges, hogy túl hamar sürgetik az újrakezdést a vétkes és a sértett fél között. Észben kell tartani, hogy a pásztor elsődleges feladata eljuttatni az embereket az üdvösségre, és megtanítani őket arra, hogyan alkalmazzák Isten Igéjét az életükre. Irreális azt várni a pásztortól, hogy mindenkinek mindenné legyen. Ha egy pásztor túlvállalja magát, túlterhelt lesz. Ha rendszeresen túlvállalja magát, a kiégés valós eshetőségével kell számolnia.

Milyen lelkigondozói megközelítést kell választani, amennyiben a bűnös fél nem tart bűnbánatot?

Ha a házasságtörő fél nem tart bűnbánatot, érdemes lelkigondozóhoz irányítani a házastársat. Ha a pásztornak bőven van ideje, dönthet úgy is, hogy rendszeresen (heti egy-két alkalommal) találkozik az áldozattal, hogy érzelmi és szellemi segítséget nyújtson. Aki nyitott a tanácsokra, az általában rátalál a gyógyulásra.

Ha a házasságtörő fél a gyülekezet tagja, de nem hajlandó bűnbánatot tartani és kibékülni a házastársával, hanem megmarad a bűnös viszonyban, akkor szükséges őt kizárni Krisztus testéből.

A lelkipásztor ajánlhat az áldozatnak olyan ügyvédet, aki segít neki a válással vagy különköltözéssel kapcsolatos jogi ügyekben, ha bizonyos, hogy a házasságot nem lehet megmenteni. Ahogyan már említettem, ilyen időszakban könnyen kialakulhat valamilyen mentális betegség az ember szenvedése következtében. Nehéz, ha ugyan nem lehetetlen észszerűen gondolkodni, amikor kiderül, hogy valakihez hűtlen volt a társa. A válsághelyzetbe kerülő ember gyakran hoz rossz döntéseket. Ezért is fontos, hogy az áldozatot egy jó keresztyén ügyvéd segítse a felépülés útján.

Mi a helyzet a gyülekezeti fegyelemmel?

A lelkipásztornak óvatosan kell lépkednie ezen a területen. Azoknak a gyülekezeti tagoknak, akik laikus szolgálatot végeznek a gyülekezetben, magas mércét kell felállítani. Ha házasságtörést vagy más súlyos bűnt követtek el, nem szabad hagyni, hogy részt vegyenek a szolgálatban, amíg a helyreállítás folyamatát végig nem csinálták. A házasságtörő ember, ha bűnbánatra is jut, nem maradhat egy gyülekezeti bizottság tagja, és nem taníthat a vasárnapi iskolában. Ha egy segítőt lopáson érnénk, neki sem engednénk, hogy továbbra is végezze a gyűjtést adakozáskor. Ugyanígy nem tölthet be fontos szolgálati pozíciót olyan ember, aki áthágta az Isten által megszabott erkölcsi határokat. A vétkesnek tanúsítania kell Krisztus teste előtt, hogy aláveti magát a gyülekezeti vezetés tekintélyének, és kész elfogadni a gyülekezeti fegyelmet. A gyülekezet vezetősége döntse el, hogy szolgálhat-e a vétkes a köszöntő vagy karbantartó szolgálatban, illetve más, befolyás és felelősség szempontjából alacsonyabb pozícióban. Végül ne felejtsük el: a kapcsolatok rendkívül erőteljes dolgok. A legerősebb kapcsolat az olyan házasság, amelyet erős szellemi és fizikai kapocs köt össze. Sajnos a legtöbb házasságból mindkettő hiányzik. Ha nagyszerű házasságot szeretnénk, tisztában kell lennünk azzal, hogy lelkünk ellensége ki tudja és ki is fogja használni szellemünk vagy testi kapcsolatunk bármilyen meggyengülését. Ezeken a területeken minél hamarabb szükségünk van az útmutatásra. Szomorú, hogy sokan túl későn ismerik ezt fel.