2022. Június 15.Tíz lecke az evangéliumokból
Desmond Doss a második világháborúban csatlakozott a hadsereghez, felcsernek képezték ki. Azzal tűnt ki a többiek közül, hogy nem volt hajlandó fegyvert fogni. Személyes vallási meggyőződése vezérelte, és hiába gúnyolta a többi katona, Doss nem ingott meg elhatározásában.
Meggyőződése komoly próbatétel alá került 1945 áprilisában, amikor bajtársaival az okinavai csatában harcolt. A győzelemhez be kellett venniük egy japán erődítményt egy több mint százharminc méter magas sziklafal, a Hacksaw Ridge tetején.
Ádáz harc dúlt. Szanaszét hevert az elesett katonák holtteste a csatamezőn. Sokan súlyosan megsebesültek. Doss semmibe vette a zászlóaljának kiadott visszavonulási parancsot, és bátran kiszaladt a csatatérre – fegyver nélkül. Odavitte az egyik sebesült katonát a sziklaszirt széléhez, és egy hevenyészett kötélhordágyon leeresztette őt a biztonságos területre.
A következő 12 órában újra meg újra visszatért a veszélyes zónába, hogy több katonát is megmentsen. Mire a csata véget ért, 75 embert sikerült biztonságba helyeznie. Hőstettéért becsületrendet kapott a kongresszustól.
Valaki később megkérdezte, honnan merített erőt 12 órán át tartó mentőakciójához, amire Doss egyszerű, de mélyenszántó választ adott. Minden alkalommal így könyörgött: „Uram, segíts csak még egyet megmentenem!”
Gyülekezeti vezetőként a lelkileg elveszettek megmentését célul kitűző jézusi küldetésben veszünk részt. Feladatunk még, hogy más vezetőket is felkészítsünk erre. Egyszerűen fogalmazva, felelősségünk kettős: példamutatás és példaadásra ösztönzés. Példát kell mutatnunk a személyes evangelizálásra, és másokat is arra kell ösztönöznünk és felkészítenünk, hogy ezt tegyék.
Hadd osszam meg a hatékony evangelizálás tíz alapvető összetevőjét.
- A Szellem – Járjunk az ő erejében! Miután Jézus negyven napon át böjtölt és imádkozott a pusztában, „a Lélek erejével visszatért Galileába” (Lukács 4,14). Ekkor kezdte meg szolgálatát.
Tanítványainak később azt mondta: „…erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (Cselekedetek 1,8)
Segítenünk kell gyülekezetünknek, hogy megértsék: a Szent Szellem elengedhetetlen munkatársunk a missziói nagyparancs betöltésében.
- Könyörület – Indítson meg a szükség! Az evangelizáló lelkületnek könyörületességgel kell párosulnia. Ha nem látjuk a szükséget, nem érzünk indíttatást arra, hogy tegyünk érte valamit. Máté 9,36 azt mondja, hogy amikor Jézus látta a sokaságot, „megszánta őket”.
Nekünk is példát kell mutatnunk az elveszettek és szenvedők irányában tanúsított szánalomra, és gyülekezeteinkben előtérbe kell helyeznünk a rászorulók felé végzett szolgálatot.
- Ima – Összpontosítsunk a szellemileg elveszettekre! Jézus azt mondta: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Máté 9,37–38)
Imáink gyakran csak személyes szükségeinkre és a gyülekezet legégetőbb gondjaira szorítkoznak. Jézus fenti szavai azonban emlékeztetnek arra, hogy azokért is imádkozzunk, akik lelki értelemben elveszettek, és helyezzük középpontba az evangélium misszióját.
- Lehetőség – Lépjük át a korlátokat! Jézus nem félt elérni olyanokat, akiket mások elérhetetlennek tartottak. Pontosan ezt tette a János 4-ben is. Átkelt Samárián, pedig a zsidók általában kerülték azt a térséget. És szóba állt egy samáriai nővel, pedig ez kulturális értelemben tilos volt.
Ahol mások korlátokat és kulturális falakat láttak, ott Jézus lehetőséget látott az evangélium megosztására. Mi is követhetjük Jézus példáját, és elvihetjük az örömhírt a mások által mellőzött embereknek és helyekre.
- Kapcsolatteremtés – Ugyanúgy tenni másokkal. Nagyon sokszor arra fektetjük a hangsúlyt az evangelizálás során, hogy helyreigazítsuk az embereket, ahelyett, hogy kapcsolatot teremtenénk velük. Jézus erre a hajlamunkra célzott, amikor azt mondta: „Ne ítéljetek…!” (Máté 7,1) Azután elárulta a kapcsolatteremtés legfőbb titkát: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük…” (Máté 7,12)
Az aranyszabály megadja az alaphangot a másokkal való kapcsolatteremtéshez. Jó alapelv az evangélium hiteles megosztásához is.
