2023. Február 15.A gyaloglás nagy előnye, hogy fenntarthatóbb iramot szab más haladási módokhoz képest
Szokták mondani, hogy a szolgálat nem rövidtáv, hanem maratonfutás. Értem én a metafora lényegét: a lelkipásztornak fenntartható tempóra van szüksége a szolgálatban. De azért ott motoszkál bennem a kérdés, hogy vajon nem túl gyors-e még ez a hasonlat is.
A szolgálat elmúlt 21 hónapja nem tűnt rövidtávnak, de még csak kocogásnak se. Ha valamihez hasonlítani akarnám, azt mondanám: hosszú, nehéz vánszorgás volt. Ezért a járványt okolom. Olyan, mintha benne ragadtunk volna az Idétlen időkig valamelyik jelenetében: amikor már úgy gondoljuk, sikerült leküzdeni a Covidot, megszólal a vekker, és kezdődik elölről a tegnap.
Apám azzal szokott viccelődni, hogy kedvenc versének a címe: Baktass tovább!Az a poén benne, hogy az egész vers nem áll másból, csak a címet ismételgeti újra meg újra. Baktass tovább! Baktass tovább! Baktass tovább! Baktass tovább!
A baktatás puszta gondolatától is megborzongunk. Instant társadalomban élünk, ahol mindennek nagyon gyorsan kell történnie. Ezzel csak az a gond, hogy a gyorsabb nem feltétlenül jobb.
Mire jó egy gyors autó, ha ott rostokol a csúcsforgalomban?
Ki vágyik gyorskajára, ha nincs is ételíze?
Mitől hasznos a gyorsabb internet, ha az információs szupersztrádán dugót okoznak az álhírek?
A baktatás nem tűnik vonzó alternatívának, pedig igei. Az Ó- és az Újszövetség is sűrűn használ járással kapcsolatos igéket a hitélet metaforáiként.
„Uram, ki tartózkodhat sátradban?” – teszi fel a kérdést a 15. zsoltár 1. verse. A válasz pedig így hangzik: „Aki feddhetetlenül jár…” (2. vers; ÚRK) Érdekes adalék, hogy a judaizmusban a járni ige héber megfelelője, a halakh adja a bibliai parancsolatokat és a hagyományos értelmezésüket tartalmazó zsidó törvénygyűjtemény, a Halakha elnevezését.
Pál így inti a hívőket: „Lélek szerint járjatok, és a test kívánságát ne vigyétek véghez!” (Galata 5,16; ÚRK) Másutt pedig: „…járjatok szeretetben, amint Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk…” (Efezus 5,2; ÚRK)
A gyaloglás nagy előnye, hogy fenntarthatóbb iramot szab más haladási módokhoz képest. Aki gyorsan akar haladni, az mindenképpen fusson! Aki viszont messzire akar jutni, az válassza a gyaloglást! Ez szó szerinti értelemben is igaz, de – az életünkre és a szolgálatunkra vonatkoztatva – szellemi értelemben is.
Robert Frost írta, hogy „a legjobb kiút mindig az átvezető út”. Ez jó tanács a mostani helyzetben. Úgyhogy vegyünk egy nagy levegőt, igazítsuk meg a batyut, kössük be a cipőnket, és… Baktassunk tovább!
Ha a Szellem szerint járunk (Galata 5,25), ő a megfelelő időben elvezet oda, ahol lennünk kell.
George Paul Wood az Assemblies of God kiadványok felelős szerkesztője (Springfield, Missouri, USA)