2023. Szeptember 25.Négy ellenszer a lelkivezetők félelmeire
„Egyvalamitől félhetünk csupán: a félelemtől.”
Franklin D. Roosevelt mondta ezeket a szavakat első beiktatási beszédében 1933. március 4-én. Az Egyesült Államokban már negyedik éve tartott a nagy gazdasági világválság, és a szavazók azt akarták, hogy Roosevelt találjon kiutat számukra belőle.
Amerika 32. elnöke a folytatásban „leírhatatlan, ok nélküli, alaptalan” rettegésnek nevezte a félelmet, amely „megbénítja az akaratot, hogy meghátrálás helyett előre haladhassunk”.
Jól hangzik Rooseveltnek ez a mondása, de vajon igaz-e? Valóban minden félelem ok nélküli és alaptalan?
Mostanában számos gyülekezeti vezető is félelemmel küzd. A gyülekezetek nem zökkentek még vissza a Covid előtt megszokott kerékvágásba. A pásztoroknak komoly fejtörést okoz, hogyan segítsenek a gyülekezeti tagoknak reagálni a kulturális erkölcsi forradalomra, amely leginkább az oktatás és a szórakoztató média területén jelentkezik. Időnként az az érzésünk támad az események láttán, mintha egyenesen a Jelenések könyvébe csöppentünk volna.
Mihez kezdjünk, amikor nyugtalanságot vagy félelmet érzünk?
Kétfajta félelem
Hasznos lehet megkülönböztetni a félelmet a fóbiától. Az Amerikai Pszichológiai Egyesület (APA) szerint a félelem „alapvető, heves érzelem, amelyet valamilyen közvetlen veszély észlelése vált ki, és azonnali vészreakciót von maga után”.
Tegyük fel például, hogy az országúton autózunk éjszaka, és majdnem elbóbiskolunk. Átsodródunk a szemközti sávba, majd egyszer csak vakító lámpafény és hangos dudaszó ránt vissza az ébrenlétbe. Félrerántjuk a kormányt, hogy elkerüljük az ütközést.
Ebben a pillanatban indokolt a közvetlen veszélytől való félelem, amely gyors cselekvésre ösztönöz, megmentve az életünket.
A fóbiát ezzel szemben így írja le az APA: „Egy adott helyzettől, tárgytól vagy tevékenységtől való rögzült, irracionális félelem […], amelyet az illető kínosan igyekszik elkerülni vagy fokozott nyugtalansággal visel.”
A PhobiaList.com oldal létrehozója az 1980-as évektől kezdve listába gyűjti a fóbiákat a vonatkozó kiadványokból és orvosi szaklapokból. A gyűjtemény szó szerint á-tól (ablutofóbia: félelem a fürdéstől vagy a mosdástól) z-ig (zoofóbia: félelem az állatoktól) terjed.
A félelem tehát lehet egészséges, különösen, ha életmentő cselekedetre sarkall. Hogyha azonban irracionális mértékben fóbiává erősödik, az már egészségtelen.
Engedni a félelemnek
Az 1 Sámuel 27-ben intő példát olvashatunk a félelem vezetőkre gyakorolt negatív hatásáról.
Miután Sámuel felkente Dávidot, hogy Izrael királya legyen (16,12–13), Dávid csatlakozott Saul király kíséretéhez, és hűségesen szolgálta őt. Saul azonban rögeszmésen félt Dávidtól (18,12.15.29), és igyekezett megölni őt (19,1; 20,31). Dávid az életét féltve elmenekült.
Érthető a reakciója,elvégre Saul gyilkos féltékenysége közvetlen veszélyt jelentett számára.
A félelemmel szembenézni azonban nem ugyanaz, mint engedni neki. Az 1 Sámuel 27-ben Dávid mintha az utóbbit tenné.
Négy dolog következett abból, hogy a félelem elkezdett úrrá lenni Dávidon:
Először is túl sokat aggodalmaskodott.
„Dávid azonban ezt gondolta: Egy napon mégis el kell pusztulnom Saul kezétől.” (1 Sámuel 27,1)
Amikor valaki ellened tör, és félni kezdesz, az nem paranoia. Ám Dávid számára nem Saul fenyegetése volt az egyedüli valóság. Isten kenete nagyobb valóság volt nála.
Dávid elméjében a legfőbb helyet annak a parancsnak kellett volna elfoglalnia, amelyet Isten adott Sámuelnek Dávidra nézve: „Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az!” (16,12) Az a felkenés ráadásul nem is csak egyszeri megtapasztalás volt, hiszen a Szentírásban ez áll: „Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt.” (13. vers)
Van, amikor abba kell hagynunk a helyzetünk miatti aggodalmaskodást, és el kell kezdenünk megvallani az Istentől kapott kenetünket.
Másodszor, Dávid elvesztette azt a képességét, hogy jó döntéseket hozzon.
Mivel abban a pillanatban a Saultól való félelme nagyobb volt az Istenbe vetett hiténél, így szólt: „Legjobb lesz gyorsan elmenekülnöm a filiszteusok földjére.” (27,1)
Dávid Saultól Izrael nagy ellenségéhez, a filiszteusokhoz menekült.