Törekedjünk inkább az elveszettekkel való kapcsolatteremtésre, ahelyett, hogy megpróbálnánk helyreigazítani őket, és biztassuk gyülekezetünk tagjait is ugyanerre.
- Só – Működjünk tartósítóként! Jézus azt mondta: „Ti vagytok a föld sója.” (Máté 5,13) A só tartósít, ízesít, és szomjassá tesz. Fontos, hogy ezek mindegyike jellemezzen bennünket vezetőként.
Tartósítószerként működünk a társadalomban azáltal, ha segítünk gátat vetni az erkölcsi romlásnak. Ízesítjük a világot a szükségek betöltésével, a problémák megoldásával és Krisztus szeretetének bemutatásával. És felkeltjük másokban az igaz élet iránti szomjúságot, ha életünk az Úr békességét, reménységét és örömét tükrözi.
Isten arra hív el, hogy só legyünk a világban, és hogy gyülekezetünket is erre készítsük fel.
- Világosság – A reménység továbbadása. Jézus azt mondta: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.” (Máté 5,14)
A világosság nem olyan valami, amit megtarthatunk magunknak, ahogyan az evangélium sem az. Nem az a dolgunk, hogy megváltoztassuk a szíveket, hanem az, hogy továbbadjuk Isten igazságának fényét. Ahol mások korlátokat és kulturális válaszfalakat láttak, ott Jézus lehetőséget látott az evangélium továbbadására.
Rendszeresen kell imádkoznunk azokért, akik nem ismerik Krisztust, és törekednünk kell valódi kapcsolatot kialakítani velük. Ez kíváncsiságot ébreszthet bennük a hitünk iránt, és lelki beszélgetésekhez vezethet. Ha ez megtörténik, az remek lehetőség arra, hogy meghívjuk őket a gyülekezetbe vagy Jézus követésére.
Isten olyan vezetőket keres, akik készek kilépni a gyülekezet falain kívülre, hogy világosságként szolgáljanak a sötét helyeken szenvedő emberek számára.
- Ház – Keressük meg a helyünket! Miután Jézus sónak és világosságnak nevezte követőit, így szólt: „Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban.” (Máté 5,15)
A „ház” lehet a munkahelyed, a szomszédságod, a gyerekeid focicsapata vagy a katedra. Isten arra hívott el, hogy só és világosság legyél a házadban – vagyis azon a helyen, azok körében, ahol és akik között befolyással ruházott fel.
A szolgálattevők kiváltsága, hogy segíthetnek az embereknek felismerni, hol az a „ház”, ahol Isten befolyással ruházta fel őket, hogy végezhessék Jézussal közös küldetésüket.
- Félbeszakítások – Használjuk ki őket! A félbeszakítások alkalmat adhatnak arra, hogy az evangélium váratlan helyeken és időpontokban bukkanjon fel. Jézus odafigyelt ezekre az „isteni félbeszakításokra”, például amikor egy Jairus nevű zsinagógafő feltartotta őt azzal a kéréssel, hogy menjen el hozzá, és gyógyítsa meg a leányát (Márk 5,23).
Mialatt Jézus Jairus háza felé tartott, jött az újabb félbeszakítás, amikor megérintette őt egy olyan nő, aki tizenkét éve egyészségügyi problémával küszködött, és meggyógyult. Jézus megállt, megvárta, amíg a nő előlép, azután éltető szavakkal szólt hozzá (Márk 5,30–34).
Majd továbbment Jairussal, hogy meggyógyítsa a leányát. Jézus nem bosszankodott a félbeszakítások miatt, a szolgálat pillanataivá tette őket.
Az életet megváltoztató pillanatok gyakran félbeszakítások formájában érkeznek. Ne hagyjuk ki a lehetőséget, hogy rámutassunk az evangélium igazságára!
- Készség – Vállaljuk az utat örömmel! Jézus azt mondta, hogy menjünk el, és tegyünk tanítvánnyá minden népet (Máté 28,19). A „menjetek” szót helyesebb lenne úgy fordítani, hogy „jártotokban-keltetekben”. Vagyis nem úti célról van szó, hanem evangelizáló hozzáállásról.
Jártodban-keltedben – akár munkába, akár iskolába, boltba vagy üzleti megbeszélésre tartasz – végezd Jézus misszióját!
A missziói parancs minden hívőnek szól. Át kell adnunk az evangelizációs felhívás sürgető jellegét azoknak, akiket vezetünk.
Ez a tíz elv segít gyülekezeted vezetőinek, hogy magukévá tegyék és ápolják a személyes evangelizálás gyakorlatát. Ezenfelül ezek az elvek arra is felkészítik a vezetőket, hogy Jézussal együtt végezzék a missziót, miközben bemutatják az evangélium reménységét a szenvedő világnak.