Ha a félelem eltorzítja a nézőpontunkat, az sokszor rossz döntésekhez vezet. Az ilyenfajta félelem hatására előfordulhat, hogy a rossz helyzetből még rosszabba menekülünk.
Harmadszor, Dávid bizonytalan helyzetet teremtett az őt körülvevők életében is.
„Letelepedett Dávid Ákísnál Gátban embereivel együtt, mindegyik a maga háza népével…” (27,3)Dávid félelme nem csak a saját életére volt kihatással: katonáit is családostól elszakította hazájuktól.
Sokszor gondolkodunk énközpontúan, és nem vesszük tekintetbe, milyen hatással van a félelmünk másokra. Pedig egy probléma soha nem csak az én problémám, az élet soha nem csak az én életem, és az érzelmek sem csak az én érzelmeim. Döntéseink kihatnak a környezetünkben élőkre.
Negyedszer, Dávid olyan dolgokat tett, amelyeket nem lett volna szabad.
Az 1 Sámuel 29,2 szerint „Dávid a maga embereivel Ákís mögött vonult”.
Dávid nem csupán ott élt a filiszteusok között, de föl is vonult velük együtt. Vezetésre kenték fel, most mégis hátra került követőnek.
Hogyha engedünk a félelemnek, akkor olyan úton indulunk el, amelyen végül megfeledkezünk arról, hogy kik vagyunk (mi az identitásunk), és mit kellene tennünk (mi az elhívásunk).
A félelem legyőzése
Dávidnak végül sikerült újra felfedeznie az identitását és az elhívását. A Zsoltárok 78,72-ben ez áll: Dávid „pásztorolta is [Izráelt] tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.”
Ez jó hír a lelkivezetőknek. Ha engedtünk is a félelemnek, és szem elől tévesztettük az identitásunkat és az elhívásunkat, visszatérhetünk a helyes útra.
A Szentírás négy ellenszert ajánl a félelemre:
- Istenfélelem. A Zsoltárok 34,10-ben ez áll: „Féljétek az Urat, ti, szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.”
Szinte hallom, ahogy közbeszólsz: „Várjunk csak! Hiszen az 1 János 4,18 viszont azt mondja: »…a teljes szeretet kiűzi a félelmet…«”
Hogyan oldhatjuk fel ezt az ellentmondást?
Recovering Our Sanity (Józan eszünk visszanyerése) című könyvében Michael Horton ezt az észrevételt teszi:
Isten félelme az ellenszer a félelmeinkre. A helyes istenfélelem Krisztushoz vezet, aki egyedüli közbenjárónk, és így a helytelen istenfélelmet – az afeletti szorongást, hogy Isten vajon rémisztő Bíró vagy irgalmas Atya-e – egyszer s mindenkorra lerendezi.
Röviden: a félelem Krisztushoz vezet, Krisztus pedig kiűzi a félelmet.
- Igazsággal megtöltött elme. „Boldog ember az, aki […] az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.” (Zsoltárok 1,1–2) Minél inkább megtöltöd elmédet Isten igéjével, annál kevésbé képes hatalmába keríteni a félelem.
Foglalkozz többet Isten ígéreteivel, mint a problémáiddal! A Biblia odahorgonyozza gondolataidat és érzéseidet az örök igazsághoz, hogy a félelmetes eseményekre is rendíthetetlen hittel tudj reagálni.
- Szellemmel telt szellem. A Szent Szellem munkájának komoly részét képezi az, hogy megóv téged önmagadtól. A Róma 8,1–2-ben ez áll: „Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.”
Egy dolog teológiai szempontból tisztában lenni azzal, hogy a félelemnek nincs hatalma fölötted,és egészen más dolog tapasztalatból is tudni. Amikor lelked ellensége megpróbál megkötözni a félelemmel, a Szent Szellem feloldoz, hogy szabadságban járhass.
Hagyd, hogy szellemed mélyéig hatoljon az a kijelentés, hogy „nincsen kárhoztató ítélet”! Elképesztően felszabadító! Ne hagyd, hogy megakasszanak olyan bűnök, amelyeket Jézus már megbocsátott, vagy olyan veszélyek, amelyeket már legyőzött!
- Hittel teli barátok. Akárcsak a keresztnek, a keresztyénségnek is van vízszintes és függőleges dimenziója. Krisztus helyreállította a kapcsolatunkat Istennel, és helyreállítja másokkal is.
Isten azzal is enyhíti félelmeinket, hogy megajándékoz barátokkal, akik segítenek hordozni terheinket (Galata 6,2). Létfontosságú és életmentő, hogy legyenek olyan barátaink, akik ugyanúgy hisznek, mint mi.
Tehát igen, a világ félelmetes, és még a lelkivezetők is érezhetnek félelmet. De létezik olyan hit, amely legyőz minden megtapasztalható félelmet. Ezért fogadd el az Ézsaiás 41,10 szavait bátorításként:
„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”
Doug Clay az Assemblies of God amerikai pünkösdi felekezet gazdasági vezetője (Springfield, Missouri, USA)